Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Husszein: „Szégyenletes hogy arab fegyverek arabokra szegezödnek...” Helyzetjelentés Ammanból . „Ez életem legszomorúbb idő­szaka” — mondotta szerda esti rádióbeszédében Husszein jor- tiániai uralkodó — „szégyenletes dolog, hogy arab fegyvereknek .'arabokra kell szegeződniük”. 'Hangoztatta a király azonnali fegyver-nyugvást sürgetve a hadsereg és a Palesztinái ellen­állók között. Aggodalmának adott kifeje­zést Husszeinhez intézett távira­tában Nasszer egyiptomi elnök és Kairóban időző vendége, Kadhafi, a líbiai forradalmi ta­nács elnöke. A két vezető fe­gyelmet kért a szembenálló fe­lektől és azt, hogy kerüljenek mindén provokációt. A Palesztinái ellenállási szer­vezetek mellett kötelezte el ma­gát Szíria. A damaszkuszi rádió- ■ban hivatalos kommünikét ol­vastak be, amely hangoztatta, hogy Szíria nem marad tétlen azokkal szemben, „ akik megen­gedik maguknak, hogy kezet emeljenek a partizánmozgalom­ra vagy megpróbálják felszá­molni azt”. Ami a jordániai reakciót il­leti, a Palesztina! fórumok vál­tig hangoztatják, hogy a „mo­dus vivendi” kialakítása érdeké­ben Husszeinnek meg kell válnia néhány katonai és polgári ve­zetőtől. Az első helyen említik Husszein nagybátyját, Serif Nasszer Ben Dzsamil vezérőrna­gyot, a hadsereg főparancsno­kát, Zaid Ben Saker vezérőr­nagy hadosztályparancsnokot, aki ugyancsak rokona az ural­kodónak, valamint Mohammed Raszul Keilani volt belügymi- niszterf és Szaláh Abu Zedd tá­jékoztatásügyi minisztert. Az A1 Asszifa kairói rádiója szerint ezek nemcsak a gerillákkal akarják kenyértorésre vinni a dolgot, hanem magát Husszeint is meg akarják buktatni. Jelölt­jük állítólag Hasszán trónörö­kös. Megfigyelők általában úgy vélik, hogy Husszeinnek igen nehéz a helyzete, noha az ural­kodó az egyik oldalon éppúgy mérsékeltnek tekinthető, mint az El Fatah a másik oldalon. Mindkét esetben szélsőséges erők vagy csoportok gyakorol­nak nyomást a „békés együtt­élést kívánókra”: egyfelől a palesztínaiakkal mindenáron le­számolni akaró Ben Dzsamil ve­zette csoport, másfelől a Pa­lesztinái népi felszabadítása front és a hozzá hasonló szerve­zetek, amelyek viszont Husszein megdöntését írták a zászlajuk-! ra. Mindennek ellenére a helyzet megnyugodni látszik. Habár még csütörtökön hajnalban is arról érkeztek jelentések, hogy Am-! man. külvárosában szórványos lövöldözés folyik, a jordániai fővárosban megjelentek a Pa­lesztinái parancsnokság, vala­mint a jordániai politikai rend­őrség és a biztonsági erők közős őrjáratai. Megfigyelek ebben a „dettente” jelét látják. Az am- mani rádió szerint a Husszein és Arafat között létrejött megálla­podás értelmében maris meg­kezdte működését az incidensek okainak kivizsgálására alakult bizottság, s Husszein, ha a vizs­gálat eredményei a kezében lesznek, keményen fellép a fele­lősökkel szemben”. (MTI) As Egyesült Államoknak nines joga bíráskodásra Palme svéd miniszterelnök szerdán ismét bírálta az Egye­sült Államok délkelet-ázsiai po­litikáját. Kijelentette: Svédország az indokínai háborút nem tekint­heti „a demokrácia és a dikta­túra közötti konfliktusnak”. Mint mondotta, fiazája vélemé­nye szerint sokkal inkább an­nak a „harcnak a folytatásáról van szó, amelyet e térség népei a második világháború óta nemzeti függetlenségükért foly­tatnak”. Vitatta az Egyesült Államok­nak azt a jogát, hogy más népek bírójának szerepében tetszeleg­jen. (MTI) Keresik a volt elnököket Argentínában Váltott hatalomgyakorlás Az argentin fővárosban be- j lentések szerint nyilván elrab­Egy amerikai Madridban jelentették, hogy a triumvirá­tus tagjai felváltva gyakorol­ják a hatalmat az alatt a né- j hány nap alatt, amíg ki nem jelölik az új köztársasági el­nököt. Ongania volt elnök tartóz­kodási helyéről továbbra is ellentmondóak a jelentések. Legújabban olyan hírek ke­ringenek, hogy fiának, Juan Carlosnak birtokára utazott. Az argentin rendőrség foko­zott erővel kutat Aramburu tábornok, volt köztársasági el­nök után. Aramburu felesége szerdán felkérte az argentin lapokat, közöljék férjéhez in­tézett üzenetét, amelyet az talán elolvashat, „ha még életben lenne”. Az üzenet biztosítja az ismeretlen helyen tartózkodó elnököt, hogy csa­ládja gondolatban állandóan vele van és hazavárja. Juan Martin külügyminisz­ter szerdán közölte, hogy On­gania leváltását követően 271 olyan argentin nagykövet mondott le tisztéről, akit a volt elnök nevezett ki. 1 GYORSHÍR: Aramburu volt argentin köz- társasági elnök a legújabb je­lóinak áldozata lett. Egy isme­retlen telefonáló jelzése alap­ján üzenetet, valamint különbö­ző használati tárgyakat találtak egyik bank postafiókjában. Aramburu Ka apjának tulajdo­nát ismerte fel ezekben. Ugyan­akkor a rendőrség címére cso­mag érkezett, amelyben egy férfiöltönyt találtak. A volt el­nök családja szerint a tábornok ezt a ruhát viselte eltűnése előtt. (MTI) A NATO római tanácsülésé­nek befejeztével Rogers ameri­kai külügyminiszternek volt még egy sürgős európai tenni­valója; el kellett látogatnia a madridi Santa-Cruz palotába,, a spanyol külügyminisztérium épületébe. Meg kellett próbál­koznia — mondjuk meg rög­tön: eredménytelenül — azzal, hogy dűlőre vigye az USA spa­nyolországi támaszpontjaival kapcsolatos szerződés meghosz- szabbításanak ügyét. Napokkal a tárgyalás előtt a kormányhoz közelálló ABC című lap félre­érthetetlenül megfogalmazta a spanyol külpolitika és új, rend­kívül mozgékony vezetője, Lo­pez Bravo külügyminiszter ál­láspontját. „1970-ben Spanyol- országnak nincs szüksége olyan ajánlólevélre, mint volt 1953- ban. Az ellenszolgáltatásoknak konkrét és mennyiségű jellegű- eknek keli lenniük... Politikai hitelünknek azonnali és lemér­hető eredményekben kell meg­nyilvánulnia” — írja a lap. Az eredeti támaszpont-szer­ződést 1953-ban valóban más helyzetben írta alá a két kor­mány. Amikor 17 évvel ezelőtt Madrid megállapodott az USA- val három légitámaszpont és a Rota melletti, atomtengeralatt­járók számára épült bázis bér­letében, a világ még sokkal élénkebben emlékezett arra. amit Madridban most úgy em­legetnek: „bűnrészességről be­széltek, pedig csak semleges­ségről volt szó” — azaz a má­sodik világháború alatti spa­nyol szereplésről. Franco Spa­nyolországát akkor Washington vezette vissza, egyelőre csak a nemzetközi diplomácia mellék­szobájába. Azóta azonban egy s más történt a spanyol kül­politikában (de a belső hely­zetben is) — s ez egyáltalán nem találkozott Washington fel­tétel nélküli egyetértésével. Franco 77 éves, és vele együtt aggott el, vált az egész nemzet­közi színtéren időszerűtlenné rendszere is. A spanyol politi­ka figyelői már a Franco-utáni erjedés előrelátható kérdéseivel foglalkoznak és kevés ügyet vetnek az egykori vezetőcsó- port, a falangisták hatalomból egyre jobban kiszoruló figurái­nak próbálkozásaira. A modern technokraták közé sorolt kül­ügyminiszter, Lopez P.ravo és politikustársai nemcsak maga­sabbra emelték a támaszpontok árát (egyes hírek szerint kerek egymilliárd dollár madridi kö­vetelésről van szó), hanem ál­talában a spanyol helyeslés árót is alaposan felsrófolták. Min­denesetre Rogersnek olyan kül­ügyminiszterrel kellett tárgyal­nia a római NATO-értekezlet után. aki legutóbb világosan kimondta: Madrid elfogadja a meghívást a helsinki értekez­letre. És ha Rogers római meg­lepetései között ott volt egy újabb francia tartózkodás (Pá­rizs vonakodott aláírni a fele­más nyilatkozatot), Madridban olyan tárgyalópartnerrel talál­kozott, aki nem is olyan rég nagy fontosságú megállapodá­sok aláírása mellett Párizsban megkísérelte a két ország poli­tikájának egyeztetését. És an­nak az amerikai külügyminisz­ternek, aki Rómában a közel- keleti válság amerikai inter­pretációját próbálta reklámoz­ni, Madridban azt kellett hal­lania, hogy az arab világ iránti barátság a spanyol külpolitika történelmi eleme. Ha számba vesszük, tpgy a Rogers-látogatás alkalmából 120 liberális, ellenzéki szemé­lyiség petíciót fogalmazott, arrielyben lényegében tiltako­zott a spanyol—amerikai egyez­mény ellen, a Bravo-vonal bí­rálóinak álláspontját is láthat­juk. (Éppen a petíció egyik alá­írója mondta a Rogers által visszautasított okmány külföldi újságíróknak történt átadásá­nál: „Ügy kezelnek minket, mint valami gyarmatot.”) Nagyobb árat követelni a tá­maszpontokért — ez persze még nem vadonatúj politika; mert hiszen a lányeg, a támaszpont, marad. De új hangsúlyok, és egyáltalában nem Washington­nak kellemes hangsúlyok ta­lálhatók Madrid mai politiká­jában. S éppen ez az, ami Ro­gers külügyminisztert spanyol- országi látogatásán fogadta. G. M. Egy év alatt csaknem 20 százalékkal nőtt a magyar—osztrák árucsere — Előtérben A hazafias erők területeket foglaltak el Egy kambodzsai katonai szó­vivő közölte csütörtökön reggel, hogy a hazafias erők elfoglalták a Phnom Penhtől mintegy 300 kilométernyire észak-nyugatra fekvő híres Angkor városát, va­lamint az azt körülvevő terüle­tet. A történelmi nevezetességű romváros körül már napok óta folytak a harcok. Ezenkívül a ha­zafias erők támadtak egy közeli repülőteret is, amely az utóbbi napokban többször cserélt gaz­dát. A dél-vietnami támadássoro­zatokból az UP1 kiemeli, hogy a felszabadító hadsereg csütör­tökre virradó éjjel elfoglalta a Da Nangtól délkeletre fekvő Ba Ren falut. (MTI) A képviselőház előli az izraeli fegyverkérelem Az izraeli fegyverkérelmeket támogató kampányba szerdán bekapcsolódott az amerikai kép­viselőhöz is. Nixon elnökhöz 217 aláírási tartalmazó levelet juttattak el, amely hangoztatja, hogy „elér­kezett a pillanat, amikor az Egyesült Államoknak erélyes j akciót kell foganatosítania”. A képviselők — hasonlóan a sze­nátorokhoz — a divatos köz­hellyé vált — „szovjet beavat-! kozásra” hivatkoznak. (MTI) | Fock Jenőnek, a Miniszter- tanács elnökének egy évvel ez­előtti ausztriai látogatásakor a tárgyalásokon az európai biz­tonság, a nemzetközi politika kérdései mellett fontos helyet kapott a két ország közötti gaz­dasági kapcsolat is. Az azóta eltelt időszakban tovább bővült a magyar—osztrák árucsere, több új ipari együttműködési megállapodás jött létre. Fock Jenő látogatásakor a tárgyaló felek megállapíthat­ták, hogy az előző éveikben kedvezően fejlődtek a gazdasá­gi kapcsolatok. A két ország árucsereforgalma 1950 és 1960 között megháromszorozódott, 1968-ban pedig a forgalom ér­téke meghaladta a 90 millió dollárt. Tavaly a forgalom nö­vekedésének üteme az előző évek átlagát is meghaladta, megközelítette a 20 százalékot. A Magyarország és Ausztria jószomszédi viszonyát jellemző gazdasági kapcsolatok az utób­bi időben megélénkültek. Mind a magyar, mind az osztrák gaz­dasági körökben korábban többször hangsúlyozták, hogy adottságainál fogva a két or­szág egymásnak természetes a kooperációk | piaca, de az ebből fakadó le­hetőségeket még korántsem használják ki teljes mértékben. Az egy évvel ezelőtti kor­mányfői találkozón a té ^ alő- felek megelégedéssel állap, ihat­tak meg, hogy vállalati szin­ten az ipari kooperáció széles köre alakult ki, s hangsúlyoz­ták, hogy ennek a fejlődésnek további ösztönzése közös ér­dek. Kívánatosnak tartják a kooperációt, többek között az alumíniumiparban, a jármű­iparban, továbbá az együttmű­ködést a villamos energia-, a kőolaj- és földgáziparban. Az osztrák vállalatok máris szá­mottevő mennyiségű magyar timföldet, fűtőolajat használnak fel. A mezőgazdasági élelmi- szeripari termékek mellett ugyanis a nyersanyagok, tüzelő­anyagok képezik az Ausztriába irányuló magyar export egyik fő részét. Magyar vállalatok osztrák együttműködő partnerei közé tatozik többek között a Simmering Graz-Pauker, és Alpine Montangesellschaft és a Steyer—Daimler—Puch cég. Ez utóbbival az IKARUS- gyár kooperációban készít au­tóbuszokat. A Vörös Csillag Traktorgyár pedig 100 lóerőn, felüli traktorok közös gyártásá­ra és értékesítésére kötött szer­ződést. . Mind több osztrák és magyar ipari vállalat keresi a koope­ráció legcélszerűbb módjait, mert ezek mindkét fél számára egyaránt előnyösnek bizonyul­nak. Az érvényben levő gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodás értel­mében ugyanis a kooperációs szerződéseken alapuló áruszállí­tások előnyt élveznek. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron is — ahol az eddiginél nagyobb számban jelentek meg osztrák cégek — több vállalat képvi­selői hangsúlyozták, hogy ki­fejezetten termelési, értékesí­tési kooperáció kialakítását szorgalmazzák és erről kezdtek tárgyalásokat. A közelmúltban Budapesten tartotta ülését a magyar—oszt­rák kamarai vegyes bizottság, amely szintén a vállalatok szo­rosabb kapcsolatát, kooperáci­óit igyekszik elősegíteni. A múlt év októberében Bécsben megtartott magyar műszaki-tu­dományos hét viszonzásaként a jövő évben osztrák műszaki tudományos hetet rendeznek Magyarországon. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents