Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-10 / 134. szám
Automata hőkezelő gépsor " 'i f ~ ,1 * ~ ~ ...- ’ M,4" I $)' : A Vörös Csillag Traktorgyárban automatikus. folyamatosan működő cemcntáló és edző megeresztő gépsort létesítettek az erősen koptatott gépalkatrészek felületi hőkezelésére. Az új berendezés maximális teljesítménye 200 kg késztermék óránként. A nagyteljesítményű berendezés irányítását és kiszolgálását két műszerész és két adagoló munkás végzi. Képünkön: Részlet az új üzemből. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felv.) A védelem központjában ne engedjünk a csábításnak Időszerű kérdésekről tárgyal a Magyar Autóklub megyei elnöksége Á Magyar Autóklub Békés megyei Elnöksége június 12- én, délután 6 órai kezdettel ülést tart a megyei szervezet székházában. Ezen előkészítik az őszi közgyűlés programját, ismertetik a Magyar Autóklub Országos Választmányának üléséről szóló tájékoztatót és megbeszélik az időszerű kérdéseket. A közlekedésbiztonság növelésére az autóklub június 14- reggel 8 órai kezdettel közlekedésrendészeti versenyt rendez Békéscsabán. A verseny után kerül sor a Baleset- mentes Közlekedésért kitüntető jelvények, valamint a 10 éves klubtagságot elismerő jelvények kiosztására. A félelem görcse lassan- [ ként feloldódik. Akik veszélyben voltaik, kezdenek megnyugodni. Azonban a budapesti Alkotmány utcáiban még most is minden délután négy órákor összeül egy öareg fáradt ember. Három hosszú asztaüsort töltenek meg egy nagy teremben. Ez a magyar árvízvédelem idegközpontja. Az az alacsony, idős, viasakaratú ember pedig ott az elnöki asztal köziepén: még mindig a legnagyobb hatalmú ember Magyar- országom. Az árvízvédelmi kormánybiztos jogkörét — veszély esetére — külön törvény szabályozza. Békeidőben ennél szélesebb cse_ lekvési szabadsága nincsen senkinek. A kormánybiztos saját belátása szerint rendelkezik az ország egész polgári erejével. Beállíthat egy harmincezer fővel dolgozó gyárat, anélkül, hogy a gépipari miniszternek szólna. Gyökeresen átrendezheti a teherautó- és vasútforgalmat anélkül, hogy a közlekedésügyi miniszternek szólna; Elrendelheti, hogy az utcán ünneplőben sétáló civilek fogjanak lapátot és azonnal menjenek a gátakra. A fáradt emberek pedig, ott az asztalok mellett, az összes minisztériumok, főhatóságok, érdekelt vagy érdekeltté tehető szervek képviselői. Kezük, ben ceruza, előttük blokk. Ami rájuk voratkozák, azt felírják és a lehető leggyorsabban, egyáltalán nem ritka, hogy perceken belül végrehajtják. Jómagam például jelen voltam, amikor elrendelték a nehéz útépítő gépek átcsoportosítását Igenis! — mondta az illetékes miniszté- riuim képviselője és a gépek elindultak a Szamosköz felé. Ez az épület, ez a szoba ugyanis egyúttal tökéletes technikai hálózat központja is. Május 21-én éjszaka a Maros negyedórákon belüli elsöpréssel fe. nyegette Makót és még egy sereg községet. Civil fejjel azt gondolnánk, hogy ilyenkor az intézkedik, aki a buzgár mellett áll, aki a veszélyhez legközelebb van. Nem ez történt Azon az éjszakán minden fontosabb utasításit az Alkotmány utcában adtak ki. Telepített állomás volt a buzgár mellett és 200 kilométer távolságban mindent hallottak, sőt, láttak. Három hálózaton, rádión, telefonon és telexen tud érintkezni ez a központ a veszélyeztetett pontokkal, sőt, ha szükséges, televíziós képeken is felülbírálják a veszélyt. Makót sikerült megmenteni. Az árvíz- védelmi szolgálat ilyen bravúrt vizeink történetében még soha nem tudott felmutatni. Eltávoztam egyszer az árvízvédelem központjából egy ilyen délutáni tanácskozásról, betértem a közeli presszóba, hogy kicsit magamhoz térjek. Ott hallottam, amikor valaki — baráti társaságban, konyakos pohár mellett, elegáns ruhában üldögélve — azt mondta a többieknek : hiányzik az előrelátás. Csak az kellene, hogy évenként tisztességesen rendbe hozzanak 15 kilométer gátat és akkor nem kellene minden harmadik évben riadózni. Uralkodtam magamon, nem mentem oda. De később tapasztalnom kellett, hogy ez a teljes tájékozatlanságra valló vélemény nem elszigetelt. Szeretnék tehát válaszolni. Előszop folyóink mostani árhulláma Magyarországon 2,8 millió katasztrál.is hold földet fenyegetett. Ebből elöntött 90 ezer holdat, azt is úgy, hogy az első gátszakadás határainkon kívül történt. Mindenki tudja, hogy két másik országban ugyanez az árhullám sokkal nagyobb arányban pusztított. Nem akarok ösz- szehasonlítani, de szakmai érvek nélkül is bizonyíték ez arra, hogy a mi árvízvédelmünket nem érte készületlenül a példátlan áradás. Másodszop ' mi évenként sokkal, de sokkal több gátat hozunk rendbe, mint 15 kilométer. Költségvetésünk nem jelentéktelen hányadát a víz elleni védekezésre költjük. Évi sdkszáz- millió forint a vízvédelmi beruházás, többszáz millió a fenntartás. Ha az öntözést és vízellátást is ide vesszük, akkor már mililiárdokról kell beszélnünk. Ez a tevékenység ugyanis nem könnyű és nem olcsó. Egyik-másik gát már százesztendős, de egy évszázad alatt ki tudja hányszor „fejelték”, magasították. Ebbe a vegyes szelvénybe senki nem lát bele, nem tudja hol fenyeget veszély. Harmadszor árvíz elleni „végleges, egyszer s mindenkorra szóló” védelem nem létezik. Nincs olyan gazdag ország a földön, amely ezt megvalósította volna vagy megválón tani szándékozna. Iszonyú pénzbe kerülne és nem is űzetődne ki. A végleges biztonság érdekében ugyanis oly sok anyagi erőt és nem utolsósorban olyan nagy területet kellene a mindennapi termeléstől elvonni, ami már nem gazdasaga,. Néhány éve fordult elő minálunk, hogy egy dunántúli árvíz esetében egyik folyónk medrében a megszokott vízmennyiség négyezerszerese (!)zú_ dúlt le. Hát lehet ez ellen egyszer s mindenkori gátat építeni? A mostani Szamos közi árvíz olyan méretű volt, amelynek valószínűsége minden háromszáz esztendőben egyszer áll fenn. A mi gátjaink "most a hatvanévenként egyszeri valószínűségű áradás ellen védenék. Célunk, hogy 15 óven belül átlagosan 100 évenkénti biztonságra rendezkedjünk be. Ennél több pénzünk erre a célra nincs. Ez is nagy erőfeszítéseket kíván. Volna egy lehetőség, amelyet egyes nagy országok már követnek is. Ez pedig, hogy nem az árvíz ellen védekeznek, hanem egész vízrendszereket szabályoznak. Hatalmas tározókat építenek ki, ahol az árvizeket elpihentetik, hagyják, hogy a víztömeg szétterpeszkedjen, azután ezt a visszafogott mennyiséget később hasznosítják. Ezt azonban csak egész vízrendszerekre lehet kiépíteni. A folyók felső szakaszán tározás, az alsó szakaszokon a felhasználás. A mi országunkban azonban ilyen vízrendszerek nincsenek, minden valamirevaló folyónk határainkon kívül ered vagy túlnyúlik területünkön. Ekkora vállalkozásba tehát csak nagyon szoros nemzetközi összefogással kezdhetnénk. Hisszük, hogy eljön ennek az ideje is. Földeáki Béla Hangverseny Battonyán Alig néhány hete gyönyörködhettünk a battonyai Állami Zeneiskola tanárainak hangversenyében, máris újabb zeneélményben lehetett részük a bat- tonyaiaknak. Az elmúlt hét szombatján a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak zenekara Simon Albert főiskolai tanár vezénylésével kitűnő játékkal, kiváló művészi teljesítménnyel örvendeztette meg hallgatóságát. Vivaldi, Bach és Mozart műveiből mutatott be egy-egy csokorra- valót az együttes, kerek két órán át. Lebilincselő volt Paál Dénes kürtszólója. A zenekari est gazdag műsorának zárószámaként elhangzott Bach: d-moll zongoraversenye igaz, tartalmas, lélekemelő hatásában a vezénylő karmesteren és az együttes tagjain kívül oroszlánrésze volt Kocsis Zoltán immár fogalommá vált művészi zongorajátékának. Sókszor engedünk a csábításnak, és általánosságban beszélünk, ha a társadalom politikai, gazdasági vagy kulturális folyamataival összefüggően merül fel valami. Akaratlanul ugyan, de elégségesnek tartjuk, ha csupán a szocialista társadalom építésére hivatkozunk, olykor nem gondolunk rá, hogy aszo- cailizmust nem általánosan építjük, hanem nagyon is konkréten. Mondjuk, nemcsak arra voltak kíváncsiak az emberek a hatvanas évek elején, hogy egyszer majd lesz itt bőségesen kenyér, ne kelljen külföldről vásárolnunk búzát, hanejn arra is, hogy mikor. S a mi szavunk hitelét éppen az fémjelezte, hogy a valóságos élet egyszerű fényeinek a birtokában kertelés nélkül beszél tünk: akkor lesz bőségesen kenyér, ha a korszerű agrotechnikát használni tudják a mezőgazda- sági üzemekben, s ehhez az ipar megadja a szükséges eszközöket. Felismertük, hogy a szocialista közgondolkodás alakítása során nem anyaggal, hanem emberekkel van dolgunk. Persze a kenyérgabona terméshozamainak a növeléséről sem általánosságban beszéltünk, hanem az egyes üzemek politikai munkásai, a párttitkárok, az elnökök, az igazgatók, a mezőgazdászok és mások azt bizonygatták, mi a teendője az adott közösségnek. Nyilvánvaló volt, hogy nemcsak gazdasági oldala van a dolognak, hiszen le kell küzdeni a konzervatív felfogásokat, a megszokottságot, gondoljunk csupán az új gabonafajtákra, hogy ebben is, mint minden másban kétszer kell győzni: a valóságban és az emberi fejekben, mert nemcsak azt akarjuk, hogy jobb legyen az élet, hanem azt is, hogy érthetőbb. És ma már közismert, van elég kenyerünk, kalácsunk és jó kenyerünk, jó kalácsunk, mégpedig nagyobbrészt a Bezosztaja—1-esből, melyet akkoriban sokan gyanakodva fogadtak. De a társadalmi folyamatok nem Olyanok, hogy öteszten- dőhként vagy éppen évtizedenként kell csak „megbirkózni” valamivel, hanem naponta kell a politikai munkásoknak szembenézniük az új dolgokkal, naponta kell magukat megújítaA művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta az 1970 —71-es tanév rendjét. A szorgalmi idő változatlanul két félévre oszlik. Az első félév szeptember első munkanapján kezdődik és a téli szünet utolsó napján ér véget. A második félév a téli szünetet követő első munkanapon kezdődik és a rendtartásban előírt napon zárul. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 19-i állapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleten zárják le és a téli szünet utáni első tanítási napon az ellenőrző könyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünet 1970. december 21-től 1971. január 6-ig tart. A tanévnyitó értekezletet 1970 augusztus utolsó hetében; a nevelési értekezletet novemberben és áprilisban, a félévi testületi értekezletet a téli szünidőben; a tanévzáró értekezletet az általános iskolákban 1971. június 19-ig, a középiskolákban június o0-ig kelj megtartani, az igazgató által kijelölt napon. Az írásbeli érettségi, képesítő niuk, tájékozódniuk kell, hogy birtokában legyenek annak a „muníciónak”, mellyel tettekre serkentik a többieket, belső igényt-igenlést váltsanak ki: „ez csakugyan így jó, ezt mi is meg tudjuk csinálni”. Persze ezt csak úgy tudtuk és tudjuk most, s a jövőben is elérni, ha nem „kioktatunk”, hanem beszélgetünk, a szó legnemesebb értelmében, akkor is, ha a beszélgetés polémikus jellegű és ilyen van bőven, mert az ember gondolkodó lény, nem pedig gép, amely gombnyomásra a szükséges irányba indul. Ez kulcsa a szocialista közgondolkodásnak, mert csak így válhat érthetővé, hogy közös kocsit húzunk, s ha valaki csak ímmel-ámmal veselkedik neki, sokkal nehezebb a teher. Bár a szervezett pártoktatás nem ilyen beszélgetés jellegű, mégis szóvá kell tenni, hogy az is a párt politikájának a megismerését szolgálja, hiszen tá rsa d alomtud omán yi ismereteket is nyújt. Mert ugyan mit is szolgálna, ha nem azt, hogy a politikai munkások jobban eligazodjanak a társadalmi folyamatokban, könnyebben felismerjék a közös szekér előbbre jutását gátló körülményeket, mozzanatokat, s a közös szekeret előbbre vivő erőket. A szervezett pártoktatásban se engedjünk annak a csábításnak* hogy csak teoretizáljunk, csak elvontan beszéljünk, egyebek közt, hogy legveszedelmesebb ellenfelünk a szellemi restség, hanem mélyítsük el: a betűrágás a szellemi restség egyik forrása, mert uniformizálja a gondolkodást, megmerevíti a tudományos megállapításokat, nem képes a társadalmi változásokhoz igazodni. Egyebek közt a pártoktatás feladata a valóságtalajon elmélyíteni a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető önzés vagy közömbösség társadalmilag káros voltát. Mégpedig úgy, hogy milyen módon jelentkezik napjainkban az egyik vagy a másik. Végsőfokon a tudományos ismeretek így válnak „anyagi erővé”, mert akik ma hallgatók, holnap a szocialista közgondolkodás agitátorai, a párt politikájának a terjesztői. És nem másról van szó. Cserei Pál vizsgák valamennyi középiskolában, (gimnáziumban, szakközépiskolában, középfokú technikumiban) nappali tagozaton 1971. május 11—18 között lesznek. Intézkedik a miniszteri utasítás a beiratásokról is. Újdonság, hogy az általános iskolák I. osztályos tanulóit — nyilvántartás- ha vételükkel egyidejűleg — 1971. március 1—15 között a városi (fővárosi) tanács művelődésügyi osztálya (oktatási főosztálya), községekben pedig a községi tanács szakigazgatási szerve által kijelölt két munkanapon írják be. A középiskolák I. osztályos tanulóinak beírási időpontja 1971. június 14—15-e. 1971. július 15-től augusztus 24-ig bezárólag — a miniszteri utasítás értelmében — biztosítani kell a pedagógusok szabadságának zavartalanságát. gfflft Micrnssn 0 Miniszteri utasítás az 1970-71-es tanév rendjéről 1970. JÚNIUS 105
