Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Takarékszövetkezetek és a Békés megyei Népújság rejtvénypályázata Rejtvénypályázatunk első díját, a 2000 forintns takarékbetétkönyvet, a Kevermesi Takarékszövetkezet ajándékát Molnár Istvánná nagybánhegyesi olvasénk nyerte olvasónk nyerte. A harmadik díjat, 1 Guliwer-táskarádiót, a Szarvasi Takarékszövetkezet ajándékát, Wagner András (Bé­késcsaba, Franklin u. 2/3 sz. alatti lakos) olvasónk nyerte. A további nyertesek: 1 db Poljot karórát nyert Mázán Andrásné, Békéscsaba, Áohim L. András u. 9; 1 db utazó­táskát nyert Gyöngyösi Károly- né, Revenues, Kossuth u. 70; egy-egy 50 forintos vásárlási utalványt nyert: Szekeres Im­révé Békéscsaba Földvári u. 19; Petrina Ilona, Békéscsaba, Fé­nyes-tanya 1998; Tomonicska Zoltánná, Revenues, Március 15 u. 14; Furka Sándomé, Bé­késcsaba, Kulich Gy. Rt V/25-, in. 1. Hl. 10; Schneider Antal- né, Revenues, Rákóczi u. 46; Zsilován József né, Békés, Petőfi u. 24; Juhász János, Békéscsaba, fflésházi ót 6; Fekete László, Gyoma, Hősök u. 39; Adomák Pálné, Békéscsaba, Lázár u. 10; Pfeifer Gyulává, Békéscsaba, Kulich Gy. Lt l/C. 1/12. Egy- egy könyvet nyert: Csorba György, Orosháza, Hennád UC 1/g; Vánsza Pálné, Békéscsaba,' Kásrót 49/5; Szabó Juharom, Bé­késcsaba, Felsőkörös sor 20; Mitykó Györgyné, Békéscsabai, Asztalos u. 32; Csamaá András, Mezőberény, BéLentai u. 31; Fö_ lop Imrémé* Endród, Bajcsy- Zs. u. 8; Mátyás Józsefné, Csor- vás, Hunyadi u. 40; Auspüz Zsuzsa, Orosháza, Kossuth n. 8; Puskás Mihály, Békéscsaba, Ku­li eh Gy. Lt. V/10; Szűcs László- né, Békéscsaba, Magyar Hirdető; Nánási Györgyné, Sarkad, Sza- lontaá u. 16; Látfcóczks TSboc, Endrőd, Ady E. u. 3; Jancsó Ká- rolyné, Almáskamarás, Béke 40; Bondár Györgyné, Békéscsa. ba, Dobozi ót 2216/3; Tóth Ist­ván, Békéscsaba, Bartók B. ék JiinNiiiiiiiiiiiiiimiiHuuiiiiiniiiiiiiiHii ........ A Bökés megyei Népújság és a takax-ékszövetkezetek öt for­dulóban közölt közös rejtvény­pályázatára 1227 megfejtés ér­kezett be a megjelölt határidő­re. Ez a nagy érdeklődés azt is KÉT TÉTEL KÖZÖTT bizonyítja, hogy olvasóink nem­csak takarékoskodni, hanem „nyerni” is szeretnek. A Népújság szerkesztőségében megtartott sorsoláson kihúztuk laton mérhetők: sóhajt a törté­nelemtanár, az osztályfőnök, az érettségi elnök, de még a ripor­tert kísérő igazgatóhelyettes is szusszant egyet. A tétel megy! Az izgalom persze felesleges, hiszen Kovács P. László, a IV. C. érettségizője kitűnő taniulő, s ki tudná jobban az érettségi té­telt, ha nem ő. De azért.;, szóval aggódás, féltés kíséri még a leg­jobbakat is. Néhány kép készül, felelés, gondolkodás, töprengés és me­gint folyamatos felelés közben. Aztán várunk a folyosón. Né­hány perc, nyílik az ajtó és Ko­vács P. Laci mosolyogva lép ki rajta; ez a mosoly sok minden­ről beszél, örömről, oldódó iz­galomról, egész kevés fáradtság­ról és arról a feszültségről, amely máris kezdődik, a harma­dik érettségi tárgy, a történelem utáni, hogy a következőikig, az angolig tartson. — Hogy sikerűit? — Jól, azt hiszem legalábbis. — Drukkolás? — Hát, kicsit — Kabala? — Nincs kabalám. Van, aiki bal kézre, van, aki jobbra eskü­szik a tételhúzásnál, ami engem illet, nem sokat vacakoltam. Job­bal markoltam a közepébe. — Tervek az érettségi után? — Orvosi egyetem. — Hogy mondják angolul, jó szerencsét? — Good look, — mondja hal­kan, és keze ismét az ajtó ki­lincsén. Ö következik, ezúttal angolul. Ezt mondjuk mi is: good lock, jó szerencsét, Ko­vács Lad és good lock minden most vagy ezután érettségiző ne­gyedikesnek. B. M. Az általános és középiskolák­ban hétfőn volt az 1969—70-es oktatási év utolsó tanítási nap­ja, A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében — a hosszabb téli szünet miatt — a tanévet legföljebb június 20-ig csak akkor kell meghosszabbí­tani, ha a tanítási napok száma nem érte el a tanév végéig a 190-et. Most zárult oktatási évben az orsizág 5626 általános és 555 kö­zépiskolájában nappali tagoza­ton több mint 1 400 000 diák gyarapította tudását. Az általá­nos iskolák nyolcadik osztályai­ban az idén végzők száma meg­a szerencsekerékből a nyerte­sek nevét. Az első díjat, a 2000 forintos takarékbetétkönyvet, a Kevermesi Takarékszövetkezet ajándékát, Molnár Istvánné (Nagybánhegyes, Megyesi tfc 34. sz. alatti lakos) olvasónk nyer­te. A második díjat, 1 db 500 forintos utalványt, a Kétegyházi Takarékszövetkezet ajándékát, Csarnai András (Mezőberény, Belentai u. 31. sz. alatti lakos) haladja a 166 000-et, a külön­böző típusú középiskolákban pedig több mint 47 000-en érett­ségiznek, illetve képesítőznek. A bizonyítványokat a hét vé­gén, a tanévzáró ünnepségen osztják ki. Az új első osztályosokat mind az általános, mind a középisko­lákban június 15-én, és 16-án ír­ják be. A beiratások után ha­marosan megtartják a tanévzáró értekezleteket, amelyeken az igazgatók értékelik az elmúlt oktatási év munkáját, tapaszta­latait, eredményeit és ismerte­tik az 1970—71-es tanév főbb feladatait is. Befejeződött az iskolákban a tanítás A fiú sötét öltönyben. Szép lassan jön, megáll, aztán leül a székre. Erre az egyetlen székre több méteres körzetben, amely úgy áll ott, mint a Sing Simg- fegyház villamos széke. Leül, maga elé teríti a sűrűn teleírott papírlapot, sóhajt még egyet, aztán: „...A francia forradalom kezdete...” A megkönnyebbülés általános jelei számtalan mozdu­Még egy sóhajtás... (Fotó: Demény) Kétezer kémény gazdája F urcsa ismerkedés. Az utcán megy egy kéményseprő, jellegzetes fekete ruhája, hátna- csapott sapkája már messziről feltűnik. Ki tudná, hát jobban megmondani, hogy hol lakik Ké­ninger János, mint éppen a szakmabeli — gondolom, s meg­szólítom. — Nem kell tovább mennie, én vagyok — szól. Na tessék, és még valaki mondja azt, hogy nincsenek véletlenek ... — Két- egyházán egyébként is minden­ki ismer — teszi hozzá moso­lyogva —, így bárki megmond­hatta volna. Hatvankét éve kop­tatom a kéményseprők ruháját, ebben a községben. Hiszen éppen ezért a 62 évért keresem. De öregapót vártam, s helyette egy legényes tartású, délceg ember áll előttem. Kész­ségesen visszafordul velem, per­ceken belül már a takaros kis családi ház csendet parancsoló falai között beszélgetünk az el­múlt évekről. A házat nemrég tatarozták, a régiből alakították át, újjá, nagyobbá, úgy, hogy a gyermekek unokástul is elférje­nek benne. Tréfás, mindig vígkedélyű embernek ismerik a faluban, így mutatkozott be nekem is, pedig soha sem találkoztunk az­előtt. Pillanatok alatt megne­vettetett, s egy-egy jól sikerült megjegyzése, találó hasonlata, szinte szállóigévé vált a község­ben. Egy apró kis történet: — Mindig gyalog jártam, so­hasem szerettem a kerékpárt. A tanyákba így hamarabb lehet eljutni, a szántásokon keresztül, mintha ki kellenne menni az útra, a dűlőre. Hátha még eső esik és sár van, akkor aztán a hátamon cipelhetném a kerék­párt. Szóval így járok gyalog mindig, de ezdk a vagány fia­talok sokszor bosszantanak. Né­ha nem tekintve időst, fiatalt, végigszáguldoznak a járdán. A jó kedveim azért mégsem hagy él. Rendszerint azt mondom: nem engedlek én fiam a járdá­ra, csak ha adsz 1 forintot. Ér­tik a tréfát, de azért az intelmet is. Volt persze, aki komolyan vette és nyújtotta a forintot. Az­tán mindketten jót nevettünk ... Ez a forintos dolog sízinitén szállóige. A szakmát még édesapja mellett tanulta, 13 évesen követte a mesterségben. S ami­kor 1923-ban meghalt, a helyé­be lépett. Ö maradt egyedül a faluban 2 ezer kéménnyel. Hogy hányat tisztított, sepert a 62 év alatt, azt nagyon nehéz lenne megszámolni, de ha valaki vál­lalkozna rá, ám tessék: szezon­időben naponta átlagosan 120— 150 kéményt. — Magam sem számoltam so­ha, de azt tudom, hogy hajnal­tól késő estig mindig talpon voltam — mondja. — A tanyá­kat is bejártam, s volt úgy, hogy egész nap nem ültem le. Egy­szer kipróbáltam, hogy mit tu­dok, a községben körülbelül 2 ezer kémény volt, három nap alatt megcsináltam. Persze ez osák egyszer volt. — Akkor még bírtad, de most már aligha tennéd meg — évő- difc véle az asszony. — Az ám, de most már nincs is annyi munka — replikázik János bácsi, s huncutul moso­lyog, mint akinek jól sikerült a visszavágás. Ami igaz, igaz, jól tartja ma­gát, senki sem mondaná róla, hogy 75 éves. Úgy hírlik, még nyugdíjazása előtt is ugyanúgy bejárta az egész falut, a tanyá­kat és olyan szorgalmasan be­tartotta a napi 120 kémény tisz­títását, mintha ez fogadalom lett volna. A mesterség szer­számait most sem tette le vég­leg. A nyugdíját kiegészíti né­mi munkával, ahogyan azt a törvény engedi. Nem is tudná abbahagyni, hiszen, aki 62 éven át egy szakmában dolgozott, an_ nak nagyon szomorú lenne hir­telen befejezni. így hát időn­ként elindul az utcasoron, fe­kete ruhájában, innen-onnan is odaszólnak: — Mester, minket se hagyjon ki. Várjuk. Csak az a szomorú, hogy a szakmában senki sem követi. Nincs utánpótlás. Egyetíen fia Pesten, az AKÖV -nél dolgozik, két lánya közül az egyik ugyan közvetve érdekelt a szakmában — a vállalatnál csoportkönyve­lő —, de a mesterséget lányok nem vállalják. Más család gyer­meke sem jelentkezett erre a munkára, így hát egy régi szaki váltotta fel a faluban, aki ma­ga is tói van már az ötödik X-en. — Nem jönnek a fiatalok, nem tetszik nékik a piszkos munka — mondja némi keserű­séggel. — Pedig kémények még sokáig lesznek. A gáz jó dolog — nekünk is van már palackos —■, de még sok év telik el, míg ide is eljut, s talán nem is mindenhova. Ez a szakma hát élni fog, ka tud­ja hány évtizedig. Lehet, hogy még egy generáció dolgozik majd. Nagyon kellene tehát az utánpótlás. VI éninger János hűséges ma- * * radt a szakmához, s a vál­lalat részéről a megbecsülést mindig érezte. Már többször ka­pott oklevelet, s mivel most a 75. születésnappal együtt ünne­pelte házasságának 50. évfoTdu. lóját, küldöttség érkezett hozzá. A vállalat vezetősége és szak- szervezeti bizottsága, a kollé­gák kedves meglepetésként ha­talmas ajándékkosárral, virág­gal, újabb oklevéllel és 1500 fo­rint pénzjutalommal állítottak be. köszöntve ezzel az idős kol­légájukat. A kettős jubileumhoz mi is gratulálunk! 87. Az első díjat a Kevermesi Ta­karékszövetkezet elnöke adja át személyesen a nyertesnek, Nagy- bánhegyesein, ünnepélyes kere­teik között. A többi díjat szer­kesztőségünkben (Békéscsaba, Szabadság tér 17., III. ean. 12. ajtó) lehet átvenni a vásárlási utalványokon és könyveken kí­vül, melyeket postán küldünk el a nyerteseknek. Az ötfordulóe rejtvénypályá­zatunk helyes megfejtése a kö­vetkező volt: Váltson betétkönyvet a helyi takarékszövetkezetnél; Igé­nyeljen kölcsönt a takarékszö­vetkezettől; kölcsön áruvásárlá­si cf-V.-a, építési, termelési, tár­sasutazásra; kössön biztosítást a takarékszövetkezetnél; vásá­roljon totót, lottót a takarékszö­vetkezetnél. Segédmunkást, valamint lakatos, csőszerelő, he­gesztő, kőműves és vil­lanyszerelő szakmun­kásokat keres az „A FOR” Békés megyei műhelye. Jelentkezés: „ÁFOR” Kirendeltség, Békéscsaba. Kasnyik Judit

Next

/
Thumbnails
Contents