Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
A helyíípar terméke Felelősség a jövő ssakemberellátottsűgáért Ankét a szakmunkásképzés helyzetéről és fejlesztésének lehetőségéről — A Békési Vegyesipari Ktez legújabb gyártmánya a hullámosi- toW drótból készült kerítés. Képünk a lakatos-részleget mulatja be. (Fotó: Veress Erzsébet) «CHsemeuamimnaitHMi(iiiuiaiiiesES8ES!xusie«*M8ssi«t(ic*eisgissessz2ss9ea Gazdasági gondok a békésszentandrási tanács végrehajtó bizottsága előtt Az elmúlt két esztendőben nagy lépést tett előre Békés- szén tandras két termelőszövetkezete. A Zalka Máté Tsz-ben és a Tessedik Tsz-ben tovább szilárdult a munkafegyelem, nő. vekeditek a hozamok* javult a gazadság helyzete, a tagok jövedelme. Ezért érthető, hogy a tsz-tagok hangulata jó. Ebben az esztendőben sok a leendő állapította meg a községi tanács végrehajtó bizottsága május 27- én. A késői kitavaszodás és a tél végi, kora tavaszi belvíz pusztítottak Békésszentandrás határá ban. A belvíz mégsem okozott olyan kárt, minit máskor, mert a szükséges intézkedést mindkét tsz megtette. Csatornába vezették a területen húzódó belvizeket. Ennek tudható be, hogy a tavaszi munkákkal a többi évhez képest most előbbre állnak. A községi tanács végrehajtó bizottsága összegezte a belvízkárt, majd a határazemléről elhangzott beszámolóban megállapította, hogy az őszi vetések szépen fejlődnek, képesek az előző évi átlagtermések hozására. Megvizsgálta a végrehajtó bizottság a közlegelő állapotát is melyet a LEKÖV — közös társulás — kezel. Itt is gondosságot tapasztaltak. Külön bizottság járta be a zártkerteket, hogy megnézze miilyen állapotban vannak a gyümölcsfák. Figyelemre méltó megállapításokat tettek, mivel Békésszent- amdráson mind többen gondozzák nagy szakértelemmel gyümölcsösüket. kezdeményezést; tett a Gépipari Tudományos Egyesület megyei j szervezetének oktatási bizottsága, amikor a minap Békéscsabán, a Technika Házában ankétet rendezett a szakmunkásképzés helyzetéről és fejlesztésének lehetőségéről. A meghívott szakemberek a kötetlen beszélgetés során több hasznosítható észrevételt tettek. Egységes_ volt az álláspont abban, hogy a jelen és a jövő szakemberellátottsá- ga az eddiginél több felelősséget és nagyobb tervszerűséget igényel a vállalatok vezetőitől, a szakmunkásképző intézetektől. Nem kevésbé fontos a fiatalok pályaválasztásának segítése, a különböző szakmák megismertetése és megszerettetése. Egyszóval a szülök és a pályaválasztó gyermekek körében javítani szükséges a propaganda- és felvilágosító munkát. Az ankéten Tóth Pál, a békéscsabai 611. ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója vitaindító előadásában sokoldalú áttekintést adott a szakmunkásképzés múltjáról, jelenéről és a jövő elképzeléseiről. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban mind határozottabban előtérbe kerül a tervszerű munkaerőgazdálkodás szükségessége. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy kimerülőben vannak a munkaerőtarta- lékók, mivel ezután csak a felnövekvő ifjúság jöhet számításba, mint forrás. A másik körülmény, amely a nagyobb tervsze-l rűséget igényli az, hogy az egyes munkahelyek egyre több speciális ismeretet követelnek meg a szakmunkásoktól és így a képzési idő megnövekszik. A két ok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése pa- rancsolóan megköveteli a szakmunkásképző Intézetek, a termelővállalatok és a tudományos egyesületi csoportok jól összehangolt és széleskörű együttműködését a szakmai utánpótlás képzésében és nevelésében. A C7ÁnMÍt csak megerősítik diulllUn ennek szükségességét. A megye iparában foglalkoztatol laknak ugyanis csak 25,8 százaléka szakmunkás. Ahhoz tehát, hogy az elkövetkező években elérjük az országos 40 —12 százalékos arányt, ötvenezernél több szakmunkást kell képeznünk. Vagyis évenként mintegy háromezer fiatalt kellene a különböző ipari szakmákban beiskolázni. És itt van óriási szerepe a tervszerűségnek és együttműködésnek, hogy a pályát választók megfelelő létszámban és olyan szakmákba kerüljenek, amit az árutermelés és a szolgáltatás fejlesztése igényel. Sajnos a mostani tapasztalatokból az derül ki, hogy az úgynevezett divatos foglalkozási ágakban túljelentkezés van, mint például az autó- és csőhálózatszerelőknél, ugyanakkor a lehetőségeknél kevesebben jelentkeztek asztalosnak, kőművesnek, lakatosnak, villanyszerelőnek, gépi-forgácsolónak, és más szakmába. Márpedig ahhoz, hogy a jövőben is zavartalan legyen az árutermelés és a szolgáltatás, bizony nem kevés erőfeszítést tesz szükségessé a pályaválasztók elképzeléseinek és a szakmunkás-igényeket támasztó vállalatok, kisipari szövetkezetek érdekeinek összehangolása. A lfitáhan felszólalók is meg- VlidUail erősítették ennek szükségességét, valamint azt, hogy a képzés fejlesztéséhez tovább kell javítani a tárgyi és személyi feltételeket. Dr. Dankó János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője elmondta, hogy a negyedik ötéves terv idején kedvező alapot akarunk teremteni az ipari elmaradottság felszámolásához. Ennek megfelelően folytatódik az ipar szerkezetének átalakítása, terjed és növekszik majd a szénhidrogének felhasználása. Mindez a szakmunkásképzés iránt is Tovaröppent hat évtized Zahorán András felett is. Fájó szívvel bár, de igyekszik hozzászoktatni magát, hogy néhány hónap múlva nyugdíjba vonul s egyúttal leköszön egyik fontos társadalmi munkájáról, a párt- alapszervezet titkári beosztásáról is. Nehéz lenne megállapítani, hogy az üzemet szereti-e jobban, vagy az embereket, akiknek jó részével 20—25 éve dolgozik együtt. Nem tud meghatottság nélkül arra gondolni, hogy néhány hónap múlva csupán vendégként jár majd be abba az üzembe, ahová annyi éven át minden reggel az elsők közt érkezett, s ahonnan a munkaidő letelte után úgy kellett hazabiztatni: Elég volt már, Bandi bácsi, pihenned is kell! A felszabadulás előtt is ebben az épületben dolgozott. Akkor Májerhoffer cipőgyára volt itt. Onnan hívták be katonának és vitték ki a frontra a Szovjetunió elleni igazságtalan háborúba. Nem sokáig „erősítette” azonban a fasiszták mind jobban vert hadait. Nagy nehezen bár néhány hót alatt kapcsolatot teremtett egy szovjet partizáncsoporttal. Mikor közölte a partizánokkal, hogy szeretne közéjük állni, a parancsnok azt felelte, hogy sok emberre, sók töltényre és fegyverre van szük- tégük. Ezért próbálja átvinni az •gész magyar szakaszt, teljes felszereléssel. Nehéy volt titkon rávennie az átállásra a szakasz »—8 tagját s aztán megszervezni «z átpár,tolást. A szakasz tagjabácsi, a fáradhatatlan inak egy részét éjjé) félálomban keltették fel, s ülték a rendelkezésükre álló sajáit gépkocsikra és azokra, amelyeken a partizánok értük jöttek. Kezdetben is nehéz, életveszélyes akciók vállalásával és végrehajtásával kellett bizonyítaniuk hűségüket, és persze a nácik iránti gyűlöletüket. Zahorán András kitartott. Társaival együtt számos vasúti szerelvényt, hidat, vasúti sínpárt robbantott fel addig, amíg Malinovszkij marsall csapatai vissza nem szorították az ellenséges erőket arról a vidékről. Aztán Malinovszkij marsall katonája lett Zahorán András, több társával együtt. Kemény, öldöklő csatában űzték, hajtották a betolakodókat mind közelebb a magyar határhoz. Amint hazai földre értek, őt is és még több kipróbált magyar harcost a Debrecenben székelő ideiglenes kormányho, osztották be őrszolgálatra. Pesten is teljesített egy ideig szolgálatot. Aztán, ahogy elengedték, sietett haza a családjához. De még mennyire, hiszen semmi hírt sem kapott feleségéről, két gyermekéről. Még mielőtt kivittek a frontra, akkor is, és ott is azzal ijesztgették őket parancsnokaik, hogy akik átállnak a szovjetek oldalára, pláne a partizánok közé, azoknak kiirtják otthon maradt hozzátartozóikat. A7 ő családja is sok tortúrának volt kitéve. A detektívek gyakran feldúlták a lakásukat, mi több, felesége és két gyermeke neve az „internálandók” között is szerepelt már. Zahorán András hétgyermekes, napszámos családban nőtt fel. Mondanom sem kell, azért állt át a felszabadítókhoz, hogy megfosszák a hatalmuktól azokat, akik milliókat tartottak nyomorban, elnyomatásban hazánkban is. Mikor hazaérkezett, hat testvére közül csak kettőt talált, életben. Kit a háború, kit a nyomor kiváltotta különböző betegségek, bajok vittek el. Zahorán András amúgy sem túl erős szervezetét alaposan megviselte az a sok viszontagság, amit a háború végéig átélt. Mégsem tudott, nem akart pihenni. Alig érkezett haza Békéscsabára. kezdték szervezni a szövetkezetét, s meg is alakította 20 cipészsegéddel 1945 őszén. Májerhoffer egykori üzemében. A csöpp kis verkli azóta 628 dolgozót foglalkoztató üzemmé vált, Körösvidéki Egyesült Cipő Ktsz néven. Zahijrán elvtárs az elmúlt 25 év alatt mások gondjával-bajával is törődő vezető volt a szövetkezetben. Tizenkét évig töltötte be az alapszervezeti titkári beosztást. Volt közben pártvezetőségi tag, üzemvezető helyettes és minőségi ellenőr. Sok társadalmi munka, és sok túlóra van mögötte. Ö maga Is mindig odaült a munkaasztal mellé és úgy dolgozott, hogy lehetőleg senki se előzze meg. Törékeny alakja láttán, szinte alig érthető, hogy honnan szorult belé annyi energia. A sok üzemi elfoglaltsága mellett vezetőségi tagja volt a partizán- szövetség megyei szervezetének, s 1958 óta munkásőri szolgálatot is teljesít. — Ugye gyakran meglátogatsz majd bennünket, Bandi bácsi? — kérdezik tőle az üzemben, amikor szóba kerül közelgő nyugdíjba vonulása. — Nem tudok én nálatok nélkül megélni. De a pártalapszer- vezetet és a munkásőrséget sem hagyom el, amíg mozogni bírók. Magától érthetődőnek tartja ezt. Megszokta már hogy mindig ott volt, ahol tenni, csele- , kedni kellett. Fáradhatatlan példamutató munkájáért nagyon szeretik, becsülik munkatársai. Érdemeit pártunk és kormányunk is számos kitüntetés adományozásával juttatta kifejezésre. Többek között megkapta a Szocialista Hazáért Érdemérmet és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. K. I. újabb követelményeket támaszt. A szolgáltató tevékenység fejlesztése szintén sürgető. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az univerzális szakmunkások képzése. De legalább ennyire fontos lenne a szakmai szeretet és hiva- tásérzet erősítése, amiről egy- szer-mássaor bizony elfeledkeznek. Goldberger János, a Békés megyei KiSZÖV elnöke elmondta, hogy a következő ötéves, terv bein a megye szövetkezeti iparában négy és fél—ötezerrel akarják növelni a foglalkoztatottak számát. Mégpedig úgy, hogy az úi dolgozók 40—45 százaléka lehetőleg szakmunkás legyein. Jelentősebb fejlesztést a fa- és vasiparban terveznek, de éppen a szolgáltatás javítása miatt szükségszerű a cipőipar, az autószerelés és a very tisztítás bővítése is. Dr. Sebestény József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője a mezőgazdasági, a vendéglátóipari és a kereskedelmi szakmunkásképzés font' sságáröl beszélt, valamint arról a felelősségről, amely a szakmunkás utánpótlás nevelésében a vállalatokra és szövetkezetekre hárul. Az utánpótlás képzését jól segítené, ha a vállalatok merészebben és ki- terjedtebben élnének a társadalmi ösztöndíjrendszerre], ami vei elsősorban saját dolgozóik gyermekeit támogathatnák. Javasolta — úgy véljük, jó lenne ezt megfontolni —, hogy a megyében is időszerű lenne létrehozni egy pályaválasztási intézetet. (Sok későbbi csalódástól lehetne ennek révén megmenteni azokat a fiatalokat, akik most még olykor szellemi képességeiket vagy fizikai alkalmasságukat meghaladó pályát választanak.) Finualomro méltó gondolato- nyyc Ciliit, ka). tett szóvá Mi- chelsz László, a békéscsabai forgácsoló szerszámgyár művezetője, Kiss László, a Békés megyei Gépjavító Vállalat üzemvezetője. Hámori János, a GTE megyei szervezetének titkára, valamint Ráta Ernő, a szervezet oktatási bizottságának vezetője. Nevezetesen azt, hogy mennyire fontos az új technológiák mielőbbi elsajátítása és a speciális szakmunkások képzése. Ám a technika gyors változása miatt mind gyakrabban előtérbe kerül az átképzés sziik- feégessége is. Ezért erről sem szabad megfeledkezni és lemondani. Sőt, egyre rugalmasabban és gyorsabban kell ebben is cselekedni, mert hiszen nem mindegy, hogy ipari termékeink jó híre milyen itthon és külföldön. A résztvevők elhatározták, hogy a mostani szűkebb körű ankét tanulságai alapján később egy megyei tanácskozást rendeznek, amelyen a vállalatok és kisipari szövetkezetek vezetőivel megvitatnák a szakmunkás- képzés helyzetét, fejlesztésének lehetőségét, s felmérnék a Jelentkező igényeket. Úgy véljük akkor lenne igazán rangos és érdemben is hasznos a tervezett tanácskozás, ha arra a szövetkezetek elnökeit, a vállalatok igazgatóit és személyzeti osztályvezetőit vagy előadóit hívnák meg, mivel a szakemberutánpótlás képzése és nevelése nem egyszerűen csak munkaügyi feladat. Több annál. Fontos politikai és szakmai feladat. Mégpedig olyan, amelynek nemcsak technikai és adminisztratív, hanem mindenekelőtt emberi vonatkozása van. És-nem is kevés. Podina Péter
