Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

i-e a párldemokrácia a bék H\me zfigazda sági gépgyí, t an? Beszélgetés őri Lajos pártcsoportvezetővel — Mi járatban vagy Bélkésen? — kérdezte régi ismerősöm, őri Lajos. Azt feleltem, hogy írni akarok erről és arról. Aztán ki­derült, hogy ő a riportalanyom. Egyrészt azért, mert egy tíz ta­gú pártcsoport vezetője. Már­pedig egy pártcsoportnak nagy szerepe van a vezetőségválasztás előkészítésében. Másrészt, őri Lajosnak sokkal több munkabe­osztása van a Budapesti Mező­gazdasági Gépgyár Békési Gyá­rában, mint amennyit a Munka Törvénykönyve, és több társa­dalmi funkciója, mint amennyit a megyei pártbizottság határo­zata megengedne. — Miért vállaltál ennyi elfog­laltságot magadra? — kérdez­tem. Erre aztán elsorolta, hogy üzemrendész, üzemgondnok, és tűzrendész eéyszeméiyben, ezen­kívül még legalább nyolc társa­dalmi funkciója van. — Rámsózták ezeket a beosz­tásokat az üzemben, mert ol­csóbb, ha * három státuszban egy ember tevékenykedik. Nem nagyon sza­badkozhattam e sok beosztás el­len, mert már figyelmeztettek, hogy a gyár vezetői adják nekem a kenyeret és könnyen meg is tagadhatják. Ezért, őszintén szól­va, nem is nagyon örülök a fag­gatásodnak. — Talán van valami kifogás a munkád ellen? — Még nincs! De könnyen ta­lálhatnak. Kaptam én már írás­beli figyelmeztetést olyan hibá­ért, amit a helyettesítőm köve­tett el szabadságom ideje alatt. Gyakran már-már olyan érzés kerít hatalmába, mintha a gyár, a társadalom ellensége volnék. Ezt pedig nehéz lenne elhitetni vele is és mindazokkal, akik év. tizedek óta ismerik. A felszaba­dulás előtt szűkös kenyéren élt hat testvérével együtt. Őri Lajos egyike azoknak, akik nagyon fiatalon léptek a kommunista pártba. Alig múlt 15 éves, ami­kor 1945 márciusában felvették. Nem a kort nézték abban az idő­ben, hánem azt, hogy sok tettre- kész párttagra van szükség a tengernyi feladathoz. Alig érte el a sorköteles kort, máris tisz­ti iskolára küldték. Onnan a párt központi vezetőségének kérésére falusi pártmunkára ke­rült, pontosabban párttitkámak a Dévaványa határában levő Kőszigeti Állami Gazdaságba. Az ellenforradalom ott is csak­hamar felszínre vetette a szélső­séges elemeket, akik őri Lajost is elüldözték. Az elsők között jelentkezett a karhatalomba. Le­szerelése után a békési járási vöröskeresztes szervezet titkára lett. Közben — és azóta is — munkásőr, önkéntes rendőr, MHS-oktató, a tartalékos tisztek klubjának titkára, a járás nép­frontbizottság tagja, a honvé­delmi ismeretek előadója az iparitanuló-iskolában. Egyszóval túlzói! az igénybevétele. Akkor került a békési gyár­ba, amikor az megalakult. Az akkori 18 párttag két csoport­ban volt, s az egyik őt válasz­totta vezetőjének. Őri Lajosnak is érdeme egy kicsit, hogy most már hatvan tagja van a gyár pártalapszervezetének. Ennyien kés zülnek mast a vezetőségválasz­tásra. A pártcsoportok tagjai már kijelölték azokat, akik szerintük megbízhatóan jelölik ki az új vezetőség tagjait — A ti pártcsoportotok milyen aktivitással segíti a vezetőségvá­lasztás előkészítését? — Erre a kérdésre csak óva­tosan kellene válaszolnom. Ugyanis kaptam mér olyan fi­gyelmeztetést, hogy az igazgató tudta nélkül ne közöljek semmit senkivel. De hát az igazság az ő tudta nélkül is igazság. A párt­csoport tagjai elég vegyes érzed, mékkel készülnek a vezetőség­választásra. Azt mondják, hogy mi megvitatunk, elhatározunk ezt is, azt is, pártcsoport-ülésen és taggyűlésen, aztán vagy sem. mi, vagy minden éppen ellen­kezőleg történik Legutóbb is a párttagok egyetértésével jelölte ki a jelölőbizottság a pértveze- tősóget. A többség továbbra is Salamon Istvánt akarta alap­szervezeti titkárnak, aki több mint tíz évig töltötte be ezt a tisztséget. Három nappal a ve­zetőségválasztó taggyűlés előtt kijött a járási pártbizottság egyik munkatársa, és egy olyan elvtársat jelölt titkárnak, aki addig szóba sem került erre a posztra. Azzal indokolták ezt, hogy a régi titkár lemaradt a fejlődésben, nem tanult. Az igaz­ság az, hogy a gyár vezetői nem szerették az addigi titkár szó­kimondását. Többek között Sa­lamon élvtárs nem tűrte egyes középvezetők diktatórikus hang­ját. Ugyanis ők nem vitatják, nem magyarázzák meg, hogy va. lam.it miért így, vagy úgy kell megcsinálni. Kurtán, furcsán odavetik: Ha nem tetszik az uta­sításom, akkor menjenek a mun­kakönyvükért. — Most a legutóbbi párttag­gyűlésen, a pártdemokrácia ér­vényesülésének megvitatása köz. ben nem került szóba az ilyen hangvételű irányítás? — Nem nagyon. Eléggé ellanyhult a párttagok aktivitása­Azért, mert hiábavalónak tar­tanak minden véleménynyilvání­tást, és bírálatot. Azért, mert nem látják hatását és foganat­ját. Példát is mondok erre. Szer­vezett a pártszervezet tavaly egy kérdezz—feledek pártnapot. Előtte írásban juttatták el az üzemben dolgozó párttagok és pártonkívüliek a pártmunkával és a gyár vezetésével kapcso­latos kérdéseiket. Utána azzal rontottak neki még azoknak is, akiknek semmi közük sem volt an nak a pártnapnak a megszervezé­séhez, hogy csupán az igazgatót akarták vizsgáztatni a beküldött vaskos kérdésekkel. További faggatás helyet töp­rengeni kezdtem. Többek között azon, hogy a termelés irányítá­sánál sem a diploma a minden. Ugyanis nem mindegy, hogy az goromba vagy az egyszerű em­bereket lenéző és sértegető vala- lakinek a tulajdonában van-e, s emiatt ideges, kedvtelen hangu­latban dolgoznak-e a környeze­tében. A pártmunkához pedig elsősorban szív, lélek és minél több gyakorlat szükséges. A járási pártbizottságon be­szélgettünk a vezetőségválasz­tásba történt eddigi beavatkozás, ról. Kassai János elvtárs elis­merte: a járási pártbizottság ap­parátusa eddig túl sok feladatot vállalt magára. Emiatt elaprózó­dott az ereje és néha elhamar­kodottan intézkedett több, fon­tos kérdésben. Jó néhány eset. ben az alapszervezetek tagjai­nak, vezetőinek meghallgatása nélkül tette ezt. A demokratikus centralizmus és a pártdemokrá- cia alapszervezetenkénti megvi­tatása óta jó néhány tanulságot vontak le. Ezekről a tanulságok­ról bővebb részletességgel írunk a közeli napokban. Kukk Imre Müködnak az „Iható vizű tó” buzgóra! Békés msgvóhen Tiszántúl talán legnagyobb tava az orosházi járásban fek­vő Kardoskút község határában levő Fehér-tó. Hossza négy ki­lométer, szélessége 500—1000 méter között mozog. Dr. Radnai Mikes, békéscsabai amatőr At- tila-kutató tanulmányában azt bizonyítja, hogy a tó azonos az i. sz. után 448-ban hun főváros­ban járt Priszkosz bizánci törté­netíró útleírásában szereplő „iható vizű tóval”. Vízrajzi érv­anyaga szerint ezen tó medrét kizárólag az ott csoportosan fel­tört bugyforrások hozták létre és táplálták artézi víz tisztaságú vizükkel. Jóllehet az elmúlt he. tek rendkívül csapadékos idő­járása a Maros—Körös közét megkímélték az árvizes és ta­lajvizes nagyobb elárasztástól, a Fehér-tó bugyforrásad, (való­ságos szárazföldi „buzgárai”) mégis intenzív működésbe lép_ tek. A tó partjain és főleg med­rében csoportosan is kimutat­ható buzgárok is üzembeléptek, a nádas részeken valóságos iszapkúpokat képeztek ki feltö­résük helye felett és a tó medré­ben olyan magas vízállás képző­dött ki, hogy gátakkal kellett kiáradását megakadályozná. A tó partján két szárazföldi bugy- forrás napjainkig is állandóan artézi víz tisztaságú és ízű vizet ad az otüakóknak. Fúrat nél­küli artézi kutak. Dr. Radnai érvelése szerint Priszkosz útle­írása alapján a kardoskúti Fe­hér-tó mellett volt Attila testvé­rének és társikirályánalk. Budá­nak szálláshelye. a villanyszerelők A DÉMÁSZ Békéscsabai Üz­letigazgatóságának tanácsterme néhány napra átalakult vizsga­teremmé. Itt tettek tanúbizony­ságot tudásukról a békéscsabai iparitanuló-intézethez tartozó vil­lanyszered ő tanulók. Összesen 97 fiú vizsgázott, s a vizsgabizott­ság véleménye szerint jó felké­szültséggel. A vállalat 19 ipari tanulója különösen szép ered­ménnyel zárt, hasonlóan jól vizsgáztak az építőipari vállalat tanulói is; A tapasztalatok szerint, ahol bevezették az emeltszintű és csoportos oktatást, ott sokkal jobb eredménnyel zártak év végén. Többnyire magasabb kép­zést, sokoldalúbb oktatást kap­tak a tanulók, mint más mun­kahelyeken. Az emeltszintű ok­tatás egyik feltétele például, hogy három napot az elméleti résszel, három , napot pedig a gyakorlati foglalkozással tölte­nek el hetenként, s így alapo­sabb szakmai ismereteket sze­reznek. Komódiból, Szeghalomból, Vésztőről, Békéscsabáiról és még jó néhány községből vállalatok, kisipari szövetkezetek, termelő­szövetkezetek és magánkisiparo­sok tanulói adtak számot most a vizsgabizottság előtt felké­szültségükről. Különösen jől szerepelt a DÉMÉSZ tanulója, Galovicz András, Vésztőről; Borbíró Ist­ván, Öcsödről pedig Murányi Gábor. Ezenkívül még jó né- hányan az átlagosnál jobb ered­ményt értek el, s a vizsgabizott­ság dicséretben részesítette őket. A vizsgázott tanulók most már szakmunkásak, elhelyezke­dése, munkalehetősége minde­nütt biztosítva van. • «■■■BM«BBBBn«II*BB*aBBBBBlMBRRlBBBBBBllHllHlHlBlHlSlRRlllBlBBlRlHBlRBllBHHlllHll|lllllH: aBflBafllflBBBflBBflflBBiaBaaBBllllBlflllliailBaiBBl Ilyen ez a krónika... PRECÍZ DON JUAN Adolf Peter heidelbergi férfi eddig 347 győzelmet aratott a szerelem csatamezején, s min­den győzelmét, tökéletes német pedantériával leírt a naplójá­ban, mellékelve a boldogított hölgyek fényképét. Az atomkor Don Juan-ja mellékesen házasságszédelgéssel is foglalkozott. Most elcsípték és a tárgyaláson négyévi bör­tönre ítélték. Az ítélet kihir­detésekor vállat vont: — Ogyis szükségem van már egy kis pihenőre ■— mondotta. A VERSENY GYŐZTESE Londonban megrendezték a borkóstolók versenyét, amelyet Ralph Mapley valóban külön­leges teljesítménnyel nyert meg. Három óra 15 perc le­forgása alatt nem kevesebb, mint 420 borfélét kóstolt meg és állapította meg szinte ma­tematikai pontossággal fajtá­jukat. Teljesítményéhez jól illik a győztesnek járó jutalom is: egy 300 literes hordó legkedvesebb borával töltve és egy láda fi­nom francia pezsgői CSENGÖGYÜJTEMÉNY különleges gyűjteményre tett szert tizenkét év alatt Lev Gogyin moszkvai lakos. Külön­féle harangokat és csengőket gyűjt: hajdani postakocsik, ló­szerszámaira erősített csengő­ket, vészharangokat. Némelyiken érdekes felírás ol­vasható: .,Végy meg, ne saj­náld a pénzt, ha utazol, muzsi­kálok én", „Csilingelek annak, akit szeretek”. Egykoron városon és falun egyaránt készítettek ilyen csen. göket, s a közeledő járművet ezekkel jeleztél ELTŰNT ITALOK Patrice Pottier genfi újság­író pincéjéből a minap jó né­hány palack kitűnő itóka tűnt el titokzatos módon. A publi­cista megértő ember lévén, azonnal nyílt levelet közölte- tett egy napilapban, mely szó szerint így szólt: „Melegen ajánlom a mélyen tisztelt, ismeretlen eltulajdoní- tónak, hogy a zöld színű cím­kével ellátott, 1951-es évjáratú bort csupán osztriga és hal mellé szíveskedjék fogyasztani, a kétszínű címkés, 1949-es év­járatú bort pedig saját érdeké­ben néhány hónapig pihentesse, mert szállítás közben valószí­nűleg felrázódott és az ital ilyen körülmények között nem nyújtja a tökéletes élvezetet fo­gyasztójának!’’ GYÁSZMENET A napokban a korzikai posta­hajóval szomorú rakomány is érkezett Mgrseille-be, egy ko­porsó. Tizenegy feketébe öltö­zött gyászoló követte, amikor kocsira rakták. Mindenki meg- illetődve nézte a menetet, csak a szolgálatos vámtiszt fogott gyanút és felnyitatta a kopor­sóti A vámtisztnek igaza lett, mert a koporsó teli volt rab­lóit holmival, főleg ékszerek­kel. A feketébe öltözött gyá­szolók szomorú ábrázata még gyászosabbá vált. Amikor újságírók megkér­dezték a vámtisztet, árulja él, mitől kapott ötletet, azt felel­te: — Egysezrű, uraim! Láttak már Önök olyan gyászmenetet, amelyben egyetlen nő sincs?.! IGAZSÁGTALANSÁG Howard Davis tengerész, a chepeni kikötőbe érkezve a hajóról egyenesen az önkiszol­gáló mosodába tartott> ott

Next

/
Thumbnails
Contents