Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
Kiilőnvonalok a Várszínház előadásaira Az IBUSZ már kora tavasz- szal megkedte a szervezést a gyulai Várszínház előadásaira, s az érdeklődés az utóbbi időben mindinkább nőtt. Ezt bizonyítja, hogy már hónapokkal ezelőtt voltak jelentkező csoportok az ország különböző tájairól. Jó néhány előadás jegyei hetekkel ezelőtt elővételben elkeltek. A nagyobb érdeklődésre utal az is, hogy a tervezettnél három előadással többet játszanak. Az ünnepi megnyitóra — július 3-ra — a Bánkúti Állami Gazdaságból és Nagymágocsról jön egy-egy csoport. Július 4-én a megyei tanács dolgozói és hozzátartozóik együttesen 100 főnyi csoportot alkotnak, ugyanis eddig ennyi jegy kelt el. E napon érkezik az első különvonat, melyet később több követ. A távoli Nyíregyházáról kétnapos hétvégi látogatásra 300-an érkeznek a különvonattal. Megtekintik a város nevezetességeit, részt vesznek az esti előadáson, s a programból természetesen nem marad ki a fürdőzés sem. Kisebb-nagyobb csoportok érkeznek a július 10 és 11-1 előadásra is. Július 10-én az Orosházi Gépjavító 400 főnyi kollektívája külön autóbusszal jön, 11-én Kunágötáról és a Bercsényi Tsz-ből 80-an, a dombegy- hází Petőfi Tsz-ből pedig 60-an tekintik meg Szigligeti Ede: Trónkeresők című drámáját. A Közalkalmazottak Szak- szervezete természetbarát csoportjának szervezésében július 18-án 300-an tekintik meg az előadást, ezenkívül Egerből különvonattal 500-an érkeznek kétnapos kirándulásra. Szegedről, a szabadtéri játékok színhelyéről is sokan bejelentették igényüket a gyulai Várszínház előadásaira. Éppen ezért 19-én 500 fős különvonat- tot szerveztek, melynek utasai Calderon: Két szék között a pad alatt című víg játékát tekintik meg. Szegedről egyébként 26-án is érkezik még egy különvonat. Ezenkívül július 25-én Kecskemétről szintén különvonattal 500-an jönnek kétnapos kirándulásra. Több csoport jelentette be igényét Pécsről, Kunszentmár- tonból, Sátoraljaújhelyről. Ra- kamazról, Diósgyőrből. Kiskunfélegyházáról, Salgótarjánból, sőt Jugoszláviából és Romániából is. K. J. Nemzetközi rét-legelögazdáikodási szimpózium a szarvasi ÜRKI-ben A Szarvasi öntözőéi és Rizstermesztési Kutató Intézetben — ahol az elmúlt években az ős- gyepek felújításában, műrét telepítéséiben, fűnemesítésben és egyéb gyepgazdálkodási tévé. kenységben kimagasló eredményeket értek el, — háromnapos nemeztközi rét-legelőgazdálko- dáoi szímpózum kezdődött szer. dán. A Szovjetunióból, Romániából, Lengyelországból Csehszlovákiából, Bulgáriából és ha. zánk különböző tájairól érkezett tudományos kutatókat, szakembereket dr. Kovács Gábor egyetemi tanár, az ÖRKI igazgatója meleg szeretettel köszöntötte. Az első napon hazai szakemberek — közöttük dr. Nagy Zol. tán, a Mezőgazdasági és Éleli- miozeripari Minisztérium főosztályvezetője — tartottak előadást. Csütörtökön külföldi előadások hangzanak el, pénteken megtekintik a vendégek a Szarvason jól bevált gyepgazdálkodási módszereket, megvitatják a tapasztalatokat. MI iá]dit|a lobban q fejet? Egyesek szerint sokan tartoztak és tartoznak még mindig a „kellemetlenkedő” emberek csoportjába. Szerintünk az lenne a jó, ha, még többen tartoznának ebbe a kategóriába, minden százból legalább 99-en. Mert kiket is tartanák kellemetleneknek ?Azokat, akik észreveszik a kisebb-nagyobb mulasztásokat, rendellenességeket, visszaéléseket. Ráadásul nemcsak bírálják ezek elkövetőit, hanem végül fel is jelentik őket az igazságszolgáltatás különböző fórumainál. Nem merülünk annak részletezésébe, hogy az el járáot folytató és a büntetést kiszabó közegeket milyen haragos jelzőkkel árasztják el a rajtavesztett károkozók. Nem a legsúlyosabb bűncselekményekre akarjuk terelni a figyelmet, hanem olyan „apró” közösség elleni vétségekre, amelyek elég gyakran előfordulnak s ezeket leginkább a „kor szellemével” magyarázzák. Parányiaknak tűnnek, mégis sok kárt okoznak. Egyrészt azért, mert olyan mélyen ivódott be sokak tudatába a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, meg a jámbor hiszékenység is, hogy még akkor is nehéz jó néhány emberből őszinte, bátor szókimondást ki- osikarni, amikor a kezdeti parányi visszaélések megnövekszenek és veszélybe sodorják a termelő egység létét. Miközben nyelvükön van a becsületes szívük diktálta véleményük a beosztásukkal visszaélőkkel szemben, agyhártyájukat az kopogtatja, hogy „hátha kivágják magukat a vád alól, s aztán ránkzúdítják haragjukat, bosszújukat”. Egyszóval legfeljebb csak egymás között rágódnak az észlelt visszaélésben. Nem szólnak a visszaélést segítő társak sem mindaddig, amíg „hatalmon” vannak az illetőik. Bezzeg miután leváltották őket, csak úgy ömlik a sok terhelő adat. A gépkocsivezető kötetekre szólóan sorolja, mennyi italt, csirkét és egyéb finom csemegét hordott el a különböző anyagbeszerzési helyekre, a különböző totumfak- tumokhoz. Az éjjeliőr is mondja, mondja, hogy röstellt selejt csirkéket adni a művelt, finom elnöknek. Leginkább a legjavából fogdosott össze neki 3—4, esetenként 8—10 párat. Nem kérdezte, hogy vendégeknek lesz-e, avagy hiányzó alkatrészek, építőanyagok megszerzésének útját egyengeti-e vele? Elismervényt egyszer sem kért a kiadott érték ellenében, mert az elnök kilelem tette: „Az ilyesmit majd én elrendezem az irodán”. Voltak, akik rendezték és voltak, akik nem. A* egyik termelőszövetkezet közgyűlésén vaskos ellenérveket sorakoztatott fel a szövetkezeti gazdák előtt a javasolt melléküzemág létrehozása ellen az alapozervezet párttitkára. Nem is szavazott rá. Ezt a kellemetlenkedését tovább fokozta azzal, hogy egy ízben visz- szafordította az elnöknek csirkét szállító gépkocsivezetőt s a baromfitelepen átadási, átvételi elismervényt Íratott alá vele és a telep felelős vezetőjével. „Ennek a néhánynak kerít olyan nagy feneket — dohogott a gépkocsivezető és a telepveztő —, nemhogy akkor jött volna, amikor 8—10 párat is elvittünk a javából”. — „Azokról sincs bizonylat?” — „Rá van vezetve az elhul- lási veszteségi listára”. Jó nagy lehetett ez a lista, mert amint aztán később a párttitkár megállapította, 30 ezer körülire rúgott az elhullás, ráadásul a jó néhány pár csirkével, irattal kieszközölt építőanyag és más szolgáltatás ellenére a melléktevékenység csaknem 3 millió forint veszteséggel zárult. Több hasonló intézkedéo után az elnök nagy elhatározásra jutott. Nem arra, hogy megfontoltabb lesz és csak bizonylat ellenében utalja ki az „apróbb” dolgokat is, hanem arra, hogy különböző ígéretekkel magához édesgeti a párttagokat, hogy azok leváltsák az orrát mindenbe beleütő párttitkárt. Ám, mielőtt tervéhez elegendő erőt toborzott volna, kiderült, hogy mérleghiányos a szövetkezet. Erre gyorsan lemondott és odébbállt. Amikor nehányan szóvá tették, hogy kérjék számon az elnök görbe tetteit, „kívülről leintették őket: „Mit használna a szövetkezetnek, az, ha kettétörnénk további életútját”. Máshol, egy másik elnök esetében is eléggé erőteljes volt a kívülről jövő támogatás. Az egyik régi- elnököt, akinek az irányítása alatt egyszer sem volt mérleghiányos a szövetkezet, csupán azért váltották le, hogy helyt kapjon egy másik. A leváltás indoka az volt, hogy „a régi elnök már öreg”. Akit megválasztottak helyette, az a szanálás sorsára juttatta a közös gazdaságot. Azán mit ad löten, újra az „öreget” választották meg. Ügy látszik, hogy „kívülről” más nem akadt. Talán közrejátszott az is, hogy egy másik szövetkezetben egy ilyen kívülről jött elnökről elmarasztaló cikk jelent meg néhány felelősségteljes párttag és alapszervezeti vezető véleménye alapján. Szóba került ebben az előző elnök mindenki iránt érzett bizalmatlansága, a több millió forintra kerekedett mérleghiány, s az is, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya az illető elnökcoködése idején egyszer sem tartotta szükségesnek a tételes ellenőrzést, azóta viszont olyan gyakori az ellenőrzés, mintha kiokorú gyerekek kerültek volna a szövetkezet élére. A szövetkezet gazdasági vezetőinek azt mondták, hogy lehetőleg „ne érjenek rá”, ha valamelyik újságíró nyilatkozatot akar kérni tőlük. Amint az az eddigiekből kiolvasható, nemcsak a mindent meglátó párttitkárok, párttagok és szókimondó szövetkezeti gazdák a „kellemetlenkedő emberek”. Ebbe • a kategóriába tartozónak tekintik több más számonkérő személlyel együtt az újságírót is. Pedig az utóbbi nem találja ki a visszaéléseket. Leginkább csak akkor tudja meg, hogy mennyi kárt okoztak egyesek, amikor már leváltották őket. Addig ugyanis nagy visszatartó ereje van a függőségnek. Pedig nem alttól fájul meg a szövetkezeti gazdák feje, ha idejében lelepleznek valami rossz elhatározást vagy kárt okozó visszaélést, hanem akkor, amikor mérleghiánnyal zárják az esztendőt, s nemhogy pénzt kapnának, hanem visszafizetésre kötelezik őket. Kukk Imre FIGYELEM! Gumivulkanizáló felszerelés és berendezés sürgősen eladó. Ára megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a Körösvidéki Cipész Szövetkezet központi irodájában, Békéscsaba, Vécsey u. 14—18. — Telefon: 11—178. MEZŐGYÁM ■ MOZAIK A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet 72 holdas vöröshere táblája közepén áll a hasonló nevű vadásztársaság „félvad” fácántelepe, ahol a „kikaszált” fácántojásokat kot- lókkal kikeltetik, 12 hetes korukig felnevelik, azután széjjel eresztik a vadásztársaság területén. 150 kotló, 4 ezer fácántojáson ül, már kikeltek az első fészekalja fácáncsibék. Az idei kimagasló tojásbegyűjtés is már az előző évek jé tenyésztőmunkájának köszönhető: az elmúlt év tavaszán 2874 háromhónapos fácáncsirkét bocsátottak szabadon, ebben az évben ez a szám meghaladja a 3 ezret! Képünkön: Deák Antal vadőr gondozza a fácántojásokat keltető kotlókat. Százötven tsz-gazda 350 szarvasmarháját őrzi Deák István me- zögyáni csordás. Kövér a fű, kövérek a tehenek: 40 ezer liter tej került tőlük a begyűjtöhelyre, 142 ezer forintot fizetett ki érte a tejbegyújtő vállalat. Míg a szülők küszködnek az időjárással, a talajvízzel, a kicsinyek gondtalanul játszanak a napköziotthonos óvodában. Egyetlen gondjuk és dolguk: a gyöngyfűzés. Márton László tudósító
