Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

Javult az ellátás, de korszerűtlen a békéscsabai A. szociális otthon Békéscsabán köztudomású, hogy az egyedül maradt, idős emberek két helyen, az A. és B. szociális otthonban élnek, ahol az állam gondoskodik megfelelő ellátásukról. A B. szo­ciális otthonban 41 -beutalt igen kényelmes körülmények között él. Az épület a város központ­jában, mégis csendes helyen van, ahol a legmesszebbmenő­kig ellátják a lakókat. Olyan „apróságra” is ügyelnek, hogy a fehérneműbe mindenkinek be­varrják a monogramját és így tulajdonképpen a mosás után mindenki a saját holmiját kap­ja vissza. Az épület berendezése korszerű: ízléses étteremmel és szobákkal rendelkezik. A szo­bák festésekor arra is gondol­tak, hogy megkérdezzék a la­kóktól; milyen színűek legyenek a falak. Az A. szociális' otthon a város távolabbi részén, a körgáton kí­vül van. Itt 75 beutalt éh éllá­tásukról szintén a körülmé­nyekhez képest a legnagyobb figyelemmel gondoskodnak. A következő számok ezt ékesen bizonyítják; 1961-ben az 1 főre jutó évi költség 9 ezer 623 fo­rint volt, 1968-ban már 13 ezer 615 forint és 1970-re 14 ezer 785 forintot biztosítottak. Gon­doskodnak az egyéni ízlések, igények kielégítéséről is. Az otthon saját varrodájában az idős- emberek ízlésének megfe­lelően alakítják át a ruhákat Kedves figyelmesség, hogy egy- egy gondozott névnapján a konyha annak kedvenc ételét főzi. Az ápolószemélyzet,"az ott­hon vezetői pedig felköszöntik. Az ágynemű és egyéb fehér­nemű is igen szép, tiszta. Lehe­tőség is van erre, hiszen öt vál­tási ágynemű van. Az orvosi el­látás is jó, heti két alkalommal van rendelés, de az otthon or­vosa a gyógyító és gondozói munkán kívül szakmailag irá­nyítja ár ápolónőket, ellenőrzi a gyógyszerek felhasználását, a tisztaságot, valamint az élelme­zési normák betartását. A 75 beutalt ápolását 8 ápolónő lát­ja él, s ha figyelembe vesszük az országos átlagot, mely sze­rint 11 gondozottra jut egy ápo­lónő, az A. szociális otthonban a helyzet lényegesen jobb. Mindemellett azonban sok a gond az A. szociális otthonban. Nagy a zsúfoltság. A mai igé­nyeknek megfelelő, általában 2—i ágyas szobák helyett, 10— 11 ágyasban vannak, elhelyezve, a gondozottak. A férfiak csak az alagsorban, nedves helyiségek­ben kaptak helyet Az épület elavult, korszerűtlen. A dolgo­zok munkakörülményei sem megfelelőek. A konyhának nincs előkészítője, a gondozot­tak fürdőszobáiban törtérák a mosás is. Téli időszakban az in­tézet dolgozóinak nincs megfe­lelő ebédlője, mert amelyben nyáron tartózkodnak, az télen fűthetetlen. Így a konyhában kénytelenek étkezni. Ezenkívül a fürdőszoba is korszerűtlen, csupán egy kád és egy zuhanyo­zó van biztosítva részükre. Ez év áprilisában a városi tanács vb egészségügyi osztálya az alag­sorban levő melegvízű kazán- boyler üzemelését leállította, mivel további működtetése élet- veszélyessé vált. Sorolni lehet­ne tovább a hasonló gondokat problémákat, melyek nehezítik az ott dolgozók munkakörülmé­nyeit, és a gondozottak maxi­mális ellátását. A tanács egészségügyi állandó bizottsága nemrég vizsgálatot tartott az otthonban, megállapí­totta, hogy nagyon is szükséges a helyzet javítása. Javaslatát el­juttatta az egészségügyi osz­tályra, mely szerint szükség lenne egy száz férőhelyes pa­vilon mielőbbi elkészítése. Kasnyik Judit Dr. SA5TI ZSILAL BÉLA O. 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 Hulla az ártéren Alig két évvel a második vi­lágháború befejezése után az egyik folyó melletti községben nyugtalanító hírek keltek szárnyra. Az emberek, bár csak suttogva mondták egymás kö­zött, azt állították, hogy az öreg Baloghot, aki egy éve tűnt él a községből, meggyilkolták. Baloghék szegény emberek voltak. Nehéz volt az életük, mint annyi sok más hasonló pa­rasztnak. Az anyagi gondok mellett az is súlyosbította a helyzetet, hogy a családban nem volt egyetértés. Az öreg Balogh második férje volt az asszony­nak, akivei élt. Az asszonynak három fia volt, az első házassá­gából és egy lány, aki már Ba- loghé volt. A veszekedések szin_ te naponta mérgezték a család életét. Az öreg izgága, zsarnok természetű volt, de a szidások mellet^ időnként meg is verte élettársát és a kisebb gyereke­ket. Az asszony főleg azért szid­ta az embert, mert nem szere­tett dolgozni, de az italra min­dig pénzt kellett keríteni. Még a család keresetét is magára, vagyis az italra költötte. Aztán egy napon, 1946 febru­árjában, az öreg Balogh eltűnt. Senki sem látta többé a köz­ségben. Ez egy ideig abban az időben nem is volt feltűnő, hi­szen máskor is előfordult, hogy Balogh a szomszéd faluba is át­járt a kocsmába, aztán két-há- rom napig nem jött haza. Ami­kor hetek, hónapok múltak el, a szomszédok, az ismerősök ér- déklődnl kezdtek, hogy hói van az öreg. Ilyenkor a család tag­jai azt válaszolták, hogy el­ment Budapestre „feketézni” és valószínűleg baleset érte, vagy megölték. Akkoriban többször előfordult az is, hogy gazdagnak vélt feketézőt raboltak ki vagy öltek meg. így a család által felhozott érv elfogadhatónak tűnt. A következő év májusában a rendőrkapitányságnak is tudo­mására jutott a községben el­terjedt szóbeszéd. Nyomozást indítottak, hogy megállapítsák a tényt. A kihallgatott tanúk és a hirtelen eltűnés megerősítették a rendőri szervek gyanakvását. A család azonban kitartott az előző állítása mellett. Bizonyíté­kok hiányában a nyomozás egy időre holtpontra jutott Aztán egy nap új fordulat kö­vetkezett be. Balogh János, a legidősebb fiú, hirtelen eltűnt a községből. Ezután a család sem hallgatott tovább. István, a középső fiú elmond, ta a rendőrségen, hogy bátyja, János, megunta a sok veszeke­dést és egyszer, amikor az ap­juk a kocsmában ült, kijelentet­te a család többi tagja előtt, hogy végez apjával. A család tagjai nem is nagyon ellenkez­tek. 1946. február 5-én a déli órák­ban ismét veszekedés és lárma hallatszott Baloghék házából. Ez a veszekedés adott végső lö­kést a legidősebb fiú elhatáro­zására. Aznap este az öreg fele. ségével és a kislánnyal elmen­tek a szomszédba egy kis terc­ierére. János és István otthon maradt. Megbeszélték, hogyan ölik meg apjukat. A fejsze mel­lett maradtak. Előszedték a fás­kamrából és az ágyukba rejtet­ték. Lefeküdtek és várták, hogy apjuk hazatérjen. Tíz óra körül érkezett haza. A fiák úgy tettek, mintha aludnának. Az öreg Ba­logh még egy kis ideig morgott, veszekedett magában, aztán le­feküdt és elaludt. Ekkor János kiment az udvarra és bezárta az utcai kaput. Csendben elővette a fejszét, odalopózkodott ap­ja ágyához Is nagy erővel súj­tott le az öreg koponyájára. Aztán apját belecsavarta lepe­dőbe és letette a földre, hogy az ágyát össze ne vérezze. Az öreg még hörgött és a fejsze új­ra lecsapott. Ekkor érkezett ha­za az anyja és a húga. János ki­ment elébük és megkérte az anyját, meg a húgát, hogy men­jenek be az udvaron levő mű­helybe, mert agyonütötték az apjukat s amíg a hullát kiviszik a szobából, tartózkodjanak ott. A két fiú a lepedőbe csavart holttestet kivitte a disznóólba. Az asszony felmosta a véres szobaföidet, és kiment a fiúk­nak segíteni a hulla eltünteté­sében. Másnap kimosta volt fér. jének véres ingét, János felhúz­ta a halott csizmáját és úgy tettek, mintha semmi sem tör­tént volna. Három hét múlva a ház gaz­dája felmondott Baloghéknak. Mivel költözködni kellett, elha­tározták, hogy felszedik a ha­lottat a földből és kiviszik a fo­lyó partjára. A kiásott hullát beletették ^y szalmahordó kas­ba, és amikor besötétedett, a két fiú kivitte a folyó árterébe és ott újból elásta. István vallomása alapján bi­zottság szállt a községbe. Bár a fiú csak megközelítően tudta meghatározni a sír helyét, több. szőri kísérlet után, alig egy mé­ter mélységből előkerült a csont­váz. A főbűnöst egy ideig nem tudták felelősségre vonni, mert az kiszökött Romániába. Aztán 1947. június 26-án visszatért és egy rendőrjárőr elfogta. Kihall­gatások során beismerte a gyil­kosság elkövetését és a rijgtön- ítélő bíróság súlyos büntetést szabott ki. Következik: „SÁRRÉTI SA­SOK”. Cirkusz a tv-ben, tv a cirkuszban Az ÉVIG kultúrtermében ta­lálkozott egymással a kép és hangátvitel legkorszerűbb tech. noiógiája — az emberi akarat, állhatatosság, következetesség, ügyesség és erő csácsteljesűné- nyével. A tv-kamerát, illetve a lassító filmfelvevő gépet odaállí­tották Ancca, vagyis Ösztreicher Anna elé és a karcsú, 14 éves kislány a gép lencséje előtt egy­szerre 7 labdával „csinált koszo­rút”, ahogy szakmai nyelven ne­vezik a zsonglőrség e nagyszerű mutatványát. A kislány mestere Kelly, a világhírű artista (ma­gyarul Péntek József) azt mond­ja, hogy az artistanövendékek közül sokan még három labdá­val sem tudnak dobálni, az öt labdával való munkához nagy kézügyesség, figyelem szükséges, de aki már hét labda felett ural­kodik, az már valódi tehetség, annak a vérében van az artista, mesterség. Pedig a legtöbb kis­lány, fiú nem örökölte szüleitől a cirkuszművészet hagyomá­nyait, hajlamait, mert az Állami Artistaképző Iskola növendékei­rekekben már ösztönössé váltak, de amelyek nélkül a gyakorlato­kat végrehajtani nem lehet. Pél­dául: hogyan fordul meg az em­beri test a levegőben a „szuplé” ugráskor, hogyan rúgja el magát a növendék a hátra szál tónál a íó hátáról, hogyan étkezik a zsong­lőr buzogánya a tenyérbe. E pillanatban kigyullad a két nagy reflektor a kultúrterem fa­lán. Molnár Miklós operatőr utasítására még egy „gegen”- lámpát, „ellenfényt” is ráirányi. tanak Ancsára, aki egy tornapa­don ülve, hallgatja a tanár, Kelly mester magyarázatát. A felvétel technikai menete vala­hogy ilyen: Molnár operatőr: Ide ülj, Ancsa! Most majd adod a végszót Kelly tanár úrnak. Ancsa: (Valamit morog ma­gában és leül a tornapadra). Bánki Iván: Second! (Az asz- szisztenshez) Katikám csinálj csendet. Katika: (megpróbálja a lehetet­lent, a hatalmas teremben csen­det varázsolni). Csendet! Felvé. nek alig egynegyede származik artistacsaládbób tel indít! Ne beszélgessetek ott a sarokban! Ezek a gyerekék — látszólag úgy mozognak, mint a valódi cirkuszművészek, csak Baross Imre igazgató, Kelly mester vagy Baldio (Balogh Mihály) művész szakavatott szeme veszi észre, hogy a mozdulatok még nem teljesen „készek”, hogy a földet érés pillanatában hiányzik az artistaművész határozottsággal vegyített kecsessége. Dehát majd megtanulják. Erről a tanulásról, erről a merőben más iskoláról készít a Magyar Televízió rö­vidfilmet, Bánki Iván rendezé­sével — Asztalos Károly, az is­kola tanárának szakmai irányí­tásával. Fodor Imréné szerkesztő vezetésével működik a tv-stáb, amelynek tagjai Molnár Miklós operatőr, Salamon Iván szöveg, író és számos munkatárs. A film azt kívánja bemutat­ni, hogy a 20 éve alakult iskola 60, tíz-tizennyolc éves növendé. kéből hogyan lesz artista vagy ahogy Baldio mester mondotta: „Hogyan készül az artista?” A film bizonyíték arra, hogy a cirkusz leendő művészei nem tudnak egymás segítsége nélkül dolgozni, és megmutatja, hogy a gyakorlat, a próbák nehézsé­gei, fáradalmai között milyen magas fokú kollektív érzés, ba­rátság és felelősségtudat szüle­tik. Ezek a gyerekek rendkívül fe­gyelmezettek, fáradhatatlanok. A gyakorlatot annyiszor ismét­lik meg a felvevőgép előtt, ahányszor szükséges. Ha kell, tízszer vagy hússzor is. És erre bizony gyakran kerül sor, hisz vannak olyan jelenetek, amelye­ket 300—600-szoros lassítással vesznek fél, hogy megörökíthes­sék a képernyő számára azokat a mozdulatokat, amelyek a gye­Bánki: Vegyük hátrább az 5- ös reflektort! Valaki takarja ki a gegent! Teljes csend! (Az ügyelő behozza a csapót; nagyot kiált: Akrobataiskola, 5-ös csa­pó!) A csapó csattan. Kelly: Miért ejted el a buzo­gányt? Mért nem vigyázol! Ancsa: Nem fér a kezembe, ta. nár úr! Bánki: Így jó lesz! Most fő­próba a többiekkel. A többiek — 2 fiú és 3 kis­lány felállnak a színpad hátte­rében, a kamera rájuk fordul — a reflektorok izzanak, az ügye­lők izgatottan keresgélnek vala­mit, az asszisztensek hasonló izgatottan lapozgatják a forgató- könyvet, a terem másik végében hatalmas puffanásokkal érkez­nek vissza a levegőből a gumi­asztal fiatal művészei. Légrádi Laci VI. éves növendék már harmadszor csinálja a trippla- szaltót, a golyóbalett tagjai, 8 fiatal lány, méteres átmérőjű golyókon surrannak el a terem­ben felállított tornaszerek kö­zött. EzalatJ a színpadon az öt gyerek — pontosan egy időben hajítja a levegőbe a buzogányt, egyszerre kapja el, majd a lá­buk alatt dobják fel a magasba s végül a halk „hepp” kiáltásra előretánoolnak — majdnem a felvevőgépig, közben a buzogá­nyok állandóan forognak, pörög­nék, repülnek, éles csóvákat vet. ve a kamera mögött álló stáb tagjaira. A kemény, ötnapos munka után lassan befejeződik a felvétel, holnap új színhelyre költözik a stáb, a Hippodronba, ahol a műlovasok egyetemén ké­pezik ki a világhírű magyar lo- vasakrobatákat. Az érdekes cirkusz — tv-fil- met a nyáron mutatja be a Te­levízió. Sényj Imre

Next

/
Thumbnails
Contents