Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Szenzáció nélkül Gondolatok egy fotókiállítás margójára Á z a fotókiállítás, melyről lapunk is hírt adott, s amely ‘ vasárnap, június 14- én nyílt meg — automatikusan, mert senki sem nyitotta meg — a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, alighanem az utóbbi idők legrendhagyóbb tárlatai közé tartozik. A kiállító néhány fiatal művész, a békéscsabai Kner Nyomda munkatársa, hogy névszerint kik, arra senki sem tudott választ adni. A képek cím és név nélkül kerültek fel a tablókra, arra a nyilvánvalóan szándékos törekvésre utalva, hogy a múzeum kistermében látható 40 alkotás legfőbb közös jellemzőjét vegye észre a látogató, a modernséget. A modern alkotást, amely magáról, magáért beszél, s amelyek gondolatközlő, gondolat- ébresztő missziója a legfontosabb — ami egyébként helyes — létrehozójának neve, tehát az alkotó személy lényegtelen. A szemlélet itt csúszik először téves vágányra. Ugyanis a kollekció rrtesz- szemenően nem egyenrangú, akad néhány remek alkotás és néhány félresike- rültebb. Nem mellékes tehát, hogy a jó képet ki állította ki és ki a rossza*? Nem mellékes a képet bemutató hat (?) fotós, de a modern fotóművészet számára sem. Vajon érdemes vállalnia a két-három nagyon tehetséges alkotónak a mellette felsorakozó jó néhány gyengébbet, s még inkább a közös jellemzőként vallott modernség eltűrheti-e ezt az egyenetlenséget, amely egyébként épp a modern fotóművészet hitelének rontója? Ennyit a kérdésekről. Hozzátéve még azt, hogy valami hasonló a kiállítókban is felvetődhetett, mert valamiféle pályázat (talán az országos nyomdai fotópályázat) rangsorát, az I., II., III., IV. helyezéseket feltüntető cédulákat helyeztek el a tablókra. Ami viszont újra megtöri a kiállítási elvet; különös módon nem ötlik a néző eszébe, hogy a rangsorolás az egyes alkotók megkülönböztetésére történt, hanem az, hogy a jónak vallott kollekciót miért magyarázzák meg: „ezek jó képek, hiszen első díjat nyertek, ezek is jók, mert másodikat, ezek any. nyiban különböznek, hogy negyedik díjat adtak rájuk, de ha már adtak valamiféle díjat, nyilván rosszak nem lehetnek...” Vagyis: ezek itt színvonalas alkotá. sok, modem és jó képek. Ezt tessék elöljáróban tudomásul venni... Ez idáig rendben, na de a néző? A látogatónak nincs szeme? M 'ndezt azért mond- uk el, mert a ki- Ulított képek jelentős hányada csakugyan nagyon jó. Kár egy ilyen falanszter-ízű kiállítása elvvel lerontani egy tárlat hatásfokát és kár azt hinni, hogy a nézők lélekszakadva igyekeznek megkeresni a névtelenségbe burkolótó alkotókat és még nagyobb kár azt hinni, hogy ez á modernista megoldás szenzációt kelt. Jelen cikkünk séma szenzációnak, hanem a valóban értékes alkotásoknak szól. Világos, hogy úgyis az alkotás értéke a mérvadó, csomagolása, tálalása a tartalom—forma dialektikus kapcsolatában másodrendű, A kiállított képek közül figyelemre méltónak tartjuk az első díjjal jelzett szolarizációs technikájú Bír. dőrészletet (a címeket mi adtuk), a már-már konvencionális megvilágítást alkalmazó, de összességében drámai hatású időbarázdált arcú, görcsös kezét összekulcsoló öregasszonyt a Beat-épekeg portré variációit a József Attila-versek hangulatát idéző Férfit, a fekete házak, fények, lámpák, ablakok előterében, A második-díjas kiállító az alkalmazott fotó, a reklámfényképezés magasiskolájából villant fed néhány izgalmas kísérletet: tetszett a Minó cipő és Camea kölni reklám, amely a fotóba meghökkentő hatású idegen anyagot, egy valódi parfümős üveget épít be. A harmadik-díjas formakereső szenvedélye megkapó; emberalkotta geometrikus formák különös alakzatai, például a sok tucatnyi egymásba rakott üres virágcserép csúcsán árválkodó élő virág vagy a szabad ég alatt kanyargó, egymást keresztező spontán módon létrejött és mégis valamiféle törvényszerűségről árulkodó keréknyomok szép látványt nyújtnak. kiállítóterem belső kiképzése egyébként telitalálat; a tablók által közrefogott teret egyetlen sokágú, posztóhuzat ú téglahasábokból álló „torony” tölti ki, amelyet a ráillesztett nyomdászat! alapanyagok, celluloid lapok, alumínium fóliák tesznek mozgalmassá. B. M. A ÚJ KÖIWV: ] Mérei-Binét: Gyermeklélektan A csecsemőkortól a gyermek iskolába lépéséig röpke hat esztendő telik el. Mégis: ez a néhány elszaladó év soradöntő leihet gyermekeinek eljövendő életére. E korszak gyermeki világának — érzelmeinek, kötődései, nek, játékainak, változásainak — tudományos kutatása pszichológiai komplexuma és feladat egyben. A kísérletek és vizsgálatok eredményei szinte felbecsülhetetlen értékeket jelenthetnék a szülői magatartás és pedagógiai gyakorlat szem. pontjából — éppen a gyermek fejlődésének alakulása, illetve alakítása számára. Hajdan a csillagok állását hitték a gyermeki sors eldöntő posztulátumának; „rossz csillagzat alatt született” — mondták a szerencsétlenekre, és ami ebből következik: a szerencsések „jó csillagzat alatt születtek”. A babona butasága nem ismerte vagy nem is akarta ismerni csak ezt a két végletet. A gyermeki világ megismerése, az ismeretanyag és az abból levont konzekvenciák összegezése, általánosítása, majd mindezek közreadása — ez a szándék tükröződik Mérei Ferenc—V. Blnét Ágnes: Gyermeklélektan című, moot megjelent kötetében, amely minden bizonnyal nemcsak a szakemberek, hanem a szülők széles körében ismert és hasznosított munka lesz. A szerzők különböző országokban, különféle körülmények között élő gyerekeken végzett vizsgálatokat és kísérleteket kívánnak ismertetni könyvükben; olyan anyagot, amelyet saját tapasztalataik is hitelesítenek. Ez az alapállás biztosíték arra, hogy a mű mintegy kizárja az egyébként is hallatlanul bonyolult kutatási területen a megalapozatlan hipotéziseket, a tényekkel és tapasztalatokkal kellően alá nem támasztott absztrakciókat. A szerzők — mintegy alapvetésként — írják bevezetőjükben: „A születéstől a serdülésig tartó fejlődésmenetnek minden hónapja, minden hete, kezdetben szinte minden napja változást hoz a viselkedésben. A megszakítás nélkül pergő változási sorából itt azokat emeltük W, amelyek a gyermeklélektan tapasztalatai módszerével igazolva mutatnak meg valamit a gyermekeiből, az embernek született és emberré alakuló lénynek a sajátos létformájából...” Kétségtelen: ha megértjük mindazt, ami gyermeki, ezzel világosan képet kaphatunk saját történetünkről: gondolkodásunk alakulásáról, érzelmeink kibontakozásáról, személyiségünk feji ód énéről. Magunkat ismerjük meg tehát még jobban, ugyanakkor — mint szülők ismételten rádöbbenünk a szerzők által is meg. fogalmazott igazságra: nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz. Persze: a pszichológiai szemlélet egyre inkább előtérbe állítja azt a követelményt is. hogy lássuk meg a felnőttben a gyereket, aki volt: a gyermekit A szerzőpár több mint háromszáz oldalon, gondos és időrend szempontjából is legjobban áttekinthető módon adta közre kutatási anyagát. A szaklektori munkát Hermann Alice és Rad- nai Béla végezte él, a fotókat V. Heismann Miariann készítette. Dr. D. F. Póka György Csendélet foldmann Tibor Portré Nem tudom a KRESZ-t. Higgyék el nekem, ülök a volánnál, vezetem a kocsit, megyek, száguldók, előzők, előnyt adok, sávot váltok, mindezt csinálom, éppúgy, mint más, de nem tudom a KRESZ-t. Ezt már valamennyi ismerősöm tudja, aki csak egyszer is beült mellém a kocsiba. S ahogy az idő halad velem előre, azf a keveset is elfelejtem a KRESZ-ből, amire pillanatnyilag még emlékszem. Az igazság, akkor se tud. tam, mikor vizsgáztam. A vizsgán ugyanis szerencsém volt, amit kérdeztek, azt éppen tudtam. Nem én vagyok az egyetlen, aki a tárgyhoz nem sokat ért, de vizsgázni tud. Ennek ellenére soha nem karamboloztam. Ez aztán megerősítette berniem a hitet, hogy jól tettem, amikor lemondtam arról, hogy mélyrehatóan ismerjem a KRESZ-t. Barátaim közül, akik kitűnően ismerik, azóta már sokan karamboloztak és jó néhányszor megkérdezték már tőlem: hogyan lehetséges, hogy én nem karambolozok. Mindig csak azt tudom válaszolni: ennek valószínű oka, hogy nem tudom a KRESZ-t. Pedig nehogy azt higgyék, hagy óvatos vagyok. Néha még száguldók is. Száguldás közben fütyörészek. dúdolok, átleselkedem a mellettem surranó kocsikba, néha oldalt pislogok, nézem a nőket. Ilyenkor szólal meg oldalamon ülő feleségem, hogy a tűzetésnél azért előre is tekinthetnék. A feleségem He Hős boldogság Kerekes Imre írása nélkül ugyanis soha nem jam a KRESZ-t. Ügy ismeülök kocsiba. Ahogy beszáll ri a kis íveket, a nagy ive- mellém, elkezdi a szőve- két, a jobbkézszabályt, a get: kézifék ki, gyújtás, gáz, komplikált keresztezéseket, kuplung, egyes sebesség a jelzőtáblákat, a KRESZ — most indulhatsz. Gye- minden bonyolult rejtelmét, rünk a külső sávra ... Et- hogy szerintem erre szület- től a pillanattól ugyanis ni kell. Egy tehetség, és élettársam teljes figyelem. higgyék el, hogy ezt minden mel tekinti át a forgalmat, minden mozdulatra figyelmeztet, valóságos helyszíni közvetítést ad, szerintem akár úgy is vezethetnék, hogy behunyom a szemem. Persze nem hunyom be, mert még azt hinné, hogy őrá se figyelek. Ez mindenesetre súlyosabb következményekkel járna, mint az, hogy nem tudom a KRESZ-t. ő ugyanis tudja, Őszintén szólva, ő az, akt tudja, méghozzá olyan fokon, amely bármely gépjármű-szakoktatónak becsületére válna. Mondanom sem kell, hogy ő megbukott a vizsgán, nem a KRESZ- ből, hanem a vezetésből. Feleségem bukását nagy örömmel fogadtam. Abban a pillanatban felvillant bennem az ötlet, hogy meg ma. gánszargalomhól sincs szükségem arra, hogy megtanulférjt elfogultság nélkül Htom. álPersze néha előfordul, mivel én csak vezetni tudok, de nem tudom a KRESZ-t, hogy néha valami vad szabálytalanságot csinálok. Ilyenkor elszabadul a pokol, megkapom a magamét, olyan stílusban, mintha házasságtörést követtem volna eU Fenyeget, hogy ott azonnal helyben hozzá kell kezdenem a KRESZ tanulmányozásához. Még szerencse, hogy ezt 6 se veszi komolyan. Hiszen, ha megtanulnám a KRESZ-t, semmi szükségem nem volna rá a vezetésnél. Száguldoznék nélküle, vagy mit tudom én... Néha ott ülhetne mellettem, szomorúan hallgatva, én pedig KRESZ-ismereteim gőgjében holtbiztosán — karamboloznék. Jankovich Ferenc: Ó, korán akikéi . . . 0, korán, akiket eljegyzett a csend ... Égre festett vágyak űzött seregnépe! Miért vágyakoztok a földről az égbe? Azt hiszitek, ott tán jobb, mint idelcnt? Tudom, mi szűzi kéj, köddel lebegni fent, az utolérhetetlent sejtelemmel keresve, száműzött fellegck folyam-habjába esve s csak hittel szállni, mint egy középkori szent. De visszatértem én, csatám életre ment. S fordultam, mint aki szablyáját fennen fente, mint hadvezér, aki a hadat megüzente: A földre, ahol egymást paskolva kereng a tűz-sárga, a fűz-zöld s a tűz-piros sereg — jobb köztük élni, mint a semmi ködébe veszve.
