Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Konferencia után, új feladatok előtt Irta Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes A közelmúltban befejeződött az Országos Népművelési Konferencia. Hosszú ideig készítették elő a szakemberek, s nagyon nagy volt a várakozás. Jogos a kérdés: érdemes volt-e, élérte-e célját? Érdemes volt és ha, akikre tartozik — a köz- művelődés különböző területeinek munkásai, főként pedig a politikai vezetők — levonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor mondhatjuk igazán, hogy hasznos volt. Mik voltak a konferencia legfőbb eredményei? A konferencia határozottan elvetette a közművelődés „válságáról” szóló elméleteket, és éppen ellenkezőleg, azt az álláspontot fogadta el, hogy a közművelődés új, bonyolult, fejlettebb szakasz elé érkezett. Ennék a szakasznak a feltételei részben megértek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Mennyiben értek meg ennek az új szakasznak a feltételei és mennyiben kell még megteremteni őket? Számottevő eredmény — és ez az új szakasz kiindulópontja —, hogy a konferencia magáévá tette az előkészítés során kidolgozott korszerű közművelődési felfogást. Ez a felfogás — a konferencia tézisei ezt részletesen elemzik — a közművelődést a maga széles terjedelmében, hagyományos és a korszerű köz- művelődési eszközök egységében fogja fel és nagyon hangsúlyozza a közművelődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági jelentőségét is. Ebből következik a másik lényeges tétel, hogy ha a közművelődés ilyen szerepet játszik a szocializmus építésében, akkor mint össztársadalmi problémát jelentőségének megfelelően kell kezelni. Ez nemcsak a köz- művelődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk —, hanem a párt-, állami és a tanácsi vezetés egészére vonatkozik. Harmadszor: a fentiekből következően is a konferencia elfogadta azt a tételt, hogy a közművelődéspolitikának, mint egyenrangú résznek, biztosítani keli a megfelelő helyet a művelődéspolitika egészében. A Központi Bizottság titkára hozzászólásában azt mondotta, hogy a szocialista kulturális forradalom egyik legfontosabb fejezete napjainkban éppen a közművelődés. Nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a kiindulópontja annak, hogy az oktatás-, a tudomány, és a művészetpolitika mellett a párt és a kormány köz- művelődéspolitikáját is ki kell alakítani és fejleszteni kell Végül, a konferencia egyetért azzal is, hogy ha a közművelődés ilyen szerepet tölt be a társadalom életében, fokozatosan ennek megfelelően kell biztosítani anyagi eszközeit is. Ezek az alapvető megállapítások, amelyeket a tézisek, a konferencia után már mint a további munka irányelvei — tartalmaztak. Ezek egyetértésre találtak nemcsak a közművelődés munkásai, a párt- és az állami vezetés képviselői között, hanem — és ez rendkívül lényeges — az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti vezetők között is. Ezt fejezték ki hozzászólásaik; Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés kiindulópontjai, s ennyiben a közművelődés további fejlesztésének elvi feltételei megvannak. Ezek azonban a gyakorlati életben csak további következetes munkálkodás, következetes harc útján érvényesíthetők. Nem lehet itt felsorolni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat kiegészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Árra van szükség, hogy elsősorban az újjáalakítandó Országos Közművelődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelődés munkásai, akár a párt-, állami és társadalmi szervek mindent e munka- program kidolgozásától várnának, s addig nem tennék, amit már most tenni lehet. Az ilyen felfogás ellentmondása a konferencia szellemének. Mindenekelőtt arra van szükség hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősített elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogásának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény között. Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meggyőző munkával mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szervben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más területén : politikában, gazdaságban, közigazgatásban, stb. A konferencia nagy súly- lyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intézményhálózatainak, a közművelődésben szerepet játszó szervezeteknek az egységes tevékenységét. Ezek további erősítéséhez sem kell várni későbbi szabályokra. A tartalmi, elvi, szervezeti és anyagi egység megteremtésére már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintetben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már példákkal igazolt eredményekben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi döntések nélkül minden területi szervezet, párt- bizottságok, tanácsok sokat tehetnek a közművelődés munkásainak nagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi és részben anyagai megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezeti változások várhatók a megyei tanácsok művelő, dést irányító tevékenységében, a koordináció hatékonyságának fokozásában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népművelési tanács erre várva, tevékenységét csökkentené. Ellenkezőleg, a példák is bizonyítottál^ hogy ahol megfelelő párt- irányítással, rendszeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredményeket érhetnek el. Sok tekintetben rajtuk múlik, hogy a konferencia gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. Külön szeretnék megemlékezni a megyei sajtó szerepéről és nagy felelősségéről. A megyei sajtó általában eddig is többet foglalkozott a közművelődés aktuális problémáival, mint a központi. Még mindig nem tett azonban eleget. A közművelődés problémái megkövetelik a velük való rendszeres és hozzáértő foglalkozást. Ha a sajtó munkásai megértik, mit jelentenek a konferencia által elfő. gadott elvek — hogy a közművelődés össztársadalmi ügy és a művelődéspolitika szerves része — gondolom, nagyon sokat tehetnek, sokat segíthetnek az új fejlődési szakasz reális megvalósításában. A terület minden figyelmet megérdemel és a sajtó kiemelkedő szerepet játszhat az elvek gyakorlati megvalósításában. Tegnap és ma Martincsek Gábor felv. Tamás Menyhért: Változások A pajtában falnák dől a kiszáradt fűzkosár, résein kibújt gyermekkorom emlékezete, szótlanul int s a halk házsorok közé kísér, ahol a teljesedő éj teljesedő álmokat rajzol az ablakokra, a papsajtos árokpartok már nem ismerik a szorongást, az út szélén kővémeredt hitek hevernek, ahol rozsdás-kilincsfi kápolnákban emészti magát az isten. Különben, a napkelte olyan, mint akkor volt, a föld föld maradt, a munka munka — kemény, de könnyebb, akár a megosztott gond, csak a dombok válla roskadt meg, súlyosodtak a völgyek: termőbb lett ölük. Andrássy Lajos: TŰNŐ IDŐ Míg tarka pillangókat gyűjtünk dobozba rakva, s délibábot kergetünk, milyen széles a határ, elfér benne a boldogság is, a meglevő, a megkívánt is s még az se fáj nagyon mi fáj. Mikor már felényire égtünk ránk tör a félsz: meszes gödörbe lépünk, milyen kicsire szűkül a világ álmunkban jajjal felkiáltunk ha gomb szakad a pizsamáról, s alattunk megreccsen az ágy.
