Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Víz és tűz Nehéz napokat éüt át Körös- Ladány lakossága. A Sebes-Körös vize roppant súllyal nehezedett a gátakra, s az elöntés veszélye már szinte elkerülhetetlennek látszott. A gátakat azonban olyan emberek őrizték, akik előtt meghátrált a természetnek ez a félelmetes ereje. Köztük voltak a téglagyár dolgozói, akik közben — pihenő helyett ’ — a kemence tüzet is őrizték. 1. nap Szombaton korán reggel megszólalt a hangszóró. Németh Sándor* a téglagyár égetője ismételte magában a felhívást: „Mindenki siessen ásóval, lapáttal a szociális otthonhoz”. Sejtette, hogy baj van, hiszen előző este látta a Sebes-Köröst, tudta, hogy veszedelmesen árad. Nem sokat teketóriázott. Sebtiben elköszönt a családjától, vállára vette a lapátot és sietve indult. Így tett Rácz Zoltán kocsirakó, Papp Lajos kuli vezető és a gyár többi dolgozója is, aki éppen pihenőidejét töltötte volna otthon. A gyárban levők nem mentek mindjárt. Előbb két kamrát még megraktak szénnel, hogy egy ideig ki ne aludjon a tűz. Tudták, hogy 3—í napig kellene a kemencét újra feüfűteni, ami pedig a termelésben 3—4 kisebb családi ház építésére elegendő téglakiesést jelentene. 2. nap Másnap reggelig nem volt megállás a gáton. Hordták a követ, a homokzsákot, a fóliával bajlódtak. Amikor Németh Sándor hazament, családjának csak hűlt helyét találta éppen úgy, mint mások. Nem idegeskedett különösebben. Tudta már előbb, hogy Gyomára telepítik az asszonyokat a gyerekeket és az öregeket Ök tehát biztonságban vannak. Ügy gondolta, menti, ami menthető. Hozzá is fogott. Sorban hordta fel a padlásra az értékesebb holmikat, a jobb ruhákat, az élelmiszert, kolbászt, szalonnát. Ha az áradatot nem tudják megfékezni, a padlásig talán nehezebben jut a víz. Megetette még a disznót, a tyúkokat, a kacsákat és amikor elkészült ment a gyárba* Földi Sándort váltani. Késő esitig dolgozott. Jó néhány mázsa szenet lapátolt a tűzre. Közben Tóth Márton, Tassá László és Kiss Imre hordta ki az égetett téglát a kemencéből, Bús László, Kovács Miklós és Földi Sándor rakta be a nyers téglát a kemencébe. Fáradtan érkeztek haza, de sokáig nem jött álom a szemükre. 3. nap Hajnalban folytatták. Sietniük kellett a munkával, hogy mielőbb a gátra mehessenek újra. Keveset beszéltek. Az járt oz eszükben: mi lenne, ha az ár rázúdulna a falura? Mindent, ■ amit sok-sok munkával megte- : remtettek maguknak, egyszeri-■ ■ben elvesztenék. A házakat, in- ■ góságaikat, a szépen fejlődő; községüket, a gyárat... Hogy isj tudnának új életet kialakítani i magúknak? Meg kell védeni a falut! j Nagy Jánossal, a gyárvezetővel! együtt újra a gátra mentek. | Nem éreztek fáradságot, pedig ■ a téglagyárban sincs kcnmjm j munka és harmadik napja alig; aludtak néhány órát. jj Szakmai gyakorlatán az egyetemisták A következő napokban, hetekben megkezdik kötelező nyári szakmai gyakorlatukat az egyetemi, főiskolai hallgatók. Tanulmányaik során több mint tízezer mérnökj elölt, hét és félezer medikus, a különböző főiskolák, felsőfokú technikumok hallgatói, közgazdászjelöltek Ismerik meg a gyakorlatban leendő hivatásukat. 4. nap A hajnal a gáton köszöntötte őket. De már „levett kalappal”. Az ár lassan visszahúzódott. Mintha belátta volna, hogy kemény emberekkel van dolga. A téglagyárban számvetést készítettek. A három legnehezebb nap alatt is kihordtak a kemencéből 50 ezer téglát és beraktak ugyanannyi nyers téglát. Nem sokkal kevesebbet, mint máskor. Még akkor rövid tanácskozást is tartottak és elhatározták: túlteljesítik az éves tervüket. Sok téglára van szüksége az országnak. Ha kell, a pihenőidejüket isi feláldozzák és rendszeresen vasárnapi műszakot tartanak. Papp Lajos kuliveztő érthetően fejezte ki a véleményét: „Elvtársak! Segítenünk kell az ár- vízsúj tóttá területek lakosságán, azokon, akiknek nincs fedél a fejük felett. A mi vállalásunk csekélység ahhoz képest, amit nékik kell kiállniuk ezekben a nehéz időkben.” . Munkához láttak! Pásztor Béla fl sarkadiak köszöneté ’Kedves Elvtársak, Kedves Barátaink! Néhány nappal ezelőtt a szélsőséges időjárás következményeként- olyan helyzet állt elő, hogy községünket közvetlenül súlyos árvízveszély fenyegette. A katasztrófa megelőzése érdekében kénytelenek voltunk községünket lakásainkat elhagyni biztonságot nyújtó helységbe áttelepülni. Békéscsaba lakossága vállalta azt, hogy erre az időre a sarkadiak zömének hajlékot adjon és a lehetőség határain belül ellátást biztosítson. A veszély idején hajlékot adó helységek vezetői és lakosai nagyszerű emberi magatartást tanúsítottak. Ott-tartóz- kodásunk alatt minden pillanatban éreztük az együttérzést, a mindent felülmúló segítőkészséget. Valamennyien, akik élveztük a nagyszerű vendégszeretetet, kö- szönetünket fejezzük ki Békéscsaba város dolgozóinak, vezetőinek, valamint Gyula város és mindazon helységek dolgozóinak és vezetőinek, akik segítettek nekünk. Ígérjük, hogy jő emlékezetünkben őrizzük meg azokat az együtt töltött napokat, amíg az Önök vendégei voltunk. Segítségüket azzal háláljuk meg, hogy minden igyekezetünkkel a keletkezett károk helyreállításán, a lemaradás mielőbbi megszüntetésén munkálkodunk. Ezt kívánja tőlünk a köztünk kialakult barátság további mélyítése. Elvtársi üdvözlettel és köszönettel: Sarkad község dolgozói Hazafelé — oláhon Mindenre kiterjedő figyelemmel, óraműpontossággal kidolgozták a visszatelepítési tervet a megyei operatív bizottságom. A kitelepített lakosság legnagyobb örömére pénteken hajnalban megindulhattak hazafelé az elhagyott otthonokba. A sarkad felé vezető úton találkoztunk Tóth Istvánnal, akinek háztáji állatállománya Gyulán várta meg a veszély elmúlását. A lakosság hazaérkezése után rövid idő alatt helyreállt a -normális élet. Méhkeréken Rúzsa György, a Nicolae Balcescu Tér. melőszövetkezet elnöke két napot engedélyezett a tagságnak ahhoz, hogy rendet teremtsen odahaza és holnaptól kezdve már megkezdődik a közösben is a munka. Méhkeréken már a hazaérke. zés után egy órával az emberek targoncám hordták a MÉK átvevő telephelyére az uborkát, amely alaposan felgyülemlett az öt nap alatt a fóliasátrakban. Méhkeréken Bordás Sándor először az aprójószágot eteti meg a hazatérés után. uiiauiiuiiBniun Vöröskeresztes aktívák százai a gyűjtési akcióban Az eredmény 750 ezer forint Két hete indult meg a megye- I ben a Magyar Vöröskereszt fel- I hívására a kiadott iveiken az ár. vízzáróéul tak javára a gyűjtési j akció. Azóta vöröskeresztes aktívák — mintegy 500—600 fő —, sorra látogatják a családokat városainkban és falvainkban, hogy mindenkihez eljussanak, aki se. gíteni akar. A Vöröskereszt a megyében összesen kétezer gyűjtőívet adott ki, s ezekkel mennek az aktívák, ezeken tüntetik fed ki, mennyit adott. Mleg keli jegyezni, hogy a gyűjtés alkalmával ketten járják a házakait és a Vöröskereszt hivatalos, ismert piros keresztjével ellátott íveket viszik, tehát minden más gyűjtő szabálytalanul jár éL Sajnos, akadt már példa arra, hogy a jelenlegi helyzetet, az emberek adakozó jószívűségét néhányan saját céljukra használták fel. Szerencsére a hatásági szervek ezeket a szélhámosokat lefülelték. A vöröskeresztes aktívák áldozatkész emberek, akik időt, és fáradságot nem kímélve, keresik fel a családokat, s ezzel járulnak hozzá a bajok enyhítéséhez. A lakosság megértette, hogy segíteni kell, ezt bizonyítja az is, hogy szinte napok alatt tekintélyes összeg került az ívekre, s jutott el a megfelelő csekkszámlán a bajbajutottakhoz. Különösen Békéscsaba lakói mutattak igen szép példát. Eddig összesen 190 ezer forintot adtak, az orosházi járás községeinek lakói pedig eddig 152 ezer forinttal járultak hozzá — az üzemű munkahelyi adományokon kívül — az árvízkárosultak megsegítéséhez. A miegyében eddig 750 ezer forint gyűlt össze. Minden elismerést megér, demelnek munkájukért a vöröskeresztes aktívák, s vannak kerületi alapszervezetek, községi vezetők, akik jutalmak, oklevelek átadásával fejezték ki kö- szönetüket e szép munkáért. A gyűjtés még nem zárult le, éppen ezért aki úgy érzi, hogy segíteni tud, az aktívák útján is hozzájárulhat az árvíz sújtotta lakosság anyagi gondjainak enyhítéséhez. K. J. Tóth István hazafelé hajtja a jószágokat. Egymillió köbméteres kompresszortelepet építenek Az algyői szénhidrogén-mezőben a kőolajtermelés növekedésével együtt fokozatosan emelSzerelik a portábilis koruprcsz- szortelep gépegységeit. kedik a földgáztermelés is. A) földgázt 10—16 atmoszféra nyomáson szeparálják le a kőolaj-1 •tói. Ez a nyomás azonban csak' arra elég, hogy a szegedi és a hódmezővásárhelyi fogyasztókhoz eljusson. Az országos távvezetékbe már csak akkor adható be, ha a nyomását kompresz- szorokkal 60 atmoszféra fölé emelik. Ezért a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat portábilis kompresszortelep lé. tesítését határozta el. A beruházás 150 millió forintos keretből kerül megvalósításra és napi egymillió köbméter földgáz fel- komprimálására lesz alkalmas Az 550 lóerős, zárthűtőkörű kompresszorokat nyugati importból szerezték be. Egyszerre két nyugati céggel is folytak tárgyalások, de végül is a nagyobb tradicióval rendelkező Clark-céget részesítették előnyben, mert világhírű gyártmányai mindenütt jól állják a garantált üzemviszonyokat. A portábilis megoldás azért volt kiemelt cél, mert ezek a kompresszorok néhány év után Algyőiről Hajdúszoboszlóra kerülnek majd át, hogy az ott addig lecsökkent nyomású gáztermelést szintén a távvezetéki nyomásra komprimálják. Az ecélszánkóra épített 35—40 tonnás gépóriások szerelése jól halad. A kompresszorteleppel együtt épülő földgázelőkészítő üzemben naponta jelentős meny- nyiségű PB-gáztermelésre számítanak, ami szintén a lakossági fogyasztás jobb kielégítéséi szolgálja. A napa 4 millió kapacitású végleges földgázüzemben a jelenlegi portábilis kompresz- szorok helyét majd villamos meghajtású stabil gépek foglalják el. Ezek szintén importból kerülnek megvásárlásra. A kompresszortelep a tervek szerint már ez évben üzemelni fog, azonban a teljes kapacitásra csak a Jövő évben lehet számítaná. F. 1. BfKÉS HfMSSSl Q 1970. JtNlUS 21. 9
