Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
Orosháza, Ady utca 12 Dévaványaiak Orosházán Az orosházi családok is szeretettel fogadták a Dévaványáról kitelepített embereket. Több mint ezren találtak átmeneti otthont a városban. Képünk a Tolbuchln utcában készült özv. Pleskó Ferencné otthonában, ahol Jakus Istvánná családja éppen az uzsonnához készülődik. Jó a kenyérellátás — kevés a péksütemény Mezőkovácsházán 1. A történet, mint annyi mostanában, vasárnap reggel kezdődött. Nem mindenkinek, de Hei- mann Ottónénak aikkor kezdődött. — Mentem a pavilonhoz, tudja, a Dózsa Tsz zöldségpavilonjában vagyok eladó, a piactéren. Szóval mentem a pavilonhoz, amikor a tanáőshaza hangszórója. megszólalt, és felhívta a lakosságot, hogy adjunk otthont az árvízi veszély elöl menekülőknek. Amikor hazajöttem, ösz- szeült a ház. Több család lakik itt az Ady Endre utca 12-ben. Baloghnéval, Reményiékkél, Ka- szibánéval elhatároztuk, hogy mi is kérünk a kitelepítettekből, lesz itt hely nálunk bőven. Siettünk az iskolába. A többi már nem us olyan érdekes. Itt vannak. Jól érzik magukat, segítünk. Ez igazán a legkevesebb, amit megtehet az ember. Kilencen költöztek be Orosházán a kitelepített dévavá- nyaiak közül az Ady utca 12- ben lakó családokhoz. 2. A nagy, virágos udvaron gyerekek játszanak. Az egyik oros. házi, a másik ványai. Három nap óta olyan jó barátok, mintha mindig ismerték volna egymást. Karácsony Imréné Imre fiával és Mária nevű kislányával lakik a jószívű vendéglátóknál. A két gyerek a virágoskertben játszik. Az asszonyok az udvaron, éppen abbahagyták a nagymosást. Heimanné is szabadnapos, Kaszibáné is itthon van, meg a ványai asszonyok, a többiek: Zrena Istvánná, Horváth Sándomé, Séllei Jánosné. Egész délelőtt tartott a nagymosás, minden tiszta. — Ha mi, asszonyok egyszer összefogunk, megy a munka — öleli át Kaszibáné Sélleinét, aki nála lakik. Látszik, érezni, hogy igazi, baráti mozdulat volt ez, mert mind a két asszony egy pillanatra a szemét törli. — Olyan kedvesek, igazán. Mondtuk is: nem maradhat any- nyiban az, hogy találkoztunk, és ölszemel eged t ü nk. Ha más nem sikerült hamarjában, hát ezek az orosházi gyerekek jönnek majd él hozzánk, Ványára, nyaralni. Csak már mi is mehetnénk.» Karácsonyné nevet. — Én Is ezt mondtam! És mutatja, milyen szép blúza van. — Nem az enyém. Heiman- néé. Kölcsönblúz. A nagy sietségben elfelejtkeztem róla, hogy hozni kellene. A két asszony összenéz Ok is értik egymást.' 3. Balogh Sándoréit is befogadók, ott, az Ady utca 12-ben, de dolgozni mentek mind a ketten. Filmvetítés az árvízkárosultaknak A békéscsabai Fegyveres Erők Klubja a Békéscsabán tartózkodó árvízkárosult fiatalok részére filmvetitéseket szervez a klub előadótermében. Ugyancsak a fiatalok rendelkezésére bocsátja ifjúsági klubját és könyvtárát, s ezzel mintegy 150 fiatal szervezett szórakozását biztosítja. 4 güíLMES 1970. JÚNIUS 18. Horváth Sándorné lakik náluk a kislányával. Két fiú meg Rémé. nyi Henrikéknél talált helyet, igazságosan elosztották őket, hogy oda is jusson. Meg így sokkal jobban elférnek. Aztán emlékeznek. A vasárnap éjszakára. Arra, hogy Orosházára is éjszaka érkeztek, és az egyik iskolában kaptak szállást. Oda jöttek másnap az orosházi asszonyok. — Nem nagyon akartunk jönni, említi Karácsonyné, hogy kellemetlenkedjünk meg teher legyünk. Rossz érzés az ilyesmi. Most már egyszerűen szégyellem, hogy erre gondoltam. Mindenki azt mondja, hogy mi nem megtettük volna ugyanezt? Dehogynem! Elég baj ez nekünk, de mégis jobb, mint a víz elől menekülni. Bár arra egy pillanatig sem gondolunk. Erős, bátor férfiak vannak ott, a gáton, megbirkóznak azok a vízzel! 4. — Sose jártam Orosházán, újságolja Sélleiné, hogy így kellett ide jutnom?! Szép város, már sétáltunk is egyet tegnap, a háziak kísértek bennünket. Holnap meg a Diana-fürdőbe megyünk, a kitelepítettek ingyen fürödhetnek. Nagyon rendes ez a város, hogy erre is gondoltak. Meg az étkezés! Szinte sajnáljuk, hogy nem mindenki tudja megenni azokat a hatalmas ada. gokat. Karácsonyné: 1970. június 16. Reggel 9! óra. Jamána. Hivatalos nevén Er- zsébethely. De most a legkonokabb őslakók sem javítják ki, ha valaki nem Erzsébethelyet mond. Mert rendkívüli körülmények vannak. Árvíz van. Ide menekített családokról van szó. Ez most a legfontosabb. Itt van az árvízvédelem hátországa, illetve itt is. Jamina központja három napja a XI. sz. általános iskola. Vasárnap hajnalban 600-an érkeztek ide Sarkadról. Pedagógusok, s az iskola technikai személyzetének tagjai intézkednek, szerveznek, dolgoznak értük. Beszélni szeretnék velük. Nehéz, mert csaknem percenként fordul valaki hozzájuk. Segítségért. S ez előrébb való, mint a nyilatkozat. — Hány órát töltött már itt? — A vasárnapot, meg a hétfőt. És most is itt van. Kedden reggel. Estig, s aztán holnap, holnapután. — Hogy boldogulnak ilyen sok emberrel? — Rendkívül fegyelmezettek. S szerencsére jó idő van. Nem szorulunk a tantermekbe. Tudom, hogy a kislánya a ! nagymamánál van, a pici meg átkerült egy másik „nem árvizes” bölcsődébe. Ki tudja, meddig maradhat ott is. — Segítenek a környék lakói. Amint az első csoport megérkezett, szinte minden házból jöttek. Padokat hordani, fekhelyet í készíteni. És sokan azért, hogy magukhoz hívjanak menekült családokat. Ma már körülbelül százan laknak a környező házakban. Teljesen önként vállalták a háztulajdonosok. Emberségből. Csak hogy segíthesse— Én inkább megeszem mind, csak ne vesszen kárba! Nevetnek. Mintha már jobb kedvük lenne. A tekintetek csak akkor borulnak el, amikor az otthonról kerül szó. Meg azokról, akik otthon maradtak. A férfiak, az idegenből jött áldozatkész segítség. Katonák, pol- gárivédelmisták, munkásőrök. Kaszibáné: — No, gyerekek, délután kakaó-akció lesz! Mindenki any- nyit ihat, amennyi beléje fér! Az öt ványai meg a nyolc orosházi nyerek szeme felcsillan. Nagy kakaózás lesz itt még ma! Aztán földieper-evészet, kint a kert végében. Csak az a kár, az a szomorú, hogy így ismerkedtek meg, gondolják a ványai asszonyok, itt, az orosházi Ady Endre utca 12- bem. De az is igaz, hogy emberi, őszinte barátságok legtöbbször a bajban szövődnék. És ők bizony nem nyaralni érkeztek Orosházára, ahol tárt otthonok vártak minden mesz- sziről érkezőt. 5. A tanácsházán közük: a városban 1143 dévaványait helyeztek el. Négyszáz orosházi család fogadta be őket, iskolákban aüg maradtak. Senkinek nincs semmi baja, csak azt várják tü. relemmel, mikor utazhatnak haza, a régen látott, kedves otthonba. Sass Ervin nek. Ungorék a Szamuely utcá-j ból 15 sarkadit fogadtak be. És j nagyon sok ilyen család van. II családfő s a felesége j dolgozik. Uhrin Jánosék portája. A Lenin Tsz tagjai. Marika van otthon és a húga. Marika elsős a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Most ő a „gazda”. Két családot fogadtak be. A vasárnapi érkezés után pár perccel már vitték is magukkal Benkő Szilveszternél és Bódi Lajosnét. Mindketten csecsemővel s egy 15 éves meg egy 4 éves gyerekkel jöttek. A háziak rögtön tejet szereztek a két picinek. Azóta is hordják nekik a 1 tejet. Pénzt nem fogadnak el érte. így tartják természetesnek. Uhrin János vasárnap óta a konyhában alszik. A két idegen család lakik a szobában. Benkő és Bódi tegnap este üzenték, hogy jól vannak. Szombaton mentek a gátra. Munkahelyüket védik. A Gyulai Erdő- gazdaságban dolgoznak. A két kicsi édesen alszik. Pár perccel ezelőtt még ébren voltak. Édesanyjuk az iskolában reggelizett, ők addig egy „mó- zes-kosárrá” lett kenyértartóban gőgicséltek. Abba fáradtak bele. Még semmit sem tudnak arról, ami körülöttük történik. A nagyobb, Lajcsi már tud valamit. Mesél: — Bejött a házunkba a víz. A vonat is vízben jött, amivel utaztunk. — Jó itt lenni? — Igen. Tegnap Marikával a galambokat néztük. — Mikor mentek haza? — Soká. Amikor megépül a ház. Négyéves.. 1 Az öccse Istvánka. M g nincs nyolchónapos. Október 31-én született. A Világtakarékossági Mezökovácsháza nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalta meg a település kenyér, és péksüte. Napon. Ezért ő kapta az OTP 1000 forintos ajándék-betétkönyvét. Most, utólag derül ki, mennyire jó helyre kopogtatott be akkor a szerencse. Szomszédok jönnek. Tudnak-e valamit segíteni? Eddig is nagyon becsülték Uhrinékat. Ezután még jobban fogják. Uhrinék udvara aEg száradt ki. A kertben még áll a víz. Ennyit közvetlenül is éreztek az árvízből. Most másokon segítenek.« Befelé a központba az autóbuszon. Mondatfoszlányok. Egy megtört nagymama: — Látogatóban voltam a gyerekeimnél. Sarkadon. Együtt hoztak bennünket ide. Utazom haza Pestre. Nem lehetek tovább az itteniek nyakán... Két idős asszony: — Három napig nem aludtunk. Vártuk, hogy mikor kell indulnunk. — Megértem, kedves. Negyvennégyben három napot töltöttem romok alatt. Vártam, hogy kiássanak ... öregember, bottal: — Mindenki nagyon-nagyon jó hozzánk. Egy hajlott hátú, kendős néni: — Vasárnap ültem életemben először autóbuszon. Újra egy pedagógus: — Egy sereg nagyobb ’ányta- nulónk folyton az iskolában van. A kicsikkel játszanak, gondozzák, babusgatják őket. Van köztük olyan, aki év {őzben a leghaszontalanabb volt az osztályában ... Janiin*. 1970. június. Az árvízvédelem hátországa. «—daniss— mény-ellátásáről szőlő jelentést, melyet Miícó István, a sütőipari vállalat igazgatója terjesztett elő. Az ottani lakosok előtt ismeretes, hogy a helyi sütőüzem látja ei kenyériéi Mezőkovácsházát, Magyarbán- hegyest, Nagybánhegyest, Kaszapert és Végegyházát — időközönként M ed gyesegyházát és Orosházát is kisegíti. A kenyérellátás mennyiségileg és minőségileg is megfelelő. A péksütemény-ellátottság korántsem kielégítői Sok esetben a kereskedelem által rendelt mennyiséget nem szállította le a sütőipar. A rendszertelen kiszolgálás következményeként a kereskedelem részéről a megrendelés is rendszertelen. Igen gyakran ki kell, hogy mondja a bolti eladó: „Nincsen, kérem.” Emiatt visszaesett a süteményfogyasztás — a már említett öt községben a napi fogyasztás aüg éri el a 4—5 ezer darabot. Mikő István Igazgató tájékoztatója szerint június 9-től már intézkedés történt és ezeket a községeket nem Batto- nya, hanem Orosháza látja ei pékáruval; Erre a feltételek is biztosítottak, ugyanis július ele. jén Orosházán egy négy gőzsütőteres üzem kezdi meg a termelést Bizonyára serkentőleg hat a péksütemény-termelésre az a vállalati intézkedés is, hogy a saját üzleteiknek boltvezetőit kötelezték az igények felmérésére és aszerinti rendelésre. Végül a sütőipari vállalat kérte a végrehajtó bizottságot, hogy a nagyközség főterén egy süteményes pavilon* állíthasson föl. Évzáró a zeneiskolában A békéscsabai zeneiskola kedden, június 16-án tartotta évzáró ünnepségét; a vonós, fafúvós, rézfúvós, ütő és ének tanszakon, valamint az előképzóben és a zenei óvodában összesen több mint 800 tanuló zárta sikerrel a tanévet. A keddi ünnepségen Sárhelyi Jenő, a zeneiskola igazgatója mondott rövid beszédet Emberek a hátországban
