Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-16 / 139. szám
Ez árvizsújtotta területeken augusztus végén lesz a beíratás Megkezdődött az első osztályosok beíratása az általános és középiskolákban Hétfőn az általános és a középiskolákban megkezdődött az új első osztályosok beírása. Előzetes adatok szerint az általános iskolákban szeptemberben 127 ezer kisdiák kezdi meg tanulmányait, a középiskolák első -Árfolyamaiban pedig — nappali tagozaton — 64 ezer fiatal „startol”. A ^Beírások kedden folytatódnak. A Művelődésügyi M misztérium közli, hogy az árvízsújtotta megyékben az általános- és középiskolák első osztályos tanulóinak beíratását a pótbeíratások alkalmával, augusztus utolsó hetében bonyolítják le. Akkor tartják meg a most esedékes, az új tanév előkészítését szolgáló igazgatói értekezleteket is. A középiskolákba felvett első osztályos tanulók helyét a pót- beíratáság az érdekelt tanintézetek fenntartják. Szakma és érettségi Nem kell túlzottan messzire visszaforgatni az i<jő kerekét, hogy a szakma és az érettségi a maitól eltérő értékelésével találkozzunk. Bár sokan még ma sem valljáik, hogy egyik az másikat egyre több szakmában feltételezi, de még jó évtizede is az egyik jelentette a munkát, a másik pedig a gondolkodást. Most, hogy „polgárjogot” nyert a gondolkodó munka — történjék a Központi Fizikai Kutató Intézetben, vagy bármelyik kisüzem szerszámkészítő műhelyében —, egyre többet hallunk a szakma és az érettségi összekapcsolásáról. A tudományos-technikai forradalom „szele” már eljutott hozzánk és egyes iparágakban egyre erőteljesebben érezteti hatását. A kor bámulatos technikai haladása — a nagy tudású gépek sokasodása, a változó technológiák kiismerése, a bonyolult gyártmányok készítése — a szakmunkás szerepét és jelentőségét változtatja meg! A műszaki haladás valóságos terepe — mindig az üzem marad. A munkásemberek képessége és színvonala határozza meg végső soron egy-egy vállalat tudását és lehetőségét, ez állítja ki a „bizonyítványt” egy ország holnapjáról. Apáink már nem úgy dolgoztak, mint nagyapáink; mi alapvetően másként dolgozunk, mint apáink; és, ami talán a legfontosabb: mi egykét évtized múlva alapvetően nem úgy dolgozunk majd, mint ma! A gyorsan változó technika a maga ritmusát követeli meg a mellette dolgozó embertől. Azt, hogy vele változzon, még inkább azt, hogy a technikát változtassa meg. Mindez a „kiművelt emberfők sokaságát” sürgeti ma főleg az üzemekben. Ennek jelentőségét felismertük és a tavaly megjelent szakmunkásképzésről szóló törvény arra is bizonyíték, hogy teszünk is érte. Ez esetben különös jelentősége van, hogy a jog a valós élet mellett, néha még előtte — és nem mögötte — halad. Az iparitanuló-képzés beilleszkedik az általános oktatási rendszerbe, s a szakmunkások továbbtanulását az eddiginél szervezettebben biztosítja. Illetve ennek a lehetőségét megadja. Az emelt szintű oktatásról például a törvény kimondja, hogy különbözeti vizsga nélkül beiratkozhatnak a fiatalok a dolgozók középiskolájának harmadik osztályába és két év alatt megszerezhetik az érettségi bizonyítványt. Ugyanez az 1969. évi VI. számú törvény azt is leszögezi, hogy a vállalatok kötelesek biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Most, hogy a vizsgák „finisénél” tartunk, érdemes arra a kérdésre keresni a választ: a jog adta lehetőségeket valóra tudják-e a tog Bitemmé 1970. JÜN1US 16. vább tanulni akarók váltani?... Ki tudják-e használni a törvénnyel megerősített jogukat?... Az országos ifjúmunkástanulótanács nemrégiben megvizsgálta, hogy van-e elegendő hely az érettségire jelentkezők fogadására?... Az idén — ezekben a napokban — csupán emelt szintű oktatás révén 30 000 fiatal szerzi meg szakmai képesítését. Elvileg és jogilag mind a harmincezer sorompóba állhat az érettségi bizonyítvány megszerzéséért!.;: Természetesen nincs ennyi jelentkező. De még így is flelő, hogy a tanulni szándékozók közül sokan kimaradnak. Az országban összesen 30 iskolát jelöltek ki számtikra. Ha a 30 iskola mellé tesszük a 30 000 végző ifjú szakmunkást, bizony nehéz dolga lehet a pedagógusnak, ha arra ösztönzi őket, hogy minél többen tanuljanak tovább és a szakma mellé szerezzék meg az érettségi bizonyítványt is. A másik, amiről gondolatot kell váltanunk: a vállalatok támogatása. A törvény ugyan előírja, hogy a továbbtanulást biztosítani keU, de ezzel nagyon sokszor eUentétes a vállalat piUanatnyi érdeke. Mert már alig várja a szakmunkásokat, azt szeretné, ha ezek a friss munkaerők teljes erejükkel, figyelmükkel, megszerzett szakmai tudásukkal bekapcsolódjanak a váUalat tevékenységébe. Majd mindenütt komoly munkaerőgonddal küzdenek, tehát nehezen egyeznek bele, hogy — a különféle kedvezmények nyújtását kívánó — érettségi megszerzését szorgalmazzák. Ez, sajnos, nem új jelenség. Nem csupán a most szakmát szerzett fiatalokra érvényes, hanem ennek is megvannak a sajnálatos „tradíciói”. Pedig ezekhez a tradíciókhoz aztán igazán fölösleges és egyre károsabb ragaszkodni. S, ha a vállalatok már felismerték a holnapjukat — amely csupán a ma igényes szakmunkásaira épülhet fel —, akkor nékik kellene a legtöbbet megtenni azért, hogy a szakma és az érettségi egymásnak feltétele legyen. Az üzemekben sorra készítik és vitatják meg az új ötéves tervet, már számolgatják, hogyan képzelik e] a jövőjüket 10—15 év múlva, hosszan vitatják, minden oldalról indokolják beruházási elképzeléseiket, a technika állandó korszerűsítését és ezzel ösz- szefüggésben az új technológia adta előnyök kihasználását. Elfogadhatatlan szűk látókörűség, hogyha ebben nem látják saját szakmunkásaik, a jelenleg már ott dolgozó és a következő években odakerülő fiatalok szerepét. Azt a főszerepet, hogy csak rájuk építhetnek, csak velük együtt lehet az elképzeléseket valósággá váltani. Tehát, még ha úgy érzik, hogy mai érdekeikkel ellentétes, akkor is vállalni kell a holnap sikereiért a fiatalok továbbtanulásának elősegítését, támogatását. Arról nem is beszélve, hogy a törvény ezt számukra kötelezően elő is írja. B. J. Budapestre érkezett i a szovjet felsőoktatási miniszter : Tlku Pál művelődésügyi mi_ • niszter meghívására hétfőn [ délelőtt egyhetes hivatalos Iá- [ togatásra hazánkba érkezett : ■ V. P. Jeljutyin, a Szovjetunió : felsőoktatási és szakoktatási ■ minisztere, az SZKP KB tag- j ja. Fogadásán a Ferihegyi- | repülőtéren megjelent Ilku [ fái, az MSZMP Politikai Bi- ■ zottságának póttagja, művelő- ■ désügyi miniszter, dr. Polinsz- \ ky Károly művelődésügyi mi- [ niszterhelyettes, valamint a • Művelődésügyi Minisztérium • és a Külügyminisztérium ' számos vezető munkatársa, 5 ott volt F. J. Tyitov nagykő- ■ vet vezetésével a Szovjetunió ■ magyarországi nagykövetségé- ] nek számos munkatársa is.: (MTI) : Szakszervezeti nfvédífasok Június 13-án, szombaton Békéscsabán Nagy István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára Cseresnyés Rózsa és Szerencsi Hugó színművészeknek nívódíjat adott át. Képünkön: Szerencsi Hugó, Cseresnyés Rózsa színművészek és Miszlay István, a Jókai Színház igazgatója. Fotó: Demény Gyula BBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBBDBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB' iuai«uiuiiiiium*Biii Ez állami gazdaságok ereje Az elmúlt évi jó gazdálkodási eredmények a termelés anyagi, műszaki bázisának javulásával következtek be a Békés—Gsong- rád megyei állami gazdaságokban is. A további törekvés a termelés-technikai felszereltség, a műszaki színvonal javítása. Nemcsak a növénytermesztésben, amely jövedelmezőbb, mint az állattenyésztés, hanem az utóbbinál is, bár ennél még az útkeresés a meghatározó, a jellemző. Bátortalanabb a kezdeményezés, visszahúzó erő a fokozottabb eszközigényesség és a lassú megtérülési idő. Mégis néhány dologbein jelentős előrelépés történt, elsősorban juhtenyésztésben. A szarvasmarhatenyésztésre, illetve a marhahiz. lalás korszerűsítésére is jelentős erőket csoportosítottak. A 19 állami gazdaság eszköz- állománya az elmúlt esztendőben szépen növekedett, 3,7 százalékkal, ami azonban nem reális, hiszen köztudott, hogy a nagyobb beruházásoknál, amelyeknek átadási ideje áthúzódott 1970-re, ez nem mérhető. A forgóeszközkészletek növekedésének aránya 5,9 százalékos volt. A nagyüzemi gazdálkodás tapasztalatait hasznosítva a legtöbb állami gazdaságban helyesen ismerték fel a fejlesztési alap felhasználásának megosztását. Nemcsak az építkezésre, hanem a gépi berendezésekre, a gépi járművekre is jelentős ősz. szegeket költöttek. Nem mondható ez el a termelőszövetkezetekről, hiszen az utóbbi években nagyon leromlott a gépparkjuk és nem áll elegendő anyagi erő, hited a rendelkezésükre, a gyors feljavításra, feltöltésre és sajnos nem áll elegendő új traktor sem rendelkezésre. Az állami gazdaságokban helyesen éltek a lehetőséggel és „fiatalították” a gépparkot. Tavaly az állami gazdaságok összesen 259 millió forint értékű — vállalati döntésbe tartozó — beruházást valósítottak meg Ennek a megoszlása a következő: szarvasmarha-tenyésztésre 4 százalék, sertéstenyésztésre 29. mezőgazdasági gépekre 32, egyéb mezőgazdasági beruházásokra 33 és ipari jellegű beruházásokra -2 százalék. Ez az arány is bizonyítja: a gazdasági vezetők arra törekedték, hogy az anyagi eszközöket a gyorsan visszatérülő beruházásokra koncentrálják. Az elmúlt időszakban történt beruházások nagyobb része az elavult termelőépületek és berendezések pótlását szolgálta. A termelés bővülését célzó beruházások inkább és intenzíven a negyedik ötéves tervben várhatók. Mindezen erőfeszítések ellenére is a Békés—Csongrád megyei állami gazdaságokban a termelés technikai színvonala az országos átlag alatt van. A jelenlegi beruházási és alapképzé. kí rendszer — hitelekkel és állami támogatással kiegészítve — nem oldja meg nem garantálja ezeknek a mamutgazdaságoknak az arányos továbbfejlődéséhez szükséges anyagi alapokat. Manapság egyre világosabb, szükségszerű a mezőgazdaságon belül megteremteni egy egységes alapképzési rendszert, hogy a gazdaságok fejlődését gyorsítsák Megnevezés Létszám, fő Egy főre jutó brutto termelési érték, Ft Egy főre jutó éves bér, Ft Átlagos évi jövedelem, Ft Az egyre korszerűsödő technológiai eljárások, a jobb munkaszervezés mellett az állami gazdaságokban egyre helyesebb munkaerőgazdálkodást valósítanak meg Az élőmunka termelékenysége is növekedik. Természetesen ez csak úgy valósítható meg, ha a szociális és kommunális beruházásoktól nem vonják el a forintokat, így szolgálati lakások, üzemi üdülők, munkásszállások, üzemi konyhák stb. építésétől. A Budapesti Nemzetközi Vásár után Párizsban is bemutatta híres termékeit az Orosházi Vas-Műanyag Kisipari Szövetkezet. A BNV-n és az „Euro- plasztik 1970” Párizsi Nemzetközi Műanyag- és Csomagolóeszköz-kiállításon egyaránt nagy sikert arattak a műanyagformázó gépek, pohárgyártó automaták. és a differenciálódásit megszüntessék. Napjainkban divatos és jó a mezőgazdasági nagyüzemek kooperációja, társulása, helyesebben fogalmazva, a területi és a tőkekoncentráció. A szakosodás is megkívánja ezt. Így aztán az élelmiszergazdaságon belül egyre több vertikális kapcsolat jön létre. Megtörténtek a kezdeti lépések elsősorban a konzerv- és a tejiparral. Sajnos, a húsiparral és a cukoriparral korántsem ilyen biztató a helyzet. Ezekben a gazdaságokban nemcsak a termelés, a termelékenység, a műszaki, technikai színvonal, a hatékonyság növekedett az elmúlt esztendőkben, hanem a dolgozók keresete, jövedelme is. Fokozott gondot fordítanak a szociális, kulturális ellátásra, hiszen az ember a legfőbb érték és a legfőbb termelőeszköz. 1967 1968 1969 17 505 16 458 16 566 99 323 108 896 122 452 21249 22 902 24 073 22 738 25 305 27 240 Nem ritka már. hogy az egyéb kommunális beruházások mellett szolgálati lakások és készenléti lakások építésére is több millió forintot költenek. Ez a legjobb befektetés, a legjobban megtérülő tőke. A termelő ember, akinek nemcsak munkahelye az állami gazdaság, hanem otthona, támasza, minden. reménye. Sz. Lukács Imre A poznani vásáron szintén képviseli a magyar ipart az orosházi szövetkezet, itt szintén az említett termékeket mutatják be. S még egy „fellépés” szerepel a nyári programban: helyet kapnak a formázógépek és automaták a Moszkvai Népgazdasági Kiállításon is, amely augusztus, ban nyílik. Siker ax mEuroplasxtik 70”-en
