Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Marikán, a másodikos tanít­ványomon, már elsős korában észrevettem az év eleji beszél­getéseknél, hogy igen jól tájé­kozott a természeti dolgok köré­ben. Pontosan tudja az évszakok sorrendjét és igen gazdagok az egyes évszakokra vonatkozó megfigyelései. Személyes élmé­nyei vannak olyan dolgokról, amelyekről társai csak hallot­tak. olvastak, vagy amelyeket a tévében, esetleg képen láttak. Ismeri az erdei állatokat, boga­rakat, fákat, virágokat. Családlátogatáskor derült fény arra. hogy családjuk úgy­nevezett „kiránduló” család. Az apa és az anya egész héten ülő­munkát végeznek (az apa szö­vetkezeti cipész, az anya tűző­nő), s jólesik, ha vasárnap mo­zoghatnak egy kicsit a termé­szetben. Elmondották nekem, hogy ők már hétfőtől kezdve tervezgetik, hová is menjenek a következő vasárnap. A két gyer­mek — a nagyobbik fiú — és az apa kiránduló- és útikönyve­ket böngésznek. Közben a gye­rekeknek így is bővül az isme­retkörük. Állandóan találkoz­nak valami új fogalommal a könyvekben is. Megtanulnak tér­képről olvasni, megismerik a turista j elzéseket. Az egész heti készülő­désből azután mindenkinek jut feladat is. Az egyik gyerek a hátizsákokat és a pokrócokat készíti össze. A másik gondja a labda, az ugrókötél és a „gyűjtő- tasaikak, zacskók, dobozok elké­szítése. Édesanyjuk úgy készül, úgy vásárol be, hogy csomagol­ható élelmet is készíthessen, de rossz idő esetén otthoni ebédet is rögtönözhessen. Vasárnap ko­rán kelnek és indulnak a hét folyamán megtervezett útvona­lon. A könyvből rendszerint már előre tudják, hogy mi min­den érdekeset látnak majd. Munka és A MTESZ megyei szervezeti­ek kebelében működő Nyugdí­jas Műszakiak Klubjának máju­si összejövetelén igen érdekes előadást tartott dr. Bereczky Zsolt orvos: Munka és idegesség címmel. Békéscsabán, a Techni­ka Házának előadótermét telje­sen megitöltő nyugdíjasok nagy figyelemmel hallgatták az elő­adó érdekes fejtegetéseit, annál is inkább, mert bőven szólt azok idegállapotáról is, akik hosszú élet munkája után — többé-kevésibé megviselt ideg­zettel — immár nyugdíjas évei­ket töltik. Korunk nagy lendületű tech­nikai fejlődése igen sok helyen állít mindnyájunkat olyan vi­szonyok közé, melyek idegein­ket erős próbára teszik — mon­dotta az előadó. A zsúfoltságot, a zajt, a rohanást lehetne első helyen említeni, de még számos olyan hatásnak vagyunk kitéve, melyek idegeinket feszültségben tartják. Ezeket velünk született adottságaink szerint viseljük el, de helyes életmóddal / és kellő figyelemmel ellenállóképessé­günket erősíthetjük. AZ ÖREGEK idegrendszeré­nek reakciója általában meg­lassul. A fiatalkori rugalmassá­got merevség váltja fel. Az is igen gyakori, hogy egyes részek funkciója erősen megromlik. Er­re beáll az öregkor legjellegze­tesebb jelensége: beszűkül az al­kalmazkodó képesség Akik ezt nem veszik figyelembe: hama­rabb kihullanak az élők sorá­ból. Akik óvatosabbak, sokáig élhetnek így is. Ma még az orvos is nehezen tudja megállapítani, hogy az Egész úton beszélgetnék, a kezé­ben egyiküknek sincs semmi csomag, mert turista módra há­tizsákkal vágnak neki az útnak, a kirándulásnak. A gyerekek az úton Is min­den alkalommal tanulnak vala­mi újat Tudják, hogy mit jelent a meredek, a lejtő, az ösvény, a lankás, a tisztás, avagy a völgy, az orom, a csúcs, a gerinc és mit a hegy lába kifejezés, azután a patak, a forrás és így tovább. Útközben növényt gyűjtenek, amit a gyerekek a növényhatá­rozó könyvükben azonosítanak, s azután lepréselnek maguknak. A kis zacskókba, dobozokba mindig valami más kerül. A fiúnak már szép rovargyűjtemé­nye 1® volt a vasárnapi kirán­dulások eredményeként. Gyűj­töttek érdekes kavicsokat, szép apró köveket, csigákat, különfé­le leveleket, terméseket. Megta­nulták, hogy a fákat, bokrokat tördelni lelketlen dolog, Ezt hal. látták kis koruk óta. Megtanulták — «mit sajnos, nagyon kevés gyerek tud — (az iskolai kirándulásokon tapasztaljuk), hogy „turista” nem eszik és iszik rendszertele­nül össze-vissza hanem csak a végcélnál, hosszabb út esetén a tervezett pihenőnél. Iskolai ki­rándulásaink hangulatát sokszor megrontja a folytonos nyafogás vízért, ezért-azért, ami nem más, mint fegyelmezetlenség.) Marikáék, mint elmondották, a végcélnál szoktak ebédelni. Ví7 közelében telepszenek le. Gondolnak a kézmosásra. Édes­anyjuk nagyjából mindig el is mosogat. Ebéd után a szülők pi­hennek, a két gyermek pedig játszik, vagy gyűjtenek ezt-azt, amit előre elhatároztak. Nyu­godtan elengedhetik Őket, mert tudják, hogy csak annyira sza­idegesség idegrendszeri elváltozások mi­lyen mértékben vezethetők vissza az élet folyamán elszenve­dett testi-lelki megbetegedések­re, avagy az oly gyakran észlel­hető érelváltozásokra, s mi az, ami igazán „öregedés”. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szervezetünk működése körfolyamat. Egyik szervünk hi­bája kihat a másikra és fordít­va. IDEGÁLLAPOTUNKAT lelki, állapotunk is befolyásolja. De lelkiállapotunk is függ idegál­lapotunktól. Ezért, okvetlenül szükséges, hogy az idősebbek ne hagyják el magukat, ne vonulja­nak magányba, ne hagyják tel­jesen abba a munkát, a mozgást, a fáradozást. a törődést. Erről sokan megfeledkeznek. Ezért vannak az örökké mosolygó, vi­dám, tevékeny öregek mellett bogaras, morcos, kellemetlenke­dő és el éged etle n k ed 5 öregek is. Ez a helytelen életszemléletből fdkcid AKIK FIATAL korukban ki­egyensúlyozott életet éltek, s akik idősebb korukban sem szűnnek meg tevékenykedni, azok általában hamar megisme­rik az öregkor jellemző gyen­geségeit, s szembe tudnak néz­ni az öregedés tényével. Ezek szinte öntudatlanul konzervál­ják magukat, s örökös tevé­kenységükkel meggátolják ides- seitjeik időellőtti öregedését. Mert bebizonyított tény, hogy a használt idegsejtek lassabban öregednek. A tudományos és művészeti élet kiválóságai közül feltűnően sokan érnek meg t'c'sszű életkort. Pataky László bad eltávolodniuk, ameddig lát­ják szüleiket. Mérges bogyó, vagy gomba veszélyére sem keli már figyelmeztetni őket, ezt már régen megtanulták. Mi, tanítók, a gyermekeik hét­fői élménybeszámolóiból tud­juk, hogy melyik gyermek, il­letve család hogyan tölti a va­sárnapját. Az utóbbi időben saj­nos mind kevesebben keresik a természetben a hétvégi pihenést. Sokan szórakoznak inkább a tévé mellett és megelégszenek a ki­sebb, ház körüli sétával. Igaz. a tévé nézése közben is tanul a gyermek, a ház körül Is leve­gőn van, mégis valami más az, ha kirándul a család, ha meg­ismeri lakóhelyének környékét, sőt távolabb is eljut onnan. Szeretnénk ha a nyár fo­lyamán, a szünidőben is, mind kevesebb család tudna ellenáll­ni a természet csábításának. Mind többen találnák a legjobb idegnyugtatónak is a madárda­los erdő hangját, a vízpartok üdítő hatását (természetesen fü. rödni csak ott szabad, ahol erre kijelölt hely van), és mind töb­ben indulnának ismeretszerző körútra közeibe és távolabbra is, hazánk szép tájainak megis­merésére. Dr, Gergely Károlyné. Sima kötésű, karcsúsított sza­básvonalé, fiatalos kötött ru­ha. A csipővonaltól lefelé a szoknyarész horgolt virág­mintákból áll. Mexikói poncho, fehér-piros­kék színösszeállításban. Ter­vezője magas, vékony nőknek ajánlja elsősorban. ][ mmm 1SK0. JÚNIUS 14. KINEK Ml ILLIK? Nagy divat a kötött, horgolt holmi, legyen az ruha, kosztüm, kabát, pulóver, s a legtöbb nő nagyon szereti is. Ám akik egy kissé molettebbek, akik akarva nem akarva néhány felesleges kilót magukra szedtek, gyak­ran, csak fájó szívvel nézegetik szított kabáttal, vagy mellény* szoknya együttest, szintén hosz- szított mellénnyel. — Milyen újdonságokat ter­vezett még tavaszra? — Tunikás-nadrágos együtte­seket, mexikói ponchot (ejtsd: ***w*** ■ ,*•*•*-; ****** '*****+*« ************ '**♦****♦*■>» "***♦*♦#♦*♦* *♦***#•****« ■******♦****] **♦**♦*•**♦♦* ff ****** ■■, 4 ******* Két jellegzetes darab a tavaszi újdonságokból: mintás kötésű együttes, maxi szoknya és hosszú mellény. Az egyes darabokat külön is viselhetjük: a szoknyát széles sima övvel és pulóverrel, és divatos trapézvonalú nadrággal. a kirakataikban a sok szép kötött, horgolt portékát Vannak, akik ugyanis azt mondják, és azt vallják magukról is kissé elke­seredetten, hogy nékik sem a kötött ruha, sem a kosztüm nem áli jól, mert erősítenék, s még kövérebbeknek látszanak benne, mint amilyenek a valóságban. Igaz volna mindez? Válaszért Küzdy Évához, a Kézműipari Vállalat kötöttáruinak tervező­jéhez fordultunk, aki ezen a te­rületen elismert szaktekintély. — Kötött ruhát rrmdenki hordhat. Ez nincs alakhoz, vagy korhoz kötve, de hogy előnyös-e az a gyártási, készítési módtól, a fazontóí és a színtől is függ. Amikor a gyártási módot emlí­tem, arra gondolok, hogy a nagyszemű, durva kötésű, vagy horgolású ruha és kosztüm va­lóban erősít,’ különösen ha a színe világos. Ezért telt alakúak inkább finoman kötött vékony ruhát csináltassanak, vagy vá­sároljanak és lehetőleg sötétebb tónusú színben, méretben pedig mindig akkorát, hogy az ne fe­szüljön az alakra. Magas, so­vány alakon viszont jól mutat a vastagabb kötésű, világos színű ruha és kosztüm is, melyek va­lóban előnyösen erősítenek egy kissé. — Az új tavaszi modellek között sok kötött nadrágkosztü­möt is láttunk. Ezek viseletére mit tanácsol? — A nadrágkosztüm minden változata nagyon divatos, de en­nek a viselete függ a kortól is 'inkább a fiatalabb korosztály­nak való), és az alaktól, testma­gasságtól is. Alacsony, molett nőknek nem alánlom. Nekik in­kább kiskosztümöt ajánlok hosz. poncsó), amely most nagyon di­vatos, nadrágoka* hosszú kötött mellénnyel és sok-sok ruhát; Maxi ruhát, maxi szoknyát a fiataloknak, térden alul érő mi­dit a felnőtteknek. Megemlítem egyébként, hogy díszítőelemként nagyon divatos kötött ruhákon, mellényeken és kiskosztümökön is a népi hímzés, például a bu- zsáki. Szintén újdonság a kö- tött-horgolt kombináció is. Ter­veztem például alkalomra olyan ruhát, amelynek oldala, hátré­sze sima kötésű, s a horgolt csipke az elejét, vagy az alját díszíti. Divatos a fémszállal át­szőtt, horgolt, virágminta is, me­lyet a ruhán különböző helye­ken alkalmazhatunk. — Hogyan gondozzuk a kötött ruhákat? — Legjobb tisztíttatni, mert a gőzpadon visszakapja formáját, de ha erre nincs mód, különö­sen a műszálasakat, alkalmas mosószerrel otthon is kimoshat­juk. Mosás után többszöri öblí­tés szükséges, s ne vállfán, vagy kötélen lógatva szárítsuk, hanem törülközőre fektetve. Szekrény­ben se lógassuk vállfán a kötött holmikat, hanem szépen össze­hajtva, fekvő állapotban tartsuk. Még egy tanács: a kötött hol­mit ne viseljük napokon át egy­folytában, kifényesedik, megko­pik, elveszti formáját és test­szagot is kap. Hagyjuk pár na- po* szellőzni is. Jó tárolás, gon­dos használat mellett a kedvenc kötött holmijaink sokáig meg­őrzik frisseségüket. eredeti for­májukat. Alföldi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents