Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

I hétköznapok barikádjai Tudósítás a szeghalmi járási pártbizottsági ülésről AZ MSZMP Békés megyei bizottsága intézkedési tervet dolgozott ki a Központi Bizott­ság februári ülésén hozott if­júság-politikai határozatok vég­rehajtására. Az intézkedési terv elsősorban a Központi Bizottság határozatából adódó megyei tennivalókra irányítja a figyel­met, mintegy módszerként szol­gálva az ifjúság nevelésének, egységes megítélésének és a KISZ tevékenységének javításá­hoz és a fiatalokkal való törő­dés össztársadalmi feladattá té­telének szorgalmazásához. Az utóbbi napokban a járási székhelyeken együttes pártbi­zottsági ülést tartottak, ahol az MSZMP és a KISZ járási bi­zottságainak tagjai közösen vi­tatták meg a határozatból, il­letve az intézkedési tervből adódó konkrét feladatokat és a végrehajtásra vonatkozó helyi intézkedési terveket. Ez a tudósítás a június 9-i szeghalmi tanácskozásról szól. A járási bizottság írásos anyagának előadója Tóth Sán­dor, az MSZMP szeghalmi já­rási bizottságának osztályveze­tője volt önálló előadásnak is beillő kiegészítésében hosz- szasan foglalkozott az ifjúság helyes megítélésének kérdésé­vel, mint az ifjúságot segítő szándék alfájával. Idézte a Központi Bizottság határozatát, mely szerint a megítélés alap­vető mércéje a végzett munka és a szocializmus építéséhez való hozzájárulás. A fiatalokra oly sokszor mondott, s a tizen- huszonévesek ambícióit, tevé­kenységét lebecsülő állítással kapcsolatban („beleszülettek a szocializmusba”) a szónok így vélekedett: — Ma nem kisebb tett becsü­lettel dolgozni, a szocializmus építésén fáradozni, mint egy­kor fegyverrel a kézben a ba­rikádon harcolni. Senki se be­csülje le a hétköznapi bari­kádok látszatra talán kevésbé látványos harcait, mert ezzel nemcsak a termelőmunkát be­csüli le, hanem kifogja a szelet a tettrekész fiatalok vitorláiból. Tóth Sándor ezután az ifjúság nevelésének néhány, a járásban is tapasztalt hiányosságáról szólt. Fölhívta a figyelmet ar­ra, hogy a pártszervezeteknek az ifjúsággal való kapcsolata leszűkült a KISZ közvetlen irányítására, nincs személyes kontaktus a párt vezetői, illet­ve a fiatalok között és sokan még most is „mostoha gyerek­ként” kezelik a tizen-huszonéve- seket. Nyomatékkai szólt arról a tényről, hogy a járás KISZ- tagjainak csak 14 százaléka húsz éven felüli. Ezután következett a vita, ahol az idősebbek és fiatalab­bak szóltak napjaink közéleté­nek sok vitára okot adó kér­déseiről: milyen a mai ifjúság, mit lehet, mit kell érte tenni, hogyan fokozható a KISZ ne­velőtevékenysége ? F. Nagy Károly, a szeghalmi községi pártbizottság titkára a városi színvonalú kulturális és szórakozóhelyek kialakítását sürgette. Horváth László okányi párttitkár az élet- és munka- körülmények javítását szorgal­mazva fölhívta a figyelmet ar­ra, hogy a faluról elvándorló dolgozók 40 százaléka 30 éven aluli. Gellai Béla, dévaványai iskola-igazgató a fiatalok hely- hezkötéséről, illetve a külön­böző társadalmi szervek ifjú­ságnevelő feladatairól szólt. Kardos Mária, a körösladányi területi KISZ-szervezet titkára meglepő keménységgel bírálta a községi termelőszövetkezetek párttitkárait, mondván: hogy azok a fiatalokkal törődnek a legkevesebbet és még mindig nem jutottak túl az ígérgető­Az országgyűlési képviselő beszámolója (Tudósítónktól) Zsúfolásig megtelt a dobozi .vISZ-székház, amikor Kovács I Isitván orozaggyűlési képviselő I beszámolóját 'tartotta. A MEID ŐSZ főtitkára, egész napot a községben töltött, meglátogatta a Petőfi Tsz-t, elbeszélgetett ve­zetőkkel és a dolgozókkal, vala­mint a község vezetőivel, s ez­után került sor a tájékoztatóra. Kovács István képviselő most tartott másodszor ilyen beszá­molót a községben, s ez alkal­mas volt arra is, hogy a dobo­ziak bepillantást nyerjenek az or. xzággyűlés munkájába. Elmon­dotta. hogy mi a feladata egy országgyűlési képviselőnek, és azt Is, hogy kilenc község tarto­zik választókerületéhez. Alapos áttekintést adott az or­szággyűlés mezőgazdasági bizott­ságában végzett munkájáról. A legutóbbi időben e bizottság megtárgyalta, megvitatta a tsz- ek szociális, kulturális helyzetét. Megállapítást nyert, hogy ilyen címen sok forint halmozódott fel a tsz-ekben. Megtárgyalták a vízgazdálkodás helyzetét, a tsz-taeok folyamatos foglalkoz­tatásának lehetőségeit, az öreg­ségi járulék emelésének problé­máit. A képviselő a járás tanácsülé­seinek anyagát rendszeresen megkapja, melyeket áttanulmá­nyoz. Tavaly Sarkadon részt vett a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50 évforduló­ján rendezett ünnepségen; au­gusztus 20-án a bolgár nagykö­vet társaságában a mezőgváni Magyar—Bolgár Barátság Tsz- ben rendezett magyar—bolgár barátsági napon, valamint a tsz zárszámadó közgyűlésen. Az idén Sarkadon, a Lenin Tsz 25. év­fordulója alkalmából rendezett 3 napos Lenin-ceptenáriumi ün­nepségsorozaton. Ezen ünnepsé­geken előadó is volt. Havonta eljön választókerületébe. Töb­ben keresik fel személyesen és levélben is. Évenként átlagban háromezer választópolgárral ta­lálkozik, s így egy ciklusban majdnem minden választójával. Sok a tennivalója. Közreműkö­dött nagy beruházások ügyében is: a hűtőház, a konzervgyár, a Sarkadi Cukorgyár csomagolója, kihelyezett üzemének létrehozá­sában. Sók olyan hozzászólás, kérdés, javaslat hangzott él a gyűlésen, amelyre választ kaptak az ér­dekeltek. A hivatalos beszámoló után, hosszan beszélgettek a a választópolgárok Kovács Ist­ván országgyűlési képviselővel és a közsé gi vezetőkkel. Rácz Sándor sek időszakán. Láda András, a Szeghalmi Állami Gazdaság igazgatója mondotta: hogy azt a kritikai szellemet, amellyel az ifjúság bírál, nem szabad el­ítélni, hiszen a felnőtt-társada­lom ruházta fel őket a mindig többretörekvés szándékával. Az igazgató ismertette az állami gazdaságnak, a fiatalokat segítő lakásépítő akcióját, ezzel is aláhúzva azt, hogy a lakásügy pillanatnyilag nem választható el a fiatalok problémáitól. Boruzs József járási KISZ- titkár derűtkeltő megállapítása a fiatalok közéleti szerepének, tevékenységének méltatása kap­csán hangzott el. „Az időseb­bek azt mondják, hogy sokat segítenek a KISZ-nek, mégis baj van az ifjúsági mozgalom­mal. Ez többé-kevésbé igaz, csakúgy mint az, hogy a KISZ-t sok mindenért lehet bírálni, de egyért nem. Tudniillik azért, hogy nem csinál mindent”. Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának el­ső titkára, a szeghalmi együttes ülés elnökségének tagja a kö­vetkezőket mondotta: „Az ifjúság ügye össztársa­dalmi ügy, de a Központi Bi­zottság határozatából adódó döntő feladat a párt- és a KISZ-szervezetekre hárul. A fiatalokról alkotott vélemény nagyon megoszló, gzért fontos az, hogy a megítélés a párton belül is egységes legyen. Milye­nek a mai fiatalok? Amilyenné neveltük őket! Olyan közéleti életet élnek, amilyenre és amennyire lehetőségük van. Mi 20—22 éves fejjel kerül­tünk a mozgalomba, igaz, más politikai, társadalmi viszonyok között. Ma pedig gyakran kés­hegyig menő harcot kell vívni, hogy egy arra érdemes 25 éves valamilyen középvezetői pozí­cióba kerüljön.” Frank elvtárs hosszan szólt arról, hogy az if­júság érdeklődő, mindéig iránt fogékony, ezért mindennapos gyakorlattá kell tenni a köl­csönös eszmecserét, a fiatalok őszinte-szellemű, közvetlen, nyílt felvilágosítását, s ez a te­vékenység elsősorban a párt- szervezetekre a kommunistákra hárul. *** Az együttes járási pártbizott­sági ülés résztvevőinek hozzá­szólásai arra engednek követ­keztetni hogy a szeghalmi já­rásban alkotó módon láttak hozzá a párt, ifjúságpolitikai kérdésekben hozott határozatá­nak végrehajtásához. Az idő igazolja majd a szándékok he­lyességét. Fölösleges hangsú­lyozni, hogy az ifjúsággal fog­lalkozni nem kampány-felada­tot jelent, hanem egy folyama­tos, állandó tevékenység to­vábbfejlesztését. A „méretre igazítás”, a Központi Bizottság határozatából adódó aktuális helyi tennivaló feltárása, s a mozgósítható erők racionális megszervezése most a követke­ző feladat és éhhez az első lé­pést a szeghalmiak már meg­tették. B. L Csak a lakás lenne nagyobb... „Jólesik olvasni, hogy vanj olyan hely, ahol törődnek ve- j lünk, nagycsaládosokkal és j nem. azt mondják, minek az a j sok gyerek... Annyira szép az, amikor ilyennel foglalkoznak, de nagyon táj, ha van hely, j ahol süket fülekre talál sok-sok kérelem...” Tóth Jánosné nyolcgyerme­kes édesanya írta Szarvasról j ezt az elkeseredett hangú leve­let, melyből idéztem. A tollat az adta kezébe, hogy többször olvasott már lapunkban sok- gyermekes családokról és arról, hogyan segítettek helyzetükön az üzemek vezetői, munkás- kolleiktívái. „Nagyon szeretném, ha alka­lomadtán eljönne és megnézné milyen körülmények között élünk. Az anyagi gondolati vál­laltuk a nagy családdal együtt. Hogy a terheket bírni is kell, ezzel számoltunk. Csak ez a rettenetes lakás-problémánk megoldódna!..." Alkalom hamarosan adódott és meglátogattam Tóthékat. Ök sem élnek gondok nélkül, mint ahogyan azok a családok, ahol 6—8 gyerek üli körül az asztalt, ennyinek kell élelem, ruha, d-» pő és egyéb holmi', de sem a levélben, sem látogatásom al­kalmával nem panaszkodtak, csakis a lakáskörülményekre. Milyen is ez a családi fészek, ahonnan nyolc fiókának kell felnőttként, egészséges, dolgos emberként kirepülnie. Három Tóth-gyerekkel már a kapuban találkoztam. Nem is kellett, hát nagyon kérdezős­ködnöm, mindjárt bevezettek a szobába édesanyjukhoz. Azután mint csibék az anyjukat vettek körül kettőnket, kíváncsian les­ték, mit mond, miért jött az idegen. De ez csak néhány per­cig tartott, rövidesen szétszé­ledtek. ki-ki a játékai, könyvei után. Ilyen kellemes, napsüté­ses időben hogy is maradná­nak abban a dohos, penész-sza- gú, mállóvakoiatú szobában. Nem tévedés, pontosan ez van. Az ember ezt látja, ha be. lép és ez az, ami az édesanyá­nak, az egész családnak sok-sok kellemetlenséget, keserűséget okoz. — Tessék elképzelni, ebben az egy szobában éljük le éle­tünk nagy részét — mondotta Tóthné. — Még konyha sincs, a zárt folyosón főzök, itt van a tűzhely, de télen innen is be­szorulunk a szobába. Ilyenkor még csak jó, mert a gyerekek kint a szabadban, az udvaron játszanak, labdáznak, sőt a ta­nuláshoz is találnak egy-egy zugot. De télen valóságos harc folyik egy tenyérnyi helyért, öt gyerek jár iskolába, ötnek kell könyvet, füzetet maga elé ven­ni és tanulni. El tudia képzel­ni, mi van itt olyankor? És mégha jó lenne ez a szoba. De az épület már régen megérett a lebontásra. Legalább száz­éves és a patkányok tanyája Nem túlzás, valóban így van. Azelőtt ecetgyár volt itt és a patkányok úgy elszaporodtak, hogy nincs az a védekezési mód, mellyel el lehetne pusztí­tani, vagy legalábbis elüldözni ezt a szemtelen hadat. Beme­részkednek a lakásokba — az épületben hét család lakik — és néha egész vájatokat csinál­nak a falakban, a padló alatt. Nézze meg, győződjön meg ró­la, — mutatott a papírral kö­rültapétázott falra. A félrehú­zott „tapéta” mögött valóban látszották a nyomok, és egyben megmutatkozott a vakolat is, a maga pőreségével. Hatalmas fől­tokban hull lefelé a nedves fal­ról. Nincs az az ember, aki ezt győzné munkával, takarítással, meszeléssel. — Itt tisztaságot, rendet tar­tani, főleg télen — folytatta Tóthné —, szinte lehetetlen. A gyerekeket nagyon szeretjük, nem adnánk egyiket sem a vi­lág minden kincséért. A nagy­fiam különösen sok örömet hoz. Ilyen körülmények között is jól tanul, most érettségizik, 4,2 az átlaga. Jelentkezett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi sza­kára, kitűnően tud angolul és németül. Rá csak büszke lehe­tek, bár talán jobb lett volna, ha dolgozni megy. A tanára vi­szont annyira biztatott bennün­ket, ne hagyjuk, hiszen kitűnő tehetség, kár lenne nem tovább tanulnia. Így hát vállaljuk még ezt a pluszt is. — A fizetésünket beosztjuk, ahogy tudjuk, mindketten dol­gozunk, s emellett a szabad időnkben is vállalunk munkát Vigyázunk arra, hogy gyereke­ink hiányt ne szenvedjenek. A jó beosztást nemcsak az élelmi­szer, ruházkodás terén értem, hanem úgy is. hogy mivel öt gyerek iskolás, sok tanszerre és könyvre van szükség, a fölsze­reléseket már nyáron igyek­szem folyamatosan beszerezni. Ruhát, cipőt minden hónapban hói az egyiknek, hol a másik­nak, néha többnek is veszünk egyszerre. Az a jó, hogy a hat lány egymás kinőtt holmiját viselni tudja, igy kevesebbet kell venni. Meglennénk tehát elég jól, csak ess a lakás ne lenne ilyen. Venni nem tudunk. Építkezni sem, nekünk aztán igazán elkellene az állami segítség lakásügyben. De hiába adtuk be a kérelmet még 1954-ben, hiába volt a sok kilincselés, az ígéreteken kívül n.ég mindig semmi eredmény. Lehangoló volt ez a beszélge­tés. Lám itt van egy sokgyer­mekes család, olyan körülmé­nyek között melyen feltétlen és sürgősen változtatni kellene. Mégsem tudunk, hiszen a la­káselosztásba nem szólhatunk bele, ez a tanácsok kizárólagos joga. ök tudják, hol szorít a cipő, ki a jogosult, hol kell a leghamarabb segíteni. Tudjuk, Szarvason is nagy gond a la­káshiány De nem hisszük, hogy ne vették volna észre, milyen körülmények között laknak Tóthék. Talán 1954 óta lett volna valamilyen megoldási le­hetőség. Elvégre hét gyermek­ről — az egyik időközben férjhez ment —. ezek közül öt iskolás, nyugodt tanulásának biz. tosításáról és két dolgos, gyer­mekét szerető szülő gondjáról van szó. Kasnyik Judit MINI—MIDI—MAXI divatújdonságaiból és monopólcikkeiből június 13-án és 14-én zenés áru- és divatbemutatót tart a CENTRUM BRUHAZ CENTRUM ÖTRUHflZ -­«* # •«» a DIVATBEMUTATÓ: 14-én 15 órától a Körös Hotelban, csak fiataloknak, belépődíj nincs. ÁRUBEMUTATÓ: 14-én 15—18 óráig a CENTRUM ÁRUHÁZBAN. Közreműködik a „SYGMA” zenekar. 110774

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents