Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Román-magyar együttműködés kezdődik a határmenti szénhidrogén-kutatásban Uj lelőhelyek nyomában Battonyán Megkezdik a vízmű építését Eleken Eleken 1969 decemberében alakult meg a vízműtársulat. Az intéző bizottság megren­delte a vízmű építési tervét, amely a község fejlődésének 30 éves távlatát figyelembe véve készül el. A csőhálózat mintegy 26 kilométer hosz- szú lesz. A vizet két tavaly fúrt kút biztosítja majd. Az egyik 300, a másik 700 liter vizet ad percenként, ami elegendő a község ellátásához. A szivaty- tyúház és a hidroglóbusz elő­reláthatólag még az idén el­készül. A csövek lefekteté­sét jövőre kezdik meg és 1972-ben fejezik be. A vízmű, amelynek az építési költsége mintegy 15 millió forint, le­hetőséget nyújt arra, hogy Eleken is minden házba be­vezessék a vizet. (Tudósítónktól) A Békés megyei szénhidrogén- kutatás eddig a viszonylag kis mélységben elhelyezkedő tele­pek feltárására iránult. A me­gye területére jellemző nagy földtani kiemelkedés viszont már megkutatottnak minősíthető, hi­szen itt már több éve üzemelő kőolaj- és földgázmezők vannak Pusztaföldvár, Pusztaszőlős, Me. zőhegyes térségében. A további kutatások kettéválnak, mert egy részük a nagyobb mélységet jelentő „makói-ároknak” és a „békési-sülyedéknek” nevezett geológiai szerkezetet vizsgálja meg, más részük a határ mentén kisebb szénhidrogén-tárolókat fog keresni. Ez utóbbiak nem igényelnek nagy mélységű fúrá­sokat. Az OKGT Geofizikai Kutatási Üzem korszerű műszerekkel vég­zett reflexiós méréseket az or­szághatár mentén a battonyai térségben is. A mérések alapján több földalatti felületről is ké­szítettek részletes térképet. Az alaphelység felszíne Battonyá- tól délkeletre két kis kiterjedésű olyan záródó kiemelkedést mu_ tat, amely alkalmas szénhidro­gén-tárolásra. A kutatásra fel­tétlenül alkalmas két szerkezet közvetlenül a román határ kö­zelébe esik. Egyelőre a terület pontosabb megismerésére két mélyfúrás lemélyítése indult meg. A kis mélységkapacitás mi­att az egri fúrási üzemegység fúró- és lyukbefejező berende­zése kapta meg ezt a munkát, mivel ezeket itt lehet gazdaságo­san használni. Az egri területen különböző problémák miatt a kutatási tevékenység úgy is szü­netelt volna. A Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzem kitűnő geológus-gár­dával rendelkezik, amit az ed­digi alföldi eredmények is jól Miért nem készült el időben ? A gyulavári határtákelőhely megnyitását május elsejére ter­vezték. Ehhez többék között meg kellett volna építeni egy másfél kilométer hosszúságú utat. Nem készült él, viszont új határidőt tűztek ki: június elsejét. Joggal merül fel a kérdés, miért? Hi­szen az út nemzetközileg is je­lentős, és emellett — a presz­tízsveszteségről nem is szólva — tekintélyes anyagi veszteséget is okozott ez az egyhónapi késés. A miértre Mahó László, a hód­mezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat gyulai építésvezetője próbál választ adni. — A kiemelt munkák közt is legfontosabbnak tartottuk a ha­tárátkelőhely útjának határidőre való megépítését, hiszen tudjuk, mennyire fontos ez népgazdasági szempontból is. Sajnos, sok olyan tényező játszott közre, ami meg­akadályozta a terv valóraváltá- sát. Elsőként említhetem meg, hogy késő ősszel tudtuk meg­kezdeni a földmunkát, így azzal csak télen készültünk el. Erre 8 BÉHÍS MtmSgL aztán jött a rendkívüli idő — esővel, faggyal —, ami úgy át­áztatta a frissen hordott töltést, hogy tavasszal még gumicsizmá­val sem lehetett rámenni, nemhogy gépekkel. Az pedig régi útépítő igazság hogy a tö­kéletes úthoz legalább egy évig kell hagyni száradni, ülepedni az ilyen földet, de hát erre most nincs idő. Amikor úgy, ahogy meg tudtuk volna kezdeni a munkát, kiderült, hogy a terv nem jó. Újat készítették és ez ismét tetemes időveszteséggel járt. A terv módosítására azért volt szükség, mert egyrészt nem számoltak a két ország közötti camion forgalommal, másrészt azért, mert ez az út közvetlenül a Körös gátja mellett húzódik és így itt különleges építési tech­nológiát kell alkalmazni. — Vajon ez az újabb határidő lesz a végleges? — A jelenlegi állapotokat fi­gyelembe véve — bár nem sze­retnék jósolni —, úgy hiszem, igen. A szükséges anyagok kö­zül már valamennyi itt van, ki­véve a 3 ezer tonna nemes zúza­lékot. amit — reméljük — idő­ben leszállítanak. Altkor pedig nem lesz szükség újabb határ- időmódosításra. alátámasztanak. Kezdeményezé­sükre már évekkel ezelőtt létre­jött a déli határmenti kutatások meggyorsítására a jugoszláv— magyar együttműködés. Az együttműködés lényege: a határ­menti területek földtani adatai­nak, értelmezésének kölcsönös kicserélése. Ez különösen akkor nagyjelentőségű, ha a határ két oldalán a mélyföldtani formá­ciók azonosak. Rengeteg kutatási költséget lehet így megtakaríta­ni, mert sok felesleges munka elmaradhat. Mieglehetősen gyor­sítja mindkét részről a geofozi- kai értelmezést is. A battonyai új fúrások helyé­től délre, a határon túli. román területen hasonló földtani szer­kezetet találtak a román geoló­gusok Turnu (Tornya) térségé­ben. A határmenti kutatásokban való együttműködésre már két- ízben volt román—magyar tár­gyalás. Az eddig kapott infor­mációkból az alföldi geológusok megállapították, hogy az Arad és Baittonya között vonalon két kisebb olajmezőt már üzemel­tetnek is a román olajbányá­szok. Ezek földtanilag azonosak a Battonyától keletre eső szer­kezettel, ahol az eddigi fúrások­ból csak kevés gáztermelést sike­rült kapni. Az új információk alapján dolgozták át a rétegvizs­gálati programot, amely, ha nem is nagy, de battonyai viszonylat­ban jelentős szénhidrogénkész- let-növekedést hozhat. F. I. „Mini fej — '' X* *99 menő jey A csorvási művelődési ház Stúdió 70 névvel működő irodal­mi szípada, amely sikerrel sze­repelt az Ünnepelj velünk prog­ram járási vetélkedőjén és beke­rült a megyei döntőbe, a napok­ban új műsor próbáit kezdte él. A játékos című produkció, a Mini fej — menő fej, tulajdon­képpen verses, zenés irodalmi összeállítás a fiatalok részére. Az irodalmi színpad a csorvási be­mutató után ugyanezzel a mű­sorral a járás néhány községében is vendégszerepei majd. Ugyancsak csorvási vonatko­zású a községi művelődési ott­hon kezdeményezte diákklub meg alakulása. A általános iskolások klubjának mintegy 60 tagja van, vezetőjük: Groska Mihály tanár. Az első két program, Gazsi End­re vidám műsora és Krausz Im­re vetítettképes előadása a Száz­arcú Japán-ról, nagy sikert ara­tott. A színész Hárman kapták a békéscsabai tanács nívódíját, közöttük Kö- rösztös István. Tizenkét év Bé­késcsabán, félszáznál több sze­rep. Nagy sikerek, emlékezetes sikerek. Az ember nem is érti, hogy honnan gyűjt ennyi életta­pasztalatot, hogy a félszáz kü­lönböző figurába lelket leheljen, hogy azok éljenek, kibontakoz­zanak ott a színpadon. A nívódíj elismerés. Nem is az a néhány forint, ami vele jár, hanem a tény, hogy őt választot­ták. Erről persze nem szívesen beszél, a sikerekről, szerepekről sem, csak ritkán, a néha elkö­vetkező megnyilatkozások órái­ban. Egyszer meghívott, keressem fel otthon. Feltétlenül. Elbeszél­getünk és mutat néhány érde­kes dolgot. Az ígéretet már régen bevál­tottam, először egy évtizede. Most a legutóbbit írom le, mert az úgy érzem, minden eddiginél izgalmasabb volt. A színész otthona olyan, mint egy múzeum. Órák, képek a fa­lon, a magatervezte könyvesáll­vány üres helyein korsók, buté- liák. régi cserépedények. Van egy apró kis szobája, nem is szo­ba ez, hanem műhely, Körösztös elnevezése szerint „kutrica”, ez valóságos szentély, oda csak né­hány földi halandó nyer bebo- csáttatást. Órákat, százéves hasz­nálati eszközöket javítgat, itt, amikor nincs előadás, nincs sze­reptanulás. ez a pihenése. Persze csak részben. Miért Körösztös ki- merítheteflem az ötleteikben, és nincs olyan hobby, amibe bele ne szeretne, ha csak rövid idő­re is. Készített már repülőgépe­ket miniatűr kivitelben, rézdom­borításokat, és fest is, akvarell- jein vibrál a levegő, a debrece­ni Nagyerdő fái mintha reggeli zsolozsmát dúdolnának. „A Nagyerdő, azt nagyon sze­retem. Ha tehetem, minden nyá­ron elmegyek oda, és ismerős­ként köszöntőm a fákait a reg­gelt, a párázó ködöt az erdő szé­lén...” Romantikus hangulatba esünk, de csak két perc az egész, mert az előszobában, mint valami zen- gő-bongó csengőkórus szólalnak meg az órák, húsz vagy hu­szonöt? — nem számoltam, és ütik a délután hármat. Ez az óragyűjtemény, azt hiszem, párját ritkítja Békéscsabán, de távolabb is mehetnénk, nincsen párja. „A tárgyaknak, az óráknak, korsóknak lelke van... Legyen minél öregebb annál nagyobb ér­ték. És mesél ám, elhiszed? Régi emberekről, akik először indítot­ták el a kényes kis szerkezetet, hogy segítsen, és mutassa az időt Akik először töltötték meg jóféle pájinkával a butellát, amin rá­köszönt az emberre a felirat: „Igyál pajtás, iszom én is, szép a világ, ugye mégis!” Akváriumai a legújabbak. „Megláttam valahol. Megtet­szett. Szereztem egy üvegtálat, halakat vettem, meg vízinövé­nyeket, így kezdődött. Aztán ak­Kép: De Stegumber Shaw: Szent Johanna című drámá­jában varisztikai szakkönyvet is ho­zattam, ma már az egyik polc, a könyvesállványan, a halaké. Ha etetés van, az családi ese­mény. Az a kis furcsa hal, az a Black Mblly, az a legfalánkabb. Valóságos vízdorgia van itt. ha ezek nekilátnak”. Telik az idő. Este előadás, hat­kor már a színházban van ilyen­kor. Belép a színpadra, most a Szakadék Horváth Lajosai. Egyetlen szó, szinte nem is ér­zékelhető, de nagyon élő moz­dulat: a figura már megvan, már él, már hat. És a taps Körösztös Istvánt is köszönti előadás vé­gén, a vörös bársonyfüggöny előtt. Tizenkét éve él ebben a vá­rosban, félszáznál több szerepet játszott. A két tucat óra már négyet üt. Négy ütésre zeng az egész lakás, és a Black Molly, ott az akvárium vizében unottan ta­szít arrébb egy vízicsigát, aztán a szobába néz, ahol ketten ülünk a kényelmes fotelekben: a szí­nész és vendége. ( Sass Ervin A FELSÖNYOMÁSI ÁLLAMI GAZDASÁG IV. kerületébe, Csorvás, Petőfi-puszta, növénytermesztő ágazatvezetöt KERES FELVÉTELRE, felsőfokú végzettséggel. Jelentkezni a gazdaság központjában, a személyzeti vezetőnél lehet. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. 1970, MÁJUS 10, Béla Ottó x

Next

/
Thumbnails
Contents