Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
M ■ .. i ni M agazin .... Kalácsba a mazsola Az eddigi hagyományokhoz híven most sem szeretnénk adósok maradni legalább egy olvasói levél megválaszolásával. Kása Mátyásné (Telekgerendás, Tanya 459) jogos szemrehányást tesz — mondván; eltűntek lapunkból a diákviccek, pedig a huncut nebulók naponta gazdagítják csodálatos mondásokkal a diákhumor aranykönyvét. Olvasónk vette a fáradságot és néhány „mazsolát” is elküldött címünkre, s ennek közreadásával tulajdonképpen már válaszoltunk is kérdésére. Íme néhány remekbe szabott elszólás; — Hogy mit érzett János vitéz a piros nadrágban, azt el-1 mondani sem lehet! — Szemünk közepén van egy nyílás, amely fekete, mert a j fejünk belül sötét. — Mátyást a Duna jegén álldogáló negyvenezres hadsereg sürgető éljenzésére választották királlyá. Ha enyhébb a tél, a magyar történelem szegényebb lett volna egy nagy uralkodóval. — A muhi pusztai csatavesztés nem következett volna be, ha a tatárok kecsketömlők hiányában nem tudtak volna átúszni a Sajó folyón. A vereségben tehát nagy részük volt a kecskéknek is. — A fény terjedési sebessége: másodpercenként 300 ezer kilométer. Ezt a rekordot eddig még nem sikerült megdönteni. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy szívesen szorítanánk helyet máskor is a diákhumornak, hiszen ezek az aranymondások úgy illenek az MM- be, mint a kalácsba a mazsola. e Az Eszperantó Híradó már régen nem adott hírt a tegfiatalabbakról, azokról, akik iskolákban, szakkörökben ismerkednek a nemzetközi nyelvvel. Most új szakkör megindulásáról számolhatunk be olvasóinknak. Békésen, a 2. számú iskolában Csapó Anna vezetésével a tavasszal kezdett tanulni 15 általános iskolás. Medgyesbodzáson dr. Mikulán Antal oktat néhány fiatalt. *** Áprilisban a gyulai Ifjúsági Házban rendezték meg a fiatalok évenkénti megismétlődő seregszemléjét, a I szaktárgyi tersenyt. Több mint • negyvenen utaztak Gyulára, hogy összemérjék tudásukat. Érdemes a | legjobbak nevét megjegyeznünk, j mert bizonyára találkozni fogunk j még velük akár, mint idegenveze- j tőkkel, akár a Nyári Eszperantó Egyetem szervezőivel. Az általános iskolás kezdők csoportjában a mező- kovácshásd Gyömbér Irén lett az első, míg a haladóknál B. Nagy Ilona szeghalmi úttörő. Középiskolás kezdők csoportjában Ricsey Edit endrődi; a haladók kategóriájában Stier Mária gyulai gimnazista vitte el a pálmát. *** A Baranya megyei Harkány község évek óta ad otthont a nemzetközi eszperantó-tábornak. Ebben az évben június 26 és július 6 között fogadja a bel- és külföldi úttörőket. Megyénkből a legnépesebb táborozó- csoport Csanádapácáról utazik a harkányi táborba. G-y. 2s. Rendhagyó tudósítás, egy „rendes” parlamentről Aki nem hiszi, járjon utána, de éppen annak, hogy először megjelent a Mini Magazin A nagyterem szabálytalan alakú mennyezete alatt szabályos parlamenti tanácskozás folyt. Aki szólni akart, szót kért, kiballagott a pulpitushoz, megköszörülte a torkát és a gondosan előre megírt papírlapról, néhány „keresetlen” szóval mondta el véleményét. Amikor befejezte, a hallgatóságtól tapsot kapott. Formálisain ez lehetne a menetrendje az elmúlt héten rendezett állami gazdasági fiatalok területi tanácskozásának. De csak formálisan... Mert bármennyire is előre szerkesztettek voltak az interpellációk, néhány vaskosabb felszólalás is elhangzott, s bármennyire is volt ünnepélyes (vagy tatón feszélyezett?) a légkör, a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság küldöttei a falu üzenetét, gondját, baját és örömét hozták el, hogy , „több szem többet tót” vagy éppen „sok fejben, sok az ész alapon megvitassák azt, ami vitatható. Miről is volt szó két megye 18 állami gazdasági fiataljainak területi parlamentjén? Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak azokra a kérdésekre irányítsuk figyelmünket, amelyeket a június közepén rendezendő országos parlamentre a területi tanácskozáson megválasztott 5 küldött visz: — Mi lesz a sorsa a nyolc általánost nem végzett, s az állami gazdaságokban alkalmazott fiataloknak? — Hogyan valósítható meg a fiatal agrárértelmiséggel való fokozottabb törődés, hogy a megszerzett tudás teljes egészében tettekké racionaüzálódjon? — Mit lehetne tenni az állami gazdaságokban dolgozó fiatalok kedvezőbb feltételű lakás- építési akciójának biztosítására? A kérdések önmagukban is kötetekre menő irodalommal rendelkeznek, de nem e tény miatt maradunk adósak a kimerítő válasszal. A válasz különben sem egy újságcikkben, s nem is a parlamenti ülésen keresendő. A kérdések felvetése nem egyenrangú azok megválaszolásával! Az állami gazdaságban dolgos» fiatalok gondja, baja elsősorban a gazdaságon belül orvosolható, s kívülről csak tanácsok adhatók. Adjunk tanácsot? De mit mondhatunk Rostás Gyulának, aki azért emelt szót, mert náluk (a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban) a fiatal szakembereket még csak közelébe sem engedik az új gépeknek, mondván, hogy úgyis elrontják?! Vagy mit mondjunk Kotroczó Istvánnak, a Bánkúti Állami Gazdaság fiataljának, aki kerek perec feltette a kérdést: miért van szükség a tanyai életre? És mivel nyugtassuk meg mindazokat ,akik az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elvének megsértését kifogásolják; mondván: hogy egy fiatal, tehetséges szakmunkás ,ha megszakad, sem kaphat 11 vagy 12 forintos órabért, csak azért, mert nincs K éves munkaviszonya? A kérdezz-felelek játék vég nélkül folytatható, annál is inkább, mert valós gond a mező- gazdasági szakmunkásutánpótlás biztosítása, az ‘ agrárifjúság lakáshelyzete, érdekvédelme, a mozgalmi élet egyhangúsága. Minden felsorolás végén elhangzott a varázsszó: a KISZ, mint a szocialista társadalom fiatalokat nevelő, emberformáló, munkára; tanulásra ösztönző szervezete. Mit tehet a KISZ? Elsősorban tömörítse, egységesítse a mezőgazdasági ifjúságot (de szervezze is, mert a szervezettség 30 százalékos!) Neveljen az új társadalom szellemében és ébressze rá a gazdasági vezetőket a fiatalokkal való törődés felelősségére. Mert a mezőgazdasági fiatalok gondja, baja nemcsak a KISZ-nek fáj és necsak a KISZ-nek fájjon. Minit a parlamenti tanácskozáson, máskor is jó lenne, ha egy asztalhoz ülnének a gazdaságok vezetői, párttitkárai a fiatalokkal, hogy a jövő nemzedékéért való aggódás a tennikész segítés szándékával párosuljon. És itt, ide kívánkozik Kiss János (Gyula, állami gazdaság felszólalásának néhány mondata: „A gazdasági vezetőktől kértünk egy darab gyepet. Focizni, röplabdázni szerettünk volna, munka után. De nem adtak. Azt mondták; kell a birkáknak.” Ezt hallva az ember csak hürr.mög és elmereng a kerek mondatokba foglalt, szép fehér papírra nyomtatott általánosságokon. Gond a lakás? Igém. Az albérleti uzsora elsősorban a 30 év alattiakat sújtja. Kevés a fiatal a mezőgazdasági üzemekben? Kevés, mert az évszázadok alatt megrögzött szokások és az íróasztal-mániás közvélemény helytelen megítélése fékezd a mezőgazdaságban dolgozók fia- talodási folyamatát. Egyik küldött azt mondta: piszkos munka az ,amiit mi végzünk. De „piszkosabb-e”, mint a bányászé vagy a mozdonyvezetőé? Nem, dehogy, — de amíg az ipari munkás a gyári zuhanyozóban tisztára moshatja magát, addig — tisztelet a kivételnek — a földekről vagy az istállókból jövők részére legfeljebb egy vödör az összes szociális „létesítmény”. M.i tehált a tanulság? Végeredményben az, hogy szükség van az ilyen; a KISZ égisze alatt megtartott tanácskozásokra. Problémafeivető, figyelmeztető hatásuk vitathatatlan .hasznosságuk pedig mégin- kább. hiszen a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok sorsa egyet jelent a falu sorsával is. De nemcsak a falvakról van szó. Békés megyében. 22 ezer fiatal él tanyán, Ezek egy része az állami gazdaságokban dolgozik. Egy okkal több, hogy szóljunk róluk. Ha rendhagyó módon: is. Brackó István A naptár 19ő9. május 3-át mutatott. Nem tudom, hogy borús vagy napsütéses volt-e az idő, fújt-e a szél. Ebből is látszik, hogy a születés körülményei már teljesen a feledés homályába merültek. Egy év hosszú idő, s a megjelent 52 oldal formás kis iratcsomó. Ne tűnjön öntömjénezésnek, sokkal inkább leltárnak; ha visz. szapergetjük, mit produkált egy esztendő alatt a Békés megyei Népújság ifjúsági oldala. Íme, a leltár: tessék ellenőrizm! Egy év alatt bemutattunk nyolc Békés megyei beat-zene- kart (Igaz, azóta hat már feloszlott, de az is köztudott, hogy az ilyen zenekarok tiszavirág életűek). Megszólaltattunk féltucat országos hírű tánodaléne- kest, akik vették a fáradtságot és saját kezűleg, illetve „hangú- lag” nyilatkoztak az MM-neb. Nyolc folytatásos írást adtunk közre, amelyekben szó volt: a szerelemről (Hogy állunk a szerelemmel?), a madarakról (Kék egek vándorai), Finnországi úti- élményekről (Otaniemi levelek), a színház történetéről, az öltözködésről és egy bácskai világjáró nem mindennapi kalandjairól. A rosszmájú olvasó most megjegyezheti, hogy ez a felsorolás is legalább olyan hosszú, mént amilyen egy-egy sorozat volt. Továbbá: irtunk hentesről, tsz-elnökről, autószerelő lányról, szőnyegtervezőről, építészről, -toaktoroisokról, tűzoltóról, a megye legfiatalabb vadászáról, KISZ-titkárról, ifj úgár distáról. Beszámoltunk: két vállalkozó kedvű fiatalember kétezer kilométeres kerékpárútjáról. „Egy szegény albérlő panasza i”-ról (kivételesen versben) és közreadtunk egy sci-fi oldalt is. Rendszeresen írtunk az eszperantó« mozgalomról, új hanglemezekről, érdekes könyveikről. Mi volt még? Persze; poll és Bütyök. Róluk csak annyit, hogy hamarosan visszatérnék. Egy év alatt jó néhány levelet kaptunk. Amelyikben a szerkesztő fejét követelték, azt meg is jelenítettük. Emlékezetes talán még (persze csak a gyakorlott újságolvasókra hivatkozunk), a martózblúz-história vagy éppen a gyulai harisnyagyári klub és egy újonnan alakult klub vitája. Klub. Eriről jut eszünkbe! Volt még egy nevezetes vita is. Igaz, ennek az MM-ben nem volt nyoma, de a csabai „maszek pinceklubban” tett látogatás nem maradt visszhamgtalan. A tihanyi echó ehhez képest ipari tanuló. Voltak persze tévedéseink és pazar sajtóhibáink is. íme, egy csokorra való a baki-termésiből: — az elefánttehén vemhessége 20—21 napig tart (hónapig!) — ;..iszen valóságosan is volt — félkörű kőpadsorait valamilyen természetes combhajlat ivébe illesztő — szabadtéri színházak. (Dombhajlat!) — Szájában, a fogú közé harapva, — mint kezét a katona — mit visz ást a századforduló túlsó partjára;- (nem a kezét, hanem a késétí) Ügy hisszük, hamarjában' eny- nyi is elég annak ífiusztrálására, hogy mi sem vagyunk csalhatatlanok. És erről jut eszünkbe. Vajon a — gyakran jobb sorsra érdemes — nyájas olvasó nem csalódott-e? Elsősorban az ifjúbbakat kérdezzük. Kell-e, jó-e a Mini Magazin? (Amikor ezt a kérdést lepötyögtettem az írógépen, senki sem szólt A hallgatás. ez esetben helyeslést jelenti Akkor hát nincsen mese, kezdődhet a második érdi a. *. Dudor, Dudor a haverom. Elöljáróban még annyit, hogy 168 magas és ugyanannyi széles. Ez persze túlzás, de egy biztos, Dudor nem véletlenül Dudor; 89 kiló strumpadli, rékái és vaságy nélkül. Továbbá 46-os cipőt hord, azért, mert a papája azt hitte, hogy 200 centi magas lesz és válogatott kosaras. Egy kétméteres embernek pedig törvényszerűen nagy lába van. Csakhogy Dudor 168 centinél úgy megállt, mint higany a bedugult hőmérőben, a lába ezzel szemben tovább nőtt. Dudor 17 múlt, érettségire készül, nem volt még szerelmes, csak majdnem; eredetileg kéményseprő akart lenni, de aztán valaki ráijesztett, hogy beszorul a kéménybe, ezért erről letett. * Most éppen végigballagunk a folyosón meg a többi osztályban; fene nagy ám a felhajtás. Énekelünk is meg minden, aztán legyalogolunk a földszintre; egymás után, úgy, mintha lánc- lánc-eszterláncot játszanánk, öszefogódziM. A sor eleje már bent van a tornateremben és lassan mi is beérünk... Dudorra pillantok. Dudor a haverom, de ez nem mindig előnyös. Nem neki. Nekem. Mert ott van például a tornaszorgalmi jegy, a Kopár tanár úr, valamint a Dudor által alkotott harci háromszög. Harci, merthogy viaskodtak egymásért. Az egész azzal kezdődött, hogy Kopár tanár úr a fejébe vette: Dudornak, aki főleg agárhoz hasonlító alakzattal rendelkezik ugyanúgy kell szekrényt ugrania, mint mindenkinek másnak. (Kopár tanár úr azért kopár, mert a homloka a derekáig ér. Legalább.) Dudor vonakodott, az osztály még jobban, külön fehér zászlós, könyörgő küldöttséget alakítottunk, hogy inkább fejenként kétszer átszökelljük azt az átkozott szekrényt, csak a Dudor ne, mert... Kopár tanár úr azonban hajthatatlan volt. Dudornak ugornia kell. Ott állt hát fehéren és komoran a terem végében, mint valami elátkozott artista. Mint a Levegő Királya. Szaty- maz a suli beállás kézilabdása remegő szájjal elfordult és kinézett a napfényben fürdő udvarra, s valami olyasmit mondott, hogy olyan fiatal, élnie kellett volna még. Tinódy, aki Kopár tanár úr mellett állt a szekrény mögötti szőnyeg tövében, észrevétlenül óvóhelyet kezdett ásni magának a parkettban. Akkor... Dudor megindult. Nem ment, vagy Dudor, a rettenetes wwimiwmrtiuiwmiRHBHBRniaRnmuHmguHH,, futott. Nem; ütemesen rázkódni kezdett, egyre gyorsult, már nem is rázkódott, valami ideges vibrálás vott csak, már csak egy zizegő csík. Egy Apotto-űrkabin, amikor a légrétegbe ér és felizzik... Dudor a dobbantóról felemelkedett és szállt. Egyre följebb, föl, magasra, a gyűrűk, kötelek közé. Akkor, valahol a plafon közelében megtört a csodálatos ív, s Dudor a ballisztikus pályát követve zuhanni kezdett. Tinódy, az ideges gitáros befejezte a bunkerásást, s most sírva eltűnt a padló alatt. Mi, harmincfőnyi ünneplő fekete klott-gatyába öltözött gyászoló tömeg, vártuk a finálét. Mert Dudor olyan volt, mint egy 89 küós nehéz zenemű; szárnyalt, egyre feljebb s most a befejezéshez közeledve dübörögve zuhant alá. Kopár tanár ár keresztet vetett és derekáig érő homloka szemlátomást tovább kopaszodott, amikor..-. A röplábdáháló hanyagul, felakasztva ott lógott a másik kosárpalánk mellett, a terem végében. Dudor elegáns ívben megközelítette s belecsapódott. Még lódult néhányat a gomolyag, neki-neki vágódott a falnak. Aztán nem mozdult. Eltelt néhány perc, amíg kinyitottuk a szemünket, s akkor Dudor, aki úgy lógott ott, mint a hálós csapdával elejtett berber-oroszlán, bágyadt mosollyal megszólalt: „Mama... Tudod mit álmodtam? Azt, hogy kőszáli sas vagyok.” Dudor most üt ballag előttem; bal kezével fogja a jobb kezem, mögöttem Bubika, aki viszont a bal kezem szorongatja. Bubika szemüveges, s tulajdonképpen eddig Dudor kezét fogta, egyrészt mert korábban meggyőzte önmagát, hogy Dudor halálosan szerelmes belé, másrészt mert tényleg jobban illenek egy súly- kategóriába, mint például én. Csakhogy Dudor egy táncos szökelléssel kicselezte és előttem termett és ... és most körülpillant a virágokkal feldíszített tornatermen és az emlékezés mosolyával így szól: „Tudod pajtikám, az az érzésem, hogy egy dologhoz volt tehetségem, a szertornához. Elforgácsolódtam, megöregedtem úgy...” A többit nem hallom. Mik ezek a vörös meg lila karikák a szemem előtt? És miért rángatózik ez a kis izom az állkapcsom tövében?... ráadásul most Bubika hangja; „ugye, hogy ti, férfiak is meghatódtok...” s résztvevőén szőrit egyet a kezemen. B. Máté
