Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Lehetne másfél , millió is Igen eredményes esztendőt zárt az elmúlt keltetési idény­ben a Gyulán működő termelő­szövetkezeti baromfikeltető tár­sulás. Hatszázezer forint tiszta bevételre tett szert, melyből je­lentős rész az alapító tsz-ek egy­számlájára került. A jövedelem másik részéből 250 ezer forintot költöttek az állomás további bővítésére. Jelenleg 14 tízezres keltetőgépet üzemeltetnek, öttel többet, mint egy esztendővel ez­előtt. Ezekkel 700 ezer csirkét és 200 ezer kacsát keltetnek az általános fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetekkel kötött szer­ződés alapján. Ide azonban csak a naposcsibéket szállítják, mert a 200 ezer naposkacsára a gyu­lai Munkácsy Tsz 15 ezres cso­portokban tart igényt. A kelési százalék jónak mondható. A csirkénél elérik a 80-at, a ka­csánál pedig a 73-at. A keltető társulás tiszta jö­vedelme lehetne azonban egy­millió forinttal több is, ameny- nyiben a tag-tsz-ek berendez­kednének baromfi- és kacsa­törzs tartására. Jelenleg ugyan­is az ország különböző üzemei­ből vásárolják fel a keltetésre alkalmas tojásokat. Az idén vár­ható előrelépés. A gyulai Körös­táj Tsz-ben 5 ezres Hampsiere baromfitörzs kialakítását terve­zik ,a gyulaivári Lenin Hagya­téka Tsz-ben pedig kacsatörzset állítanak tenyésztésbe. Ahhoz azonban, hogy a baromfikeltetőt az alapító tsz-ek láthassák el tenyésztői ássál, további intézke­dések kellenének az újkígyós! Aranykalász Tsz-ben, az eleki Lenin Tsz-ben, valamint a gyu­lai Munkácsy Tsz-ben is. „Tojásgyár” a határban Fiatal nyárfás zöldellő lomb­jai alatt szürke hullámpalával fedett hosszú épületek. A tele­pet határoló kerítés drótfonatú. A belső betonutakon kék mun­kaköpenyes férfiak háromke­rekű, baromfitáppal töltött ko­csikat tolnak. A gumikalucsni, amelyet kötelező felvenni an­nak, aki a telepre belép, zaj­talanná teszi lépteinket. Szo­katlan a fehér köpeny is, amelynek viselése ugyancsak kötelező. Amerre csak járunk, mindenütt szinte gyógyszertári! a tisztaság, a rend. A békéscsa-1 bai Lenin Termelőszövetkezet tojótelepén vagyunk. Érdekli-e az olvasót? — Gondolják, hogy érdekli az újságolvasót ami munkánk? — teszi fel a kérdést három kí­sérőnk közül Timkó Rudolf ál­lattenyésztési szakmérnök. A termelőszövetkezet pérttitíkára, Kasjár György és a fiatal Pelle László szaktechnikus is kíván­csian lesi a választ. — Reméljük, sikerül annyit megtudnunk, amiből az olvasók megismerhetik a „tojásgyárat” — mert úgy tudjuk, maguk kö­zött gyárnak nevezik a tojóte­lepet. — Valóban, ez a közhaszna- latú neve. Hol is kezdjem? — néz ránk a mérnök. De néhány perc múlva már1 ömlik ajkairól a szó. Szakkifejezések, barotm- fifajták nevei sorakoznak egy­más mellé. — Tavaly több mint 10 millió étkezési tojást adott telepünk az országnak. Vagyis minden lakosra egy tojás ju­tott a miáltalunk termel tből. Ehhez tudni kell, hogy telepün­kön jelenleg 35 ezer tojó van. Ne vegyék dicsekvésnek, de ez az eredmény, a Shaver hibrid- állományunkkal országosan a legjobb. Egy tyúk 283 tojást ad évente. Egy tojást pedig 152 gramm takarmányból állítunk elő. Közben odaérünk a raktár­szovszkij elé pedig azt a felada­tot állította, hogy gyorsítsa meg az oderai átkelést, erőinek egy részével pedig Berlint északról megkerülve támadjon. Április 17-én kora reggeltől a front egész arcvonalszakaszán elkeseredett ütközetek bonta­koztak ki, s az ellenség szívósan védekezett. De mivel a harcko­csihadseregek az osszfegyverne- mi hadseregekkel együttműköd­ve több szakaszon áttörték a seelowi magaslaton húzódó vé­delmet, este az ellenség meg­kezdte a visszavonulást. Április 18-án reggelre elfoglaltuk a seelowi magaslatokat. Ezután már valamennyi harc- kocsi-magasabbegységet széles arcvonalon bevethettük az üt­közetbe. Az április 16-i és 1*7-1, de a későbbi harcok idején is ismét és ismét elemeztem a front had­műveleti felépítését, hogy biz­tos legyek benne, nem követ - tünk-e el olyan hibát, amely a hadművelet kudarcához vezetne. Nem találtam hibát. De be kell ismernem, volt egy mulasz­tásunk, amely egy-két nappal késleltette a harcászati mélység áttörését. A hadművelet előkészítése so­rán ugyanis nem vettük kellő­képp figyelembe a bonyolult terepviszonyokat a seelowi ma­gaslatok körzetében, ahol az el­lenség nehezen leküzdhető vé­delmet szervezett. Az ellenség, 10—12 kilométerre megindulási terepszakaszainktól jól beásva (különösen a magaslatok túlsó lejtőin) megőrizhette élő erőit és technikai eszközeit tüzérségi és légi csapásainktól. Az is iga^, hogy a berlini hadműveletét rendkívül rövid idő alatt kellett előkészítenünk, de e* nem szol­gálhat mentségül. A mulasztásért elsősorban engem terhei a felelősség. Gondolom, ha a nyilvánosság előtt nem is, de magukban azért az illető hadseregparancsnokok is érzik a felelősséget a seelowi magaslatok elfoglalásának gyen­ge előkészítéséért. A tüzérségi támadás megtervezése során számolni kellett volna az ellen­séges védelem megsemmisítésé­nek e nehézségeivel az adott körzetben. Ha most, sok-sok év elteltével elgondolkozom a ber­lini hadművelet tervén, arra a következtetésre jutok, hogy né­mileg másképp Is szét lehetett volna zúzni a berlini csoporto­sítást és a várost elfoglalni. Természetesen most, amikor már minden nagyon is világos, könnyebb elméletileg felépíteni a hadászati tervet, mint akkor, amikor gyakorlatilag kellett megoldani a „több ismeretlenű egyenletet”. Április 20-án, a hadművelet ötötdik napján, a V. I. Kuznye- cov 3. csapásmérő hadseregéhez tartozó 79. lövészhadtest nehéz tüzérsége lőni kezdte Berlint. Megindult a fasiszta Németor­szág fővárosa elleni történelmi jelentőségű roham. Ugyanakkor " a 47. hadsereg 30. gárda ágyús dandárának I. osztálya is össz­tüzet lőtt a német fővárosra. Április 21-én a 3. csapásmérő hadsereg, a 2. gárda-harckocsi- hadsereg, a 47. hadsereg és az 5. csapásmérő' hadsereg egysé­gei betörtek Berlinbe és felvet­ték a harcot a városban. A 61. hadsereg, az I. Lengyel Hadse­reg és a front más magasabb egységei gyors ütemben törtek az Elba felé .ahol találkozniuk kellett a szövetségesekkel. (Folytatjuk) hoz. Középkorú asszony rakja papíimassé tálcákra a hófehér héjú tojásokat. Rengeteg van belőlük. A kívülállónak lega­lábbis így tűnik. A szakembe­rek azonban csak mosolyognak. — Ez nem mennyiség. Ha három napig nem szállítjuk el, akkor igen. Olyankor tele van az egész raktár. — Mióta működik a telep? — Az építkezést 1966-ban kezdtük el. Még abban az év­ben be is telepítettük. Először a csibenevelő készült el, majd a jércenevelő. Húszezer Sha­ver fajtájú hibrid tojót vet­tünk. Az egész beruházás 25 millió forintba került. Jelenleg )6 ezer a tojólétszáimunk. Az állományt évente frissítjük, il­letve cseréljük. Új technológia kell Megyünk tovább. Az aszta­losműhelyben szalagfűrész si- vít. A tojóházak felől alig hall­hatóan ventillátorok zümmög­nék ég valamivel élesebben kotkodácsolásofk hangzanak. Az előtérben műanyag mosdótál­ban fertőtlenítő folyadék van. Belépünk. Csak utána mehe­tünk a tojóhéz üvegezett ajtó­jához. Ahogy megállunk, s be­pillantunk, a szokatlan mozgás­ra a tojóház madarai megme­revedett nyakkal figyelnek. Egyik-másik ingerülten tiká­csol. — Kérern,1 ne nyissanak be — figyelmeztet a mérnök —, nagyon idegesek a „lányok”. Minden szokatlan jelenségre reagálnak s ez a tojáshozam­ban visszaesést jelent. A 70 méteres épület belseje: fehérük a sok tyúktól. A telep! dolgozói joggal becézik „lá­nyoknak” a tojókat, hiszen egyetlen egy kakast sem lehet látni az egész telepen. A mű­fészkek előtt egyszerre 4—5 fe­hér tollú várakozik türelmetle­nül, szinte sürgetve a bent le­vőt. Fehér héjú tojás gurul a gyűjtőbe, s a tojó diadalmas kotkodácsolással adja a társak tudtára eredményét. Alighogy kibújik a műfészekből, már a következő foglalja el a szabad helyet. — Amit látnak, ez az úgyne­vezett mélyalmos módszer — magyaráz Timkó Zoltán. — Négyzetméterenként öt tojót le­het így elhelyezni. A nagyüze­mi tojástermelósben ez már idejét múlta. — Mi a megoldás? — A ketreces jércenevelés és tojótartás. Ezzel a módszerrel egy négyzetméteren négyszere­sére emelhető a tojók, illetve jércék száma. Az új technoló­gia jelentőségét már régen fel­ismertük és kerestük rá a meg­oldást. Nehezen ment. Valóra válnak a tervek A továbbiakban megtudjuk, hogy a legnagyobb gondot a speciális ketrecek beszerzése okozta a termelőszövetkezet­nek, mivel Magyarországon Társastiáz épül Vésztőn Vésztőn, a község központjá­ban a jövő év tavaszán kezdik meg 8 miUió forint költséggel egy 2 vagy 3 emeletes, 24 laká­sos OTP-társasház építését, melynek földszintjén üzletsor és központi orvosi rendelő lesz. Lakásvásárlásra 34-en jelentkez­tek, köztük is főként fiatalok. A következő évben újabb hasonló OTP-társasház építését tervezik 16 lakással. BOtis 3 1870. MÁJUS 9. V nem gyártották ilyeneket, pe­dig a pénzük — 22 millió fo­rint — megvolt hozzá. A na­gyobb tojásigény azonban sar­kallta a Lenin gazdáit. Az eredmény, ha nem is könnyen, mégis megszületett. — Ez év elején szerződést kötöttünk ketrecek készítésére a tatabányai Delta ktsz-szel, Sajnos, nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Hittünk a partne­rek ígéretében, ezért megvásá­roltunk 19 ezer naposcsibét. Az állomány szépen fejlődött, Rö­videsen szükségünk lett volna a háromszintes ketrecekre. Sürgetett bennünket az idő. A ktsz viszont nem szállította a berendezést. Mit tehettünk? Angliában vettük meg amire szükségünk van. Most már nem ábránd a tavalyi elképzelés. Valóra válnak a terveink. Évente 35 millió tojás És megmutatják a modern technológiával berendezett jér- cenevelőt. Igaz, pillanatnyilag üres. Néhány napja szállították át ugyanis a már itt nevelke­dett 18 ezer szárnyast az ugyan, csék ketreces tojóházba. Ti­zennyolcezer tojó egy épület­ben. S ez még csak a kezdet. 1971 első felére az egész telep erre a módszerre tér át. Éven­te ez 35 millió étkezési tojást jelent. Vagyis az ország min­den lakosára három és fél to­jás jut abból, amit a békéscsa­bai Lenin Termelőszövetkezet „tojásgyárában’ termelnek. S az sem utolsó dolog, hogy a folyamatosan cserélődő, kifá­radt tojókból évi 23—24 va­gon baromfihúst adnak az or­szágnak. A termelőszövetkezet gazdái jól értelmezik gazdaságpoliti­kánkat. Tudják, hogy az or­szágnak egyre több étkezési to­jásra és baromfihúsra van szük­sége. Így dolgoznak. Botyánszki János Megkezdődött a rizselárasztás A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság területén megkezdődött a rizs elárasztása és az öntözés. Az igazgatóság ebben az eszten­dőben csaknem 40 ezer holdra ad vizet. Legtöbb a rizs, a kukorica és más magas víz­igényű növény öntözése igényel. A tervek szerint 1970-ben mint­egy százharminchárom mil- Uó köbméter vizet szolgáltat az igazgatóság a mezőgazdasági üzemeknek öntözésre, illetve ha­lastavi feltöltésre. A vízmű társulatok számos mezőgazdasági üzemmel szak­tanácsadásra kötöttek szerző­dést. Említésre méltó, hogy a legjobban gazdálkodó termelő- szövetkezetek inkább a maga­sabb szaktudást igénylő öntözé­ses művezetésre adnak megbí­zatást. Az öntözésre berendez­kedett termelőszövetkezetek jó része felismerte: csak úgy lesz igazán gazdaságos az öntözés, ha szakszerűen, kellő időben, kellő mennyiségben jut a mes­terséges csapadék a szomjas nö­vényekre. Ezért több helyen szerződésben rögzítették: a meg­állapodott munkadíjon kívül az öntözött területen terven felül elért terméshozamból prémiu­mot is adnak a szaktanácsadá­sért, illetve művezetésért. A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság nagy körültekintéssel készült fel az öntözésre. A nyá­ri legforróbb napokon, amikor legnagyobb lesz a növények víz­igénye ,s valamennyi öntözőmű­vet üzemeltetnek, egymillió köbméternyi víz szogáltatását vállalja a VÍZIG. Á. B. Kiemelkedően jók a szociális juttatások A termelési eredmények érté­kelése mellett mind nagyobb teret kap a vállalati munka előbbremenetelének megítélésé­ben a szociáüs juttatások bizto­sítása. A gazdálkodási eredmé­nyének értékelésénél különösen ebben az esztendőben sokat nyomott a latban a munkavé­delmi és a szociális előírások betartása, a dolgozók egészség- védelmének megteremtése. A Békés megyei Gabonaí'elvá- sárló és Feldolgozó Vállalat ta­valy másfélmillió forintot köl­tött a munkaegészségügyi hely­zet javítására és szociális jutta­tásokra. A Gabona Tröszt érté­kelése alapján ezzel 94 százalé­kos ellátást biztosítottak a me­gyeszékhelyen, a megye váro­saiban és nagyobb községeiben levő munkahelyeiken. Ezt ki­emelkedően jónak mondhatták, mivel az országban több megye gabonafelvásárló és feldolgozó vállalata nem mondhat magáé­nak ilyen eredményt. Pecsenyekacsa Pecsenyekacsa ! Pecsenyekacsa ! Ismét kapható a Békés megyei élelmiszerüzletekben Beles pecsenyekacsa fogyasztói ára I. o. 24 Ftfkg

Next

/
Thumbnails
Contents