Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

Emlékezés a kezdetre

A felszabadulás negyedszázados évfordulójára, a nagy j történelmi sorsfordulóra s az ezt követő küzdelmekről, győzelmeiről szóló visszaemlékezések gyűjteményes kötete jelent meg a Békés megyében j élő, vagy már azóta másfelé j elkerült idősebb és fiatalabb ; elvtársaink, földijeink emlékeiből. A kötet a kor szemtanúinak, az új világot formálni | kezdő ember visszapillantása egy olyan időszakra, amikor' hazánlk elsőnék felszabadult megyéjében a dolgozók ezrei, tízezeréi kezdték „csinálni a történelmet’’ azoknak a néphez! hű hazafiaknak a vezetésével,! akik a cselekvés szükségszerű- í ségét azonnal felismerve mozgósították megyénk dolgozóit a legközvetlenebb feladatokra. A kötetnek éppen az az értéke elsősorban, hogy megszólaltatja az illegalitás nyomasztó ter-! hétől megszabadult kommunistát, éppúgy, mint azokat a fel- eszmélőket, akik a felszabadulás napjaiban ösztönösen is megérezték, hol a helyük, mit kell tenniük. Egykori agrárproletárok, üzemi munkások, tanítók, tanárok emlékeznék e lapokon, idézik fel saját maguk ; és mások életének különféle eseményeit a hozzájuk méltó felelősséggel és őszinteséggel, bizonyítva, hogy a szabaddá lett nép alkotó energiái miként váltak az új világot for-!

máló erővé nemcsak szavakban, hanem tettekben is.

A kötetet Varga István szerkesztette, igényes munkát végzett s amennyire az efféle kiadványokban lehet, igyekezett megtartani a kötet mondanivalójának egyértelmű célszerűségét a gondos válogatással és sorrendbe helyezéssel. Nem volt könnyű dolga, hiszen nem hivatásos írók vagy legalábbis gyakrabban tollat forgató emberek írását kellett zömmel sajtó alá rendeznie, hanem olyan közélen személyiségek munkáit, akik életére korábban is a konkrét társadalmi cselekvések voltaik a jellemzőek.

A kiadvány egyik értékes és szép színfoltja annak a politikai és kulturális tevékenységnek, amelyet megyénk a felszabadulás méltó megünneplésének érdekében végzett. Köszönet érte mindazoknak, akik efbben közreműködtek, hiszen értékes dokumentumokkal gazdagították a viharsarki táj. szűkebb pátriánk helytörténeti irodalmát, adták át életük nagyi eseményeinek lelkesítő tapasz- j talatait a most felnövekvő nemzedéknek, akik népünknek e nagy sorsfordulóját már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik, de nagyszerű emlékeztető ez az Idősebb, kortárs-ge- neráci óknak is.

Tóth Lajos

Dunántúli képek

„Míg a paraszt a garatra Felönti a zsákot,

A molnár a menyecskéből Kiveszi a vámot.”

Ezt a csipkelődő dalocskát a pápai molnárok költötték, énekelték és mentették át a mának. Róluk emlékszik és idézi tél a több száz éves múltat Heitler László pápai festő- és grafikus- művész a „Régi pápai vízimalmok” c. igényes reprezentatív füzetében. Mi meg Heitler Lászlóról szeretnénk néhány keresetlen mondattal szólni és köszöntem abból az alkalomból, hogy a gyulai Jókaii Művelődési Ház megrendezte a Művészet az ifjúságért — ifjúság a művészetért elnevezésű sorozat immár tizedik kiállítását.

Tizenöt linóleum-metszettel jelentkezett a művész s ebből kilenc Pápát, környékét, hangulatát, vízimalmait, vízimolnárait, Tapolca patakját, vizének halászait eleveníti meg gondolat-ébresztő erővel, művészi ihlettel és a művész elmélyülésére jellemző részletes kimunkálással.

Fiatal ember- é® fiatal művész munkáival találkozhatott a nagyszámú közönség. Pápán született 1937-ben, ahol jelenleg is alkot és mint rajztanár is ^dolgozik. Tíz éve rendszeresen szerepel festményekkel, grafikákkal önálló és kollektív kiállításokon, így többek között: Pápán, Esztergomban, Szegeden. Budapesten, Debrecenben. Ajkán, Balatonfüreden stb. A múlt évben a tanácsköztársasági meghívásos pályázaton vett részt hat lapból álló metszetsorozattal es alkotásait a megtisztelő második díjjal jutalmazták.

Ezzel a képsorral itt Gyulán is találkozhattunk, örömünket nem rejthetjük véka alá, mert jóelső érzéssel tapasztalhattuk, hogy ezzel a néhány képpel mennyire hűen ábrázolta történelmünk maréknyi hősi korát, annak vörösőreit, katonáit, zászlóvivőit, harcban edzett embereit, fegyvereit és a befejezésnek szánt, megrendítsen szép, egyszerűségében is hatásos metszetével, a Gyász-szál, mellyel az első igazán emberi

A titomszsSi

1910. MÁJUS 8.

leiemelkedésünk szomorú bukásait véste linóleumba könnyekkel teli szomorúsággal éa dermesztő hatással.

A művész a tárlat megnyitásán nem jelenthetett meg. Távollétének hiányát Szerdahelyi István múzeumi igazgató igyekezett pótolni, aki nagyon szép és gazdag gondolatokkal ismertette a pedagógus-művész pályafutását, művészetét' és külön kiemelte azt a szerencsés párhuzamot. amit az egy személyben élő pedagógus és művész adhat a jelennek, a jövőnek az esztétikai nevelés és a művészeti látókör szélesebb kialakítása érdekében. Hasznosnak ítélte a Jókai Művelődési Ház és elsősorban Póka György gyű- .. lai festő- és grafikusművész j kezdeményezését, a sorozat el- * indítását, mert ezzel nemcsak a • művészetet kedvelő idősebbek, : hanem — s ez a lényeg — zö- : méhen a fiatalok képzőművé- { szeti igényét, szomjúságát és éb- S redő érdéklődését elégítették ki. j S nagyon lényeges szempont, S hogy a megyében élő alkotó! művészeken kívül. más tájak ■ művészeivel, más tájak erobe- ! reinek, sorsainak, küzdelmeinek, : bukásának és felemelkedésének ! a színek, a hangulatok hol hal- ; kuló, hol felemelkedően harson ; gó szimfóniájával is megismer- ! kedtek. 1

a

Városok, országrészek alkotá- * sai gyűltek össze egyetlen szó- S bábán. Békéscsaba, Orosháza, S Gyula, Debrecen, Szeged, Buda- 3 pest, Baja. Zent« és Pápa. Tíz s művész és közel kétszáz alko- ! tás. Tíz új tiszteletbeli klubtag. [ Mindnyájan kellemes emlékek- ! kel, élményekkel gazdagodtak 1 és ugyanúgy az a több száz fia- ! tál. aki megjelent a tárlaton, * beszélt a művésszel, ismerke- i dett a mesterségbeli fogásokkal, ; a fehér-fekete és a szivárvány • sokféle színének vászonra, desz- ] kára és papírra rakott sok-sok mondanivalójával, tartalmi töltetével.

A Művészet: az ifjúságért — ifjúság a művészetért sorozatot Heitler László kiállításával a rendezők zárószámnak szánták.

A képzőművészet további népszerűsítésére számot tartunk és várjuk a folytatását... Mert, aki nagy fába vágta fejszéjét, annak bírnia kell a munkát, erővel és végtelen kitartással is.

Csoór István

A megyében jelenleg három, egyedi nagyberuházáson — Békéscsabán a Kncr Nyomda és az ezervagonos hűtőház, Orosházán a táblaüveggyár megvalósításán dolgozik a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki és munkáskollekti- vája. Képünkön az idén átadásra kerülő Kner-nyonidai építkezés egyik impozáns részlete látható. (Fotó: Demény Gyula)

Ülést tart a Szakszervezetek

I nagyberuházások egyike

lékés megvet Tanácsa

A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa május 15-én délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart Békéscsabán, a MBDOSZ-szék- házban. A tanácskozáson dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára tájékoztatja a résztvevőket az elnökség két ülés közötti munkájáról, valamint a felszabadulási szocialista munkaverseny és brigádmozgalom tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos feladatokról.

Jani bácsi nyugdíjba ment

Aranyérmen agancsa őzbakok kerültek puskavégre

A Mezőgazadsági Gépjavító Vállalat dolgozói nemrég búcsúztatták Fehér Jánost, a vállalat anyag- és áruforgalmi osztályának anyagbeszerzőjél. Jó munkája eredményeképpen két alkalommal kapta meg a megtisztelő Kiváló dolgozó jelvényt.

Nyugdíjas éveihez jó egészséget és jó pihenést kívánunk.

v-né

Megkezdődött az őzbakcser- készés megyénk vadásztársaságainak területén. Megérkeztek az első külföldi vadászcsapor- tok. Tótkomlós, Bélmegy er, Kö-j rösladány környékén és megyénk más apróvadban gazdag táján valósággal „aratnak” a külföldi vadászok. Pár nap alatt j 30 őzbak került puskavégre, kö-; zöttük öt olyan szépen fejlett,

520 grammon felülő agancsot viselő példány, amely aranyérmes pontozást érdemel.

Az elkövetkező hetekben újabb vendégeket várnak külföldről és hazánk más tájairól a vadásztársaságok. A tervek szerint ebben az esztendőben összesen 1100 őzbak kerül terítékre a gazdag állományból.

Jaguárkaland

— Psszt!

— ön is látja? Vagy húsz méternyire, jobbra,..

— Persze, mindjárt észrevettem, azért is pisszegtem. Az ördög vinné el, ez sem talált magának másutt pihenőhelyet, mint ezen a tisztáson. Gyerünk, óvatosan forduljunk vissza, hátha nem vett észre bennünket.

— Ostobaság! Biztos, hogy meglátott. Es a zajt, amelyet csaptunk, már jóval korábban meghallhatta. De mindettől függetlenül sem térhetünk vissza a többiekhez dolgunkvégezetlen. Amott az a carnaubapálma, ami miatt fél órája kúszunk-má- szunk. A legmagasbb fa ez egész környéken, annak a tetejéről láthatunk el a legmesszebbre. Oda el kell jutnunk!

— Hogyan?! Egyszerűen elsétálunk a jaguár mellett?!

— Nézze, kérem, a veszély tu- lapdonképpen csak látszólagos. Ez a ragadozó ugyanis a nála nagyobb emlősöket előbb becserkészi é$ azután lesből, hátúról támadja meg vagy egy kihajló faágról, felülről veti rájuk magát.

— Honnan veszi ezt?

— Thornes Weber, a híres német zoológus Carnivora című könyvéből. Remélem, ez megnyugtatja?

— Egyáltalán nem nyugtat meg... Nézze, az a bestia egyenesen ránk bámul ég hátrasu- nyítja a fülét... Az a gyanúm, ő sem olvasta annak a Weber- nek a könyvét, és ha nem teszünk valamit, ránk rohan.

— Mit ajánl?

A másik egy lapos flaskát húzott elő a farzsebéből.

— Szerencsére még maradt benne egy-két kortyra való barackpálinka, talán ennyi is elég lesz.

— Helyes — bólintott a társa —, ettől az ember egy kis bátorságra kap.

— Ugyan, nem nékem kell.

— Hanem?! A jaguárt akarja leitatni?

A kérdezett nem válaszolt. Remegett a keze, miközben lecsavarta a flaskáról a műanyagkupakot és a társaság harmadik tagjához lépett, egy alacsony, kopasz, középkorú, iksz- lábú emberkéhez. Ez a férfi a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította a környezete iránt, oda sem figyelt az eddig suttogva lefolytatott, izgatott hangú párbeszédre Mintha nem is

tudott volna angolul. Amikor hármasban kiléptek erre a tisztásra, révetegen körülpillantott, közönyös tekintetet vetett a jaguárra, s minthogy a másik kettő megtorpant, hát ő sem ment tovább. Némán, álldogált.

Az. aki a fiaskót elővette, befogta a kis ember orrát és hát- rabillentette a fejét. Annak ki kellett nyitnia a száját, hogy levegőhöz jusson. Akkor a másik gyorsan beleöntötte a szájába a flaska tartalmát.

E goromba művelet szenvedő hőse undorodva krákogva nyelte le az italt, aztán megrázkódott. Csodálatos változás történt! A bambaságot értelem, a tunyaságot tettrekészség váltotta fel, erély csillogott a tekintetében. Odaforult a csoport harmadik tagjához, aki elképedten figyelte a különös metamorfózist.

— Kérem a napernyőjét! — mondta a legtisztább eambrid- gei kiejtéssel.

— Mi... miért? Minek magának a napernyő?! Egyébként sem az enyém ..

Honda László, mert ő volt az alacsony, kopasz emberke, vála. szolatlanul hagyta a kérdéseket, határozott mozdulattal leakasztotta a piros napernyőt a másiknak a karjáról,

— Mindketten — utasította társait halk. de ellentmondást nem tűrő hangon — jöjjenek szorosan a nyomomban és ordítsanak, ahogyan csak a tártukból kifér!

Több szót nem is vesztegetett rájuk, hanerp elindult.

Elindult a jaguár felé!

A napernyőt csípőjéhez szó-