Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
q fev-ben läfcbuk n májusi párttaggyülések elá Köszönöm, Kgy termelőszövetkezet szerződéseket köt nyugdíjas tagjaival. íme a mondat, amely csak így, leírva jelentéktelen, statikus; ki gondolná, hogy országos viták, egyéni érzelmek, indulatok, könnyek, fájdalmak és még ki tudja hányféle emóció szülőföldje is egyóen? Kérdéseké is... Például a Baranya megyei Gerde község termelőszövetkezete, amely két évvel ezelőtt elsőként rögzítette alapszabályában a nyugdíjasait segítő eltartási szerződést — miért nem talált követőkre? Azaz követőkre még csak talált, hiszen néhány dunántúli termelőszövetkezet magáévá tette ezt az alapvetően humánus ötletet, de séhol sem nyílt alkalom arra, hogy valakivel megköthessék a szerződést. Nincsenek tsz-nyugdíjasok? Vannak. Nem szorulnak rá az öregek a segítségre? Dehogynem. Rászorulnak. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a szerződés rendkívül előnyös feltételeket kínál; havi 500—1000 forintos készpénzjuttatást, tüzelőt, egy hízott sertést évente, továbbá maximális gondolkodást a magatehetetlen betegekről. Cserébe pedig — mint minden eltartási szerződésnél — az öreg parasztház, jobbára lebontásra váró ingatlan a gondozottak elhunyta után a termelőszövetkezet tulajdonába kerül. Előnytelennek tehát nem előnytelen, jogtalannak végképp nem nevezhető, hiszen soha nagyobb garancia nem volt arra, hogy a nyugdi- jas csakugyan megkapja mindazt, amit az eltartó magára vállalt A magánszemélyek által kötött eltartási szerződések sokkal inkább magukban hordozzák a törvénytelen, de humánus cselekedetek lehetőségeit. (Az ilyen jellegű perek tanúskodnak erről.) A gerded szövetkezet és követői lényegtelen szempontnak tartják az anyagi hasznot; furcsának tűnik, de így igaz, ez az eltartási szerződés voltaképpen „ürügy”. Ürügy arra, hogy kispénzű nyugdíjasai számára halálukig emberi körülményeket biztosíts qp. Ürügy arra, hogy az öregeket megvédjék a gyakran tűi „praktikusan” gon dolkodó, számító rokonságtól; másra fordulásán. Mindenütt megtalálja a szépet, mint Andersen Borsóhercegnőj e. Citera is függ a falon, saját gyártmányú. Sajnos, csak fenyőfából. A jobbakat elajándékozta, ezt csak azért készítette, hogy a „kottát” él ne feledje. Csinálna jobbat is, ha akadnak egy körülbelül 1 méter hosszú juharfa (jávorfa- Tönk), abból lenne jó citera! (Ki tudna rajta segíteni?) Egy fiókból kockás füzet kerül elő. Elején gyógynövények színes rajzai, majd a növény és annak gyógy hatása van leírva gyöngybetűkkel, kitűnő helyes, írással. Hátrább a versek következnek a századelő stílusában. Névnapi, alkalmi köszöntők, egy sokat olvasott ember emberi érzései. Búcsúzóul dáliagumőkat kapok ajándékul. Ha kertemben virulni fognak, e szép délután emléke újra és újra feltámad bennem. Mtasa Antalné a község másik végén lakik. Ha egy napon jártam volna mind a két helyen, vagy 6 kilométert karikázhattam volna. Az épület szép, felújított kis parasztház. Az udvaron virág, hátul ólak, tele jószággal. A konyhában készülő vacsora, s a festőállványon készülő kép: Szinnyei-Merse „Lilaruhás nő”- je. reprodukció után félnagyítnagyfiam akik legtöbbször minimális segítséget sem nyújtanak, viszont az örökségre jogot formálnak... és ürügy arra, hogy igazi szocialista közösségek a kollektivizmus minden kategóriáját gyakorolhassák; vagyis élhessenek azzal a megtisztelő kötelességükkel, hogy a hajdani szövetkezetek létrehozóiról, a mostani nyugdíjas tsz-tagok- ról méltóképpen gondoskodhassanak. Érveket fiútól, lánytól, rokontól és maguktól az érdekeltektől is. Miért nem akarják? Vagy csakugyan, minden esetben el tudja tartani a fiú az apát, anyóst vagy apóst;netán ez is csak olyan szólam, mint az előbbi idézet: „nem szorulok én a téeszre”? Valóban nyugodt helyet, megérdemelt pihenést, kiegyensúlyozott légkört kap az idős szülő, ha a gyerek házába költözik, vagy csak azért költöztetik oda, mert az eladott szülői házért kapott pénz a fontos, és aztán amikor már se a szülői ház, se az érte kapott pénz nincs meg, akkor a jólelkű szülő „nem veszít az értékéből”? Kérdések, kételyek. A vasárnap este látott kiváló Mi történt azóta? című riportfilm szerzői, Pintér József, Márton József, Hertay Jenó amellett, hogy felsőfokú bemutatót tartottak a korszerű, alakuló társadalmunkat térképező és nemcsak passzív módon regisztráló, de formáló televíziós riportról, mint műfajról; Igyekeztek választ adni arra, hogy milyen individuális érdekek, társadalmi konvenciók buktattak meg egy remek, humanista tartalmú kezdeményezést A gerdeiek egyetlen eltartottja, Józsi bácsi mondta a neki jó egészséget kívánó riporternek: Köszönöm, nagyfiam! Ne vegye hát rossznéven az olvasó, ha kicsit „félreértjük” ezt a mondatot, és úgy tekintjük, hogy a köszönet naggyá nőtt rendünknek szól. Annak a rendnek, amely a makarenkói gondolat szellemében alapelvének azt tartotta és tartja ma is, hogy az emberrel szemben minél nagyobb követelésekkel kell fellépni, de egyben a lepető legnagyoSF tiszteletet is mutatni iránta. a Máté va. A héttér, az alak ügyes, szép munka, csak az arc, az arc sikerül nehezen. Ezt látom én is, de Masáné is szigorú kritikusa önmagának. A festőnő 50 év kö_ rüii, színes beszédű, vidám asz- szony. Egyformán ég a keze alatt a munka a háztartásban, a gyermeknevelésben, s a gazdaságban. Mindezek mellett jut ideje a festésre is. Kár, hogy csak másol. Giccses „Vágyódó nőket”, virágcsendéletet, régi hollandi festők nyomán. Ebből is két példány van készen. Az egyik be- rámázva a falon, a másik ajándékba készül. Színei halkak, s a régebbi képen még szebbek. <3 mondja: — Az mér megérett...” — az idő bevonta patinájával. Készül még színes olajfestmény elhalt családtagokról, ki- j csíny vásári szentképekről na- : gyítás. De a legszebbek, amiket • önmagának festett, egy viharban j vágtató ménes és egy ceruza- ; rajz az őszi erdőről. Masa Antalné is annak a kor_ ! nak szülötte, amelyben a jó j adottságokat áldozatul kellett í tenni a munka, a megélhetés ol- ■ tárára, ötven év felé már nincs I újrakezdés. Az ifjasztó nagy Iá- j zakat felváltja a csendes meg- f M egyénk valamennyi pórt- alapszervezete a demokratikus centralizmus jelentőségét, a pártdemokrácia érvényesülésének elemzését tűzte a májusi párttaggyűlés napirendjére. Nem az elhatározások véletlen találkozása folytán történt ez, hanem a párt Központi Bizottságának javaslatára. Tegyük hozzá: nem azért, mintha súlyosabb sérelem érte volna az elmúlt hónapokban, években akár a demokratikus centralizmust, akár a párt vagy a közéleti demokrácia szellemét, írott betűit, gyakorlatát. Egyszerűen arról van szó, hogy a szocializmus építésének további sikere érdekében tovább szükséges erősítenünk a párt-, állami és társadalmi életünk demokratizmusát. Nem titok, hogy a párt ez év végén összeülő X. kongresszusának ez lesz az egyik legfontosabb napirendi vitatémája. Az is köztudott, hogy pártunk Központi Bizottsága időnként a párt tagjainak és a velük egy sorban dolgozó millióknak a jelzései alapján erősíti meg, iktatja további programjába mindazt, ami bevált, ami elősegíti továbbfejlődésünket, javítja és javíttatja ki azt, ami hibás, és veti el azokat az irányítási, gazdaságpolitikai módszereket, amelyek idejüket múlták. A demokratikus centralizmus úgyszólván a párt és az állami élet vérkeringése —, vagyis lentről felfelé, fentről lefelé áramlik. Természetesen csak akkor áramlik zavartalanul, közmegelégedésre, ha helyenként nem gátolja káros behatás, torzítás. S ha a centralizmust vérkeringéshez hasonlítjuk, akkor a szocialista demokrácia ennek a vérkeringésnek a legfontosabb elő- segítője. Érthető, hogy miként minden marxista—leninista pórt, a mi pártunk is gyakran ellenőrzi sikereink e két legfontosabb élemének érvényesülését, azaz gyakran megtapintja a centralizmus és a demokratizmus érverését, E zzel a képlettel arra akarjuk felhívni a pártalap- szervezetek tagjainak, vezetőinek figyelmét, hogy a májusi taggyűlés lehet csak egyike azoknak az összejöveteleknek, amelyen újra szó esik a demokratikus centralizmusról és a szocialista demokráciáról. Megyénkben az egyik pártbizottság — véleményünk szerint — elkövette azt a hibát, hogy több alaipszervezet tagsága részére összevont párttaggyűlést hívott össze e két külön-külön is nagy téma ismertetésére. Azt már nem is említjük, hogy megvitatására... A különböző üzemekből, intézményekből, hivatalokból összevont sokaság eleve kizárta a „beszéljünk csak meg mindent őszintén, nyíltan, hiszen magunk közt vagyunk” légkörét. A beszámoló is inkább csak a demokratikus centralizmus és a szocialista demokrácia alapelveinek ismertetésére szorítkozott és nem vitaindításra összpontosított. Nem is szólalt fel Üj vasútállomás Balatonfiireden Korszerű és tetszetős vasútállomás épül harmincmillió forintos költséggel Balatonfiireden. A régi állomásépülettel csaknem szemben áll majd a csupa üveg, háromszintes új állomás, amelyből szép kilátás nyílik a Balatonra, Tihanyra és a déli partra. A forgalmi és egyéb irodák repülőtéri vezénylőtoronyhoz hasonlóan magas épületben foglalnak helyet. A vonatokra való fel. és leszállás szigetperonokról történik. Az állomás aluljárója már elkészült. alkuvás, s az önmagunk vigasz- talását szolgáló alkotás. Kár értük... Huszár Istvánná ‘ ammms 1910. MÁJUS 5, senki. Pedig jó néhányan része. sültek már az összevont taggyűlés résztvevői közül is kisebb- nagyobb letorkolásban, többen s talán nem is egyszer tapasztalták véleményük, igazuk elfojtását. Nekik sem, s talán azoknak a szövetkezeti gazdáknak sem jutott eszükbe, hogy a szocialista demokrácia megsértéséről van szó, amikor az egyik vezető kijelentette előttük: „beszéljenek csak amennyit akarnak, úgyis minden úgy lesz itt, ahogyan én akarom!” Most, a 70-es évek küszöbén és nem az 50-es évek közepén történt ez. Az sem, hogy az egyik gazdaság vezetője megköszönte a taggyűlésen azt a bírálatot, amit az alapszervezet függetlenített párttitkárától kapott. Mégis jegyezte! Három hónap telt el ugyanis, amikor meg akarta győzni a párt irányító szerveit, hogy a párttitkárt alkalmasabb ember hiányában kénytelen üzemegységvezetőnek kinevezni, (a mi szavunkkal — lefokozni). Itt-ott még akad olyan község megyénkben, ahol azzal fogadják a megyeszékhelyről odavetődő- ket, hogy „itt kérem családi dinasztián alapuló kiskirálységi uralom van. Annyira, hogy bármely munkahely vezetője ellen tesznek panaszt a dolgozók, soha vagy csak nagyon ritkán részesülnek méltányosságban”; A májusi párttá ggyülés vitája minden bizonnyal kiterjed az ilyen jelzésekre, állításokra, szükség esetén azok cáfolatára is. E sorok írója néhány nappal ezelőtt szemtanúja volt, amikor az egyik fogyasztási szövetkezet elnöke durva szavakkal rátámadt az egyik italbolt dolgozójára. Mondanunk sem kell: nem feladata a közvetlen beavatkozás. Nem is azért tette, hanem csupán hatalma éreztetése végett Mtondjak, hogy az elismeréssel, a szabadnap kiadásával, legfőképpen a jutalmazással nagyon fukar. Mi több, egyenesen megtagadja, „akinek nem tetszik, máris mehet” szavak kíséretében. Ha már itt tartunk, említsük meg: eléggé elterjedt a híre, hogy megyénkben az egyik fogyasztási szövetkezet ügyvezető elnöke „megengedte”, hogy a szövetkezet igazgatósága az eddigi havi 8 ezer forint fizetését 12 ezer forintra növelje. A felsőbb irányító szerv is szembesíteni akarta ezt a szocialista bérezés élvétől alaposan élrugaszkodó határozatot. S zámos hasonló, elgondolkoztató eset bukkant elő megyénkben, leginkább azért, mert egyesek készakarva „altatták” el a szocialista demokráciát, mások pedig függőségi helyzetük miatt félték. Megint mások elfelejtették, hogy nemcsak jogúk, hanem kötelességük minden ferde nézet, de még inkább minden egyes ember, embercsoport ellen irányuló basáskodási és háttérbe szőritási törekvés elleni küzdelem. Az utóbbi időben sok szó hangzott el, íródott le a szocialista demokrácia érvényesítéséről, a munkahelyi közhangulat, az egyre jobb termelési eredményeket szülő kölcsönös bizalmon alapuló légkör kialakításáról, megszilárdításáról. Nem volt hiábavaló áz eddigi sok erőfeszítés. de még maradt jócskán ezzel kapcsolatban vitatémájuk a pártalapszervezeteknek most, a májusi taggyűléseken és tennivalójuk a vezetőség újraválasztásának előkészítése során; Kukk Imre Száz nyugdíjas egy klubfoglalkozáson Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban nagy közkedveltségnek örvendő Nyugdíjasok Klubjában egy-egy foglalkozáson 50—100-an is részt vesznék. Májusban tovább folytatják a közös mozilátogatásokat és ismét több alkalommal kerül sor kisfilm-vetítésre is. A klubban május 7-én dr. Péterffy Gábor 1 főorvos tart előadást, 14-én az j Erdélyi Magyar Irodalom-soro- i zaíban Fülöp Béla, a csorvási I művelődési ház igazgatója Kos Károlytói Kocsis Istvánig .címmel ad áttekintést az 50 éves erdélyi drámaírásról. Május 30- án a katolikus templomban meghallgatják Pécsi Sebestyén orgonaművész és Werner Mária operaénekes hangversenyét A klub foglalkozásait délelőttönként tartják. Sok a kötetlen program is, ilyenkor különböző játékokkal, beszélgetéssel töltik a nyugdíjasok az időt. IMIIIIINMIIMIimHUIIIIHIIMMMUN Sok hűhó semmiért Shakespeare pompás vígjátékát próbálják a Jókai Színház művészei. Képünk a próba egyik pillánál át örökítette még: Petz- kay Endre mv. Tolnai Miklós, Szabó Éva és Simon Géza. Premier május 15-én. (Fotó: Demény Gyula)
