Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

pásztorok nélkül goznak, majd ők megcsinálják. Ünnepnapi köszöntő helyett Murony, Karácsony előtt néhány nap­pal jártunk) Mfcironyban, most, a végre melegedő májusban nem is jut eszébe más az embernek, csak a szép, fehér hó, a kelle­mes beszélgetések melegsége, egy disznótor, forrón gőzölgő hú­sokkal, kolbászillattal és csípős pálinkával, a tanácselnök múl­tat, jövőt festő szavai, hogy mer­re is tér majd a következő évek­ben ez a fiatal község? A karácsonyi hangulat most, a nyár kapujában tényleg anak­ronizmus, — de szép. Ez az egész község olyan, mintha min­dig valami ünnepféle lenne ben­ne. Ha túlzás, ám legyen! Biz­tos az, de miért titkolnám, hogy ez az ifjú falu, ez a huszonegy éves Murony kiözei áll a szívem­hez. Megkapó volt itt a tél, de ugyanilyen most a tavaszvég, a nyárelő is. Az utcákon csend, kora dél. Az út melletti árokban kacsák für- denek, fejükkel a víz alatt ku­tatnak tavaszi csemege után. Az akácfákon virág, fehérek azok a fák és terhesek a mézédes illattól. „Tele van a város akác­favirággal...” — ki is nem gon­dolna másra, még, ha falu is Murony, de az akácsorai fris­sek, fehérek, illatosak. Sétá­lunk a napközi felé, ahol vala­mikor a télen finom ebéddel lát­tak vendégül, kedves ismerősök társaságában: Sajtos Ida és Pó­lyán Erzsi jön ugyanoda. Mesé­lik, hogy az a régi riport a „Mu- ronyi pásztorok”, szóval: „Olyan szépet írtak Muronyról, hogy ta­lán nem is igaz”. „Szépet?” „Persze. Nézze, a hideg itt is hi­deg, és a tél' itt sem csak hó­esés, szánkócsilingelés, meg ka­rácsonyi áhitat. Egyszerre nem is tudtuk kifizetni a téli tüzelőt. Mfög a villanyszámla is sok, té­len többet ég a villany, hát töb­be kerül”. Most melegít a Nap, végre melegít, és már hajnali négykor világos van. A murányi utcán gyerekek, néhány felnőtt. Sok­kal kihaltabb, mint télen. „Dol­goznak”—mondják, éppen eleget vártak a jobb időre. A napközi, az semmit sem vál­tozott. Változatlanul kitűnően főznék a szakácsnénik, és az épület változatlanul olyan ócs­ka, hogy az ember nem is érti, mi tartja össze. Kilencven gye­rek eszik itt, már elkezdik 12 előtt, és fél kettő félé fejezik be. ,.Sajnos, egyelőre marad minden így, ahogy van, nincs pénz új épületre. Törpevízművet akar építeni a falu”j Egy órakor is ugyanolyan csendes a falu központja, mint délben. A fűben futrinkák sza- ladoznak, a kertekben darazsak dongnak a virágok körül. Olyan igazi, egyszerű, tiszta falusi csend van. És akkor a téli disz­nótorból elénk toppan a legki­sebbik Remeczki-fiú, ócska lá­bast húz madzagon, a lábasban meg egy csomó, mindenféle rozsdás vasat. zott. Szabó tanár úr mindent : feljegyez, nagy verseny van ala- : kulóban, melyik osztály lesz a ■ győztes? ; Az Igazgató Pestre utazott. A s tantestület azonban mindent • tud. Mutatják az új klubot, az ■ iskola udvarán, ami a decemberi : riport idején még csak elképze- ; lés volt. Akkor mondták, milyen S jó lenne azt az udvari épületet : átalakítani, berendezni. Megír- • tűk. És mi lett a vége? Négy j vagy öt békéscsabai KISZ-es je- : lentkezett: az építőiparban dől- ■ „Naponta egy-egy feketekávéval köszöntük meg a segítséget” — mondják Sajtos Idáék, „meg mi is dolgoztunk. Szép lett a klub”. Az! Televízió falba építve, ele­gáns asztalok, székek, a falon modern burkolat. „És a tarta­lom? Az milyen lesz?” Gond­juk lesz rá, mondják, csak vége legyen a tanévnek, megbeszélik és ősztől nagy élet lesz itt. An­kétok, irodalmi estek, társas ősz. szejövetelek. Mindenféle, ami kell, amit szeretnének. „Mindenki szívesen látott vendég lesz!” Délután két órakor Pólyán Er­zsi elnézést kér, búcsúzik. „Jön­nek a tanulószobások, és ma én vagyok a soros nevelő”. Ez a tanulószoba, remek dolog, ötven olyan gyerek jár be délután az iskolába, akik otthon nem tud­nak tanulni, akik úgynevezett „hátrányos helyzetűek”. Két cso­port, szervezett foglalkozások. A nevelők riagyon komolyan ve­szik. Van is eredménye. „Jó napot kívánok!”— köszön­nek az érkezők, és az ebéd, meg a közelgő nyár, a vakáció jó ízeivel ülnek be a padokba, meg­csinálni a holnapi leckét. Sass Ervin 20. — Ide húzódtam — mondta kissé zavartan —, mert nem sze­retem a verekedést. Gyűlölöm gyerekkorom óta, de ez nem tar­S tozik a tárgyhoz. Illetve mégis- ■ csak a tárgyhoz tartozik. Mert, • ha revolverhős lenrfék, már he- 5 tekkel ezelőtt egymagám letar­* tóztattam volna senhor Mulle- j rőt és cimboráit. De nem vagyok 5 az. Ráadásul ismét elromlott a rádióadóm. Így Manausba csak írásos jelentést küldhettem. Ha minden jól megy, az Ilhával egy szakasz rendőr érkezik a jövő héten. Mtajd ők kezelésbe veszik a szóban forgó urakat. — Ember! Megőrült maga? — ordított fel a karzatra Eberhard! — Milyen vád, miféle bizonyíté­kok alapján akarna letartóztatni I bennünket? Odafent a kövérkés, pantallós i fiatalember udvariasan bólin­tott. — Máris felelek a kérdéseire. Kezdjük a kishalakon. Gonza­les és Camacho közönséges bű­nözők, fél éve szöktek meg a mexikói Matameres fegyházá- ból, egy sikeres börtön lázadás után. Lopás, rablás, emberölés miatt ültek ott. A fényképes körözvény az irodámban van, a vasszekrényben. Az érdeklő­dőknek holnap délután négy és hat között szívesen bemutatom; Ú gy illenék, hogy most, a mai Építők Napja alkal­mából szép szavakkal köszönt­sük megyénk építő-, fa- és epí- tőanyagipárának dolgozóit. Ügy véljük azonban, hogy az illedel­mes szavak helyett többet ér, ha inkább munkájukról és bokros tennivalóikról szólunk. Mert hi­szen akkor lesz igazán ünnep az ünnep, ha azt mindenkor a szür­ke hétköznapok küzdelme és szorgalma alapozza meg. Építőmunkásnak lenni sosem volt könnyű. De ma már, ami­kor egyre több gép és hasznos munkaeszköz segíti őket, mégis­csak könnyebb, mint pár év­vel ezelőtt. Az iparág fejlődése a termelésben is, az embert kí­mélő munkafolyamatokban is lemérhető. A korszerűsödő tég­lagyárak már nemcsak a ter­mékek mennyiségének jelentős növelését teszik lehetővé, hanem egyúttal a munkásokat is men­tesítik a nehéz és egészségtelen fizikai munka alól. A műszárí­tók, a gáztüzelés térhódítása megkezdődött, s minden bizony­nyal a jövőben is folytatódik. M agától értetődő, hogy a mű­szaki fejlesztés, a becsüle­tes és áldozatos munka megter- mi a maga gyümölcsét. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tavalyi példája szem­léltetően bizonyítja ezt Olyan megbecsülés érte a vállalat dol­gozóit, hogy 1969. évi eredmé­nyeikkel elnyerték a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Ván- dorzásizlaját, s emellett kiérde­melték a Szocialista Munka Vál­lalata címet is. Ha ennél sze­rényebb, ám mégis figyelemre méltó eredményekkel zárta a múlt esztendőt a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat is. Tavaly mintegy 30 millió forint­tal termeltek -többet, mint 1968- ban. Ezen belül nagyra becsülen­dő, hogy a tervezett 487 lakás helyett 526-ot építettek fel és adtok át a megyében. S hogy mindez megvalósulhatott, abban sokat köszönhetnek annak a 99 kollektívának, amely a szocialis­ta brigád cím megtartásáért, il­letve eWfyeréséért kelt verseny­re. Hetvennégynek sikerült! Nem díjnyertes sztárfotók, de a két urat azért kitűnően fel lehet ismerni. — Ez a legnagyobb disznóság! — kelt ki magából Müller. — Kötelessége lett volna, hogy erre azonnal felhívja a figyel­münket Mi jóhiszeműen felvet­tük őket, mert munkára jelente keztek. Mi semmit sem tudtunk az előéletükről! — Félek — jegyezte meg tar­tózkodóan az encarre gádor es­pecial —, hogy ez a figyelmez­tetés itteni hivatalos tevékeny­ségem utolsó aktusa lett volna. De tartsunk rendet. Ernest úr következik. Öt azzal vádolom, hogy megyilkolt két cidurói la­kost, Vicente de Quentel és Sa­muel Michaelis aranyásókat. Jó, ne szóljanak közbe, én állapítot­tam meg mindkettőnél, hogy ön­kezükkel vetettek véget életük­nek. Játszanom kellett a deliriu. mos köztisztviselőt. Mert a két halotti szemlén ott állt mögöt­tem Ernest is és én nagyon ké­nyelmetlenül éreztem magam. — Én is ott voltam — szólt közbe senhor Plomba! — És ott volt Dias úr, a kereskedő is. — Igen. És nagy»: jó hogy ott voltok. Quental esetében például éppen Dias úr egy megjegyzése vezetett nyomra. Az, hogy ők bizonyos szempontból hasonlítot­tak egymásra, mindketten bal­kezesék. Utána érdeklődtem és Megyénk valamennyi építő-, fa- és építöanyagipari vállala­tának dolgozói tehát abban a tudatban ünnepelhetnek ma, hogy legjobb tudásuk szerint igyekeztek megtenni a magukét. Ám csak ezután lesz mit tenni abban, hogy eredményesen ki­vegyék a részüket a párt Köz­ponti Bizottságának és a kor­mánynak a lakásépítés fejleszté­sére hozott együttes határozatá­nak végrehajtásából. Sok eszten­dőre szóló feladatokat tartalmaz a határozat. Ezért nyugodtan mondhatjuk: elsősorban rajtuk, építő-, fa_ és építőanyagipari dolgozókon múlik megyénkben is az, hogy több, korszerűbb la­káshoz jussanak a rászorulók az elkövetkező években. S hogy bízhatunk ebben, ar­ra a mostani őszinte segí- tenlakarásból következtethetünk. Az árvízkárosultak támogatásá­ra megyénk is megmozdult. A Békés megyei Tanács Építőipari Vállalata, a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, a Bé­kés megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat dolgozói egynapi keresetüket ajánlották feL A tégla- és cserépipari vállalat doL gozói ezt azzal toldották meg. hogy a szabadszombati és va­sárnapi többlet-termeléssel Is segítenék a bajbajutottakon, akiknek most olyan szükségük van építőanyagra házuk felépí­téséhez, akár a cukorra. Bizonyos, hogy műszakiak és építőmunkások is részt kémek és részt vesznek majd a kárt szenvedettek otthonainak hely­reállításában, építésében, mert érzik és tudják: nem elég csak osztozni a bánatban, segíteni is szükségles a természeti csapás következményeinek mielőbbi el­hárításában. A mikor ma ünnepelni Jön­nek össze, minden bizonnyal ezekről az egész országot fog­lalkoztató gondokról is szó esik. Az együttérzést pedig akárcsak eddig a jövőben is tettek köve­tik. Erre biztos garancia a vi­harsarki építőmunkások sok év­tizedes munkájával kivívott jó híre. (Podinat kiderült, hogy a szegény Vicen­te valóban mindent a bal kezé­vel csinált. Akkor miért lőtte magát főbe jobb kezével, az ügyetlen jobbjával? Mert a pisz­toly a jobb kezében volt! Ezért másnap végeztem még egy vizs­gálatot az elárvult bányatelken, de most már egyedül. Fél napig kutotgattam itt És az egyik bo­kor mögött találtam egy bozót­vágó kést. Annak a lapjával ütötte le áldozatát Ernest, aztán a pisztolyt az eszméletlen ember jobb kezébe tette, halántékához illesztette, mutatóujjával meg­nyomta a ravaszt. A machetét közben elvesztette valahogy. Mi­ért éppen Ernest? Dias úr üzleti könyveléséből bárki meggyőződ­het arról, hogy — a repülősze­rencsétlenség nyomán sokkal ké­sőbb hozzánk érkezett Ewans professzor úr kivételével —, az­óta senki sem vásárolt bozótvágó kést a Nagyáruházban, Mint­hogy azonban ez nem döntő bi­zonyíték, gondos csomagolásban a bokor mögött talált machetét is elküldtem Manausba és egy poharat, amelyet innen, hm... szereztem, a Madame készleté­ből, s amelyen rajta vannak Emest ujjlenyomatai. Gondo­lom, hallottak már a daktilosz- kópiáról. Örömest fogadok bár­kivel, hogy az ujjlenyomat-vizs­gálat az ő bűnösségét fogja iga­zolni. Mondjuk, egy üveg pálin­kába. Mert az ital meg sem kottyan, csak tetettem magam részegnek. Ami pedig a két fel­bujtót, a banda vezéreit illeti... A mondatot már nem fejez­hette be, odalent Müller, Ernast és Camacho szétütötték maguk körül és mielőtt a mineirók és Az Orosházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felvételre keres kommunális vállalatához FŐKÖNYVELŐT Az állás betöltéséhez közgazdasági egyetemi vagy középiskolai érettségi, mérlegképes okle­véllel és legalább 5 éves szakmai gyakorlat szükséges. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: a VÁROSI TANÁCS V. B. ÉPÍTÉSI ÉS KÖZLEKEDÉSI OSZTÁLYA vezetőjénél. 94882 Vasgyűjtés szezonja van most Murony ban, az iskola udvarán mázsán mérik ki mennyit ho-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents