Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Napirenden A dicséret dialektikája Az olajipar biztonságtechnikai helyzete 17 gy lélektani intézet rnun- ka társai érdekes kísérletet végeztek. Azt akartak megállapítani, hogyan hatnak a dicséretek különböző fokozatai az emberi teljesítményre. A „kísérleti nyúl” szerepét ez esetben a diákok vállalták, -az apropó egy futóverseny, illetve egy kézilabda, mérkőzés volt. Miközben a diákok önfeledten átadták magukat a sportolás örömeinek, tanáraik különböző"— szabványosított — dicséret-megjegyzéseket kiáltottak be a pályára. Például ilyeneket: „így tovább!” vagy „már sokkal jobb. A résen levő pszichológusok viszont megállapították. hogy a teljesítmény-' szint eközben nem csökkent, tehát állandó volt. Növekedett viszont — rögtön és azonnal észrevehetően — mihelyt szaporodott. az őszintébben hangzó dicséretek száma. Mihelyt a pedagógusok ilyesmiket kiabáltak be: „nagyon jó”, sőt „kitűnő”, sőt „bravó". Ha viszont változtattak a metóduson, és a szemmellátha- tólag görcsösen küzdő gyerekeket ilyesmikkel biztatták: „fog ez menni”, „csak bátrain tovább” — teljesítményük ettől a pillanattól kezdve mélyen átáll anyaflott. Végigolvasva a távirati iroda erről szóló kis tudósítását, eltűnőd tem: tulaj dobképpen semmi világrengető dolgot nem ál- j lapított meg ez a kísérlet, s lám mégis milyen nagyszerű dolog, hogy ilyesmire irányítja rá a figyelmet, amiről nap mint nap módszeresen megfeledkezünk. Nevezetesen arra, hogy a dicséret és az emberi teljesítmények között közvetlen, egyenes arányú összefüggés van. És nemcsak és nem is főképpen a sportban, hanem az élet valamennyi fontos- és kevésbé fontos — bár egy teljességre törő ember számára> minden fontos — területén. Mondom, eltűnődtem, és rádöbbentem arra is, hogy voltaképpen mennyire kevéssé élünk még a dicséretben rejlő nemes és többnyire úgyszólván kiaknázatlanul maradó hatalmas lehetőségekkel! Miagyarán mondva: hogy mennyire nem dicsérünk. Hogy mennyire fukarul osztogatjuk az elismerést, a jó szót az embernek -az arra éroemesetk- nek. \l ajon mi lehet ennek az ’ oka? Eredetét illetően, gondolom, kétféle tényező jöhet számításba: egy objektív és egy szubjektív. Az objektívnak hamar a végére járhatunk. Azt szoktok mondogatni, hogy nem érünk rá. hogy erre nincs idő, hogy a munkahely nem lelki klinika, hogy a dolgozók dolga, kötelessége az, hogy dolgozzanak. Tehát csupa igaz dolgot hangoztatunk, ám csak addig igazak, ameddik nem mennek az emberrel való törődés rovására. De lépjünk csak tovább: a szubjektív eredők. Hát igen: nem szívesen dicsérünk. Sokszor savanyúan fogadjuk munkatársaink által elért eredményeket. Olykor -azért, mert nem illik bele a dicséretre érdemesről korábban kialakított képbe, avagy azért, mert saját leértékelésünknek éreznénk az elismerő szavakat. Akadnak olyanok is, akik kifejezetten féltékenységből hallgatnak: attól tartanak, hogy i dicséretükkel túlságosan ráirányítják a megdicsért murikajára a figyelmet, ami aztán az ő Lakatost és hegesztőt azonnal felveszünk. ■44 órás munkahét és szabad szombat biztosítva. Fizetés megegyezés szerint. BÉKÉSI ÉPÍTŐIPARI KTSZ Békés, Szarvasi ut 42. _________________* A Bwmmssz-! mo, május at pozíciójukra üthet vissza úgy, hogy az illető versenytársuk, sőt, esetleg vetélytársuk lesz. Persze, azért nem kell kifejezetten mindjárt a legrosszabb lehetőségeikre gyanakodni... Tööbnyire azért nem dicsérünk, mert napi lótás-futásunk közben egyszerűen elfeledkezünk arról, hogy dicséret is van a világon. Tehát: hanyagságból. Valljuk be őszintén, ez a tényleges helyzet. Az éremnek azonban — köztudottan — két oldala van. S ez esetben nem szóltunk még a másik oldaláról — tehát azokról, akik várják a dicséretet. Akik úgy áhítoznak egy elismerő jó szóért, mint az éhes ember a falat kenyérért. & ha nem kapják meg, ha sorozatosan elmarad a dicséret, akkor megkeseredik az emberek szájíze, ambíciójuk, lelkesedésük lelohad. — Tudod — mondta egy ismerősöm —, úgy dolgoztam, mint egy ló. Mindent megcsináltam, és nem számított, hogy mikor; amikor kérték, én ott voltam, és dolgoztam. Egy jó szó nem sok, de még annyi kö&zönetet, dicséretet sem kaptam érte. Hát abbahagytam, elvégzem a munkám becsülettel. De semmi többet. — Pedig tényleg csak néhány jó szóra lett volna szükség, és ennek az embernek minden cselekvésre alkalmas energiája a közösség szolgálatába állt volna az elkövetkezendőkben is. Egy kórház igazgató főorvosával beszélgettem az egészségügyi miniszter látogatását követő percekben. — Minek ez a nagy felhajtás?! — zsörtölődtem. — Hidd el, heteken át erre készült az egész kórház: jön a miniszter. Itt mindenki éjt-nappallá téve dolgozott. Hát nem láttad, milyen boldogok voltak a takarítók, amikor megjegyezte: szép tiszta a folyosó...!? Hidd el, óriási nevelő, ösztönző ereje van ennek... \I ógiggondolva a végiggon’ dolandókat; mélységesen igazat kell adnom neki, és mindazoknak, akik tisztában vannak a dicséret nagy erkölcsi mozgósító erejével. Hiszen az ember gondolkodó, önérzetes, öntudatos lény, aki akkor találja igazán helyét a világban, ha céllal, értelemmel ferűházott feladatok megvalósítója lehet, ha újból és újból érzi, hogy munkája fontos, szükséges. S az ember ráadásul nem gép, akibe betápláljuk a tennivalókat — annyiban vi- szint hasonlít a gépre, hogy a gondolkodó, cselekvő embert is „olajozni” kell. Az olajozás ez esetben egyenlő a mértékkel és őszintén adagolt dicséretekkel. Persze, dicsérni csak aiz tud. aki szereti, tisztek, becsüli ern- bertásait, és képes megítélni tevékenységük valódi értékét. Ráadásul a dolog kölcsönös. Hiszen én magam is csak akkor számíthatok elismerésre, ha megbecsülöm munkatársaim tevékenységet... — és így tovább; A dicséret dialektikája — ezt választottuk címnek. Igen, dialektika, hiszen az árnyalt megítélés csakúgy beletartozik a kategóriába, mint az emberrel való törődés, a helyes bánsámód kialakítása és a várható kedvező következmények tárgyilagos számbavétele. A dicséret többnyire fej- leszti az embert, új eredmények elérésére osztozni. A küzdő, a többre törekvő jellem- vonásit erősíti tehát benne, amellett javítja kedvét, hamnóniku- sabbá teszi viszonyát a világgal, embertársaival. Hinnék elérése minden fáradtságot megér. Papp Zoltán Közgazdasági teoni- kumi végzettséggel rendelkező vesz fel a MAGYAR HIRDETŐ békéscsabai kirendeltsége. x Az Országos Magyar Bánya- j szati és Kohászati Egyesület Olaj bányászati Szakosztálya j Egerben tartotta meg kétnapos tavaszi vándorgyűlését. A ván-1 dorgyűlés napirendjét egyetlen fontos téma alkotta, a kőolajipar biztonságtechnikai kérdései. A kőolajipar teljes területéről több száz szakember vett részt a vándorgyűlésen, ott voltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői is. A külföldi államokból is több jzaikember volt vendége a vándorgyűlésnek. A legnépesebb küldöttség Jugoszláviából érkezett. Képviseltették magukat a külföldi bánya, hatósági szervek is. Havrán István, az Országos Bányaműszaki Főifelügyelőség elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kőolaj- és földgázbányászat dinamikus fej- lődése fokozott követelményeket támaszt az iparág minden technikai szakemberével szemben. Az üzemi & steemélyi biztonság fontos és szerves része a szakemberek mindennapi munkájának. A műszaki és gazdasági tevékenység olyan szorosan fonódik az üzemi és személyi biztonság kérdésiéhez, hogy egyiket a másik nélkül tárgyalni sem lehet. párás, félhomályos teremben, ahol groteszk árnyékokat vet a falakra a két pislogó lámpa, kétségbeesetten rúgkapáló embereket vonszolnak vészjóslóan himbálózó kötélhurkok alá más emberek.,, Madame Duval máiéi is ájult, Ninette és Claudette a söntéspult mögött sikoltozik, de a nagy zsi vajban ügyet sem vet rájuk senki... Ugyanazon a pár négyzetméternyi területen egy kis társaság azon iparkodik, hogy életre keltsen öt férfit, egy nagyobb csoport fő törekvése, hogy minél hamarabb a pokolra juttasson ugyanennyit. És közben egyik társulat sem vész tudomást a másik tevékenységéről. Persze, még ha fel is figyelnének a készülő népítéletre a Cartagena volt utasai, megakadályozhatnák-e? Sem létszámukat, sem erejüket tekintve nem vehetnék fel a harcot a ci- duróiakkal, ezek a megvadult mineirók most széttépnének mindenkit, aki keresztezné útjukat. .. Bummmü! Az ósdi golyóspuska akkorát szólt a zsúfolt, alacsony helyiségben, mintha hajóágyút sütöttek volna el. Szempillantás alatt súu csend hivatásának ezt tekintő szakemberen kívül foglalkoznia kell a tervezéssel, fejlesztéssel, üzemeltetéssel, karbantartással foglalkozó szakembernek is. megnyitó előadást hallgatják. A vándorgyűlés feladata volt felmérni a szénhidrogénipar jelenlegi biztonsági helyzetét és felvázolni a jövő sokrétű tennivalóját. A plenáris ülésen és fenntartás általában megyén kívüli szervek feladata, amelyek azonban az igényeket nem tudják kielégíteni. Szükségessé vált tehát egy olyan megyei szervezet létrehozása, amely főként a* tanácsi kezelésben levő utakat tartja karban. A Békés megyei tanács vb építési, közlekedési és Vízügyi Osztálya tervjavaslatot dolgozott ki egy olyan költségvetési üzem megszervezésére, amely Békéscsabán, a városi tanács irány ítámadt. minden fej a bejárat felé rándult, aztán mozdulatlanná dermedtek az ámyjáiék résztvevői; A háncsfüggöny előtt két férfi állt. Bucskosan, csapzottan liheg az öreg Doidó, görbe lábai remegnek a futástól. Mellette — padre Plombái. Csuronwíz ő is, a puska csöve még füstölög a kezében. 0 lőtt. A mennyezett be. Hatásos belépője után a cér- naember leengedi, lassan a falnak támasztja a fegyvert, a söntés előterébe, a lámpa fénykörébe lép, int Krimosznak, hogy vegye le a hurkot Eberhard! nyakából. A görög rábámul, összehúzza félszemét Most dől el minden! Engedelmeskedik? Nem engedelmeskedik? Engedelmeskedik. Beveszi a hurkot. És a többiek? Egyetlen kar sem emelkedik fel, hogy elsodorja az útból, hogy szétlapítsa a keszeg beavatkozót. Egyetlen tiltakozó szó sem hangzik. Ez a padre ötévi önkéntes lelkipásztorkodásának, vagy inkább áldozatos felcseri munkájának jutalma. Plombái atya nagyot sóhajt, nála jobban senki sem érezhette teátrális fellépésének kockázatát. Beveszi, megtörli vastagKreffly Gábor, az OBF elnökhelyettese a Bányahatóság szerepéről és feladatairól, Göcz Tibor, az OKGT Biztonságtechnikai Főosztályának vezetője pedig a szénhidrogén-bányászat biztonsági helyzetéről tartott előadást. A vándorgyűlés három szekcióján az ipar egyes nagyobb szakágainak biztonság- technikai helyzete képezte a referátumok témáját. Igen komoly technikai kérdéseket boncolgattak azonban a korreferátumok is. A vándorgyűlés komolyságát/ tükrözte az is, hogy a két nap alatt a három szekció ülésein több mint 48 korreferátum hangzott el. A záróülésen Havrán István, az OBF elnöke értékelve a kétnapos tanácskozást, megállapította, hogy az előadások a megoldásra váró feladattok egész sorát tártak fel. A Bányahatóság sürgős feladatát képezi a szénhidrogénbányászatna vonatkozó új biztonsági szabályzatok kidolgozása és a meglevők korszerűsítése. Ígéretet tett arra, hogy ■a Bányahatóság a jövőben is inkább serkenteni, mint visszatartani kívánja az ipar nagy felfutását, s a jelenlegi műszakí- [ technikai helyzet javításához i minden támogatást megad. I E. I. tásával működne. Tevékenységé a megye más városaira és községeire is kiterjedne. Egyes helyeken építésvezetőségek létesülnének. Az üzem évente mintegy 50 millió forint értékű útépítési és fenntartási munkára lenne képes. Ha a javaslatot a megyei fett ács vb jóváhagyta, a városi tanács a szervezést megkezdi. Az új üzem létrehozásával főleg a településeken belüli tételé -állapota jelentősen jawttfeaÉé lesz. leneséjű szemüvegét, körnl- pillaint, halkan, de határozottan mondja: — Nem helyeslem, hogy önök ezeket a semhorokat — mutat MüLLerre és társaira — megakarták ijeszteni azzal, mintha válóban szándékukban állna törvényes eljárás és ítélet nélkül felakasztani őket. Hangsúlyozom, ijesztésről volt szó. Tekint, síik az egészet meg nem történtnek; — Senhor Plombái! — kiáltott ekkor az aranyásók gyűrűjében Hans Müller. — Parancsolja meg az embereinek, hogy vegyék le rólunk a mocskos mancsaikat! Meg akartak gyilkolni bennünket, hogy így szabaduljanak az adósságaikitóll Ezért börtön vár Valamennyi- ükre! A padre csiliapítóao emelte fel a kezét. — Demorada e pacientemente! Bassan és türelmesen! Azt már az imént tisztáztuk, hogy goromba tréfa volt, semmi több. Most pedig arra hívom fel a figyelmét, hogy ezek a sen-horok nem az én embereim. Nincs jogom, hogy bármit is parancsoljak nékik. Az pedig hogy közülünk kik végzik börtönben, még a jövő kérdése. — A Szűzre és minden szentekre esküszöm — szólalt meg ekkor az öreg Doido, az Aranyváros mindenese —, hogy bizony senhor Mullerónak és cimboráinak kell tömlöcbe kerülniük, ha van még igazság a földön. Nem szóltam eddig, mert féltem. Nem a magam bőrét féltettem, hanem a lányom életét. A kőolajipar vezetői a Az utak karbantartására tanácsi költségvetési üzem létrehozását tervezik Békés megyében az útépítés
