Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Napirenden A dicséret dialektikája Az olajipar biztonságtechnikai helyzete 17 gy lélektani intézet rnun- ka társai érdekes kísérletet végeztek. Azt akartak megállapí­tani, hogyan hatnak a dicsére­tek különböző fokozatai az em­beri teljesítményre. A „kísérleti nyúl” szerepét ez esetben a diá­kok vállalták, -az apropó egy fu­tóverseny, illetve egy kézilabda, mérkőzés volt. Miközben a diá­kok önfeledten átadták magukat a sportolás örömeinek, tanáraik különböző"— szabványosított — dicséret-megjegyzéseket kiál­tottak be a pályára. Például ilyeneket: „így tovább!” vagy „már sokkal jobb. A résen levő pszichológusok viszont megálla­pították. hogy a teljesítmény-' szint eközben nem csökkent, te­hát állandó volt. Növekedett vi­szont — rögtön és azonnal ész­revehetően — mihelyt szaporo­dott. az őszintébben hangzó dicsé­retek száma. Mihelyt a pedagó­gusok ilyesmiket kiabáltak be: „nagyon jó”, sőt „kitűnő”, sőt „bravó". Ha viszont változtattak a metóduson, és a szemmellátha- tólag görcsösen küzdő gyereke­ket ilyesmikkel biztatták: „fog ez menni”, „csak bátrain to­vább” — teljesítményük ettől a pillanattól kezdve mélyen átá­ll anyaflott. Végigolvasva a távirati iroda erről szóló kis tudósítását, el­tűnőd tem: tulaj dobképpen sem­mi világrengető dolgot nem ál- j lapított meg ez a kísérlet, s lám mégis milyen nagyszerű dolog, hogy ilyesmire irányítja rá a fi­gyelmet, amiről nap mint nap módszeresen megfeledkezünk. Nevezetesen arra, hogy a dicsé­ret és az emberi teljesítmények között közvetlen, egyenes arányú összefüggés van. És nemcsak és nem is főképpen a sportban, ha­nem az élet valamennyi fontos- és kevésbé fontos — bár egy tel­jességre törő ember számára> minden fontos — területén. Mondom, eltűnődtem, és rá­döbbentem arra is, hogy volta­képpen mennyire kevéssé élünk még a dicséretben rejlő nemes és többnyire úgyszólván kiakná­zatlanul maradó hatalmas lehe­tőségekkel! Miagyarán mondva: hogy mennyire nem dicsérünk. Hogy mennyire fukarul osztogat­juk az elismerést, a jó szót az embernek -az arra éroemesetk- nek. \l ajon mi lehet ennek az ’ oka? Eredetét illetően, gondolom, kétféle tényező jöhet számításba: egy objektív és egy szubjektív. Az objektívnak ha­mar a végére járhatunk. Azt szoktok mondogatni, hogy nem érünk rá. hogy erre nincs idő, hogy a munkahely nem lelki klinika, hogy a dolgozók dolga, kötelessége az, hogy dolgozza­nak. Tehát csupa igaz dolgot hangoztatunk, ám csak addig igazak, ameddik nem mennek az emberrel való törődés rovására. De lépjünk csak tovább: a szubjektív eredők. Hát igen: nem szívesen dicsérünk. Sokszor savanyúan fogadjuk munkatár­saink által elért eredményeket. Olykor -azért, mert nem illik bele a dicséretre érdemesről ko­rábban kialakított képbe, avagy azért, mert saját leértékelésünk­nek éreznénk az elismerő sza­vakat. Akadnak olyanok is, akik kifejezetten féltékenységből hallgatnak: attól tartanak, hogy i dicséretükkel túlságosan ráirá­nyítják a megdicsért murikajára a figyelmet, ami aztán az ő Lakatost és hegesztőt azonnal felveszünk. ■44 órás munkahét és szabad szombat biz­tosítva. ­Fizetés megegyezés szerint. BÉKÉSI ÉPÍTŐIPARI KTSZ Békés, Szarvasi ut 42. _________________* A Bwmmssz-! mo, május at pozíciójukra üthet vissza úgy, hogy az illető versenytársuk, sőt, esetleg vetélytársuk lesz. Persze, azért nem kell kifeje­zetten mindjárt a legrosszabb lehetőségeikre gyanakodni... Tööbnyire azért nem dicsérünk, mert napi lótás-futásunk közben egyszerűen elfeledkezünk arról, hogy dicséret is van a világon. Tehát: hanyagságból. Valljuk be őszintén, ez a tényleges helyzet. Az éremnek azonban — köz­tudottan — két oldala van. S ez esetben nem szóltunk még a má­sik oldaláról — tehát azokról, akik várják a dicséretet. Akik úgy áhítoznak egy elismerő jó szóért, mint az éhes ember a fa­lat kenyérért. & ha nem kapják meg, ha sorozatosan elmarad a dicséret, akkor megkeseredik az emberek szájíze, ambíciójuk, lelkesedésük lelohad. — Tudod — mondta egy ismerősöm —, úgy dolgoztam, mint egy ló. Mindent megcsináltam, és nem számított, hogy mikor; amikor kérték, én ott voltam, és dolgoz­tam. Egy jó szó nem sok, de még annyi kö&zönetet, dicséretet sem kaptam érte. Hát abbahagytam, elvégzem a munkám becsülettel. De semmi többet. — Pedig tény­leg csak néhány jó szóra lett volna szükség, és ennek az em­bernek minden cselekvésre al­kalmas energiája a közösség szolgálatába állt volna az elkö­vetkezendőkben is. Egy kórház igazgató főorvo­sával beszélgettem az egészség­ügyi miniszter látogatását követő percekben. — Minek ez a nagy felhajtás?! — zsörtölődtem. — Hidd el, heteken át erre készült az egész kórház: jön a miniszter. Itt mindenki éjt-nappallá téve dolgozott. Hát nem láttad, mi­lyen boldogok voltak a takarí­tók, amikor megjegyezte: szép tiszta a folyosó...!? Hidd el, óri­ási nevelő, ösztönző ereje van ennek... \I ógiggondolva a végiggon­’ dolandókat; mélységesen igazat kell adnom neki, és mind­azoknak, akik tisztában vannak a dicséret nagy erkölcsi mozgó­sító erejével. Hiszen az ember gondolkodó, önérzetes, öntudatos lény, aki akkor találja igazán helyét a világban, ha céllal, ér­telemmel ferűházott feladatok megvalósítója lehet, ha újból és újból érzi, hogy munkája fontos, szükséges. S az ember ráadásul nem gép, akibe betápláljuk a tennivalókat — annyiban vi- szint hasonlít a gépre, hogy a gondolkodó, cselekvő embert is „olajozni” kell. Az olajozás ez esetben egyenlő a mértékkel és őszintén adagolt dicséretekkel. Persze, dicsérni csak aiz tud. aki szereti, tisztek, becsüli ern- bertásait, és képes megítélni te­vékenységük valódi értékét. Rá­adásul a dolog kölcsönös. Hiszen én magam is csak akkor számít­hatok elismerésre, ha megbecsü­löm munkatársaim tevékenysé­get... — és így tovább; A dicséret dialektikája — ezt választottuk címnek. Igen, dia­lektika, hiszen az árnyalt meg­ítélés csakúgy beletartozik a kategóriába, mint az emberrel való törődés, a helyes bánsámód kialakítása és a várható kedvező következmények tárgyilagos számbavétele. A dicséret többnyire fej- leszti az embert, új ered­mények elérésére osztozni. A küzdő, a többre törekvő jellem- vonásit erősíti tehát benne, amel­lett javítja kedvét, hamnóniku- sabbá teszi viszonyát a világgal, embertársaival. Hinnék elérése minden fáradtságot megér. Papp Zoltán Közgazdasági teoni- kumi végzettséggel rendelkező vesz fel a MAGYAR HIRDETŐ békéscsabai kirendeltsége. x Az Országos Magyar Bánya- j szati és Kohászati Egyesület Olaj bányászati Szakosztálya j Egerben tartotta meg kétnapos tavaszi vándorgyűlését. A ván-1 dorgyűlés napirendjét egyetlen fontos téma alkotta, a kőolajipar biztonságtechnikai kérdései. A kőolajipar teljes területéről több száz szakember vett részt a vándorgyűlésen, ott voltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői is. A külföldi ál­lamokból is több jzaikember volt vendége a vándorgyűlésnek. A legnépesebb küldöttség Ju­goszláviából érkezett. Képvisel­tették magukat a külföldi bánya, hatósági szervek is. Havrán István, az Országos Bányaműszaki Főifelügyelőség elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kőolaj- és földgázbányászat dinamikus fej- lődése fokozott követelményeket támaszt az iparág minden tech­nikai szakemberével szemben. Az üzemi & steemélyi biztonság fon­tos és szerves része a szakem­berek mindennapi munkájának. A műszaki és gazdasági tevé­kenység olyan szorosan fonódik az üzemi és személyi biztonság kérdésiéhez, hogy egyiket a má­sik nélkül tárgyalni sem lehet. párás, félhomályos teremben, ahol groteszk árnyékokat vet a falakra a két pislogó lámpa, két­ségbeesetten rúgkapáló embere­ket vonszolnak vészjóslóan himbálózó kötélhurkok alá más emberek.,, Madame Duval mái­éi is ájult, Ninette és Claudette a söntéspult mögött sikoltozik, de a nagy zsi vajban ügyet sem vet rájuk senki... Ugyanazon a pár négyzetméternyi területen egy kis társaság azon iparkodik, hogy életre keltsen öt férfit, egy nagyobb csoport fő törekvé­se, hogy minél hamarabb a po­kolra juttasson ugyanennyit. És közben egyik társulat sem vész tudomást a másik tevékenysé­géről. Persze, még ha fel is fi­gyelnének a készülő népítéletre a Cartagena volt utasai, meg­akadályozhatnák-e? Sem létszá­mukat, sem erejüket tekintve nem vehetnék fel a harcot a ci- duróiakkal, ezek a megvadult mineirók most széttépnének mindenkit, aki keresztezné út­jukat. .. Bummmü! Az ósdi golyóspus­ka akkorát szólt a zsúfolt, ala­csony helyiségben, mintha hajó­ágyút sütöttek volna el. Szempillantás alatt súu csend hivatásának ezt tekintő szak­emberen kívül foglalkoznia kell a tervezéssel, fejlesztéssel, üzemeltetéssel, karbantartással foglalkozó szakembernek is. megnyitó előadást hallgatják. A vándorgyűlés feladata volt felmérni a szénhidrogénipar je­lenlegi biztonsági helyzetét és felvázolni a jövő sokrétű tenni­valóját. A plenáris ülésen és fenntartás általában megyén kívüli szervek feladata, amelyek azonban az igényeket nem tud­ják kielégíteni. Szükségessé vált tehát egy olyan megyei szerve­zet létrehozása, amely főként a* tanácsi kezelésben levő utakat tartja karban. A Békés megyei tanács vb építési, közlekedési és Vízügyi Osztálya tervjavaslatot dolgozott ki egy olyan költségvetési üzem megszervezésére, amely Békés­csabán, a városi tanács irány í­támadt. minden fej a bejárat felé rándult, aztán mozdulat­lanná dermedtek az ámyjáiék résztvevői; A háncsfüggöny előtt két férfi állt. Bucskosan, csapzottan li­heg az öreg Doidó, görbe lábai remegnek a futástól. Mellette — padre Plombái. Csuronwíz ő is, a puska csöve még füstölög a kezében. 0 lőtt. A mennyezett be. Hatásos belépője után a cér- naember leengedi, lassan a fal­nak támasztja a fegyvert, a söntés előterébe, a lámpa fény­körébe lép, int Krimosznak, hogy vegye le a hurkot Eber­hard! nyakából. A görög rábá­mul, összehúzza félszemét Most dől el minden! Engedel­meskedik? Nem engedelmeske­dik? Engedelmeskedik. Beveszi a hurkot. És a többiek? Egyet­len kar sem emelkedik fel, hogy elsodorja az útból, hogy szét­lapítsa a keszeg beavatkozót. Egyetlen tiltakozó szó sem hangzik. Ez a padre ötévi ön­kéntes lelkipásztorkodásának, vagy inkább áldozatos felcseri munkájának jutalma. Plombái atya nagyot sóhajt, nála jobban senki sem érezhet­te teátrális fellépésének kocká­zatát. Beveszi, megtörli vastag­Kreffly Gábor, az OBF elnökhe­lyettese a Bányahatóság szere­péről és feladatairól, Göcz Ti­bor, az OKGT Biztonságtechni­kai Főosztályának vezetője pedig a szénhidrogén-bányászat biz­tonsági helyzetéről tartott elő­adást. A vándorgyűlés három szekcióján az ipar egyes na­gyobb szakágainak biztonság- technikai helyzete képezte a re­ferátumok témáját. Igen komoly technikai kérdéseket boncolgat­tak azonban a korreferátumok is. A vándorgyűlés komolyságát/ tükrözte az is, hogy a két nap alatt a három szekció ülésein több mint 48 korreferátum hangzott el. A záróülésen Havrán István, az OBF elnöke értékelve a két­napos tanácskozást, megállapí­totta, hogy az előadások a meg­oldásra váró feladattok egész so­rát tártak fel. A Bányahatóság sürgős feladatát képezi a szén­hidrogénbányászatna vonatkozó új biztonsági szabályzatok ki­dolgozása és a meglevők korsze­rűsítése. Ígéretet tett arra, hogy ■a Bányahatóság a jövőben is inkább serkenteni, mint vissza­tartani kívánja az ipar nagy fel­futását, s a jelenlegi műszakí- [ technikai helyzet javításához i minden támogatást megad. I E. I. tásával működne. Tevékenységé a megye más városaira és köz­ségeire is kiterjedne. Egyes he­lyeken építésvezetőségek léte­sülnének. Az üzem évente mintegy 50 millió forint értékű útépítési és fenntartási munká­ra lenne képes. Ha a javaslatot a megyei fe­tt ács vb jóváhagyta, a városi tanács a szervezést megkezdi. Az új üzem létrehozásával fő­leg a településeken belüli tételé -állapota jelentősen jawttfeaÉé lesz. leneséjű szemüvegét, körnl- pillaint, halkan, de határozottan mondja: — Nem helyeslem, hogy önök ezeket a semhorokat — mutat MüLLerre és társaira — meg­akarták ijeszteni azzal, mintha válóban szándékukban állna tör­vényes eljárás és ítélet nélkül felakasztani őket. Hangsúlyo­zom, ijesztésről volt szó. Tekint, síik az egészet meg nem tör­téntnek; — Senhor Plombái! — kiál­tott ekkor az aranyásók gyűrű­jében Hans Müller. — Paran­csolja meg az embereinek, hogy vegyék le rólunk a mocskos mancsaikat! Meg akartak gyil­kolni bennünket, hogy így sza­baduljanak az adósságaikitóll Ezért börtön vár Valamennyi- ükre! A padre csiliapítóao emelte fel a kezét. — Demorada e pacientemente! Bassan és türelmesen! Azt már az imént tisztáztuk, hogy go­romba tréfa volt, semmi több. Most pedig arra hívom fel a figyelmét, hogy ezek a sen-horok nem az én embereim. Nincs jo­gom, hogy bármit is parancsol­jak nékik. Az pedig hogy közü­lünk kik végzik börtönben, még a jövő kérdése. — A Szűzre és minden szen­tekre esküszöm — szólalt meg ekkor az öreg Doido, az Arany­város mindenese —, hogy bi­zony senhor Mullerónak és cim­boráinak kell tömlöcbe kerül­niük, ha van még igazság a föl­dön. Nem szóltam eddig, mert féltem. Nem a magam bőrét fél­tettem, hanem a lányom életét. A kőolajipar vezetői a Az utak karbantartására tanácsi költségvetési üzem létrehozását tervezik Békés megyében az útépítés

Next

/
Thumbnails
Contents