Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-22 / 118. szám

A TAJTÉKZÓ MAROSOK Vasárnap óta egybefolynak a nappalok és éjszakák Makón és környékéin. Magasra csapott a Maros árhulláma. Hely ériként majdnem a védőtöltés koroná­ját nyaldossa. Legutóbb 1932- ben volt a mostanihoz hasonló áradás. Méreteiben azonban ez a legnagyobb. A leselkedő ve­szély jól érzékelhető abból, hogy Makón nincs olyan utca, ahol ne állna melegen tartott motorral tehergépkocsi konvoj. Szeged, Győr, Veszprém, Pécs, Békéscsaba AKÖV-öeemek jó része készenlétben áll. A gépko­csikon megtöltött homokzsákok, szádlemezek, pallók, gerendák. A makói védelmi központból indultunk el a folyó jobb parti töltésén, Szeged irányába. Kere­kes ezredes elvtárs katonáit ke­restük, akiket vasárnap este1 szólított a kötelesség Makó tér­ségébe. A víztől duzzadt tölté­sen olyan volt a járás, mint amikor az ember többrétegű perasaszőnyegen halad. Közben Tolnai Szilárd őrnagy elmond­ta, hogy a parancsnoksága alatt levő katonák valamennyien —• így a pihenésre sorosak is — a töltést járják. Figyelik a víz; út­ját. Most a legveszélyesebb. A mentett oldalon fakadó vizek. Benne féllábszárig taposnak ka­tonáink. Buzgárra vadásznak. A figyelőszolgálat tulajdon­képpen egy élő telefonvonal. Ha bajt látnak egymást riasztják, egészein a védelmi központig. Alig haladunk néhány száz mé­tert, amikor mellettünk gépko­csik dübörögnek. Valamennyi homokzsákot visz. Valahol baj lehet! Felkapaszkodunk egyre. A makói hídtól 4—5 kilomé­terre a töltés oldalában körkörö­sen rakják a homokzsákokat. Középen a víz igencsak bugybo­rékol. Ki szeretne törni a kalit­kából. De a zsákoszlop vissza­tartja. Ha a figyelőszolgálatot teljesítő tiszthelyettes növendé­kek nem vették volna észre, hogy mire készül a Maros, ak­kor a töltést igencsak hamarjá­ban elmossa a víz és akkor a közelben levő községek víz alá kerülnek. — Vasárnap óta alig pihentek a fiúk — folytatta Tolnai elv­társ, a buzgártól visszatérve — a munkabírással nincsen semmi probléma. Sőt, lelkesen dolgoz­nak. Marosleién hétfőn délelőtt >0 órától délután lő óráig 30 ezer zsákot töltöttek meg ho­mokkal a csabai fiúk. A munká­ban minden katona — így a tiszték, tiszthelyettesek és a növendékek — egyaránt reszt­vettek. Az árvízvédelem szegedi köz­pontjában is felfigyeltek erre a teljesítményre. De nemcsak ezt jegyezték fel róluk, hanem azt is, ami a Sárnson-apátfalvi csa­tornánál történt. Egy vontató lecsúszott a töltésiről. Vízbe bo­rult. Kerekei az égnek álltak. | A traktor fülkéjébe szorult a ve- ! zető. Harminc katona vetette magát a' vízbe parancs és min­denféle kérés nélkül. Derekig, nyakig érő vízben kinek milyen hely jutott, fordították kerekei­re a traktor, szabadították ki a kormány és vezetőfülke közé szorult traktorost. Amikor a mentést befejezték és vizes ru­hájukat a zöld fűre, száradni terítették, beszéltek a részletek­ről, az emberéletet mentő gyors vállalkozás sikeréről. Sze­rencsére minden jól sikerült. Szerdán minden órában repü­lőgép és helikopter járt a Ma­ros fölött. A védelmi törzs tag­jai — köztük Dégen Imre állam, titkár, az OVH vezetője — te­kintették meg a védelmi munká­kat. Nem sokkal később két so­rozatban robbanás zaja rázta meg a levegőt, borzolta még taj­tékosabbra a zajló hullámokat. Néphadseregünk műszaki alaku­latai Magyarcsanádnál és Nagy­laknál robbantással nyitottak utat a víznek. A makói vízmércénél szemlá­tomást emelkedett az árhullám'. A híd alatt zavarosan rohanó hullámok emberderék vastag­ságú fákat hajlítottak maguk fölé. Kiszomboron teherkocsi­teherkocsit ért, a Klára-majorba vezető műút mentén pedig szov­jet katonák „horgonyoztak” ha­talmas kétéltű járművekkel. Szerdán délután minden eshető­a többi mesztic, kreol ég euró­pai A második világháború után Bolíviában is kibontakozott az antiimperialista jellegű harc és napirendre került a földreform­nak, a bányatársaságok államo­sításának és a közélet demokra­tizálásának a kérdése, amelyet megújuló fegyveres harc kísért. A jelenlegi kormány feladatá­nak tekinti a gazdasági élet fej­lesztését, a földreform végrehaj­tását és az ország természeti kin­cseinek államosítását. Napirend­re tűzték a diplomáciai kapcso­latok rendezését a szociálisa or­szágokkal. Magyarország az el­múlt hetekben emelte nagy­követi szintre kapcsalataiii Bo­líviával. Bolívia a mezőgazdaság és az ipar tekintetében elmaradott or­szág, bányászata azonban jelen­tős, a bányászatból származik a nemzeti jövedelem 70 száza­léka. A legfontosabb ásványkin­csei a vasércen és a kőolajon kívül a wolfram, az antimon, az ólom, a bizmvrt és a réz. Május 4-én magyar—bolíviai államközi tárgyalások kezdőd­tek La Pazban, az ország fővá­rosában. Vályi Péter jelenlegi látogatása alkalmából több kor­mányközi megállapodás aláírása várható. Venezuela A magyar küldöttség dél-ame- rekaj útja során felkeresi a Dél­• Feketeijcn © ..... M Arany A “00 aj O Foglár íjfoMgáí © Sá A ',as © Gyémánt Amerika legészakibb részén, a Karib-tenger térségében elte­rülő, 9,7 millió lakosú Venezue­lát is. Az ország lakóinak két­harmada mesztic. Venezuela gyengén fejlett es a külföldi tőkétől függő gazda­sági életének alapja a bányá­szat, elsősorban a kőolajterme­lés. Az államháztartás bevételei- -nek 75 százaléka az olajtársasá­gok adóiból és egyéb fizetési kö­telezettségeiből származik. A fel­dolgozóipar vezető ága az olaj- finomítás és a földgázbázisra épített műtrágyagyártás. Látogatása során küldöttsé­günk Caracasban megbeszélése­ket folytat a venezuelai gazda­sági és politikai élet vezetőivel. y—1 ségre készen állt Makó. Kiszom- bor, Magyarcsanád és Nagylak lakossága. A hullámok taraja egyre nőtt, s a várva várt tető­zés is késett. így hát a kiürítés .előkészületei is sorra kerültek. Este a szegedi védelmi köz­pontban hosszúra nyúlt a tar náoskozás. A bonyolult helyzet áttekintése, értékelése nagyon fontos volt, hiszen,- amint hallot­tam, csütörtökre virradó éjsza­kától függ a Maros-menti tele­pülések léte. Csendes, holdvilá­ga®, igazi májusi éjszaka kel­lene! Kerekes ezredes elvtárssal együtt mentem az árvízvédelmi katonai parancsnokságra. Az út­közben elejtett gondolatok rap- szódikusak voltak, mégis össze­függtek az ái-vízzel, a helyzet komolyságával. A parancsnokság tisztjei gyakorló ruhában pa- rancsvótelre és indulásra készen álltak. A gépkocsik csomagtar­tóiba kenyér és konzerv került. A parancs úgy szólt, hogy ebből legyen tartalék is, mert az éj­szaka még sok minden történ­het. Aztán felbúgtak a motorok, A fényszórók lámpái belevesz­tek az éjszaka sötétjébe. Ké­sőbb ritkult a felhőzet, a hold néha-néha megmutatta magát. Késő éjszaka volt, amikor Szegedről Makóra vettem az irányt. Az Ogyessza lakótelep sarkánál rendőr állt. Forgalmat irányított, terelt. Tőle tudtam meg, hogy a Maros makói híd- ján korlátozták a forgalmat. Ha­zafelé a vásárhelyi utat ajánlot­ta. Amikor idehaza megpillan­tottam a csillagos eget, a hold­fényes májusi éjszakát, arra gondoltam, hogy ez rendelésre jött. Tegnap reggel a rádióból értesültem', hogy a Maros Makó­nál tetőzött. Így most már apad a folyó, ennek ellenére továbbra is résen kell lenni. Dupsi Károly iii iiiRiiiiiiiiMiiiiHMmRmm KmiiBBiBiBH***®*®**********®*** •* a Könnyű Jogos-e sértődöttség ? és hálás feladat fiatal párttagokról írni. Azok­ról, akiknek még nyomdaszagú a tagsági könyvecskéjük, s leg­feljebb csak egy-két bélyeget ragasztott még bele a pártbizal­mi. Szinte kérdezni sem kell őket, eddig lappangó közlési vágytól fűtve sorolják, hogyan vezetett útjuk a pártig, kik ta­lálták elég érettnek őket arra, hogy a jövőben még többet, még felelősségteljesebben dolgozza­nak népünk, hazánk javára. Sokkal nehezebb írni azok­ról, akik valamilyen oknál fogva kiléptek az élcsapatból. A be­szélgetés is nehezen indul. „Úgy­sem hinné él, amit mondok. Nem adtak igazat a községi és a já­rási pártbizottságon sem. Annál inkább az alapszervezet titkárá­nak, akivel éles vitám volt, aki miatt végül is visszaadtam a tagsági könyvemet. Anélkül is aiz vagyok, aki voltam, kommu­nista”. Csaknem hasonló sza­vakkal akart elzárkózni a be­szélgetés, az okok és az indokok elmagyarázása elől Z. J. is. Lát­szott rajta, hogy nehezére esik immár kétéves, de gyógyulni se­hogy sem akaró fájdalmát fesze­getni. — Őszintén szólva, szinte na­ponta, hetente, hónapról hó­napra várom, hogy majdcsak be­toppan valaki az alapszervezet vagy a községi csúcsVezetőség tagjai közül, s megkérdezi: Mii­ért léptél ki Z. elvtárs a párt­ból? Megsértődtél? Ki sértett meg? Az alapszervezeti titkár? Ugyan, ugyan, képes voltál egy ember miatt hátat fordítani a fél­milliónál több tagot számláló élcsapatnak? Jobb híján átjelent­kezhettél volna egy másik alap­szervezetbe”. — Vártam, várok, de nem jönnek. Mikor az összecsapásunk, azt követően a fegyelmi tárgya­lásom volt, nem tanácsokat, ha­nem fejmosásokat osztogattak: összeférhetetlenséggel, intriká­Figyelmeztető adatok az üzemi balesetek számának alakulásáról Az üzemi balesetek számának alakulásáról készített felmérést a Központi Statisztikai Hivatal. A közzétett adatok azt mutat­ják, hogy 1965 óta valamennyi iparágban némi javulás tapasz­talható. A még mindig magas számok j ellenére a nehéziparban mutat­kozik a legnagyobb fejlődés. A bányászatban például az utóbbi öt évben mintegy 50 százalékkal csökkent az évente bekövetke­zett balesetek száma, ugyanak­kor a gépiparban a korábbinál kétezerrel, a kohászatiban pedig ezerrel kevesebb fordult elő. Hasonló javulás következett be az építőiparban fis: itt 23 száza­lékkal javult a sérülési arány. Ezenkívül az élelmiszeriparban 20 százalékos, a szállítás és hír­közlés területén pedig 19 száza­lékos a javulás. Figyelmeztető adat azonban) hogy évente ezer bányászra 98, ugyanennyi kohászra 72, élelmi­szeripari dolgozóra pedig 55 szakmai sérülés jut. Elgondol­koztató az a tény fis, hogy a sé­rülések több emberéletet köve­telnek, mint azelőtt. Az elmúlt esztendőben például az ország­ban 446 halálos üzemi baleset történt. Legrosszabb a helyzet — az aránylag alacsonyabb baleseti szám ellenére — a szál­lítás és hírközlés területén, ahol az elmúlt évben 74-re emelke­dett a halálos balesetek száma. Habár az építőiparban rendkí­vül szigorú munkásvédelmi rendszabályok vannak érvény­ben, a biztonsági előírások be nem tartása miatt 1969-ben 62 építőmunkás vesztette életét. Az idén eddig nem javult a kép: az év első négy hónapjá­ban — az egy évvel ezelőttihez hasonlóan — 32 000 dolgozót ért munkahelyén baleset, s január 1-től április végéig közülük ki­lencvenet! haltak meg. (MTI) mis mwmsL 3 1970. MÁJUS 22. lássál és mit tudom én még, mi­vel vádoltak. Annyira indulatos voltam abbain az időben, hogy nem tudtam elmondani az iga­zamat, ami azóta cáfolhatatla- nul bebizonyosodott. Én azóta is itt vagyok, az alapszervezeti tit­kár viszont régen elkerült in­nen valahova. Állítólag röstellt visszamenni oda, ahonnan nagy reményekkel ide hívták. — És még mindig tart a sér­tődöttség? — Mit mondjak? Talán túlsá­gosan önérzetes vagyok. Ennek ellenére dolgozom és mindig ott, ahová állítanak. Talán többet, és jobban, mint azelőtt.. Az ember nem tudja, levetni több, mint 20 éves pártmunkás és mozgal­mi baidegzettségét. Ha felkeres­nének, ha hívnának, rögtön je­lentkeznék a pártba. Annakide­jén önként mentem. A nyolcad- magamat nevelő apám az úri reind gyűlöletére tanított. Eddig értünk a beszélge­tésben, die aztán sem nagyon tudtam megállapítani, hogy az érzékenység, a dac vagy az old­hatatlannak érzett sértődöttség nagyabb-e benne. Az elsők között jelentkezett 1945-ben a rendőr­ség kötelékébe, mert azt hallotta a pártszervezetben, hogy ott van legnagyobb szükség a fiatal munkásokra. Onnan mindig zok­szó nélkül ment oda, ahova ép­pen helyezték. Nem dühöngött, amikor szinte az ellenforradalom előszeleként kezdték leszerelni a munkásokból lett tiszteket., s őt is. Aztán csakhamar kide­rült: nagy szükség van a párt­hoz, a néphez való hűségre. A termelőszövetkezet felbomlását nem tudták megakadályozni 1956 őszén, ám, teljes energiá­val dolgozott ő is az újjászerve­zésén. A közösben egyre fele­lősségteljesebb beosztásba ke­rült. Végül az idegenből odake­rült. Végül az idegenből odake- kezdte, hogy Z. elvtársnak na­gyobb a tekintélye, népszerűsége a faluban. Az irigység olyan betegség, ami gyorsan elhatalmasodik és az ellenlábas mindenáron való félreállítására sugall. Az ürügy is csakhamar megjött erre. Az iskolán levő elnököt helyettesítő Z. elvtárs az „Osszunk minél többet” követelőknek azt vála­szolta, hogy szerződéses kötele­zettségüket teljesíteniük és a szövetkezei vagyonát is gyara- pítaniuk kell. — Kenyér nélkül akarja hagy­ni a tagságot — morogták, majd kutatni kezdték gyenge pontjait, addigi botlásait. Csakhamar le­váltották elnökhelyettesi poszt­járól, aztán azt sem engedték meg neki, hogy kedvére való fi­zikai munkakörben dolgozzon a közösben. Most már megint fele­lős beosztást bíztak rá. Sokat és lelkiismeretesen dolgozik, de úgy érzi, arcán ég az ártatlanul kapott pofon, a jogtalan elma­rasztalás. Várja, hogy megszólít­sák, hogy törődjenek vele, hogy hívják: gyere Z. elvtárs, köz­tünk, a pártban a helyed. Önma­gától nem megy. Vagy nagyon ön­érzetes, vagy nagyon szívére vette azt, ahogy bántak vele. Kukk Imre AZONNALI BELÉPÉSRE Takarítónőket önálló könyvelőt fiatalkorú leányt vágóhídi üzemünkbe felveszünk. küldöncnek felveszünk Feltétel: ötéves élelmiszer- ipari könyvelői gyakorlat. Fizetés megegyezés LAKATOS KSZ. szerint. OROSHÁZA, Lakást szükség esetén biz­tosítunk. Táncsics M. u. 40. Jelentkezés: 94908 Mezőhegyesí ÁG 1 személyzeti vezetőjénél.

Next

/
Thumbnails
Contents