Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

Specializálódó képzés, új tantermek és tornaterem a mezőhegyesi ipari szakmunkásképzőben A mezőhegyesi ipari szak­munkásképző-intézet a követke­ző tanév beindulására Új éplllet- szárnnyai gazdagodik, Három­millió forintos befektetéssé) hét tanterem és egy tornaterem épí­tését fejezik be ez év őszén, Az összesen tíz tanterem — három az állomás melletti épületben — megoldja az iskola szükségle­teit: a majd 800 tanulót végre megfelelő körülmények között' oktathatják a pedagógusok. A tanműhely átépítését is ter-j vésik A 120 férőhelyes diákolt-j honban a gyerekek kultUfális- és sportigényeiket egyaránt jó ki tudják elégíteni. A korábbi évekkel szemben, amikor 30—52 szakma oktatás« folyt az Intézetben, 6—7 szak mára specializálódik az iskola. 1975-től változik meg teljesen a* intézet profilja; attól kezdve már csak mezőgazdasági gópsze relő, géplakatos, esztergályos, hegesztő, kőműves, asztalos és szabó szakmákban indul egy- egy évfolyam. „Tiszta a békéscsabai A KlbZ, a Vöröskereszt, a nő, tanács, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg a „Tiszta Iskola, egészsége« ifjú­sági mozgalmat. A mozgalom­ban részt vett a békéscsabai Üj Öimiházium is, és miután a vá­iskola'* Új Gimnázium rös iskolái közül a kitűzött fel­tételeket a legjobban teljesítet­te, elnyerté a „Tissia iskola’ elmet. Az iskolái a KISZ megyei bi­zottsága és a megyei tanács dí­szes oklevéllel és magnetofon­nal jutamazta. Sárgulási bál A szarvasi Teséedik Sámuel Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum 1970-ben végző hallgatod Fogadóóra A soron kővetkező fogadóórá­kat dr. Kertész Márton, a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára tartja, május 23— j án, szombaton délelőtt 9—12 óráig, hivatali helyiségében, Bé­késcsabán, Felsőkörös sor, Iro­daház. május 23-án sárgulási bált és búcsúprogramot rendeznek az intézetben. A nap eseménysoro­zata reggel 8 órakor diákbúcsűz- tatóval kezdődik, majd a végzőé hallgatók búcsúznak a Szarvasi Állami Gazdaság vezetőitől. Fél 11 órakor rendezik meg az ün­nepi felvonulást, 11 órakor az ünnepélyt, majd a végzősök az intézettől búcsúznak. A vidám programmal gazda­gított sárgulási bál este 7 órakor kezdődik az intézet aulájában. dea-bökrot, percekig gyönyör­ködött benne, egy szálat lesza­kított. ballagott tovább, aztán egy fa mögül valaki puskatus­sal fejbevágta... — Nézzétek, milyen csoda­bogarat hoztam nektek! — ri­koltott Ernest, amint kilépett a sűrűből, hóna alatt az esz­méletlen Honda Lászlóval. Ez az Ernest éppoly hatalmas ter­metű volt, mint senihor Mulle- ro, éppoly szőke, de sokkal fia­talabb, darabosabb, durvább arcú. Az Aranypatak partjára épí­tett takaros házikó tornácán a két férfi abbahagyta a heve­nyészett térkép tanulmányozá­sát és a hang irányába fordult. Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy barna hajú, kö­zéptermetű, kövérkés, lassú mozgású, lassú beszédű ember. Franz Eberhardt. Harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsák­mányát. — Csak megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vi­gyorogva —. nemsoká magához tér. Az volt a fickónak a sze­rencséje, hogy egy pillanatra tisztán kivehettem az arcát, láttam, hogy idegen. Gondo ■ lom ,azok közül való, akikről tegnap este meséltél, Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Valami elektromos vigéc. Egy dummer Kerl, a Floréstában csak ült és hallgatott, az anyanyelvén kívül mást nem beszél. — Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgondol­kozva, mintegy önmagának Bberhardt. — Vajon ki küld­hette? Müller mosolyogva Csóválta a fejét. — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha arra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egyszerűen elfe­lejtették tájékoztatni az ösvé­nyek tiszteletéről. Vagy nem értette meg, amit mondtak ne­ki. Elcsavargott. Figyeljétek, már eszmél is... Ernest, tölts bele pálinkát és ha teljesen magához tér, udvariasan kísérd vissza a főtérre a társaihoz. Nem bántod, érted? Semmi ér­telme, hogy esetleges kelle­metlenségeket csináljunk ma­gunknak most, amikor ilyen szépen alakulnak a dolgaink. Folytassuk a munkát... — Hát — mondta vontatot­tan Eberhardt —, azért min­denesetre addig is beszéljünk portugálul vagy franciául, tu­domásom szerint sok magvar konyít valamit a mi nyelvün­kön. Müller és Eberhardt ismét a térkép fölé hajolt, folytatták a beszélgetést. Ernest, aki szem­mel láthatóan nem volt egyen­rangú társ a trióban, inkább amolyan testőriéi«, kellemetle­nül beballagott a házba, fél palack pálinkát hozott ki. In­tett Hondának, hogy nyissa ki a száját és mérsékelt lelkese­déssel, csák úgy az üvegből, megitatta. Sajnálta a drága italt. Hátha még sejtette volna, hogy ennek a pár kortynak mi­lyen végzetes következménye lesz társai messzemenő tervei­re... (Folytatjuk) Sok hűhó semmiért Jelenet a Sok hüho-búii Tolnai Géza és Hogyan talál egymásra a fél­tékeny Claudio és a bájos Merő, hogyan nyeri el egymásban a boldogságot a szemérmes, sze­relmét leplező, csipkelödö-csú- fulódó Benedek ée Beatrice, és hogy milyen a világ körülöttük — ez Shakespeare pompás víg­játéké, a Sok hűhó semmiért. Persze, ha csak ennyi lenne, nem lenne Shakespeare, és hogy nem ennyi, ezért nagy próba egy-egy Shakespcare-reinek be­mutatása. Ritkán is vállalkoz­nak rá színházaink, még Buda­pesten is, ahol pedig az anyagi­művészi koncentráció mégis­csak erősebb. A békéscsabai színház évek óta letesz egy-egy Shakespeare-elŐadást a közön­ség asztalára, még most is a si­ker jó izeivel emlékezünk a Vízkereszt-re, a Szefitivánéji álom-ra és az Othello-ra. Sándor János, a színház főrendezője vállalkozott arra, hogy a Sok hühó-t hozza az idén, a válasz­tás is helyesnek bizonyult, és úgy tűnik, hogy a lehetőségek adottak voltak ahhoz, hogy a bemutató a jó előadások közé emelje ezt a mostanit. Rengeteg színházi élmény kö­zepette is úgy érzi az ember, hogy Shakespeare mindennél több, mindenné] masabb és tel­jesebb élményt nyújt, minden­kinél igazabb híreket hoz az emberről, a valóságról, értelem­ről-érzelemről, indulatokról, szenvedélyekről, reneszánsz élet­vidámságról. Most ezt a Shakes­peare-1 láttuk, ezt hallottuk. És külön Öröm, hogy a nagy angol vfg játékainak lényeges jellem­zőjét, a romantikus költőiséget nemcsak a rendező, hanem a szí­nészi szándék és megérzés is aláhúzza, mese] ez a színpad, elmond egy megkapó, megköny- nyeztető gyönyörű mesét, a sze­relemről, az egymásra találás csodájáról, a földi lét igaz ér­telméről. De miként nincs ró­zsa tövis nélkül.' nincs betelje­sülés, nincs1 harmónia diszhar­mónia nélkül, nincs öröm bánat nélkül, nincs jóság gonoszság nélkül, nincs tiszta, nagy törek­vés ellenséges, irigv gyűlölkö­dés nélkül: a mese hőseinek sor­sa önmagában hordozza a tra­gédiákat is. És. hogy végül min­den jóra fordul, az csak örök mese-szabály, érezni is, hogv itt, ezen a ponton mintha a valóság ellen látszana a drámaíró, meg­nyugtat ugyan, de a cselszövés, a gonoszság, az irigység csak ideig-óráig vonuf vissza, hadál­lásai mögül tovább les a bol­dogokra. akik ú?v vélik: nem árthat többé nekik semmi rossz. Miklós, Szekeres Ilona, Simon Szabó Éva. A hit a befejezés lényege, a hit, hogy a rossz felett mindig a jó­nak kell győznie, hogy nem le­het az, hogy szép, igaz, őszinte emberi akarások ne győzzenek. A gonosz János grófot fegyve­resek hozzák Don Pedre elé, de a gonoszságot nem fogták el ve­le, tovább él másokban, az ámy-areü emberekben, akik nem a fényre, nem a fenségesen szép ember-arcú emberekre es­küdnek. „Rá se gondolt regge­lig I” mondja vidáman Benedek, és ebben a mondatban nyilván­valóan ott van: reggelig, de reg­gel újra szembe kell nézni a gonoszsággal, az irigységgel, j j mert aki nem néz szembe vele, j j elveszik. j Vígjáték, és íme, mennyi gon- ; dolat! Persze, Shakespearc-ről van szó, és egy jó előadásról, melyből félreérthettem!! Világít | az. hogy rendezői, színészi, dísz- ! lettervezőí, jelmeztervezői szán- : dék csak egy lehetett: jó elő- I adást produkálni. Nem mintha j más alkalommal ezt. kétségbe vonhatnánk, de a szándék erei« ezúttal különösen érezhe- j I tő, És két színészi remekelés. a j , Szabó Éváé és Szoboszlay Sán- i dóré. és az egész együttes köze- j lien egyszintű, igényes játéka az I utóbbi évadok egyik: legjelentő­sebb Sh a kespea re-elő adása v á avatják a Sók hűhó múlt pén­teki bemutatóját. Említést érdé. mel néhány jó ötlet is-, a szín- változások ügyes, a játékba illő megoldásai az olaszos tempera­mentum számtalan-jelű megnyi­latkozása. amély jót megfér még a hercegi koronával 19, és ez természetes | az, hogy Sándor János kereste és megtalálta azt a játékstílust, mely minden ösz- szetevőjével az emberi megkö­zelítést szolgálja, A szereplők, és nem árt még egyszer aláhúzni, jól azonosul­tak Shakespeare vígjátékéval, gondolataival, látszik, hogy a rendezés kifejezetten arra töre­kedett, hogy Mbohtakosml en­gedje a színész megérzéséit, öt­leteit, finom játékéit, hogy ne bilincs legyen a rendezői kon­cepció, hanem felszabadító in­dukció, a játék teljességének megragadására serkentő erő. így történhetett, hogy két különösén remek színészi alakítás tanúja volt a premier közönsége. Szabó Éva Beatrlcét sokszínűén, plasz­tikusan keltette életre, apró kis vállrándításaiból, a szoknyáját felemelő, összecsippentő, pimasz kis mozdulataiból, szép szöveg­mondásából könnyedén született meg az igazi Beatrice. Nem ke­vésbé hasonló sikerű Szoboszlay Sándor Benedek-le, ennyi hu­mort, jól érzett és határokat is­merő komédiásáét ritkán látha­tunk a színpadon. Emberi, fér­fiasa vendég Peczkay Endre mint Don Pedro, megnyerő Tolnai Miklós Claudiö-ja, igazi rene­szánsz figura Simon Géza alakí­tásában Leonato, Messina kor­mányzója, komoly, szép Szeke­re s Ilona Hero-ja, gonosz intri- kus Gonda György János gróf szerepében. Telitalálat, és a tu­datos színészi szerepfelépítés jó példája Körösztös István Ga­lagonya alakítása, tökéletes epi­zód Szerencsi Hugó mint Bun­kos, és Kovács Lajos mint Fa­szén, az éjjeliőr. Tetszett a fölé­nyes nyugalmat sugárzó Valkay Pál Antonio szerepében, és a többiek is: Kalmár Zsuzsa, Cset- nák Árpád, Várkonyi András, Török Virág, Háromszéki Péter, Hunyadkürti István, Bártfay Gusztáv, A díszlet az olasz-stí­lust rezonálja, sZép munka, Ciá- nyi Árpádot dicséri, a Shakes- peare-nél annyira fontos jelme­zeket Vágvölgyi Ilona tervezte, értő művészétté! Az én szegény Maratom sUtmmssi 1970. MÁJUS 21. 5 Érzelmes, emberien szép tor- , ténet .Arbuzov: Az én szegény Maratom című drámája, melyet j háromrészes párbeszédnek ne­vez. A színpad mestere ez a szovjet író, jó szemű lélektani i megfigyelő, ugyanakkor lírikus, alakjait utánozhatatlan költői báj lengi körül, sugárzik e7 a köllőiség, mely csak éppen any- nyival emeli fel a földről az j egész történetet, hogy érezzük: j ide tartozik, de a lélek mélysé- | geiből fakad. Muzsika a színpa- . dón, emberi, tiszta kitárulkozás, életvágy, küzdenitudás, szenve­dély és remény. Sokarcú érzel­mi motiváció, fényt gyújt a lé­lek, a szív mélységeiben, és a legtel.lesebb emberi igazság kö­ré szövi három ember találkozá­sát, szerelmét, és útvesztőit. Az igazság pedig: a halál előtt . Egyetlen nappal is érdemes újra- | kezdeni. Érdemes küzdeni, re*- ' ménykednt. Az örök újrakezdés lehetősé­ge és tudata fűti Arbuzov ifjú hőseit, akik a háború vérziva- arában találkoznak, és másfél 'vtized telik el, míg Marat és ; IJda szerelme beteljesedhet, mert Igaz. S Leonyidik, a har­madik, „mert kevésbé szerette Lidót, mint Marat” elmegy, hogy újrakezdje az életét. Valóban érzelmes talán ki­csit melankolikus a történet, de teli élettel, teli ragyogással Há­rom remek színészi feladat és a rendezői, hasonlóan erőt pró­báló. Máté Lajos jól állja a pró­bát, az előadás szép, szenvedé­lyes, jó ritmusú, egy pillanatig sem fárasztó, pedig hosszú a darab, és kevés a szereplő. Lá­dát Felkai Eszter alakítja bár­sonyos melegséggel, ösztönösen megérezve azokat a pillanato­kat, amikor a lány. az asszony az erősebb, amikor kimondott szavai, félmozdulatai, könnye és mosolya elég a pillanat telítésé­hez. Prózai szerepben még nem láttuk, Lidája ígéretes alakítás. Második szereposztásban Leh- tyán Katalin játsza Ládát. Fino­man rezonál partnered játéká­ra. meggyőző, atmoszféra-terem- tő. Különösen a második rész­ben tetszett. Okos gondolat volt a kettős szereposztás. KomiCs Lajos alakítja Leonyidiket. Kiér­lelt. kitűnő. Ügy látszik, a fi­atal művész egyre elmélyülteb­ben érzi és érti szerepeit, ebben az alakításban nagy ígéretek sejlenek. Egyszerű, tudatos szí­nészi eszközökkel formálja meg Maratot Gonda György. Játékos, érzésekkel telített, tiszta ember; hiszünk neki. Értékes és ötle­tes Kabódi Sándor díszlete, a mű és az előadás stílusát követi, sőt hangsúlyozza. A stúdiószínház újabb bemu­tatója siker, reméljük, folytatá­sa lesz még. Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents