Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
MÁRKA: AZ ENDRŐDI CIPŐ Nem titok és joggal büszkék rá a községbeliek, az endrődi cipő: világmárka. Ez persze nem új dolog, s különben is. az Endrődi Cipész Szövetkezet dolgozóinak most az új üzem elkészülte a legnagyobb szenzáció. Az új üzem, már a község határát jelző táblán túl, Endrőd és Gyoma között emelkedik és készteti kérdezősködósre a gyanútlan idegent, vajon mi lehet itt. A szövetkezet dolgozói az új épület hatalmas csarnokait április 6-án foglalták el. Mind ez ideig nem volt látványos avató ünnepség, pezsgődurrogtató dáridó. Csendben, szinte észrevétlenül kezdődött meg itt a termelés. E két oldalon kíséreljük meg érzékeltetni az új üzemrész beindulásának jelentőségét. Ahogy elkezdődött A múltat Idézni nemcsak azért torokszorítóan izgalmas, mert a mindenkori kezdés idővel történelmivé nemesedik, hanem azért is, mert jó alapot ad az összehasonlításra. Ne tűnjön ill űzi órámból ásnak, de 23 évvel ezelőtt alakult, a mai elődjének számító két szövetkezet — a szakmabeliek így mondják — bizony csak ,,susz- teráj” volt. A létszám a húszat sem érte el. A munka, saját szerszámokkal, egy volt kocsmahelyiségben kezdődött el. A személyenként beadott 500— mai szemmel nézve nagyon is szerény mennyiségű — késztermék értékesítése. A jó kereskedő tudja, hogy a pénzt forgatni kell. Mit tehettek. Vásárokra jártak a portékával. Alapanyaghoz úgy jutottak, hogy a bőrgyári hulladékot vették vagontételben és a gyártás közben leszaggatott nyak. láb- és hasrészeket a házilag felállított tímárműhelyben dolgozták fel. Még használt, úgyző községben munkáskéznek adott élfoglaltságot és kenyeret a szövetkezet A mai, nagy. arányú fejlesztés lehetőségének gondolata valószínűleg akkor alakult ki, amikor a hatvanas évek elején — igaz, az üzem kultúrtermében — megindult a szalagszerű termelés. Míg hét évvel ezelőtt 137170 lábbeli készült Endrédén, addig 1068-ban már több mint félmillió pár, 1969-ben 577 ezer, az idei tervben pedig 700 ezer pár az előirányzat. A számok iránt kevésbé fogékony olvasó ne riadjon meg még statisztikai összehasonlítástól! A szövetkezet 1967. január 1-től 1969. december 31-ig közel 51 millió forinttal termelt többet, mint amennyit fennállása óta összesen. Az utóbbi három esztendő alatt tehét 100 000 pár cipővel több készült, mint 19 év alatt összesen. Az endrődi cipő 1965 óta Az új. korszerű termelési lehetőségeket biztosító külső üzemrész látképe. Egy évvel ezelőtt itt még libák legeltek. 500 forint alaprészjegyen túl a szövetkezet semmi vagyonnal nem rendekezett. Hogy anyagot tudjanak vásárolni, a fizetésüket sokan a kasszában hagyták. Ám nemcsak a termelés indult be nehezen. Nehézséget akozott az akkor — Az 1971-es clpőmodellek. Széles sarok, kerek orr. nevezett „Joint” cipőt is vásároltak, es azt szétbontották, csakhogy ne maradjanak munka nélkül a szövetkezet dolgozói. A kezdeti évek jellemzésére, összehasonlításul alég megjegyezni, hogy amíg 1948- ban 69 ezer forint volt a termelési érték, az elmúlt évben csaknem 88 millió forint. Akkor 6870 pár cipő, tavaly 577 ezer pár készült Endrődön. A szövetkezet nagyobb arányú fejlődése 1957-ben kezdődött. Egyre-másra bővült az üzem, új épületek emelkedtek, egyre több endrődi és környeSárhegyi András elnököt, a szövetkezet alapító tagját arról faggattuk; mi a titka az endrődi cipő jó hírének, mi a titka a kisüzemből gyárrá növekedett cipész szövetkezet évről évre nyomon követhető, imponáló fejlődésének. A válasz, bár nagyon kézenfekvő, de rövidségében mégis szokatlan volt. — Az emberek szeretnek itt dolgozni... Hogy ez az egyszerű kijelentő mondat valójában mit je. lent, arra a magyarázatot az elnök helyett a szövetkezet dolgozói mondták el. íme egy csokorravaló a fenti kérdésre. szerez készítőinek elismerést külföldön. Tavaly például 427 ezer pár Mit készült divatos lábbeli került az országhatáron túli üzletekbe. Kellene több is, ha győznék. Az idei tervek 700 ezer páros termeléséből 500 ezer megy exportra. Gondoljuk csak el! Több mint félmillió külföldi hölgy jár endrődi cipőben. Az állítás numerikus nagyságának tényén túl azt is figyelembe kell vermi, hogy milyen hosszú és küzdelmes volt idáig az út. De az endrődi cipő bírta, becsülettel végigjárta ezt az utat — Nem ez az első munkahelyem. Igaz, csak egy eve dolgozom itt, de úgy érzem, nem is megyek el innen sehová. Megvan a pénzem is, és jó a kollektíva. — Szeretem a szép dolgokat. Higgye el, nincs szebb, mint egy szép cipő. Igaz, én egész nap csak a felsőrészeket tűzöm, de tudom, hogy az én kezem munkája is hozzáad valamit, hogy divatos, tartós legyen az a cipő. — Én mindennap egy órát utazom. Busszal és vonaton. Mindig van nálam valami olvasnivaló, nem unatkozom. Égy megszoktam már itt, mintNyughatatlan emberek ha világéletemben ezt szerettem volna csinálni. Az endrődiek nyughatatlan emberek. S megsokszorozva áll ez a megállapítás a fctsz dolgozóira, vezetőire. Hogy mást ne mondjunk, a szövetkezet valmelyik épületében mindig szerelnek, ha éppen nem új munkatermet építenek. (Konyakkor... de ne vágjunk a dolgok elébe. Maradjunk még a jelennél. Annál is inkább, mert e helyen szeretnénk bemutatni a „legnyughatatlanabbakat”, azokat, akik több mint két évtizede nyugodtan dolgoznak egy helyen. A „22 évesek”, ennyi esztendő telt el a megalakulás A két Sárhegyi a szabászgépnél. Sárhegyi András, a szövetkezet elnöke alapító tag. Ifjabb Sárhegyi András annyi éves, amennyi a szövetkezet. nyű nekik, mondhatná a laikus, .hiszen saját asztak«, lakatos, szerelő, festő, kőműves szakembereik vannak. Az új szalagot is a TMK-sok csinálták!) Most, hogy végre — hetedik kísérlet után — a kivitelező elfogadható állapotban átadhatta az éj telep épületeit; korántsem ért véget a szövetkezet életében legnagyobb beruházást jelentő fejlődés. Ha elfogadják a hosszú távú bővítést, korszerűsítésé terveiket, óta, tizenöten vannak: Bella Imre, Giricz András, Keszthelyi János, Koós László, Kulik György, Pintér László, Polányi Imre, Sárhegyi Andrásné, Szu- rovecz Elek, Szegvári János, Talán Mátyás, Tímár Imre I, Tímár László II, Uhrin György és persze az elnök, Sárhegyi András, akinek apósa is itt dolgozott és fia is itt dolgozik. Az ifjabb Sárhegyi éppen annyi idős, mint a szövetkezet Á fiatalok üzeme A szövetkezeti dolgozók átlagéletkora egy futballcsapatnak is becsületére válik. Huszonnégy év körül van! A 923 dolgozó 66 százaléka, három közül két ember, 30 éven aluli. Legtöbben, 308-an a 15—20 év közöttiek vannak. Az endrődi cipész szövetkezet a fiatalok üzeme. Az iparitanuló-képzést, a szakember-utánpótlást legdöntőbb kérdésként kezelik Endrődön. Jelenleg a termelő dolgozók közül a szakmunkások aránya 43 százalék, ám ez a szám néhány éven belül meghaladja majd az ötvenet, ha munkába állnak a szakképzett Gyomén, a gimnáziumban, három szakközépiskolai osztályban ismerkednek a környék tanulni vágyó fiataljai a cipőkészítés mesterségével, öt napot a gimnáziumban, egyet a tanműhelyben töltenek, nyáron egyhónapos szakgyakorlaton vesznek részt, s négy év után, az érettségi bizonyítvány mellé szakmunkás-képesítést is kapnak. Jártunk a szövetkezet tanműhelyeiben, láttuk a jövendő szakembereinek szorgalmas kalapálását, reszelését; amint a mesterek irányításával, közösen próbálgatták egy-két év utáni, kenyeret adó mesterPillantás a tanműhelybe. Biztosítva a szakmunkás-utánpótlás. fiatalok. A szövetkezetnek egyébként 49 első-, 82 másod- és 39 harmadéves ipari tanulója van. A többség lány. de a nók aránya a felnőtt dolgozók között is meghaladja a férfiakét. ségüket, a eipökészítést. Bá. nem túlságosan fontos, de érdekes és mindenképpen a diákokat dicséri: a tanműhely r ben készült szandálok, cipők is egytől egyig vevőre találnak majd. 1970. MÁJUS 1.
