Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-16 / 113. szám
Viharsarok, 1Q70: Kooptálás A kooptálás azt jelenti, hogy valakit, valamely szervezetbe — a választók megkérdezése nélkül — vesznek be. Egy, a szerkesztőség címére küldött tudósítói levélben találkoztam ezzel a szóval legutóbb és nem állhatom meg, hogy ne szóljak róla bővebben is. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valamely testület egy megüresedett helyére valakit beválasztanak, hanem arról, hogy „üresedés nélkül” kooptálnak. A Hazafias Népfront szeghalmi járási bizottsága — mint tudósítónk írja — hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulóján a bizottság tagjai közé választott 1945-ben született, 25 éves férfiakat és nőket. Az április végén tartott ülésen már részt is vettek az új tagok. Ott volt közöttük; Szentesi Károlyné, a füzesgyarmati November 7 mozi üzemvezetője is, aki kétszeres örömmel tett eleget a meghívásnak. Egyrészt eddig soha nem kérték még fel ilyen „tisztség” betöltésére, másrészt kiváncsi volt, hogyan zajlik le egy ilyen komoly ülés. Nem vitás, a Hazafias Népfront járási bizottsága megtiszteltetésnek szánta a 25 évesek bizottsági taggá választását, de valószínű, hogy — kimondva vagy kimondatlanul — az volt a szándék, hogy a fiatalokat megnyerve, friss erővel, bőven buzgó energiával lássanak hozzá feladataik megoldásához. Nem egyszerűen az évfordulóhoz kötött, nagyvonalú gesztusról van itt szó, hanem arról, hogy a község, a járás vezetői igénylik a fiatalok segítségét, s nemcsak a tisztséget, hanem az azzal járó kötelezettségeket és jogokat Is megosztják velük. Szentesi Károlyné és társai bizonyára jól tudják, hogy nem a korátlag javítása érdekében kerültek a járási bizottságba. Sokkal inkább azért, hogy részesei, alkotói legyenek a szőkébb haza közéletének. És végeredményben nem is elsősorban azért üdvözlöm örömmel ezt a kooptálásról szóló tudósítást, mert fiatalodik a népfrontbizottság, hanem azért, mert az ifjúságnak nagyobb közéleti szerepet biztosító szándék már önmagában is fiatalos gondolkodásra vall. B. I. MAZSOLA Olvasom az MM-ben a Kalácsba a mazsola9 cim alatt közölt diákhumort, kedvet kaptam, hogy én Is bekiUdjek néhány dolgozatból vett „aranymondást"1-H Az Engels téren van a kerületi tanács épülete, ahol az emberek sürgős dolgaikat végzik. ^ A tej olyan táplálék, amely az ember első részét fejleszti. sn Mátyás király egész nap a bokorban kuksolt, de szarvas nem jött.--i az üstökös olyan cstttag, amelynek magja van és a farkát csóválja. « Anyám 52 éves asszony, cttdneK, a fejét az élet hímporral hintette be. Dráma a fiatalokról — Mi történt a körszínpaddal? — Előadások megyeszerte A békéscsabai Viharsarok, 1970 névvel sikeresen bemutatkozó stúdiószínház a napokban újabb premierre készül; Alek- szej Nyikolajevics Arbuzov, szovjet színműíró Szegény Marat barátom című darabját május 16-án, a késő esti órákban mutatja be a Jókai Színházban. Arbuzov az 1920-as években a leningrádi és moszkvai színházakban rendezőként dolgozott, első írása 1930-ban jelent meg. Pályáját vígjátékokkal kezdte, első komoly sikerét azonban Tá- nya című színműve aratta 1939- ben. Darabjai azóta is élénk visszhangot váltanak ki, különösen a hazánkban is bemutatott Vándorévek állt hosszú ideig a szovjet színikritika pergőtüzében. Arbuzov egyébként a modem lélektani dráma vérbeli képviselője, műveiben etikai kérdésekkel foglalkozik. Hősei mindig fiatalok, témája a felnövekvő nemzedék erkölcsi töprengése, konfliktusai. Kitűnő ismerője a színpadtechnikának, de a közönség igényeinek is. Szívesen alkalmaz krónika-formát, jól példázza ezt a most bemutatásra kerülő Szegény Marat barátom; darabjainak cselekménye mindig nagyobb időszakot ölel fel, így módot talál arra, hogy az egyéniség kialakulását folyamatában ábrázolja. Ennyit tehát a szombat esti premier szerzőjéről; a Stúdió- színház előkészületi munkáiról, terveiről pedig Bencsik Ilona, a békéscsabai Ifjúsági Ház igazgatója tájékoztatott bennünket. — Az eredeti tervek szerint a Stúdiószínház az Ifjúsági Házban működött volna. Ezúttal ismét a Jókai Színházban lesz a premier. Miért? — Valóban, úgy terveztük a Jókai Színházzal egyetemben, hogy a Stúdiószínház i*t üzemel majd, de hált különböző technikai hibák miatt ismét meghiúsult az ifjúsági házbeli premier. Az előző bemutató alkalmával a világítótestek meghibásodása, illetve megkésett javítása, ezúttal pedig a körszínpad hiánya okozta az újabb csúszást. Az Ifjúsági Ház nagytermében, tartottuk volna az előadásokat, de nem a mostani, díszletépítésre alkalmatlan színpadon, hanem a nagyterem közepére állított dobogón, a körszmipadan, — Hány előadást terveznek az Arbuzov darabból? — Az előző bemutatókhoz hasonlóan, ezúttal is két békéscsabai előadást; egyet szombaton éjjel, a másodikat pedig 17-én. vasárnap délelőtt. Az előző alkalommal bemutatott két egyfelvonásost kileno községe vittük ki, ezúttal több vidéki bemutatóra és nagyobb közönségre számítunk. — Miért éppen as Arbuzov darabra esett a választás? — Elsősorban ifjúsági téméja miatt, hiszen a Stúdiószínház létrehozásakor eleve úgy terveztük, hogy ifjúsági problematikájú darabot tűzünk műsorra. Tekintve, hogy szovjet szerző művéről van sző, a Jókai Színház és az Ifjúsági Ház egyebek között ezzel is hozzá akar járulni ahhoz az ünnepségsorozathoz, amely felszabadulásunk 25. évfordulója és a Lenm-cenitenári- um jegyében zajlik megyeszer- te. A szombat este bemutatásra kerülő Arbuzov darab szerepeit Gonda György, Felkai Eszter, Bástyán Katalin és Kovács Lajos játssza. Rendező, Máté Lajos. B. M. „Dühöngő ifjúság?” — Vandálok...! Március 10-én a Tokaj-expressz I. osztályú kocsijának bőrüléseit csontig lenyúzták, az elektromos fűtő-, világító berendezéseket felaprították, az olvasólámpákat és a tükröket porrá őrölték, a WC-kagylót pedig nem kis technikai bravúr árán , fejjel lefelé fordították a munka utáni pihenésüket élvező hazautazó ifjoncok. Egy csöppet még a vasútnál maradva: egy alig negyven kilométeres szakaszon állított fel nemrég sötétség- rekordot néhány kedélyes dunántúli fiatal: kétszáztíz darab izzót ütöttek szét nyolohaitvamas egységáron rombolva. ötletgazdagságban nem nagyon maradnak el a szórakozóhelyek istápolói sem. Tükör, törülköző, szappantartó, abrosz, műbőrhuzat, hamutartó, függöny, WC-lánc vagy ruhafogas — ami mozdítható, törhető, véshető — az már mulatságként szóba jöhet. Néhány a „nagy do. bősként” számon tartott ügyek közűi. K. városának reprezentatív szállodájából egyetlen ámok- futós nap alatt 17 képet, megszámlálhatatlan — mert széttépték — lepedőt, törülközőt, 8 kis szőnyeget és egy fürdőkádat (!) mozdított el négy vállalkozó kedvű huszonéves. Hogy minek? Résziét a rendőrségi jegyzőkönyvből: „kíváncsiak voltunk, ha kicsit ráhajtunk mit tudunk elhordani. Volt ott egy nagy cserepes fa, én leginkább azt szerettem volna. De a portás sajnos pont odalátott..” Folytassuk? A tábla- és cégérgyűjtőkről, az emlékművek rombolóiról, az autótükör-fesze- getőkrőL vagy inkább a telefon- barkácsolókról szeretnének olvasni? Ez utóbbiakról egy rekord story: egyetlen éjszaka alatt szót&zerelték a főváros IX. kerületének 32 fülkéjét. (A posta becsületére legyen mondva, az elmúlt hónapokban sikerült meggátolnia a környéken a hasonló eseteket — azóta sem javított ki egyetlen fülkét sem...) Vagy a legfrissebb: Az új Metró vonalon — egy ország büszkesége — három nap aáatt nem maradt annyi állomásjelző betű, amiből egy valamirevaló bővített mondatot össze lehetne rakni. Most már tatán felesleges folytatni. Azt hiszem, egyre gondolunk, kedves olvasó... De én nem is a kidobott tízmilliókat, az idegnyúzó bosszúságot, a rombolás-látvány borzalmait emlegetném. Ne az „eredményről” — a tettesekről beszéljünk! A vandálokról — és magunkról. Az előbbieket rövid úton elintézhetjük: ritkábban feltűnni vágyó, gyakrabban hisztérikus emberkék. És fiatalok. A rendőrségi jegyzőkönyvek tanúsága szerint 90 százalékban 30-on innen. Bővebben inkább magunkról tehát. Mi is főszereplők vagyunk. Húszunkra, ötveminkre ha jut egy vandál és mégis sorozatban ők nyerik a partikat. Mi lusták vagyunk, néha gyávák. néha közömbösek — a törvény pedig enyhe „Egy tükör, negyvenhat forint, hogy ez így csak szabálysértés, na jó, legyen, ejnye, ejnye...” Hát nem. Garázdaság vagy társadalmi veszélyesség, vagy bánom én, — egészítsék ki számukra a büntető törvénykönyvet. És ha engem kérdeznek, társadalmi akció ügyben, én Maka- renkóra szavazok. Pofozkodás tekintetében különösen. Gyökér András , A cím szerint csizmáját s szögre akasztotta, de töltőtollát kézbe vette dr. Jelinek Lajos, a Békés megyei tanács jogásza és — ahogy mondani szokták — megírta emlékiratait. Tizenkét évig táncolt az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Együttesében. Fél tucat országban járt, bajuszt növesztett, s mint a szivacs, teleszívta magát olyan élményekkel, amelyek joggal tarthatnak számat a fiaital olvasók érdeklődésére. Jövő héttől kezdve adjuk közre az öt részre tervezett írás első fejezetét, az indulás és a kezdet ma már múltba nyúló, ám nem halványuló emlékeit. Később szó lesz a görögországi, svájci élményekről, egy szétrepedt nadrágról, köcsögbörésről és persze egy sok mindent megélt népi táncos kevésbé látványos, ám mozgalmas hétköznapjairól. Dudor, á Ez az antiklíma. összegubancolta a vegetatív idegrendszeremet, hol meleg, hol hideg, ma esik, holnap megfő az ember... Apropó. Dudor. Még ő is. Ma felhív telefonon, hogy tudom-e, hogy a Szatymaz kicsit beleőrült a tanulásba? Hogy többen látták, amint csendesen énekelve sétálgatott a városban és egy madzagra kötött csont félcipőt húzott maga után? Hogy a cipőbe a matematika könyvét dugta és néha könnyezve megállt, lehajolt, megsimogatta a könyvet és azt suttogta: „Pythagoraeom... Te... Te kis kopasz T” — Na és? — mondom egykedvűen ennek a Dudor névre hallgató rosszindulatú karneváli léggömbnek, — most mit vagy annyira oda? — Hogy miért? — kérdezi ő hallható borzadállyál. — Hát, honnan tudja ez a Szatymaz, hogy Pythagoras kopasz volt? Mert ha tényleg kopasz volt, akkor Szatymaz a Pythagoras- tételt minimacalcula kívülről fújja, sőt tudja a figarója nevét is, akihez a Pythagoras daueroltatni járt. Az érettségi elnök ettől a tudástól elájul, engem meg ugye, akinek a szinusz-tétel legfeljebb egy piros kutyáról jut eszébe, úgy kivág, hogy Pomáznál is csak fékezőrakétákkal tudok landolni. — Mi az, hogy a szinusz tétel a piros kutyáról jut eszedbe? — és érzem, hogy megint kuszálódni kezd a vegetatív idegrendszerem. — Egyszerű, — mondja szerényen Dudor a telefondrót túlsó végébe kapaszkodva. — A piros az egy szín. Igaz? Igaz. A kutya az lehet dakszli, fox- terrier, de uszkár is. Na kérlek, vedd a színes, meg az uszkár első szótagját..-. — Abbahagyni! — üvöltöm —*, mert elrágom a telefonmadzagot! — Na ügyi, hogy ideges vagy. Hát még én. Ugye, itt két lehetőség van; vagy agyonütjük Szatymazt, vagy tanulunk. Mindkettő képtelenség... hacsak... na ez az kisfiam. Gyere el hozzám. Ez idő szerint van egy zseniális találmányom. És letette. Ott álltam zizegő sípcsontokkal, akkora göbök- kei a vegetatív idegrendszeremen, hogy hozzájuk képest a gordiuszi csomó csak egy laza masni. — Ezzel a módszerrel már szerte a világon csodálatos eredményeket értek el — mutatott egy Einstein fölényével rettenetes Dudor arra Philips magnóra, ami alkalmasint a papájáé. — — Ha most megindítom a szalagot, amelyre ugye vigyázni kell, mert a papa kedvence, az Ella Fitzgerald rajta van, akkor te negyven percen keresztül, kis szünetekkel azt hallod, hogy áperbé egyenlő szinusz alfa per szinusz béta... — fis Dudor, a nagy feltalálók fáradt mosolyával pillantott rám. — Mi következik ebből? Gondoltam, hogy mi, de úgy látszik, Dudor nem ismeri a Dudor bácsit, aki a tulajdon papája és ritka a haja; egyszóval erősen hasonlít a Máris szomszédhoz, j — Világos, hogy ha ezt a szalagot állandóan járatjuk és bármit csinálunk közben, de százhetvenszer halljuk, hogy áperbé egyenlő..., akkor az egészet rövidesen kívülről fújjuk, még akkor is, ha nem akarjuk. Szólt és bekapcsolta a magnót. És ment az áperbé egyenlő szinusz alfa per szinusz béta, egymás után ötvenszer, százszor, százötvenszer és közben megettünk három üveg eper- lekvárt, hatvarihatoztunk, később pedig Dudor elővette a gombfoci-készletét. Akkor nyílt az ajtó és jött a Dudor bácsi. Odaért a magnóhoz és mereven nézte. — Ez mi?! — Magnetofon — felette Dudor türelmesen. — De ez? Ami szót?! —< A Pythagoras-tétet — így Dudor egy idegroncs matematikatanár nyugalmával. — Te nekem ne feleselj, ez te vagy! De hol van az Ella Fitzgerald?! — A szalagon. — Te, nekem ne szájalj, az Ella azt nem énekli, hogy „egy háromszögben két oldal aránya egyenlő. 5 Hehe... — vihogott vacogva Dudor és egy lepedőt kezdett csíkokra hasogatni azzal a szándékkal, hogy talán még sikerül leereszkednie az ablakon át a földszintre. — Az is lehet, hogy nem ismered ezt a számát, mert... — DezsőöőU! — ez a Dudor családi beceneve. — Dezsőőő, én most....! Akkor eljöttem. Szatymazt gyakran látom énekelve sétálgatni a csau félcipővel a városban, de Dudorról még semmi hiti j—Cné^ B. Máté
