Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

Egy pályázat margójára

Lapunk tudósítása és az or- \ szagos sajtó rövid hírei jelezték, hogy a Hazafias Népfront i Országos Tanácsa és az Orszá- j gos Népművelési Tanács együt- j tes pályázata felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére I sikerrel zárult. Mint ismeretes, a pályázati felhívás célja az volt, hogy minél több olyan honismereti, helytörténeti munl<a, írásos visszaemlékezés, illetve egyéb műfajú alkotás szülessék, amely az eltelt szabad negyedszázad eseményeit hitelesen dokumentálja. A pályamunkák beküldési határideje 1969. december 31-e volt és június 3-tól folyamatosan 56 pályamunka érkezett a Békés megyei lebonyolító szerv, a Hazafias Népfront megyei titkársága címére. Ugyancsak a pályázat rangjára jellemző, hogy meghirdetésekor megyei díjakat nem tűztek ki, de a beérkezett pályamunkák mennyisége és színvonala szükségessé tette a megyei jutalmazási alapok megteremtését. A megyei helyezettek jutalmazásához pénz- és tárgyjutalmakkal összesen tizennégy intéz- mány járult hozzá, a Szerszám- és Gépelemek Gyára, a Szarvasi Állami Gazdaság, az Állatfor- galmi Vállalat, a Békéscsabai , Vasipari Ktsz, a battonyai Pe- ! tőfi Termelőszövetkezet és még jó néhányon.

A gesztus — mert az — figyelemre méltó s amire elsősorban felfigyeltünk, az a jutalmazó szervek összetétele, másodsorban pedig meglepően nagy számuk. Azt bizonyítja, hogy egy jó szervező irányítá- sával — adott esetben a Hazafias Népfront — nagyobb hord- ' erejű kulturális célok is megvalósíthatók. A mostani pályázat ékes bizonyítéka annak, hogy ami egy szerv erejét, első- , sorban anyagi erejét meghaladó feladat, az kollektív összefogással könnyen megoldható. \ Bizonyítéka továbbá annak is, hogy nemcsak ilyen reprezentatív, de folyamatos kulturális 1 feladatok megvalósítását teheti egyszerűbbé. Mert ki tagadná, hogy ami egy intézmény számára irreális erőfeszítés, pél- | dául a hajdanán kiadott Békés megyei irodalmi füzetek feltámasztása, antológiák bővítése,

A geológus meghökkent, kissé hátrább lépett, megköszorülte a torkát.

— Khm ... arról van szó, kérem ...

— Arról van szó — szakította félbe gorombán a bajnok —, hogy minden tojásfejű jenki hülyének nézi azokat, akiknek nincs legalább három diplomájuk. Nekem és a barátaimnak nincs, de azért megvan a magunkhoz való eszünk. Nulla egész kéttizedes ember — olyan nincs! Az ilyennek ötször kellene kisebbnek, könnyebbnek lennie, mint mi vagyunk. Ilyen súlycsoport nem létezik! Ki látott harminc-harmincöt centi magas, tíz-tizenöt kilós emberkéket? Még a törpék is nagyobbak! Szóval — ez egy nagy hazugság! Ezt meg kellett mondanom, mert nem lehet nekivágni a világnak úgy, hogy egy öreg gringó már az elején elkezd össze-vissza beszélni, és félre akarja vezetni az egész társaságot!

— Kikérem magamnak ezt a hangot! — kiáltotta a profesz- szor.

Talán tettlegességig is elfajult volna a vita, ha közbe nem lép Anna asszony, aki eddig a földön ülő légikisasszony bokájával foglalatoskodott. néhány szakavatott mozdulattal azt rántotta helyre. Most felugrott, Bobo elé állt.

— Nyughass, kisfiam! — intette rendre. — A tudomány nagy dolog, te ahhoz nem értesz, ne üsd bele az orrodat! Ha ez a miszter fel akar mászni arra a fára, hogy egy négyzetkilométeren belül találjon egy olyan apró emberkét magáaz a mostanihoz hasonló ügyes kooperációval könnyűszerrel

realizálható.

Az is nyilvánvaló, s egyebek közt a mostani pályázat színvonala, sikere tanúsítja legékesebben, hogy alkotókban, mégpedig jó tollú, sAnvonalas produkciókra képes alkotókban nincs hiány. Persze a pályaművek jelentős hányada helytörténeti-honismereti problematikájú, de szép számmal akad szépirodalmi igénnyét megírt alkotása is. A helytörténeti írások helyet kaphatnak az azonos profilú Békési Életben, de mi történik a prózaírókkal, költőkkel, művészet- és irodalomtörténészekkel? Van-e valamiféle publikálásra alkalmas fórumuk; olyan fórum, amely saját fejlődésük műhelye lehetne? Nincs, hiszen az egyedüli, szép- irodalmi alkotásoltat is közlő Népújság Köröstáj melléklete sem terjedelméből, sem jellegéből adódóan nem alkalmas erre a feladatra.

Továbbá; egy kollektív támogatással létrejövő irodalmi-művészeti folyóirat vajon csak leendő szerzőinek, munkatársainak jelent majd valamit? Csak és kizárólag saját fejlődésüket segíti majd? Felesleges tovább folytatni, hiszen nyilvánvaló; megyénk kulturális életének egyik létfontosságú ösztönzője, a szűkebb pátriában végzett alkotómunka legpontosabb tükre egy — egyelőre még hiányzó — folyóirat lenne.

Pályázat és folyóirat: következtetésünk kissé különösnek tűnhet, de vajon csakugyan különös? A mostani pályázat rangos alkotásai — az országos díjat nyert Jakab Mihály. Kiss Béla, Pásztor Béla, Fekete An- talné és még sorolhatnánk — rangos alkotógárda jelenlétét és működését bizonyítja. A nagymérvű támogatás, az említett tizennégy intézmény segítőkészsége pedig azt, hogy egy folyóirat létrehozása anyagi szempontból sem talajtalan.

Ez tehát, amit egy jól sikerült pályázat margójára feljegyezhetünk. A kollektivitás rendünk legszebb jellemzője, olyan erény, amely a felszabadulási pályázathoz hasonlóan még sok nagy horderejű feladat menva- lósítója lehet. B. M.

nak, bizonyára tudja, hogy mit ■ csinál.

A mulatt fiú lesütötte a sze- : mét, félrevnult. A Mama Baril- 5 la parancsnokhoz fordult, aki ■ kissé távolabb, közvetlenül a víz 5 partján állott, és a vállát boro- ; gáttá. ;

— Parancsnok — mondta An- ! na asszony —, önnek mi az ál- : lás pontja?

A főpilóta felegyenesedett, • megfordult, körülhordozta te- ; kintetét a társaságon.

— Mennünk kell — jelentette ; ki határozottan. — Elindulunk a j folyóparton, felfelé. De nem j most, rögtön. Izabella kisasz- i szonynak legalább egy órát pi- j hentetnie kell a lábát, hogy ve- ; lünk tarthasson Ez a kénysze- • rűség lehetővé teszi, hogy a ; professzor úr elgondolását is ! megvalósítsuk. Ő és talán a két : magyar utasunk ellátogathatna : ahhoz a carnaubapálmához. Mi S pedig közben összegyűjtünk • egy ebédre valót azokból a ha- I lakból, amelyeket a robbanás el- ! kábított, tüzet rakunk, megsüt- j jük őket nyárson. Állapodjunk • meg abban, hogy másfél órán • belül a professzor úr különítmé- j nye visszatér. Akkor eszünk, ; aztán útnak indulunk. Rendben j van? Mindenki egyetért? Hát ■ akkor, szerencsés felderítést. . ! ! Mi pedig fogjunk munkához! !

Ewans intett a szőke magyar- ; nak, az karonfogta társát, és a j háromtagú kis osztag benyo- j mult a fák, a bokrok közé. A : professzor nyakában ott lógott ■ Juanita színházi látcsöve, a bal ! karja könyökhajlatában a piros : napernyő. i

Elnyelte őket a sűrűség.

(Folytatjuk) ;

Járási dalostalálkozó Békésen

Nőit a fogyasztás tejből és tejtermékekből

A Hajdú megyei Tejipari Vállalat békéscsabai üzemének ellátási területén az idén csaknem 12 százalékkal nőtt a fogyasztás tejből és tejtermékekből. Elősegítette ezt a korszerűbb csomagolás és a választék bővítése. Tavaly kezdték meg a mazsolás, vaníliás krémtúró gyártását, amit a vásárlók igen megkedveltek és ma már havonta 10— 12 mázsa kerül belőle az üzletekbe. Újdonság a Szegeden, félkilós csomagolásban készülő félzsíros krémtúró, amelynek a szállítását nemrég kezdték meg. Sokan keresik a gomolyatúrót,1 amely május végéig kedvezményes áron kapható.

Fúvószenekar indulójára me- i netelő úttörőruhás fiúk és lányok vidám dalolása teremtett ünnepi hangulatot 1970. május 9-ón Békés község főtérén Az 1919-es hősök emlékművének megkoszorúzása után a művelődési központban kezdődött meg a járási úttörő dalostalálkozó. A színpad felett hatalmas betűk hirdették a találkozó jelszavát: „Szabad hazában Lenin útján”. A felhangzó trombita fanfár után Hüttner Vilmos járási úttörőtitkár köszöntötte a résztvevőket. A rendező szervek, a járási művelődésügyi osztály és a járási úttörőelnökség dicséretes munkájának köszönhető, hogy filmfelvevőgép, magnó és fényképezőgépek rözi tették az iskolai énekkarok, kamarakórusok, népitánc-csoportok és szólisták bemutatóját. Sok arany-, ezüst-, és bronz oklevél talált gazdára. A 100 és 200 forintos

I könyvvásárlási utalvány mellé az együttesek a KlSZ-alapszer- vezetek értékes ajándékait kapták.

A színvonalas szereplésért dicséret ilipt minden résTtve-’őt. Külön ki kell emelni a sokat fejlődött mezöberényi 2. sz. ált. iskola nagy kórusát, a békési 1. és 3 sz. skola kamarakórusait, és a mező megy éri aranyokleveles népitánc-csoport műsorát. Ez utóbbiak az úttörők megyei nemzetiségi kulturális szemléjén méltán nyerték el a csehszlovák nagykövetség különdíját. Sikerrel mutatkozott be a békési 1. sz. ált. iskola cigány kamarakórusa,

A demonstráció résztvevői a műsor befejeztével Rossa- A felszabadulás dalának közös éneklésével emlékeztek a fasizmus felett aratott győzelemre, a béke első napjára.

Fejes Antal

A Sarkadi Cukorgyárban a

Béke brigád elsőként tűzte célul a szocialista cím elnyerését. Azóta immár tizenegyszer érdemelte ki a megtisztelő címet. Tagjai építőipait szakmunkások. Van közöttük négy ács, két mintaasztalos, valamint egy-egyi kőműves, vasbetonszerelő, aszta-! los és bognár.

A brigád-, egyúttal művezető Simkó Ferenc. Amolyan örök-, mozgó, magas, szikár ember, akit egyáltalán nem fenyeget az elhízás veszélye.

Társai legszebb erényének aj gyárhoz való hűséget tartja. Mindnyájan szeretik a munkahelyüket, amelyért szívesen hoznak áldozatot is. Ök voltak azok, akik többek között a fel- szabadulási emlékművet Kovács József építésvezető terve szerint kifaragták és felállították. Néhány évvel ezelőtt ők építették a Lenin-szobor talapzatát. Szabad ideiükben, ellenszolgáltatás nélkül.

Tavaly novemberben 300 ezer forint bírság kifizetésére kötelezték volna a gyárat, ha nem oldja meg a szennyvízelvezetést és tárolásit. A brigád — bár nem munkaköri kötelessége — vállalta a nagy esőben, sárban is a csőfektetés és vizátemelés embertelenül nehéz feladatát. Amikor pedig a kampányban a melasz tárolásához ki kellett takarítani a pakuratartályt, ismét a Béke brigád vállalta a rendkívül megerőltető és egészségre is ártalmas munkát.

Most az ácsok a cukorcsomagoló csarnok építkezésénél állványoznak. Petri András Németi István és Marik Mihály immár 20 éve ennek a gyárnak! a munkásai és soha eszükbe sem jutott, hogy máshová menjenek dolgozni. Németi István különösen azt tartja vonzónak, hogy a vezetők a nehéz helyzetekben is számítanak a brigádra. Mindnyájan érzik, hogy itt szükség van rájuk.

Ennyire lehel ön/ő

Petri András az igazságot sze- leti.

— Ki mennyit dolgozik, any- nyit ér, s ez a lényeg. Mi nem egymás háta mögött beszélünk, nálunk nincsenek külön utak — mondja.

A brigád tagjai az évek során egyre igényesebbé váltak önmagukkal és társaikkal szemben.

Á munkában nemcsak azt a követelmény állitottág maguk elé, hogy dől re zni. hanem gondolkodni is kell. Ennek eredménye, hogy sorra-rendre újítottak, ésszerűsítettek. Csak a jelentősebbeket adták be a vállalathoz. A műszaki rajz elkészítéséhez segítséget nyújtott és nyújt jelenleg is Kovács József építésvezető.

— önzetlenül? — kockáztatom meg a kérdést.

— No, nem éppen — válaszol

és hogy érthetőbben megmagyarázza mit ért ez alatt, bemutat egy darut, amin semmi különösebb látványosság nincs.

Akkor készítette Petri András, amikor a gyár kerítését kezdték építeni. A betonlapokat ezzel a daruval emelik be, mégpedig kevés fáradsággal és balesetmentesen. — Ez volt az építésvezető „haszna”. Ennyire lehet is „önző”.

Cégény András vasbetonszerelőről az a hír járja, hogy ő a j gyár ezermestere. Újításainak, j ésszerűsítéseinek se szeri, se száma. De ő ezeknek a legnagyobb részét csak a saját és tár- í sai munkájának a megkönnyítő- j sére konstruálta. Ha pedig vala- i kinek valamilyen jó elgondolása J van, elég egyszer kérni, hogy I segítsen.

Először figyelmeztették j

És a köszönetén kívül soha semmit nem vár érte. Legfeljebb. ha az újítási díjból valaki meghívja egy pohár sörre, j Ilyenkor egyébként az egész: brigád hivatalos a fehér asztalhoz.

Legtöbb újítási javaslatot Sím-} kó Ferenc adott be, melyek kö- í zül 52-őt fogadott el a vállalat. | Ha azt a sok pénzt, amit 25 évre elosztva kapott értük, száz- í forintosokban elébe raknák, talán az egyik kezében el sem férne. A gyárnak pedig több mint egymillió forint haszna szár- j mázott az újításaiból. Ezért már' kiérdemelte a Kiváló újítói jel-! vény arany fokozatát is.

A brigád az emberi magaitar-i tás mércéjét is igen magasra i állította. Néhány éve történt, hogy Szűcs Imre ács italoson jelent meg közöttük. Mindnyá-: jan elismerték, hogy kitűnő} munkaerő, ám az nem jogcím aj fegyelem megsértésére. Először; figyelmeztették, aztán amikor i ismét többet ivott a kelleténél,! egy év próbaidőt adtak neki.1 Emiatt az äranykoszorüs jelvényt csak tavaly kapta meg először.

— Igazságosan jártak el? — kérdem most már az idők távlatában Szűcs Imrétől.

Kitérő választ ad:

— Három éve állom a sarat.

Az idén a brigád javaslatára

Kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki.

Nagy Imre bognárral van még egy is baj. A brigádvezető legalábbis így fogalmaz. Nemrég ugyanis elhívták a műhelyből a szomszédját és ő társa munkahelyét rendetlenül hagyta.

Sokat dolgozott már

Beszélgetés közben azonban úgy érzem, hogy más is van a háttérben. Talán valami olyan személyes ellenszenv, amit pontosan egyikük sem tud megmagyarázni. Nagy Imre őszintén kimondja, ami bántja:

— Érzem azt a finom nyomást... Jön a bérrendezés és én nem férek a keretbe... Ha prémium van. akkor sem. Igaz. amikor kifogást emelek, megmondja a szemembe, hogy van aki jobban megérdemli. Ideges vagyok, háborúban voltam, Simkó elvtárs is ideges. Négy fiam van. taníttattam őket sok gonddal, küzdelemmel. Ezt valahogy jobban meg kellene érteni.

Igen. olykor a szocialista brigádok tagjai között is nézeteltérések támadhatnak. Nagy Imre az egyetlen, aki ilyen keserű szájízzel beszél. És mintha meg is könnyebbülne. amikor azt ami benne felgyülemlett, kimondja, mert az arca derűsebbé válik:

— A 7,élt szeretem ezt a brigádot. Ha nem így lenne, odébbállnék.

Simkó Ferencnek nemigen van rá szava. Talán majd beszélnek még róla egymás között a brigád tagjai.

Tóth Lajos kőműves sokkal vidámabb. Egyszer, amikor a mérlegházat építette, már írt róla a Népújság és örül. hogy most, nyugdíj előtt újra a lapba kerül a neve,

Az 59 éves kor nem látszik meg rajta. Meg is jegyzi:

— Ebben a brigádban egyszerűen nem lehet megöregedni.

Pedig sokat dolgozott már életében és ma sem sajnálja a fáradságot.

Pásztor Béla

TISZÁNTÚLI TALAJJAVÍTÓ ÉS TALAJVÉDELMI VÁLLALAT KÖZPONTJA

felvételre keres; megfelelő végzettségű és gyakorlattal rendelkező:

TERVEZŐ — ELEMZŐ SZÁMLAELLENŐR PÉNZÜGYI ELŐADÖ ANYAGGAZDÁLKODÁSI ELŐADÓ GYORS- ÉS GÉPÍRNI TUDÓ ÁLTALÁNOS ADM.

MUNKAERŐKET.

Jelentkezes a vállalat központjában,

Szarvas, Budai N. A. u. 5. x