Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

I iizelőg'oiidok Humoros formában frt levelet szerkesztőségünkhöz a békéscsa­bai Kádi Józsefné, s bár a levél tréfás kedvvel íródott, nagyon is komoly a tartalma. „Áprilisban nem kis meglepe­téssel vettem tudomásul — ír­ja —, hogy az április l'-i be­csapás, lóvátevés, stb. kedves szokása nemhogy elavult volna,! sót kiterjed egész hónapra. A nagyon szellemes április 1-én megjelent, képpel illusztrált to­ronyházak és üresen álló lakások cikk mellé, nyilván konkurenciá­ból egy másik, kevésbé kedves írás került a Békés megyei Nép. újságba. Megjelent egy hirde­tés, és egy cikk, hogy aki áp­rilis 6-tól június 20-jg vásárol- j ja meg tüzelőjét, az 10 száza-1 lék kedvezményben részesül, e! cikk részletesen kifejtette, hogy! 25 fajta hazai szénre és 4 fajta : brikettre vonatkozik e kedvez-, mény. Ennek ellenére április 7- ! én vásárolt 25 mázsa barna da- j rabos szénhez nem számoltak 10 i százalék engedményt. Érdeklő­désemre azt a választ kaptam, i hogy ez nem vonatkozik minden szénre, jelenleg csak a dióra és például, ha egy város nem kap egy bizonyos fajta szenet, abból ugye nem adhatnak 10 százalék engedményt Ezt én nagy- nehezen meg fc értettem, csak azt nem, hogyha egy város nem j kap egy bizonyos fajta szenet, 1 úgy, abból hogyan lehetne ven- I ni? * Előszói- nagyon felháborod-! tarn, mert gondoltam, hogy ez a hirdetés csakis illetékesektől j jöhet — nyilván nem a sarki pék adta fél —, de azután rá- : jöttem, hogy ez utólagos április! 1. Röstellkedve vallom be, hogy ennyire hiányában vagyok a hu- [ morérziéknek és nem kapcsoltam | azonnal. Hiszen, ha jól utána- | néznék, talán az elmúlt húszon, öt évben összesen nem volt 25 fajta szén Békéscsabán. Így te­hát azonnal észre kellett volna vennem a hirdetésben és cikk­ben rejlő humort.” * H. M. aláírással ugyancsak a TÜZÉP munkáját bíráló levelet kaptunk. „Több dolgozótársam és saját magam nevé­ben kérem a szerkesz­tőség segítségét — olvassuk a levélben. — Sok tüzelőutalvány került a SZOT jóvoltából 1970- ben is kiosztásra. Ez különösen a kiskeresetű embereknek je­lent nagy segítséget a téli tüze­lő beszerzéséhez. Sajnos, az idén a TÜZÉP-vállalat vasúti tele­pén, Békéscsabán áprilisban I csak hajnali sorbaállások után lehetett beváltani a kapott utal­ványt. A meg nem felelő szén miatt sokan nem szívesen vált­ják be, ugyanis csak brikett és egy más fajta szén van. A ta­valyi nehéz napok megelőzésé­re gondolva szeretnénk felhívni a vállalat figyelmét erre. A fu­varosok utalványt nem vesznek át, éppen a fentiekre való hivat, kozással. Javasolnám, hogy a TÜZÉP érkezési sorrendben ve­gye át az utalványokat és gon­doskodjon a tüzelő hazaszállí­tásáról, természetesen a fo­gyasztóval történő megállapo­dás alapján. Gondolom, hogy ez tisztessé-1 gesébb dolog lenne, mint 10 szá- ! zalékos kedvezményes vásárlást hangoztatva használhatatlan szenet ajánlani.” A tüzelőellátással kapcsolat­ban az elmúlt évben nekünk is j voltak szomorú tapasztalataink, j E két levél máris figyelmeztet. > várjuk tehát a választ a TÜZÉP illetékeseitől, hogyan akarnak gondoskodni a megfelelő vá­lasztékról és a folyamatos el­látásról. Vándorlás gipszért „Miért nem lehet alabástromgip- szet kapni a gyulai háztartási bol- j tokban? — kérdi Guidilla Miklós fog- i technikus, gyulai olvasónk. — Ez j nem mai keletű probléma és nem j is egyedül vagyok, akit bosszant. Szakmám megköveteli a gipsszel í való munkát, enélkül nem tudok ; dolgozni. A gyulai háztartási bol- j tokban viszont már nem is me- j rek kérdezősködni, mert tudom j előre, hpgy mi a válasz. Legutóbb, • amikor érdeklődtem, végül már azt , a feleletet kaptam; hogyha nem tudok máshol beszerezni, akkor j menjek el Debrecenbe”. Olvasónk leveléből érződik az a ' felettébb nagy bosszúság, amit az j ilyen válaszok kiváltottak nála. I Mint írja egy bolt vezetőjének az j lenne az elsőrendű feladata, hogy beszerezze a szükséges árut és még- ha hosszabb, rövidebb időre is, ki- , elégítse a vásárlók igényeit. Egyéb- I ként ez az állapot már március kö­zepe óta tart, s bizonyára lett vol­na lehetőség arra, hogy ezt az árut beszerezzék. Olvasónknak igaza van, hiszen, ha egyes cikkekből időnként hiány is mutatkozik, a kereskedel­mi szakembereknek van lehetőségük arra, hogy ha nem is teljes mérték­ben, de valamennyire pótolják a hiányt. Furcsa lenne való­ban, ha a gyulai vásárlók batyut kötnének a hátukra és útnak indul­nának Debrecenbe, a szükséges gipszet beszerezni, mint ahogy azt rajzolónk is elképzelte. Reméljük, rövidesen megnyugtató választ kap olvasónk, s a hozzá hasonló vásár­lók. Va gányok Furcsa hála Mikló Gyula levelében arra kér bennünket, hogy közöljük so­rait, okulásul azoknak, akik hajlamosak megfeledkezni a háláról, akkor, amikor valaki segített rajtuk. Olvasónk nyílt levélben for­dul egy csengődi emberhez: Így záródik a levél, úgy hisszük, ehhez nem kell kommentár. ,,Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom. Talán emlékszik rám. De ha rám nem is, a négyszáz forintra remélem igen. Arra a négyszáz fo­rintra, amit, mint becsületes megtaláló, két tanú és az üzletvezetőnő előtt átadtam önnek. Természetesen, mint jogos tulajdonát. Hogy miért két, illetve három tanú előtt? Azért, nehogy, ha kijózano­dott, esetleg négyezret követeljen rajtam. Kérdezheti tőlem, hogy lever lemmel miért zavarom? Hiszen ez nem ügy, ilyen és ehhez hasonló szám­talan akad. így igaz. De mégis maradt bennem egy tüske, csak azért, mert mifelénk nem az a szokás, hogy jóformán még kalapot se emelünk a becsületes emberek­nek. A törvény is foglalkozik a talált értékekkel. Tíz százalék a becsüle­tes megtalálóé. Természetesen nem tartottam és ma sem tartok rá igényt. De mifelénk minimum azt mondják: Barátom, nagyon köszönöm. Ha legközelebb megyénkben jár, ne felejtse el, itt mások a szokások Mindent megtettünk... Válása cikkünkre Ápi'ilis 30-án a Szerkesszen j velünk hasábjain „Szennyvíz a j Lázár utcában” címmel az j egyik ház lakóinak panaszáról j írtunk. A békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalattól kaptunk vá­laszt, melyből idézünk: „A cikkben szereplő Lázár u. 35. szám alatti panaszos lakók­nak igazuk van abban, hogy az általuk bejelentett szennyvíz­akna tisztíttatása nagyon körül­ményesen és nehezen megy. Házkezelőségünk a beérkezett kérelmek alapján azonnal meg­teszi a szükséges intézkedést a Vegyesipari Vállalatnál. Ebben az esetben is így történt, intéz­kedésünket megtoldottuk azzal I — amikor már megsokalltuk a I sok-sok panaszt az el nem vég- j zett szennyvízaknák tisztításé- \ val kapcsolatban —, hogy kér- í tűk a KÖJÁL és a városi tanács I vb egészségügyi osztályának se­gítségét. A megyei tanács épí­tés-közlekedési és vízügyi osz­tályától azt a választ kaptuk, hogy a közölt panasz oka: a szolgáltató vállalat berendezé­sei tönkrementek, ezek pótlása folyamatban van ,s várhatóan a III. negyedévben realizálódik. A Vegyesipari Vállalat igaz­gatójával és a szervesrészleg vezetőjével történt személyes beszélgetés alapján tájékozód­tunk: kaptak gépet, de csak egyet, ami nemigen segíti őket a lerobbant géppark kapacitá­sának növelésében. Tudatában vagyunk annak, hogy a fenti­ekben leírtakkal a probléma nincs megoldva, azonban a cik­kel kapcsolatban kénytelenek vagyunk reagálni, mivel csak az Ingatlankezelő Vállalat van megemlítve. Igaz, a lakók leve­lére választ nem küldtünk, azonban a sérelmet még aznap továbbítottuk, sőt megsürget­tük:” A válasznak természetesen hely adunk, s örülünk, hogy az Ingatlankezelő Vállalat minden tőle telhetőt megtett. Most már a Vegyesipari Vállalaton mú­lik, hogy a Lázár utca 35 szám alatti lakók panaszát véglege­sen orvosolja. Reméljük, nem kell sokáig várniuk. Sokszor irtunk már e lap ha- j sábjain azokról, akik virtusból, ! vagy egyéb okból fitogtatják 1 erejüket, ráadásul teljesen ér­telmetlen dolgokra. Mért például mi értelme volt annak, hogy egyik éjszaka, Bé­késcsabán. a Csaba-Étterem előtt árusító — mindenki által jól ismert — virágárus. Ecedi néni pultját néhány méterrel odébb vitték a helyéről. Ter­mészetesen ez nem ment a leg­simább módon és komoly anya­gi kárt okoztak ezzel az idős asszonynak. Vagy mi értelme van annak, j hogy időnként a Március 8 tér ! zászlótartó rúdjait kiráncigálják | és a közeli bokrok közé dobják, I Ék értelmes dolog-e az, hogy a május I-én virágba öltözött kő­vázákat felborogatják? Sorolhatnánk tovább azokat az eseteket, melyek ezeknek az „erős” embereknek a kezemun- káját dicsérik. Csak azon cso­dálkoznak majd, ha fiilöncsípik őket, éppen áldásos tevékenysé­gük közben. Az Ilyen fülöncsí- pést rendszerint büntetés és az anyagi kár megtérítése követi, ürömmel vennénk, ha erre mi­előbb sor kerülne az illetékes szervek részéről. Bizonyára sok­kal kevesebb felborogratott vá­zát látnánk és kevesebb ember bosszankodna ‘ az ilyen rongálá­sok miatt. Szerencsesorozat 5. rész Ezek négyen aligha vesz­tik el fejüket, kemény fá­ból faragták őket. Annál inkább lehet tartani attól a fiatal kreol nőtől, aki a jobb oldali két első ülésen hever, ö Juanita. Útle­vele szerint táncosnő. Vibráló, harcias temperamentum, imádja a botrányt. Már a felszálláskor dobozaival, csomagjaival minden e célra alkalmas és nem alkal­mas helyet elfoglalt; bár jegye nem oda szólt, természetes fen- sőbbséggel az első sorba, az ab­lak mellé telepedett le, nem volt hajlandó feltenni a szájko­sarat a kínai selyempincsijére, jóllehet ezt az előírások megkö­vetelik, jelenetet rendezett, mert langyosnak találta a felszolgált hűsítőt, és így tovább. Egyszó­val: hisztérika. És végezetül a művésznő mögötti üléseken két utas az óceánon túlról, Európá­nak is egy távoli országából, Ma. gyarországról. Egy szőke és egy kopasz. Befejezvén a leltározást, Iza­bella Espla mély lélegzetet vett, aztán összeütötte a két tenyerét, hogy magára vonja a figyelmet, — Kedves hölgyeim és uraim! Néhány perce ott szakítottam félbe az ismertetést, hogy alat­tunk az Amazonas két partján a világ legnagyobb őserdeje hú­zódik. Önök nyilván szívesen vetnének rá néhány pillantást közelebbről tó. Nos, erre most lesz alkalmuk, a gép ugyanis rö­videsen lejjebb ereszkedik. Sőt, valószínűleg kis időre le is szál- lunik... Kérem, őrizzék meg nyu­galmukat, az történt ugyanis, hogy egy ostoba félreértés követ­keztében bombái, szereltek a gépünkre... A repülőgép ebben a pillanat­ban megbillent, majd meredek vonalú ereszkedésbe kezdett. Ba­rilla kapitány rászánta magát a több mint kockázatos kísérlet­re. Más választása nem volt. A szerencse — viszonylagos fogalom. Ha a Cartagena kilenc utasával és háromfőnyi , sze­mélyzetével menetrendszerűen megérkezik rendeltetési helyé­re, Sao Paulóba, senkinek sem jutott vona eszébe, hogy rend­kívül szerencsés utazásnak mi­nősítse ezt. Minthogy azonban kényszerleszállásra került sor, és csodával határos módon sikerült a landolás, joggal tekinthető Fortuna istennő különös ke­gyeltjének mind a tizenkét részt­vevő. Bocsánat, a pincsivei — tizenhárom! , Barilla kapitány már lando­lás közben, szinte az utolsó pil­lanatban fedezte fel egy folyó- nak azt a nagyjából egyenes partszakaszát, amelyet nem bo­rított olyan dúsan a vegetáció, mint egyebütt. Behúzott fűtő­művel, leállított motorral, a fák koronáját súrolva, kétség- beesett manőverrel vitte rá gé­pét erre a rövid és keskeny sávra. Sikerült! Igaz, a karcsú Cartagena egyik roncsolt szár­nyával a parti fövényre feküdt, törzse félig a folyó vizébe me­rült, a másik szárnyából már nem is látszott ki egy darabka sem. Viszont az ajtót ki lehetett nyitni, mert az a gép part­felöli, magasabban fekvő olda­lán volt. Ha a Cartagena né­hány kilométerrrei feljebb fek­szik rá a vízre, még ilyen körül­mények között is, aligha jut-

Next

/
Thumbnails
Contents