Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

A MEGYEI PÁRT bl ZOT T SÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. MÁJUS 13., SZERDA Ara 80 fillér XXV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM Az ember győzelme Amikor május S-én Csorvásj nagyközségben a győzelem! negyedszázados évfordulójáról emlékezett meg Hantos János elvtárs, a fővárosi tanács el­nökhelyettese, az Országos Béketanács elnökségének tag­ja, sokminden tolult elém. Neztem a művelődési ház színháztermében összezsúfoló­dott hallgatóságot; gyermeke­ket, akik semmiről sem tud­nak, a huszonéveseket, akik olvastak a háborúról, az ötve­neseket, akik már ilyen vagy olyan formában a túzvonal- ban voltak és az öregeket, akik akkor féltették fiaikat. Arcukon valami bizakodás, megnyugvás látszott. A beszéd már tartott: fü­lembe még mindig a Magyar Néphadsereg Központi Tiszt- helyettes Iskola Parancsnok­sága fúvószenekarának béke- dallami csengtek. El-elkaptam az ünnepi szó­nok egy-egy mondatát: „Em­lékezzünk csak!” És valóban emlékeztek a csorvásiak is. A fasiszta fenevad háborús gé­pezete naponta éveken át va­kon és kegyetlenül pusztította az emberi életet itt is. Hallgat­va a beszédet és olvasva a ki­adott statisztikát amely arról ad számot, hogy a második világháborúban 1939-től 1945. május 9-ig több mint 54 mil­lió halottat követelt a háború. A sebesültek száma elérte a 90 milliót, akik közül 28 mil­lió ember maradt nyomorék. A bombázások következtében 2 millió ember vesztette éle­tét. Azoknak a számát pedig, akik a háború okozta járvá­nyok és betegségek következ­tében haltak meg, több mint tízmillióra becsülik. Vagyis a második világháború minden napja több mint 31 ezer halá­los áldozatot követelt. Ezért a győzelem napja ez mindenki számára a világon, még akkor is, ha a kapitulációs okmá­nyok szerint a legyőzőitek tá­borába tartozott is — mondot­ta az előadó, Hantos János, hangsúlyozva, hogy a fasiz­mus rettenetes éveire tett pontot május 9-e. Emlékezetes, hogy a fasiz­mus felett 25 éve aratott győ­zelem napja a reménység nap­ja is volt. Végtelen reményke­dés, bizakodás, az új életre készülődés mámoros boldog­sága feszült az emberekben. Megvolt a lehetőség, hogy a reménység napja beteljesüljön Európában és az egész vilá­gon. Az emberiség tiszta, új lapot kezdett abban a törté­nelemkönyvben, amelyet ma­ga irt. Igen, még akkor azt hittük, hogy a történelem elénk állított feladatokban pi­henőt enged, hogy május 9-én tényleg véget ér a háború s a hatalmas veszteségek, a népek mélyreható gyűlölete a hábo­rú ellen hdsszú-hosszú időre szól. És különös dolog, hogy napjainkban ismét két súlyos imperialista agresszió tüze fe­nyegeti a világ békéjét. Dél- Vietnamban ma is egy félmil­liós amerikai hadsereg foly­tatja a népirtást azzal a cél­lal, hogy ismét útját állja a társadalmi haladásnak. Az is­mert laoszi és kambodzsai események minden nép előtt leleplezték az imperializmus valódi, embertelen lényegét. Tartós háború veszélye lebeg Közel-Keleten is, az amerikai imperialista körök támogatá­sát élvező Izrael veszélyes ka­landorpolitikájával szeretné feltartóztatni az arab államok társadalmi előrehaladását. Különös dolog; ünnepeljük a békét és máris beszélünk a háborúról is. Bizakodás és a remény azonban az, hogy a kontinensünk szocialista or­szágai, valamint a békeszerető országok erősebbek, mint bár­mikor a korábbi években vol­tak. Biztosíték hogy az akkor meggyötört, megkínzott népek ma is nemet mondanak a há­borúnak és végül is az em­bertelenség felett ma is az ember győzedelmeskedik. Már a kiváló Balassi Népi Együttes remek műsorát néz­tük, táncait, szólóénekeseit vi­haros tapssal jutalmaztuk, amikor arra gondoltam: ugyan a jelenlevők közül ki cserélné fel vidám arcát könnyezéséri és remegésért? Vidámak voltunk a győze­lem, a reménység napján, azonban a 25 év előtti idő történelmi lecke is, az emlé­kezetből kitörölhetetlen tanul­ság. Befejezésül hadd idézzem az ünnepi előadó szavait: „Azok a milliók, akik ma Moszkvában, Berlinben, Pá­rizsban és még annyi helyütt a világon felidézik a 25 év előtti időket, nemcsak a győ­zelemért vérüket ontó hősök emlékének áldoznak, nemcsak a tisztelet, a hála érzéseit fe­jezik ki a háború fő terhét vi­selő Szovjetunió iránt, hanem ilyen vagy olyan formában kifejezik meggyőződésüket: a népek összefogása és akarata mindig vereséget fog mérni mindenfajta imperialista ag- resszorra, sőt tudjuk azt is, hogy ennek a világ népeit összefogó erőnek alapja, leg­nagyobb reménysége a hitleri fasizmus felett győzelmet ara­tott, a kommunizmust építő Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer.” Rocskar János Sárréti Napok: Színjátszó fesztivál, honismereti tanácskozás, újabb kiállítások megnyitója Május 9-ón és Itt-ér, ' Füzes-1 gyarmaton rendezték meg a sárréti színjátszó napokat. Az! első alkalommal megrendezett [ fesztivált a községi művelődési ! házban mintegy 150-en nézték' végig. I A kiadott programtól eltérő­en csak négy együttes lépett fel: a kisteleki gyermekszinpad két produkciót, a körösladányi és a füzesgyarmati színjátszók 1—1 egyfelvonásost mutattak be a püspökladányi népi együttes pe­dig Szűcs Sándor sárréti hely- történész és néprajzos népdal- gyűjtéseit mutatta be. A pro­dukciók nagy sikert arattak. A színjátszó-találkozók máso­dik napján az együttesek és a község vezetői szakmai megbe­szélésen vettek részt. Csornák Ervin és Bicskei Gábor, a Nép­művelési Intézet munkatársai, valamint Rencz István, a győri színház dramaturgja is részi vett a beszélgetésen, s tanácso­kat adtak, hogyan fejlődjenek tovább a sárréti színjátszó cso­portok. A szakemberek feltártál: a hibákat, de ennek ellenére kiemelték, milyen nagy jelentő­ségű az első sárréti színjátszó fesztivál. Május 11-én délelőtt a szeg­halmi járásban dolgozó pedagó­gusok találkozóját rendezték meg. A találkozón Miklós vári Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője mon­dott vitaindító előadást a peda­gógus hivatásról. Tegnap, május 12-én a me­gyei honismereti bizottság ülése volt a Sárréti Napok kiemelke­dő eseménye. Az ülésen két elő­adás hangzott el a régészet és a természet, táj- és műemlékvéde­lem tárgyköréből, délután pe­dig megnyitották a Sárréti régé­szeti és a „Kenderfeldolgozás a 1975-ben már kétmillió endrödi cipő készül Az Endrödi Cipész Szövetke­zet új telephelyén április 6-án kezdődött meg a termelés. A korszerű gépeikkel, nagy terme­lékenységet biztosító szalaggal felszerelt üzemben egy esz­tendő alatt 700 ezer pár cipőt készítenek. Az üzem ’ további korszerűsítése lehetővé teszi, hogy 1975-ben az évenkénti termelés elérje a kétmilliót. A jelenleg csaknem ezer dolgozót foglalkoztató Endrödi Cipész Ktsz ezt a nagy mennyiséget 1500—1600 féle modellből állítja elő. Sárréten” című kiállításokat. Ma, május 13-án, a járási vadá­szati nap programját bonyolít­ják le Szeghalmon, holnap, máj us 14-én pedig a tsz-vezetők konferenciáját rendezik meg. MA: Bélmegyeri kubikosok (3. oldal) A tárgyalóteremből <4, oldal) Növekszik az igény a kisiparosok munkája iránt (6. oldal) Fékezzen, egy percre! (fi. oldat) Könyvajándék tanyai gyerekeknek Kedves ünnepség színhelye volt szombaton délután a Kis- megyeri Általános Iskola, ahol a Békéscsabai Sütőipari Válla­lat Kun Béla és Szikra Szo­cialista Brigádja nevében me­leg szavak kíséretében Erzsiák Pál elvtárs átadta az iskola ta­nulóifjúságának a két szocia­lista brigád ajándékát: 1400 fo­rint értékű kiskönyvtárat; A tanulóifjúság és az isko­lavezetés köszönő szavai -után baráti beszélgetés következett. A szocialista brigádok süte­ménnyel vendégelték meg a ta­nulókat, amit az iskola szülői munkaközössége hasonló ked­vességgel viszonzott. A baráti beszélgetés hosszan tartott és alkalmas volt az is­kola és az üzem közötti hasz­nos kapcsolat kiépítésére. A két szocialista brigád gesztusa példamutató és követésre mél­tó. w Úttörők a tűzoltóversenyen A békési járásban az önkéntes tűzoltók járási versenyén fe­gyelmezett, bátor magatartásukkal és ügyességükkel érdemel­ték ki a dicséretet a mezömegyeri úttörők tüzoltóra.jának tag­jai. Fotó: Mártom

Next

/
Thumbnails
Contents