Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Tud-e foltozni? Hirtelen támadt ötlet volt csu­pán. Megkérdeztem néhány nagylányt és fiatalasszonyt, tud. nak-e ruhát foltozni? Néhányan olyan csodálkozó tekintetet ve­tettek rám, mintha azt kérdez­tem volna tőlük, hogy sétáltak-e már a Holdon? Mások kurta ta­gadó választ adtak vagy semmi­lyent. Hamarosan abba is hagytam a kérdezősködést. Ehelyett fi­gyelni kezdtem, járnak-e még emberek és gyerekek foltos ru­hában? Ehhez sem volt szeren­csém. Hol van már az az idő, amikor az asszonyok estéjük jó részét ruhafoltozással töltötték. A szemetrontó, szaporátlan és unalmas művelet közben azzal vigasztalták magukat, hogy „szebb a foltos, mint a rongyos. Már amennyire szép volt az az akkori kényszerdivat. Most bez. zeg, az Iskolás gyerekek k azott Is nagyon elvétve akad foltos ruhájú és cipőjű. Egyszerűen nem veszik fel még a kisebbek sem azt, amin folt vagy stoppo- lás van. Hát még a nagyobbak, akik szinte divat-versenyt ren­deznek! Jól van ez így? Jól. Nem kell túlzottan erőltetni az emlékező­tehetséget, eszünkbe jut, hogy foltos nadrágban járkáltak az el­ső párttitkárok, tanács- és tsz- elnökök, s természetesen azok többsége is, akik nekilendültek az új Magyarország felépítésé­nek. Egyszer-másszor hiba csú­szott a vezetésbe, foltozni kellett a nagy nekihevülés közben ke­letkezett réseket, szakadásokat. Az eredmény az, hogy lányaink, asszonyaink zöme már nem tud ruhát foltozni. S az a jó, hogy nincs is rá szükség. Pedig epes borúlátók csaknem fél évszázad időt tartottak szükségesnek, csu­pán a kifosztott, rombadőlt or­szág újjáépítéséhez. K. 1. FelniltfiWa'ás a Debrecen-Pallagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában Felnőttek részére levelező ta­gozatú oktatást kezdenek Deb­recenben a Pallagi Mezőgazda- sági Szakközépiskolában. Az is­kolára jelentkezésről, a tovább­tanulás lehetőségének biztosítá­sáról Flóderer Jenő igazgató a következőket mondotta: Növénytermesztési és állatte­nyésztési szakon egy, kertészeti szakon pedig két osztályt indí­tanak termelőszövetkezeti elnö­kök és függetlenített helyette­seik részére. A növénytermesztési, állatte­nyésztési osztályba azok a mező- gazdasági dolgozók jelentkezhet­nek, akiket képesítési rendelke­zések köteleznek szakközépisko­lai végzettség megszerzésére, szakmunkás-képesítés nélkül, vagy szakmunkásképző iskolai i végzettséggel. A szakmunkás-ké- I pesítés nélküliek csak eredmé- I nyes felvételi vizsga után vehe- I tők fel. Követelmény, hogy leg­alább hároméves nagyüzemi gya­korlattal rendelkezzenek a je­lentkezők. A kertészeti szak két osztályá­ra termelőszövetkezeti elnökök és függetlenített helyettesek je­lentkezhetnék, akik a szakmun­kásképző iskola „A” típusú — hagyományos — tagozatát, vagy az ezzel azonos szakiskolát elvé­gezték és a különbözeti vizsga letételét vállalják. A levelező tagozatra jelentke­zők felvételi kérelmükhöz mellé­keljék az általános iskolai bizo­nyítványt, a születési anyaköny­vi kivonatot, orvosi bizonyít­ványt, szakmunkásbizonyítványt, saját kézzel írott kérelmet és rö­vid életrajzot. Az iratok megér­kezése után az iskola jelentkezé­si lapot és tájékoztatót küld az érdeklődőknek. laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai a muzsikot a szabadságára, megtanítani arra, hogy ésszerű­en dolgozzék, átalakítani gaz­dálkodását, s ennek segítségé­vel gyors ütemben előbbre vin­ni az országot. Mindezt csak úgy lehetett elérni, ha a falu ösztönösségét valóban alávetik a város szervezett értelmének. A forradalom legelső feladatá­nak olyan körülmények megte­remtését tartottam, amelyek előmozdították volna az ország kulturális erőinek növekedését. Ebből a célból javasoltam, hogy létesítsenek munkásisko­lát, a reakció éveiben. 1907— 1913-ban Capriban, erőmhöz mérten igyekeztem minden úton-módon fokozni a munká­sok szellemi frissességét. Ezért mindjárt a februári fordulat után, 1917 tavaszán megalakult „A pozitív tudomá­nyok fejlesztésének és terjesz­tésének szabad társulása”, amely azt tűzte ki feladatául, hogy egyrészt tudományos ku­tatóintézeteket szervezzen Oroszországban, másrészt pe­dig nagy arányokban népsze­rűsítse a munkások körében a tudományos és technikai isme­reteket. A társulás élén kiváló tudósok, az Orosz Tudományos Akadémia tagjai, V. A. Sztyek- lov, L. A. Csugajev, Fersmann, Sz. P. Koszticsev. A. A. Pet- rovszkij és mások álltak. Szor­galmasan gyűjtötték az anyagi alapokat; Sz. P. Koszticsev már helyet is keresett a zootechni- ka kérdéseivel foglalkozó ku­tatóintézet építéséhez. A világosság kedvéért el­mondom, hogy egész életem­ben elkeserített, milyen nyo­masztó túlsúlyban van a tu­datlan falu a várossal szemben, iaBBBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai milyen állatiasan önző a pa­rasztság, s mennyire hiányzik belőle szinte minden szociális érzés. Nézetem szerint a tudo­mányos és műszaki értelmiség­gel szoros szövetségben álló, politikailag képzett munká­sok diktatúrája volt az egyet­len megoldás ebben a súlyos helyzetben, melyet különösen megnehezített a háború, mert még nagyobb anarchiát terem­tett a falun. A kommunistákétól eltérő véleményem volt az értelmi­ségnek az orosz forradalomban betöltött szerepéről, hiszen a forradalmat éppen ez az értel­miség készítette elő, ehhez tar­tozott minden „bolsevik”, aki százával nevelte a munkásokat a szociális hősiesség és magas fokú intellektualitás szellemé­ben. Az orosz értelmiség — mind a tudományos, mind a munkásértelmiség — volt, ma­radt és lesz még sokáig az az egyetlen igásló, mely Oroszor­szág történelmének súlyos sze­kerét húzza. A néptömegek esze, minden ösztönzés és lelke­sítés ellenére továbbra is olyan erő, amelynek külső ve­zetésre van szüksége. így gondoltam 13 évvel ez­előtt, és így — tévedtem. Em­lékezéseimnek ezt a lapját, te­hát ki kellene tépnem. Ámde: „amit leírt a tollad, fejszenem vágja ki”. Ezenkívül: „tévedé­seinkből tanulunk” — mondo­gatta gyakran Lenin. Hadd is­merjék hát az olvasók ezt az én tévedésemet. Jó volna, ha tanulságul szolgálna mindazok­nak, akik hajlamosak megfi­gyeléseikből elsietett következ­tetéseket levonni. (Folytatjuk.) \ : a a : ■ a a ■ : ■ ■ : ■ * : ■ ■ ■ ■ * ■ « a ■ ■ I : 9 Földi felvételek, légi azonosítás — Beszél a történelem — Az elfelejtett barográf ben új finomhengermű épül, s a házgyár évi 4200 lakás építését teszi lehetővé. Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyette- se elmondja, hogy 183 ezer helybeli és 24 ezer bejáró dol­gozó él Miskolcon, s a több mint kétszázezer ember kulturális igényeit is igyekeznek kielégí­teni. A meglevő művelődési lé­tesítményeket gyarapítja majd a népkerti kulturális centrum, s az új megyei könyvtár alapjait már lerakták. Szeptemberre sportcsarnokot adnak át, és szál­lodát is kap a város. A csillagtúra résztvevői érdek­lődéssel figyelik a múltat, a je­lent, a jövőt. Túránk utolsó állomása Mis­kolc. Elérkezik az első startot követő negyedik nap, amikor a rossz idő ugyan megakadályozza a repülést, de az állapié jókedv most is megmarad. Autóbuszra ülünk, irány: Budapest. Felele­venednek az élmények. Hogy is volt csak? Persze, amikor a pi­lóta elfelejtette bekapcsolni a barográfot, ami jegyzi az útvo­nal repülési magasságát. Keser­gett: nem értékelik aznapi tel­jesítményét. Ám az újságíró megszólalt: — Ne bánkódj, én nem feledkeztem el róla ... * » • A sok segítséget igyekeztünk visszaadni a repülőgépvezetők­nek. Hogy milyen lesz a verseny végső eredménye, nem tudjuk, hiszen a lapokban megjelenő él­második csoportját meggátolta a versenyfeladatok végrehajtásá-1 ban. Ám most már járnak a mo-1 torok. Feltűnnek a szovjet ver­senyzők is, akik igen jó ered-1 ményt értek el a túra első két napján. Itt van Poljanszkij szá­zados, Andrejev főhadnagy — a verseny helikopter-vezetői — és Oparin őrnagy, újságíró. Indulnak a gépek az Esti Hír­lap, a Magyar Hírlap, a Televí­zió, a Rádió, a Magyar Nemzet, a Tükör, valamint más országos és megyei lapok csaknem negy­ven riporterével. A cél most Miskolc, természetesen — mint már megszoktuk — nem egye­nes, hanem térkép szerinti „gör­be vonalú útvonalon”, s így a távolság több mint 250 kilomé­ter. A versenybíróság most fényképeket is kioszt: szélma­lom, vasútállomás, templom, hidroglóbusz — földi felvétele­ken. Nekünk a levegőből kell felismerni s a térképen pontosan bejelölni a tereptárgyakat. Ne­héz feladat, hiszen a másodper­cekért is folyik a harc, nem le­het visszaforulni, hogy „nézzük meg még egyszer”. A Duna—Tisza köze homok­dombos vidékét alföldi síkság, majd az Északi Hegyvidék lába követi, s végül feltűnik Miskolc, az ország második ipari köz­pontja, a Budapest utáni' legné- ( pesebb város. Környékén Lilla­füred, Tapolca, Diósgyőr, s itt folyik a Szinva-paták, és vajon hiányán csodálták már meg a Garadna. és a Csanyik-völgyet, a Szeleta. és az István-barlan- got? | A televízió munkatársai és a szovjet versenyzők. Hadsereg csapatai bevonultak | Miskolcra. Beszél a történelem, de szól-1 junk a jelenről is. Ma már dol­gozik a Tiszai Vegyi Kombinát, j az Északmagyarországi Vegyi­művek, a Borsodi Vegyi Kombi- I nát. A Lenin Kohászati Művek- j ménybeszámolókat is pontozzák. Igyekezí'ink becsülettel helyt­állni, s végigkísért bennünket a négy napon át: nem a győze­lem, a részvétel a fontos. Mert a felszabadulási csillagtúra nagyszerű élmény volt. Vitaszek Zoltán A dunaújvárosi repülőtéren startra sorakoznak a gépek. A jó idő most feledteti a tegnapi szélvihart, villámlást, jégesőt, ami a felszabadulási csillagtúra résztvevőinek később induló, A második világháborúban a megye 46 községét és városát érte légitámadás, s a mostani Le­nin Kohászati Művek üzemére és lakótelepére 720 bomba hul­lott. Lerombolt, leszerelt gyá­Kiszállás az AN—2-esből. rak, felrobbantott hidak, meg­rongált utak, kifosztott üzletek maradták 1944 végére, amikor Moszkvában 224 ágyú húsz-húsz üdvlövése köszöntötte a decem- j bér 3-i fegyvertényt: a Vörös I

Next

/
Thumbnails
Contents