Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Tízéves a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző

A Szarvasi Óvónőképző Intézet Békés megye első felsőoktatási intézménye. A jubileumi visszaemlékezések arra késztetnek bennünket, hogy néhány gondolatban felidézzük a magyar művelődésügy huszonot- éves fejlődésének azt a n'°2za~ iratát, amelynek nyomán óvónőképzésünk rendszerében is minőségi változás következett be.

Az 1959—60 tanévben hazánkban három felsőfokú óvónőképző intézet nyitotta meg kapuit a hozzájuk tartózó országrészek olyan érettségizett leányai előtt, akiket a pályaalkalmassági és a felvételi vizsgán az óvónői hivatásra megfelelőnek találtak. Az első tíz esztendőben a három intézet közel négyezer fiatal óvónőt kepezett. Visszaemlékezésünkben iUő

dolog néhány mondatot Brunsz- vik Teréz 1828. január 1-en megnyílt „angyalkertjére” rs szánnunk. Ebben az óvodában hazánkban először — és a legtöbb európai országot megelőzve — tizenegy serdülő leány készült fel a kisgyermekek nevelésére Igaz ugyan, hogy az 1837-ben alapított első magyar kisdedóvó intézetben néhány évtizeden árt csak férfiakat képeztek a kisdedóvói hivatásra, mégis említést érdemel, hogy már akkor lehetőleg középiskolai végzettséghez kötötték a tanulás feltételeit.

Hivatalosan az 1891-es óvodai és óvónőképZési törvény alakította át a szükségszerűen egyre, szaporodó óvóképzőket óvónő-1 képző intézetekké. Ettől kezdve

14—15 éves leányok folytattak előbb kétéves, majd 1926-tol négyéves képzési szakaszra terjedő tanulmányokat. Lényegében ilyen képzési rendszerrel érkeztek el intézeteink a felszabaduláshoz.

A felsőfokú óvónőképzés kezdetei«, az 1959-60. tanévig sokféle irányzat érvényesült az óvónőképzést szervező utasításokban Társadalmunk fejlődésének és fejlesztésének igényeit szolgálva, szocialista neveléspolitikánk az 1950-es évek végére elérkezettnek látta az időt a magyar óvónőképzés megreformálására is. A felsőfokú óvónőképző intézetek, így a Szarvasa Óvónőképző Intézet is. szervezeti és oktatási szempontból főiskolai jellegűek, a tanár és a hallgató szoros kapcsolatára építő nevelő intézmények, kollégiumi rendszerrel.

A megye első felsőoktatási intézményének Szarvasra való telepítése - 1959-ben — nagyfokú megértést és jelentős áldozatvállalást kívánt meg a nagy pedagógiai hagyományú város vezetőségétől és társadalmától. Az új intézet a neves Vajda Péter gimnázium épületét kapta meg, hozzászámítva az új típusú intézmény letelepítésének számtalan más tehertételét,, gortdját-baját és nem kis mértékben szembeszállva sokak bizalmatlanságával és ellenérzéseivel.

Ilyen körülmények között a fiatal intézménynek — a 100 esztendős szarvasi tanítóképző intézet jogutódjának — mihamar bizonyságot kellett tenni létjogosultságáról.

Tíz év távlatából is szívesen gondolunk arra, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács áldozatosan vállalta az új intézet oktatói karának minőségi megalapozását, a megye sok kiváló szakemberét biztosította aj felsőoktatási munka ellátására. Ennek köszönhető, hogy az 1959 —60. tanév 13 tagú oktatói és 9 tagú óvónői testületé — a minőségi utánpótlás szemléletet érvényesítve — a húszon ötéves jubileumi évre 28, illetve 19 főre emelkedett.

Az 1962-ben átadott tizenhat lakásos „tanári ház” az oktatók és óvónők számára, az 1966 őszén felavatott hatszintes, modem kollégium közel 200 hallgatónak nyújt kényelmes otthont. Az első tanév szerény, 72 fős hallgatód létszáma ma már eléri a 220 főt. A Tiszántúl megyéiből felvett fiatal leányok az intézettel szoros nevelési egységben működő kollégiumban lakva készülnek szép hivatásukra. Gyakorló óvodánk 9 óvodai csoporttal biztosítja óvónőjelöltjeink részére a pedagógiai gyakorlat lehetőségeit.

Az intézet oktatói között a tíz év céltudatos munkájának eredményeként ma már neves óvodapedagógusok várnáik és olyan képzési szakemberek, akik véleménye számításba kerül egy-egy országos érvényű döntés vagy rendelkezés előkészítésében.

A tízéves fejlődést az oktatók kezdeményező kedve és egyre fejlődő tudományos kutatási ambíciója is jellemzi. Az előadói ülésszakkal egybekötött első „Intézeti Napokat” a felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek közül a szarvasi intézet j rendezte meg. Az intézet tudó-: mányos igényű évkönyvei ma már a Magyar Óvónőképző Intézetek Neveléstudományi Közleményei címen országos szintű kiadvány rangjára emelkedtek.

A VII. kötet fennállásunk tizedik évfordulójának jegyében ké_ szült.

Az intézet hatósugara és országos tekintélye jelentősen megnövekedett. Az oktatók között tankönyvírók, nemzetközi óvodapedagógiai szemináriumok előadói, nemzetközi tanfolyamok résztvevői, országos továbbképzési rendezvények szervezői, tevékeny újító-pedagógusok esnem utolsósorban neves közéleti személyiségek vannak. A publikációs munka színvonala évről évre emelkedik. A Neveléstudományi Közlemények szerkesztési munkáit intézetünk látja el, kiadványainkat a gyulai nyomda ismert igényességével rendszeresen gondozza. Az elkövetkező hónapokban az Óvónők kiskönyvtára sorozatban útjára indítjuk módszertani kiadványainkat, hogy az óvodai nevelés elméleti alapozása mellett — testvérintézeteinkkel szorosan együttműködve — a mindennapi óvodai gyakorlathoz is rendszeres segítséget nyújthassunk a területen dolgozó óvónők népes tálborának.

Intézetünk hatékony szerepet _ tölt be a tiszántúli megyék óvó- • nőinek továbbképzésében is. Az ;

lés- és az óvoda központúság közös hajtóerő. Ezen belül az óvodás korú gyermekek egészsé. ges testi és szellemi fejlődésének biztosítása, a fejlődés feltételeinek megteremtése, a leg jobb nevelési módszerek keresése, a fejlődési rendellenességek korai felismerése és ezek lehetőség szerinti megelőzése olyan feladatok, amelyek a nevelő és a hallgató munkatársi együttműködése nélkül nehezen sajátíthatók el, és aligha megvalósíthatók. Ezért szükséges az óvónőképzés hatékonyságának folyamatos vizsgálata, és négy-öt évenként sóira kerülő korszerűsítés. Az 1964—65-ben bevezetett képzési reform második „lépcsőiéként” 1970. őszétől felülvizsgált tanterv és program még nagyobb lehetőséget ígér az óvodaközpontú szemlélet erősítésének, az oktató-hallgató mun. katársi kapcsolata kibővítésének, az önművelés« és továbbképzési igény fejlesztésének, a leendő óvónő kutatási és kísérletezési hajlama és kedve felkeltésének.

Ehhez a munkához kapcsolódik tanáraink tudományos munkája is, amellyel a felsőfokú képzés 10 esztendős szakaszában nagy mértékben hozzájárultak a szocialista óvodapedagógia megalapozásához.

Az 1969—70. tanév végén tizedik alkalommal osztunk diplomát az intézetünkben a nappali és levelező tagozaton végzett ifjú óvónőknek, s ezzel kétezernél több okleveles óvónőt adtuk át a Szarvasi Óvónőképző Intézet felvevő területének ; szocial i sta vi Iá gnézetü,

gyermekszerető, jól képzett, fejlett hivatástudattal rendelkező fiatal pedagógusokat, akik hivatásuk gyakorlása mellett mozgalmi és táisadalmi munkára is készek.

Az óvónőképzés 1959-es alapreformja és az azt követő korszerűsítések eredményeként óvónőink társadalmi szerepe és megbecsülése megnövekedett, és reméljük, hogy megyénk közvéleménye is végleg besorolja őket a pedagógusok társadalmába.

Szűcs Gyula i gazgatóhelyettes

kiállítás Leninről

Ma, április 10-én, délután 5 órakor nyílik meg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága, a Békés megyei Moziüze- mi Vállalat és a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet közös kiállítása, amely Lenin, az ember és politikus címet viseli.

A nagyszabású tárlat eredeti fotókkal, plakátokkal, képzőművészeti alkotásokkal mutatja be Lenin életének, politikai pályafutásának egyes fázisait. Különböző fotók láthatók a Leninről készült filmalkotások jeleneteiről, Lenin és a munkásmozgalom közötti kapcsolatok dokumentumairól. Megnyitó beszédet Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára mond.

Új tejhásak épülnek

A szarvasi járás termelőszövetkezeteiben va közegészségügyi és járványügyi felügyelőségnek még több helyen gondot okoz a tejkezelés. Néhol régi épületben alakították ki. a tejházakat, s a helyiségek tisztán tartása, fertőtlenítése, meszelése nem megoldott. 1969-től állandóan napirenden szerepel ez a kérdés. Tavaly két új tej ház épült meg és ebben az évben ugyancsak két termelőszövetkezet tervezett új, modern tejházépítést.

Beismerő vallomás

Egy lás olasz faluban játszódik Szántó Erika tv-filmjének cselekménye. Marzabotto lakóinak arról kell szavazniuk, hogy szabadlábra helyezzék-e az életfogytiglanra ítélt náci tisztet, aki a háború alatt a falu lakosságának nagy részét kiirtotta. A szavazás felkavarja az embereket, hiszen felmerül bennük: elfelejthetjük-e a múltat, megbocsáthatunk-e akár negyedszázad után is a régi bűnökért... ? Az új tv-filmet ma, március 10-én este 21.10 órától mutatja be a televízió. Képünkön Sulyok Mária és Páger Antal, a film szereplői.

«■■■»»«•••••••■•••■■■■■■•■■•■■•■••■•■•••••■••■■«••a

CORKIJ

Párizs után Capri ban találkoztunk. Erről igen furcsa emlékem maradt: mintha Lenin két ízben. IdH homlokegyenest különböző hangulatban járt volna Capri ban.

Az egyik Lenin, már, amikor óvónőképző intézetek fokozato- I ,elébe, ro^tem a kikötőbe, nyomsam továbbképzési bázisokká ! válnak, előadások, tanfolya- I mok, a volt hallgatókkal való • találkozók, tapasztalatcsere-lá. S toga tások és nem utolsósorban a II. éves hallgatók szakmai gyakorlatai teszik élővé és tartalmassá a kölcsönös kapcsolatot. Az így szerzett tanulságok ter- mékenyítőleg hatnak gyakorló óvodánk munkájára is.

Mind a képzési, mind a továbbképzési munkában a neveban határozottan kijelentette:

— Tudom: maga, Alekszej Mlakszimovics, mégiscsak azt reméli, hogy kibékít a machis- tákkal, pedig már megírtam, hogy ez lehetetlen! Tehát ne is próbálkozzék.

A lakásom felé vezető úton és otthon is magyarázni próbál, tam neki, hogy nincs egészen igaza: nem volt és nincs is szándékomban összeegyeztetni a filozófiai ellentéteket, amelyeket egyébként nem nagyon értek. Ráadásul fiatal karom óta meg vagyok fertőzve azzal, hogy nem

hiszek semmiféle filozófiában. E

hitetlenségem oka pedig a filozófia és az én személyes „szubjektív” tapasztalatom közötti ellentmondás volt és maradt: számomra a világ csak most kezdődött, „keletkezett”, a filozófia pedig fejbe csapdosta ezt a világot, és teljesen helytelenül, alkalmatlan időben kérdezgette:

„Hová mégy? Mii okból? Miért gondolkozol?”

Néhány filozófus meg éppenséggel egyszerűen és szigorúan így vezényelt:

„Állj!”

Ezenkívül már tudtam, hogy a filozófia olyan, mint a nő: le. hét nagyon csúnya, sőt visszataszító, de annyira ügyesen és meggyőzően öltözködik. hogy az ember szépasszonynak véli. Ez megnevettette Lenint.

— Nos — mondta —. ez már humorizálás. De hogy a világ csak most kezdődik, most keletkezik, az igaz! Ezen gondolkozzék csak el komolyan, innen eljut oda, ahová már régóta el kellett volna jutnia.

Aztán elmondtam néki, hogy szerintem Bogdanov, Luna- csarszkij, Bazarov kitűnően, sokoldalúan képzett, nagyszerű emberek. a pártban nem találkoztam hozzájuk hasonlókkaL

— Tegyük fel, hogy így van. Nos, mi következik ebből?

— Végeredményben azt tartom, hogy az ő céljuk ugyanaz, a cél egysége pedig, ha mélyen megértik és átérzik, el kell törölje, meg kell semmisítenie a filozófiai ellentéteket...

— Tehát mégiscsak él magában a kibékítés reménye. Hiábavaló dolog — mondta. — Kergesse el magától, még pedig minél messzebb, ezt barátian tanácsolom! Maga szerint Pleha- novnák is ugyanaz a célja, márpedig én, köztünk legyen mondva, azt hiszem, hogy az ő célja egészen más, pedig ő nem metafizikus, hanem materialista.

Beszélgetésünk ezzel véget ért. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy nem szóról szóra, nem betű szerint reprodukáltam. De értelmileg kétségtelenül pontosan.

Tehát Vlagyimir Iljics Lenint még szilárdabbnak, még hajtha. tatlanabhnák láttam, mint a