Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

/ Lányok vidéken Előkészítés a második osztálytól — A végzettek fele sikerrel felvételizik Lányok. Tizenhét és tizen­nyolc évesek. Lányok, akik öl­tözködésben, magatartásban egyszóval külsőben aligha külön­böztethetők meg bármelyik vá­rosi, sőt fővárosa fi­ataltól. Ami a tartalmat illeti, nos ebben talán erőseb­bek, mint városi társaik. Erő­sebbek, jobban és gyakran ala­posabban képzettek, mert (és elnézést ezért az első pillanat­ban paradoxnak tűnő kijelenté­sért) vidékinek lenni hátrány. Hátrány, mert a vidéki oktatás nem mindig nő fel (esetleg ob­jektív okok miatt) a város szín­vonalához, hátrány, mert a mű­velődési, önképzési alkalmak hiányosabbak, egy-egy érdeklői, dési kört nehezebb és körülmé­nyesebb kielégítem... Hátrány, de olyan hátrány, amely a na­gyobb erőkifejtésre ösztönöz, aká tovább jut, az akaraterőből vizsgázik először jelesre. Aki tovább jut vidékről, majdnem mindig jól állja meg a helyét, De addig, amfg sikerül, s ha nem sikerül, azután mi törté­nik a lányokkal, akik vidéken élnek? Szeghalom, gimnázium Gyúró Gábor tanár, a IV C. osztályfőnöke: „Annyira azért mégsem rossz a hely­zet, többek között azért is, mert bizo­nyos szokások megváltoztak, a gondolko­dásmódban változás állt be... Falun és itt, Szeghalmon is egyre inkább az a jellemző, hogy nincs, aki ne akarná to­vábbiam ttatni gyermekét... Korábban ..., de hiszen tudja, hogy mi volt korábban. Az el­lenkezője. Más kérdés, hogy a szülök szeretnék, elvárják, hogy a gyerek továbbtanuljon, csak ép­pen keveset tudnak tenni ennek érdekében. Nem, vagy rosszul követik a gyermek fejlődését... Aztán, gyakori probléma, hogy elképzeléseiket kissé túlmérete­zik, akkor, amikor esetleg a gye­rek kvalitásai irreálissá teszik az egyetemre történő jelentke­zést Nem beszélve arról, hogy a gyereket is elkeseríti a sokat hajtogatott „tanulj tovább!". Szociológusaink számoltak már a jelenséggel és az iskola is tudja a feladatát. A tovább­tanulásra való felkészítés ko­rántsem spontán, hanem na- gyonis tervszerű folyamat A szeghalmi gimnáziumban teljesen ötletszerű válogatás után olyan fiatalokkal beszélge­tünk, akik az oktatói gárda ilyen irányú tevékenységének létét igazolják. Falun, a nem is olyan régen még gyakori lenéző legyintgetéssel szemben .manap­ság „sikk" továbbtantulni. Va­lójában ki tanul tovább? Nácsa Má­ria ív. C.: „Jogra készü­lök, de erede­tileg, úgy volt, hogy magyar szakra jelent­kezem, csak­hogy ... csak­hogy a felvé­telizők számát ismerve igen kicsi az esélyem, viszont ha jo­gásznak megyek, kisebb kon. kurrencia mellett könnyebben bejutok olyan felvételi tantár­gyakkal, amit igazán szeretek, a magyarral, történelemmel... Egyedüli gyerek, vagyok, édes­apám traktoros, édesanyám háztartásbeli.” Vetési Mag­da IV. C.: „Azt mond­ják, hogy a jobb tanulók általában ta­nárnak akar­nak menni, hát ez igaz, legalábbis az én ese­temben, mert a példaképem is pedagógus. Orosz—magyar szakra szeretnék bejutni és ha nem sikerül, ak­kor majd újra megpróbálom úgy, hogy a két felvételi között képesítés nélkül tanítok. Tanul­mányi átlagom 4,9, édesapám férfiszabó, édesanyám háztartás­beli.” Nagy Éva IV. C.: „Ál­latorvos sze­retnék lenni és biztosan sokan furcsá­nak tartják, hogy pont ilyen pályát.. de hát vajon miért ne vá­laszthatna egy nő olyan pályát, mint a férfiak, olyan pályát, amit ráadásul el is tud látni? Édesapám is ál­latorvos és érthető ugye, hogy mindig körülöttem voltak az ál­latok és talán az lenne a külö­nös, ha mást választottam volna. Tanulmányi átlagom kitűnő. Édesanyám könyvtáros.” Mike Ilona IV. C.: „Ta­nítóképzőbe, lehetőleg Deb­recenbe sze­retnék kerül­ni. Egy öcsém van, ez még nem jelenti feltétlenül.., de én tényleg szeretem a kisgyerekeket. Nem újkeletű el­határozás, mindenesetre a ma­gyar és a történelem a kedven­cem. Tanulmányi átlagom kitű­nő.” Egy osztály, ahol sokan dön­töttek a továbbtanulás mellett. Indoklásaik és osztályfőnökük indoklása arról győz meg, hogy választásuk reális. Tovább­tanulnak. de kik azok. akik nem? Koó* Mária IV. B.: „Tör­ténelmet és a német nyelvet érzem a leg­erősebb olda­lamnak, a ta­nulmányi eredményem sem ros-‘ , 4,5, de egyelőre még nem je­lentkezem. Azért nem, mert nagy a túljelentkezés és... szó­val az a lényeg, hogy nem látón pillanatnyilag reálisnak. Pestre akarok menni és valamelyik gyárban dolgozni, az ORION- ban valószínűleg és aztán, egy év elteltével újra megpróbá­lom ... Nem, dehogy, a szüleim nem ellenzik a továbbtanulásom, sőt ők szeretnék, de nekem kell i ez az egy év fizikai munka. Édesapám földműves, édes- 1 anyám háztartásbeli.’’ * Hajzer Ilo­hogy hol, és aztán ... szóval az az igazság, hogy asszisztens sze­retnék lenni és ha majd vala­mivel jobbak az anyagi körül­ményeim, akkor megpróbálom. Édesapám juhász, édesanyám háztartásbeli és öten vagyunk testvérek. Ügy akarom segíteni őket, hogy tanulmányi kiadások­kal egyelőre nem terhelem a családot... bár a szüleim na­gyon szerették volna, ha tovább­tanulok.” Az arány, láthatjuk nem rend­kívüli ; megegyezik más városi iskolákkal. Esetleg kicsit maga­sabb a továbbtanulók és ala­csonyabb a tovább nem tanulók száma; ami azonban figyelemre méltó és á tényleges hátrányt bizonyítja, az a fenti elhatáro­zások okaiban keresendő. Mi az tehát, ami inspirálja és még in­kább mi az, ami nehezíti a továbbtanulást? „Itt van mindjárt ez a klasz- szikus fiú-lány probléma... A lányoknak általában kisebb esé­lyük van, márcsak azért is, mert a fiúk iránt nagyobb a ke­reslet”. A város előnye a tovább, tanulók esetében abban jelent­kezik, hogy az egyetem székhe­lyén konkrét segítséget lehet kapni egyetemi előkészítő for­májában. Ilyesmire itt nyilván nincs tehetőség.” (Nagy Éva.) „Nem értem, hogy miért je-1 lent olyan nagy problémát, hogy úgymond „elnőiesedik” a taná­ri pálya? Miért baj ez? A ta­nári pálya nőknek való... azért, mert a gyerekekkel való bánni tudás, tehát a pedagógiai érzék inkább sajátjuk, mint a férfiak­nak, aztán a tanári fizetés nem a legnagyobb. Annyira legalább­is nem, hogy valaki családfenn­tartó lehessen belőle. Kiegészí­tésnek igen, arra jó." (Vetési Magda.) „Vidéki?... persze, a vidéki­nek a kollégiumi ellátás is prob­léma. Hogy megkapja-e a kollé­giumot? Ha szegedj lennék, kit érdekelne a kollégium?” (Nácsa Mária.) Szóval, vidékinek lenni nem könnyű. Még akkor sem, ha dr. Zömbik Miklós igazgatóhelyettes véleménye szerint a végzettek 40—60 százalékát vették fel kü­lönböző felsőoktatási intézmény­be az elmúlt években. Még ak­kor sem, ha a szeghalmi gim­názium jó néhány külföldi ösz­töndíjast és kiváló szakembert adott egyetemeinknek, népgaz­daságunknak. Nem könnyű, mert mindezek „csak” az okta­tás színvonalát és nem a prob­lémák hiányát bizonyítják. Nemcsak szeghalmi specialitás például, hogy kihalóban van egyes vidékeken az ösztöndíjas rendszer. Mi lett vele? Az it­teni üzemek, tsz-ek, például a Rákóczi, elég szűklátókörűén gondolkodnak, látni kellene már, hogy szakembert csak úgy sze­dhetnek, ha előbb magukhoz ötik őket. Szóval, probléma van. Más kérdés, hogy tanárok, diákok, szülők és mások mit tesznek el­lene; vidéken élni nem könnyű. Vidéken élni azonban köteles­ség. És vidéken élni, feladat. Bencsik Máté (Fotó: Oraveoz Ferenc) Szakadék Darvas József drámája a színházban Pénteken este mutatta be a Jókai Színház Darvas József: Sza­kadék című drámáját. Felvételeink a dráma három jelenetét idézik. Képünkön: Agárdv Ilona Tolnai Miklós és Simon Géza Körösztös István, és Tolnai Miklós, a tanító alakítója. Tolnai Miklós, Szcntirmay Eva cs Cseresnyés Rózsa. (Fotó: Demény Gyula) (

Next

/
Thumbnails
Contents