Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

Kádár János a Lenin-kiállításon A Lenin-centenáriumra a Szovjetunióba érkezett magyar párt­küldöttség, Kádár János vezetésével, csütörtökön megtekintet­te a Lenin-kiállítás képeit és szobrait. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Hazaindult Moszkvából a magyar pártkiildSttség Moszkva | Péntéken hazaindult Moszkvá­ból az MSZMP küldöttsége, j amely az SZKP Központi Bízott- ságának meghívására részt Vett az SZKP Központi Bizottsága, { valamint a Szovjetunió ég az Oroszországi Föderáció Legfel­sőbb Tanácsa Lenin-centenáriu- mi díszülésén. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, a magyar pártdelegáció ve­zetőjét, Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság tít­Berlin A Német Demokratikus Köz­társaság sajtójában pénteken is több bíráló cikk jelent meg a nyugatnémet politikáról és a bonni kormánypolitikusok meg- ny i latkozásai r ól. Az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland Brandt kancellárt bírálja élesen, mert a Spiegel című nyugatnémet po­litikai hetilapnak adott nyilat* kozatában kitartott a szövetségi köztársaság alkotmányában meg­állapított, revansista igényt ki­fejező állampolgársági meghatá­rozás mellett, amely a „német” (értsd: nyugatnémet) álíampol­Saigon A dél-vietnami partizánok pén­teken hajnalban rajtaütöttek az amerikaiak egyik táborhelyén ’hét kilométerre Hűé városától. Az erről beszámoló amerikai katonai szóvivő részleteket nem közölt, csupán annyit jelentett be, hogy egy amerikai katona meghalt, tíz pedig megsebesült. Az éjszaka folyamán egyébként a dél-vietnami partizánok össze­sen tíz tüzérségi támadást indi- | tottak az amerikai katonaság és j • saigoni hadsereg állásai ellen. I kárát és Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagját, a Budapesti Pártbi­zottság első titkárát, a küldött­ség tagjait, a szovjet főváros: kijevi pályaudvarán Dmitrij Paljonszkij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, Konsztan- tyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságnáak titkára, Mihail Leszecsko miniszterelnökhelye't- tes, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint a nagykövetség számos diplomá­gárság fogalmát kiterjeszti az egykori német birodalom terü­letére. így hatálya alá tartoznak az NDK-ban élő németek s más szocialista országokban az egy­kori birodalom területén élő, a fasiszta törvények szerint né­metnek minősülő lakosok. A Berliner Zeitungban Kalus Wilczynski a bonni külügyi ál­lamtitkárt, Dahrendorf profesz- szort ítéli el éles szavakkal, mert az NDK fővárosa „elismerésé­nek” fejében azt kívánta, hogy az NDK szavatolja NyUgat-Ber- lin és a szövetségi köztársaság összetartozását Ezek közül az egyik Quang Tri tartomány északi részében érte az egyik ott elhelyezett amerikai állást: 45 lövedék hullott az ál­lás területére. A B—52-es amerikai nehéz­bombázók Dél-Vietnam középső részének nyugati területeit bőm- i bázták hat hullámban. Ebben a térségben fekszik az amerikai úgynevezett különleges erők Ben Het-i tábora, amely körül a partizánok az utóbbi időben is­mét élénk tevékenységet fejte­nek ki. Közel-Keleti harci cselekmények Kairó Kairói jelentés szerint az egyip­tomi nehéztürzérség lövegei a Szuezi -csatorna nyugati partjá­ról tüzet nyitottak az izraeli ál­lásokra. Az egyiptomi hadsereg szóvivője közlöte, hogy az üte­gek több telitalálatot értek el és lángba borítottak ellenséges ál­lásokat. Eltalálták egyebek kö­zött a csatorna térség északi ré­szén állomásozó izraeli csapatok főhadiszállását is. Amman Az A1 Fatah, gerilla egységei csütörtökön rakétáikkal meg­semmisítettek két izraeli kato­nai szállítójárművet a megszállt szíriai Golan magaslatokon* Ra- fid és Kunéitra helységek kö. aött. A palesztinaá fegyveres harc parancsnokságának közle­ménye szerint a rakétatámadás után a partizánerők 15 perces tűzharcot vívtak a helyszínre érkező izraeli erősítésekkel, majd visszatértek támaszpont­jukra, magukkal víve egy sebe­sült baj társukat. Amman Izraeli bombázó gépek pénte­ken regegl két nem katonai kör­zetet támadtak Jordániában, megöltek öt polgári személyt, hármat pedig megsebesítették — közölte Ammanban a jardániai hadsereg szóvivője. Az öt civil áldozat között volt két kislány is, valamint az édes­apjuk. Az izraeli bombázókat végül a jordániai légvédelem űzte ki az ország légiteréből. Magyar—NDK gazdasági tárgyalások Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Walf- gang Rauch fuss, az NDK minisz­tertanács elnökhelyettese a ma­gyar—német gazdaság és mű­száki, tudományos együttműkö­dési bizottság elnökei péntek délelőtt tárgyalásokat folytattak a két ország gazdaság kapcso­latainak továbbfejlesztéséről. Áttekintették az 1971—75. évekre folytatott tervegyeztetés eddig eredményeit és az 1970. évre megkötött külkereskedelmi árucsereforgalmi megállapodás realizálásának állását, és meg­határozták a magyar—német gazdaság és műszaki tudomá­nyos együttműködési bizottság feladatait. Lázadás Kolumbiában Bogota Bogotában, Kolumbia főváro­sában megbízható forrásokból Ismeretessé vált. hogy hétfőn a hadsereg négy tisztje két őrnagy és két százados lázadást kísé­relt meg. A lázadókat azonban letartóztatták. A négy tiszt a fővárostól 120 kilométerre délnyugatra levő Tolemaira katonai támaszpont legénységét próbálta fellázítani. Azt tervezték, hogy letartóztat­ják a támaszponton állomásozó 10. dandár parancsnokait, és Bogotában vonulnak, hogy Ro­jas Pinilla tábornok kezébe ad­ják az elnöki hatalmat. Ismeretes, hogy a vasárnapi el­nökválasztásokon Rojas veresé­get szenvedett a koalíciós pár­tok jelöltjével, Misáéi Pastrana Borreroval szemben. Az NDK sajtó bírálja a nyugatnémet politikusok megnyilatkozásait Partizánok tüzérségi támadása Találkozás az Elbán Evekkel ezelőtt nálunk is ját­szották a filmet: „Találkozás az Elbán”. Aki látta, még emlékez­het rá, hogy a hitleri Német­ország ellen vívott háború vég­napjaiban milyen felszabadult örömmel köszöntötték egymást a folyóhoz Keletről és Nyugat­ról clőrenyomoult szovjet és amerikai katonák. Diadalmas, szép pillanat volt: érdemes fel­idézni, hogyan látta az eseményt egyik résztvevője, Goloborodko szovjet tartalékos főhadnagy. „1945. április 25-én hajnalban — írta Goloborodko emlékezé­sében — századunk elérte az El­bát. A folyó túlpartján, ahová most nem vezetett híd, mert a hitleristák visszavonulóban mind a hármat felrobbantották, tőlünk nyugatra ott feküdt a ködös, szinte ncptelen Torgau városa. Megfigyelőink később közölték, hogy a várost minden bizonnyal elfoglalták az amerikai katonák. Tehát a német frontot keletről és nyugatról átvágtuk és nem volt előttünk többé ellenség! Ekkor a mi oldalunkon vezény­szóra felrepült a megállapodás szerinti vörös rakéta. Válaszul az Elba túlsó partján zöld rakéta röppent fel. Torgau utcáira kl- őzönlöttck fedezékeiből az ame­rikaiak és futni kezdtek a part felé. Világosan hallottuk az üd­vözlő kiáltásokat: „Oroszország, Amerika!” A nyugati partról ha­marosan ladik indult él. A csó­nakon amerikai csoport érkezett hozzánk. Parancsnokával kemé­nyen kezet szorítottunk...” Huszonöt év telt el azóta. S e negyedszázad elteltével már tud­juk, hogy ott, akkor az Elbán az a bizonyos április 25-e nemcsak találkozás volt, hanem — elvá­lás is. Néhány hét múlva a náci Németország kapitulált, s mire a lombok lehullottak, felbomlott a Hitler, elleni háborús szövet­ség a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt elnök meghalt és utódja. Truman azon erők eszközének bizonyult, ame­lyek már a háború napjaiban is a későbbi hidegháborút készítet­ték elő. Még fél esztendő sem telt el az elbai találkozót köve­tően, amikor az amerikaiak 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atom­bombát. Ma már tudjuk, hogy nem azért, mert így akarták megrövidíteni a háborút, hanem mert így tudták a legvilágosab­ban kirobbantani azt. amit né­hány esztendeig .atomzsarolás” néven ismert a történelem. Ha ott az Elbánál az a kézszorítás egyszersmind búcsú is volt, — az amerikai vezetés hibájából tör. tént. Mint ahogyan visszapillant, va, azt Is világosan látjuk, hogy a Truman-elvtől a hidegháború megannyi doktrínáján át, kinek a bűne a világ katonai tömbök­re szakadása, a féktelen fegy­verkezési hajsza, a hideg- és me­legháborús helyzetek szinte fo­lyamatosan ismétlődő váltako­zása. Az elbai találkozó napja azon­ban nemcsak a visszapillantásé, hanem az előretekintésé is. Mert a búcsú előtt ott volt a találkozás Is: és ennek a találko­zásnak — úgy érezzük — napja­inkban is eleven a tanulsága. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak akkor is különböző volt a társadalmi berendezke­dése, amikor a Hitler elleni koa­lícióban szövetkezett egymással az emberiség közös ellenségének visszaverésére. Ez a háborús együttműködés és 6zövetségesi viszony nem „törölte el” a szo­cializmus és a kapitalizmus kö­zötti különbségeb mégis lehet­séges volt, mert a fasizmus vi­láguralmi tervei potenciálisan az Egyesült Államokat is fenyeget, ték. Ma a világon olyan helyzet van amely — bár más minőségű —. nem kevésbé vészterhes fe­nyegetést jelent az emberiségre, minden államra, köztük a Szov­jetunióra, és az Egyesült Álla­mokra nézve Is. Földünk az ame­rikai „rajtú” fegyverkezési ver­seny következtében eljutott az „overkill' állapotába. Más szó­val: a nagyhatalmaknak több­szörösen elegendő tömegpusztító fegyverük van ahhoz, hogy mind egymást, mind az egész földgolyót a levegőbe röpítsék. Ez a helyzet parancsolóan szük­ségessé teszi, hogy az elbai kéz­fogás két résztvevője, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megtalálja — a békés egymás mellett1 élés biztosításának út- jait-módjait. A Szovjetuniónak — Lenin óta — külpolitikai alapelve a békés egymás mellett élés. Rendkívüli jelentőségű, hogy az az állam, amely egykor tizennégy ország intervenciójával vette fel a küz­delmet, időközben olyán világ­hatalommá nőtt, amely a test­vér szocialista országokkal szö­vetségben, az összes antümperia- lista erőkre támaszkodva, rá tudja kényszeríteni a békés egy­más mellett élés elfogadását a tőkés világra. A Szovjetunió immár évtize­dek óta harcol a leszerelésért, s következetesen küzd a kollektív biztonsági rendszer megterem­téséért: mind Európában, mind Ázsiában. Nem „ultimátumok­kal”, hanem új meg új javalla­tokkal, amelyek mindig a lehet­séges megegyezés, a reális tár­gyalások útját egyengetik. A véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó évfordulója egy. beesik a bécsi szovjet—amerikai tárgyalásokkal a rakétafegyver­kezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió — mondhatni — az elbai találkozó szellemében ült le a tárgyalóasztalhoz. Kérdés, hogy az Egyesült Államok az utóbbi negyedszázad oly sok vargabetűje után képes lesz-e ilyen „szellemidézésre”. S. P. A IKSZ elnöksége a nemzetközi helyzetről, Jugoszlávia belpolitikájáról Belgrad Belgrad ban csütörtök este nyilvánosságra hozták a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsé­ge Elnökségének állásfoglalását Jugoszlávia nemzetközi helyze­téről és az ország belpolitikájá­nak egyes kérdéseiről. Nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozva a JKSZ elnöksége, az aktív békés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség poli­tikája mellett szállt síkra, ezt tekintve „az egyetlen útnak, amely a szabad, önálló szocialis­ta fejlődést szavatolja” Jugoszlá­viának. A JKSZ elnöksége han­goztatja: „Jugoszlávia nagyon fontosnak tartja, hogy fejlessze kapcsolatait a szocialista orszá­gokkal, az egyenjogúság, a szu­verenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tisz­teletben tartása alapján* A JKSZ elnöksége nagy hang­súllyal foglalkozott a jugoszláv föderációs rendszer problémái­val, mivel „módosul a köztár­saságok egymás közötti, illetve a köztársaságok és a föderáció közötti viszony”. A határozat szerint a jugosz­láv szövetségi szervek működé­sének a jövőben négy főterü­lete lesz. 1. Megőrizni és fejleszteni az egységes társadalmi, gazdasági és politikai rendszert; 2. biztosítani az egységes ju­goszláv piacot és gazdasági rendszert, s ezeken belül a köz. társaságok egyenjogúságát; 3. Jugoszlávia honvédelmének megszervezése és a nemzetközi kapcsolatok ápolása; 4. a kevésbé fejlett köztársa­ságok, területek fejlesztése.

Next

/
Thumbnails
Contents