Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
Áldatlan állapotok az ortopédián ! Potya sör Szeredi Eta, gyulai olvasónk levelében arról az áldatlan állapotról ír, amit az SZTK-ren- delőintézet Békéscsaba, Kulich Gyula lakótelepi ortopéd szakrendelésén tapasztalt. Gyermekek és felnőttek összezsúfolva egy kis helyiségben sokszor reggel ö-tól a késő délutáni órákig várakoznak, hogy sorra kerüljenek. Van, akinek más alkalommal is el kell jönnie, mert előzőleg nem jutott be a szakrendelésre. Sok idő telik el így fölöslegesen, nem szólva arról, hogy azok, akik az üzemekből jönnek, munkahelyükről hiányoznak, s ez jelentős munkakieséssel jár. Legalább a gyermekes mamákra lennének tekintettel — írja levelében, s kérdi, miért kellett ide körzetesí- teni az egész megyét, és miért nincs mindennap rendelés? Végül, miért nem sorrendben hívják be a betegeket? A jelenlegi helyzetről tudomásunk van — mondotta dr. Avár Zoltán, a rendelőintézet igazgató-főorvosa, amikor olvasónk levőiével felkerestük. — A szakorvosnak napi 3 órát biztosítottunk az itteni rendelésre, azonban mivel ezt csupán mellékállásként vállalta, joga van saját belátása és ideje szerint megoldani a rendelést. így a felnőttek részére hetenként két alkalommal, a gyermekek részéGéppuska- sortűz, kővel Békéscsabának legnagyobb mun- kás-lakta kerülete Erzsébethely, népszerű nevén, Jamina. Sokáig főutcái rangja az Orosházi útnak volt. rfogy miért csak volt? Mert az utóbbi években több korszerű aszfaltút épült Jami- nában. így a Madách — Kolozsvári — Sziklai, valamint a Franklin és a Bessenyei utca. Ehhez párosuló korszerű világítás szintén természetes volt. Viszont történt az utóbbi időben egy olyan esemény, ami felháborított több. ezer jaminai lakost. Az eddig keramit-kővel kirakott Orosházi utat, nem tudni milyen elgondolásból, diónagyságú, hegyes, éles kövekkel szórták fel. Igaz, a felszórás előtt vékony bitumenréteget locsoltak a keramit-kőre. Am a lapáttal szőrt kőréteget a bitumen nem tudta stabilan lekötni. így sok helyen a gépkocsik szinte kifröcskölték ezeket a köveket az útszegély mellé. így aztán roppant balesetveszélyes itt kerékpározni. A tehergépkocsik úgy szórják szét ezeket az éles köveket, mint ha géppuskából lőnék ki. Több ezer jaminai áll fejcsóválva, az újfajta korszerűsítést látva. A kerékpárok gumija úgy kopik, mintha késsel faragnák, nem is beszélve arról a félelem- érzetről, amelyet egy-egy gépkocsi közeledése vált ki az emberből. Komolyabb baleset, sérülés igaz még nem történt, de ennek lehetősége — a körülmények ismeretében — nincs kizárva. Ha ez bekövetkezik, ki vállalja majd a felelősséget? Több ezer sorstársam nevében váron a magyarázatot. llovszki Lajos erzsébethelyú lakos re pedig egy alkalommal 6—6 órát tölt szakrendeléssel.' Való- j ban áldatlan állapotok vannak i itt, azonban a korábbiakhoz ké- • pest a betegek részére ez is könnyebbséget jelent, hiszen nem kell Szegedae, vagy Budapestre utazniuk ahhoz, hogy megfelelő gyógyászati segédeszközhöz jussanak. A hosszú utazás, fárasztó volta mellett ez még nagyobb munkakiesést is jelentett. Sajnos, nincs megbízható ismeretünk arról, hogy milyenek az igények, mennyi azoknak a száma. akik ilyen szakrendelésre szorulnak. A zsúfoltságon enyhíteni nem áll módunkban, mivel nincs erre megfelelő helyiségünk. Mindenesetre, más szakrendeléseken szerzett tapasztalatok alapján, itt is szükségesnek tartjuk a sorszám bevezetését, mely ugyan nem segít a gondokon, de bizonyos mértékig megnyugtatásul szolgálhat a betegek részére. Reméljük, hogy a későbbiek során kisebb lesz a zsúfoltság, mihelyt a jelenlegi szűrővizsgálatok lebonyolódnak. Ettől függetlenül nagy segítséget jelentene, hogy, ha a városi tanács e szakrendelés részére megfelelő helyiséget tudna biztosítani. Kovács Lajos, a Sarkadi ÁFÉSZ 8-as számú falatozójának üzletvezetője elkeseredett hangú levélben fordult a Szerkesszen velünk rovathoz. Gondja — és ezt 6 maga is elismeri — csekélységnek látszik, mégis megbotránkoztató. Mi is történt valójában? Április 8-án az esti órákban a Falatozóba betért három 30 év körüli férfi. Rendeltek két üveg sört és két duplát, de egy üveg sört elfelejtettek kifizetni. Az üzletvezető hiába próbálta vendégeit jobb belátásra bírni: nemcsak, hogy nem fizettek, hanem még a sörösüveget is magukkal vitték. Az üzletvezető hiába futott a pénze után. A három potya söröző ugyanis, megelégelve az üldözést, beugrott egy tehergépkocsiba és elrobogott. Eddig a levél. A gépkocsinak és a sörösüvegnek azóta nyoma veszett. Még szerencse, hogy az éles szemű üzletvezető megjegyezte a teherautó rendszámát: XA 11-86. „Aki hallja, adja át”. Lánc, lánc eszterlánc „Játék hiszékeny felnőtteknek” címmel három héttel ezelőtt adtunk közre egy írást a PIRAMIDA nevű társasjáték kritikájaként. A cikk kapcsán egyik olvasónk (kérte, hogy nevét ne tüntessük fel) a következő levelet küldte a szerkesztőség címére: „Nemrég olvastam újságukban a PIRAMIDA kipellengérezését. Jogosnak találtam felháborodásukat, amiért ilyen ostoba játékba néhány hiszékeny ember belemegy. A napokban kaptam én is egy ilyen levelet. Sőt, korábban egy másikat is, amelyik a levelezőlap- gyűjtésére inspirál. Elküldöm mind a kettőt és kérem Önöket, hogy ha lehet, tegyék mégegyszer közzé a felhívást, hogy ne foglalkozzanak ilyen ostobasággal az emberek. Felesleges a postát ilyen dologgal terhelni. A szabályzat egyébként is tiltja a pénz borítékban való küldését." Köszönettel vettük olvasónk megjegyzéséi, valamint a hiszékeny emberek butaságát dokumentáló, öt-öt nevet tartalmazó levelet. A Szent Antal-lánc nevű játék újraélesztése — úgy hisszük — kudarccal f°0 végződni. (A lottó valahogy szimpatikusabb is.) Hogy a lánc hol kezdődött, s hogy hol fog végződni, azt nem tudjuk. De egy biztos. A magát megnevezni nem akaró olvasónk már elszakította. A vizsgálat nem késett, a válasz is megérkezett Mosom kezeimet? Március 12-i lapunk Szerkesszen telünk rovatában jelent meg a „Túra tortúrával" című írásunk, melyre az Országos Takarék- pénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága az alábbiakban regalt. „A cikkben tárgyalt mulasztásért kizárólag az IBUSZ-t terheli a felelősség. Ezt ők is elismerik és ilyen értelemben kívánnak válaszolni. Mai napig vártuk és többször sürgettük az IBUSZnál az önökhöz írt válaszlevelük másolatát. Sajnos, eredménytelenül, így nem tudjuk, vajon válaszoltak-e egyáltalán. Mi, a magunk részéről kérjük, hogy a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságnak a történtekben való vétlenségét lapjukban szíveskedjenek nyilvánosságra hozni” — írják április 18-án keltezett levelükben. A kérést teljesítjük, bár akkori ákkürtkben a Sportfogadási Lottó Igazgatóságot nem marasztaltuk él, viszont megnyugtatásul közöljük, hogy lapunk április 16-i számában megjelent az IBUSZ válasza. Az ügy tehát megfelelően nyert elintézést, s az IBUSZ elnézést kért olvasónktól. így rendeződött a dolog, csupán azt nem értjük, miért volt szükség arra a bizonyos „kézmosásra”. Lapunk április 9-i számában „Az udvariasság nem szabály, de jó” cím alatt közöltük Paulik Pálné olvasónk panaszát, melyben az AKÖV dolgozóit marasztalja el. Annak a reménynek ad. tunk kifejezést, hogy a cikk megjelenését vizsgálat és válasz követi. A vizsgálat nem késett, s a válasz is megérkezett. A 8-as számú AKÖV levelében közli velünk ,hogy Paulik Pálné panaszával kapcsolatban vizsgálatot tartottak, jegyzőkönyvileg hallgatták meg Mucsi Rozália kalauzt, aki ugyan elismeri, hogy olvasónkat a mentesítő autóbuszra irányította, tekintve, hogy az Kétsopronyba utazott, viszont tagadja, hogy udvariatlan lett volna. A vállalat vezetői szerint félreértés történt, mivel a kalauznő nem figyelt arra, hogy Paulik Pálné nem Kétsopronyba, hanem azon túl, a Hunyadi Tsz megállóig utazott. A nagy tolongásban csak a község nevére figyelt fel a kalauz, és ezért irányította az utast a másik járatra. Ettől függetlenül Mucsi Rozáliát figyelmeztették és körültekintőbb, figyelmesebb szolgálat ellátására oktatták ki. A másik esettel kapcsolatban közölték, hogy március 31-én a j 17.30 órákor iduló járat autó- | buszának műszaki meghibáso- I dása miatt történt a késés, s mi- j vei nem volt megfelelő tartalék, j autóbusz, így a forgalmi szolgá- i gálattevő kocsicserével nem tu. dott ezen segíteni. Ettől függetlenül intézkedett, hogy az utasokat mégis haza tudják szállítani. A műszaki hiba miatt térMosolycselshek helyett Az eladók udvariassági „teljesítményét” mérhetővé tették a mosolycsekk bevezetésével — írja rovatunk címére Szilárd Adám Bucsáról. — Ez jó dolog, bár hibája is van. A vevő ugyanis azt gondolja hogy most azért kedveseik hozzá, mert... Szóval jobban érzi magát a vásárló, ha a kedvességet, az előzékeny és udvarias kiszolgálást minden ellenszolgáltatás nélkül kapja. Mivel az ilyen esetek száma sajnos még nem gyakori, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy a Körősvidt-ki Egyesült Cipész Ktsz békéscsabai papucs- és cipőboltjában Vezér Jánosné üzletvezető mosolycsekk nélkül is nagyon udvariasan szolgálja ki vevőit. A vásárlók egy csoportja nevében köszönjük ezt, s ha volna az üzletben mosolycsekk, örömmel adnánk le szavazatunkat — fejeződik be a levél. Nem tartjuk valószínűnek, hogy összebeszéltek volna, de Rá ez Sándor Dobozról keltezett levele is a mosoly őseikkel foglalkozik. Rácz Sándor azt kérdezi, hogy a gyulai 25-ös számú kötöttáru- és fehérnemű- boltban található-e mosolycselck, mert ő elfelejtett igényelni és adni. Idézzük sorait: „A Városház utca sarkán levő boltban vásárlás után már a kijárati ajtó felé lépkedtem, amikor az engem kiszolgáló fiatalember utánam sietett, engedelmet kért és közölte velem, bogy valahol nekidörzsölőd- tem a falnak. Mielőtt még szóhoz jutottam volna, már beszaladt a raktárba, ahonnan egy ruhakefével tért vissza, s eltávolitotta kabátomról a meszet. Nemrégiben Budapesten jártam, és sók üzletben, áruházban kellemetlen tapasztalatokat gyűjtöttem. Ekkor jutott eszembe, hogy Gyulán nem adtam mosolycsekket, melyet most így pótolok.” örömmel értesültünk a békéscsabai és a gyulai két bolt eladóinak udvariasságáról, s közölhetnénk más példákat Is az elárusítók előzékeny kiszolgálásáról. Akad persze ellenpélda is, de a dicséretek felsorolására rovatunk terjedelme kevésnek bizonyulna. És ez, végeredményben nagyon jó dolog. Félrevezető táblák Boldizsár Gyula, lapunk tudósítója arról tájékoztat bennünket, hogy a 8. sz. AKÖV szépen megépített békési állomásán nap, mint nap igen sok utas veszi igénybe a különböző irányba induló járatokat. A kifüggesztett menetrendben azonban sokszor csalódnak, mert a táblákon nincs minden járat indulási, illetve érkezési időpontja feltüntetve. így történt április 12-én, vasárnap is. Igen sokan keresték azt a járatot, amellyel 15 óra után Békéscsabára lehetett volna menni. Az állomás külső területén két-három tábla is azt igazolta, hogy csak 16.07 órakor indul a debreceni gyorsjárat, Békéscsabát érintve, Szegedre. Az utasok tehát hazaindultak és 16.00 óra felé jöttek ki ismét, s ekkor történt a meglepetés. Kiderült, hogy vasárnap is indul járat Békéscsabára, mégpedig 15.50 órakor és ez el is ment. Azt kérdik, miért nem írják ki a külső két táblára is e járat indulási időpontját? Remélik, hogy az AKÖV rövidesen korrigálja e mulasztását. mészetesen a dolgozókat nem lehet felelősségre vonni. Mindezek ellenére, mivel Paulik Pálné beteg gyermekével utazott, tudtak volna segíteni, hogyha a szolgálattevőhöz fordul, s elmondja, hogy a korábbi járattal szeretne hazautazni. Hasonló esetben a jövőben sem zárkóznak el az ilyen segítség elől. Tárulj szesám Régi századok titkait őrzi a föld mélye. Gyulán, Kondoroson és lehetne sorolni megyénk más települését is, ahol valami régi emlékre, építkezés nyomaira bukkanok. A szájhagyomány sokszor mosolyra deríti a ma élő ember arcát s így van ez Köröstarcsán is. Azt tartja a hagyomány, hogy a községet három alagút szeli át. Hogy melyik körből? A válasz kétséges. Állítólag magas rangú török katonák központja volt e település. Innen indultak csatára a Gyulai Vár ellen s az alagút egyike kincsestár felé vezet. A felszabadulás előtti időszakban az egyik ház pincéjét építették s a mester ásatás közben talált egy nagy gömb- és három rúd alakú nehéz tárgyat. Megkapargatta és megállapította, hogy réz. A mester eltűnt, a szájhagyomány szerint még az országot is elhagyta. A hírre később többen ásni kezdtek ezen a részen. Egyszer egy idegen ember jött a községbe s az alagút kincsei után kutatott. A helybeliek persze kinevették és elzavarták. Az elmúlt évben ismét beszakadt e feltételezett helyen a föld. Egy helybeli születésű bányamérnök megpróbált kutatni e helyen, négy méter mélyre leásott. Csodák-csodája, három irányba vezető folyosószerűséget fedezett fél, legalábbis ezt állítják a helybeliek. Tovább nem ásott, mert védőpajzs hiányában leszakadhatott volna a föld. Most ismét süllyed ez a terület. A szóbeszéd ismét elindult, s a falubeliek kíváncsian várják, hogy mi történik ezután. Hátha meglelik az alagút titkát, vagy talán éppen a kincsestárat? Találgatják... Mindez természetesen szóbeszéd, azonban a föld alatti folyosó feltárása történelemtudományi szempontból talán érdekes lenne, s érdemes volna ezzel foglalkozni — írja levelében Rigler Miklós Köröstarcsáról és kéri a szerkesztőséget, közöljük lapunkban, hátha valamilyen intézmény, amely feltárással foglalkozik, ~szakítana arra időt, hogy megvizsgálná, vajon van-e valami alapja a szájhagyománynak és a tapasztalatnak.
