Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
Világ proletárjai, ßevesülietek I a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja 1970. ÁPRILIS 23., CSÜTÖRTÖK Ara: 80 filter XXV. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM' iVe halványuljanak as emlékek Sokszor van úgy az ember az idővel, hogy marasztalni sze. retné. Jeles napok, örömünnepek idején jó volna meghosz- szabbítani az órákat, ha régen nem látott szeretteink vannak köztünk, szívesen időznénk még velük — de az idő könyörtelenül múlik. Ugyan, ki ne gondolt volna — elsősorban a negyven éven felüliek közül — ilyesmire, amikor a felszabadulás negyed- százados fordulóját ünnepeltük. Lehet, hogy helyenként-alkal- manként talán sok is volt az ünnepi beszéd, itt-ott túlméretezettek a külsőségek. A lényegen azonban ez mitsem változtat: az elmúlt 25 év, a viharos történelmű huszadik századnak egy negyede — ha úgy tetszik: egy emberöltő. Az egész országnak volt mire visz- szatekintenie, attól a naptól kezdve, hogy Battonya félszabadulásával megkezdődtek a harcok Magyarországért s be nem fejezve a tegnap és a ma írott történelemmel. De volt és van mire visszaemlékeznie minden egyes embernek, aki ott állt a szabad Magyarország bölcsőjénél, vagy aki később kapcsolódott be az országépítés olykor emberfelettien nagy munkájába; De ha az időnek ötök törvénye a múlandóság, az emberé éppúgy — a feledés. Békeidőben szívesen feledjük a lőpor- füstöt, fűtött lakásban az át- fagyoskodott telet, jóllakva azokat az időket, amikor ünnepnek számított, ha nem feküdtünk le üres gyomoral. A fényárban úszó budapesti Du- na-part láttán kevés ember gondol ma már arra, hogy milyen volt a táj a vízbe roskadt híddal, s az új, szocialista városokban járva, alig tudja valaki megmondani, hol voltak azok a sokszor emlegetett kukoricatáblák, s hol verték le az első, házhelyeket jelölő karókat. Pedig ezek az emlékek — a közelmúltnak és a mának a történelme. Régi idők emlékei után kutatva mennyi munkát és költséget áldozunk, hogy földet-falakat vallatóra fogjunk: mi is volt, hogyan is volt itt régen. A közelmúlt történelmének tanúi pedig itt élnek, dolgoznak — nemegyszer ugyanott, ahol azokban a negyedszázad előtti időkben — s olykor mégis hagyjuk halványulni emlékeiket. Az is megtörténhetett ezekben az ünnepekkel teli időkben, hogy né- hányan kimaradtak a jogos ünneplésből, talán éppen azok közül, akik a maguk helyén és idején a legtöbbet tették, a legönfeláldozóbban vettek részt minden megmozdulásban, munkában, ami az újért, a szocialista Magyarországért indult. 6 mindez máris az emberi feledékenység csalhatatlan mutatója. Nevek, amelyeket akkoriban legfeljebb csak a napilapok hétköznapi krónikája emleketett — azóta vala mi - lyen okból feledésbe merültek. Tettek, amelyek tizenöt—húsz vagy még több éve országosan vagy megyényi területen visszhangoztak, elsüllyedtek a történések gyors egymásutánjában. Gondolatok, amelyek akkoriban — szónoki emelvényről mondva vagy írásban kézről kézre járva — emberek százait, ezreit győzték meg a jobb — és azóta jelenné lett — jövő magasabbrendűségéről, immár csak az emlékezet mélyén pihennek. Érdemes mindezt felszínre hozni, rendszerezni, megőrizni! Aligha van sok érdekesebb feladat, mint — például a legfia- talabbaknak — felfedező útra indulni saját hazájában, vagy még szűkebb pátriánkban városunkban, megyénkben. A nagy ünnepek elmúltával felkutatná a mai és holnapi generációk emlékezetében megtartani a hétköznapok történetét, azokét a napókét, hónapokét és évekét, amelyek alatt rom-országból virágzó, szocialista Magyarországgá lett hazánk. Beszélni emberekkel, akik fiatalon, tetterősen vagy életük derekán kezdték az újat építeni s ma szürkülő hajjal, vagy már nyugdíjasként emlékeznek. Átlapozná régi újságokat, amelyek hírt adtak az élet újraindulásáról, a harcról a régi és az új között, a győzelmekről és á kudarcokról, a nagy előrelépésekről és a munka hevében olykor elkövetett melléfogásokról is. Emberek építették fel ezt az országot huszonöt év alatt olyanná, amilyennek most, az ünnepi évfordulón láttuk mi magunk, s megmutattuk or- szágnak-világnak. Volna mivel dicsekednünk, s éppen az elért eredmények tesznek szerénnyé. Nem szabad hát, hogy az emlékek halványuljanak! Az ünnepek után a munkás hétköznapokon is kutassuk fel mindazt, ami negyed évszázad élő történelméből megőrzésre való. A nagy harcokat és a kis, hétköznapi tetteket, éljük át újra az egykori nagygyűlések, a megrendítő és lelkesítő változások lázas izgalmát és a hídépítések tömegmozgósító szenzációját, az új városok építésének szédítő iramát és a tsz- szervezések emberpróbáló nagy napjait. Nemcsak az emlékezések mi- aitt. Azért is — vagy talán elsősorban azért —, mert az ilyen emlékek adnak erőt, előretekintést a most kezdődő, új negyedszázadhoz a mai hétköznapok új hőseinek. Várkonyi Endre Véget ért az ünnepi Moszkvában ölés Szerda délelőtt újból kigyulladtak a Kreml kongresszusi palotájának fényei: moszkvai idő szerint 10 órakor folytatódott az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsé, nak Lenin-centenáriumi együttes díszülése. A moszkvai centenáriumi ünnepségekre érkezett magyar pártküldöttsóg, amelyet Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága első titkára vezet, részt vett a délelőtti és a délutáni ülésen, ahol a testvérpártok küldöttségvezetői további felszólalásokban tettek hitet a diadalmas lenini eszmék mellett. A moszkvai ünnepi ülés szerdán délután az intemacionálé éLénéklésével véget ért. A záróbeszédet Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondotta el. Este az ünnepi ülésszak befejeztével a magyar delegáció is jelen volt az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának nagyszabású fogadásán, amelyet a moszkvai Lenin-ünnepségeken résztvevő delegációk tiszteletére rendeztek. A szerdal moszkvai lapok piros fejléccel jelentek meg. Nagy címbetűk hirdetik: A leniniz- mus korunk zászlaja, a lenini út vezet a kommunizmushoz. A vezető orgánumok, a Pravda, az Izvesztyija teljes terjedelemben köziik Kádár János kedden elhangzott beszédét, a többi lap kivonatokban ismerteti az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalását. Lenincentenárium az ENSZ-ben Az ENSZ (bizottságainak és más szerveinek szerdán megtartott ülésein megemlékeztek Lenin születésének 100. évfordulójáról. A gyarmati kérdéssel foglalkozó 24-es különbizottság ülését teljes egészében az évfordulónak szentették. Davidson, a bizottság Sierra Leona-i elnöke az ülést megnyitva, elsősorban Lenin politikusi tevékenységét méltatta, majd az afrikai országok nevében köszöntötte a szovjet kormányt és népet az ünnep alkaL mából. Az ülés felszólalói a lenini külpolitikai alapelvek jelentőségét hangsúlyozták és rámutattak arra, hogy az általa alapított szovjet állam nagy mértékben - járult hozzá a béke megszilárdításához és a népek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés kibővítéséhez. Malik szovjet fődelegátus biztosította a bizottság tagjait arról, hogy a Szovjetunió a jövőben is eleget tesz internacionalista kötelességének. flz idén is jelentkezhetnek a fiatalok az NDK-ba szakmai továbbképzésre A magyar—NDK munkaerő együttműködés keretében az idén ismét lehetőség nyílik arKoszorúzás! ünnepség a Lenin-szobornál A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezeték Országos Tanácsa, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa V. I. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzása ünnepséget rendezett Budapesten, a felvonulási téri Lenin-szobornál. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal övezett téren több ezer fővárosi dolgozó gyűlt ösz- sze. A koszorúzása ünnepségen megjelent Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, az \ MSZMP Politikai Bizottságának; tagjai, Czinege Lajos, Ilku Pál, j a Polítkai Bizottság póttagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai, gazdasági ás *a kulturális élet sok más ve. ! zető személyisége. Jelen volt az 1 ünepségen a budapesti diploma- 1 oiai képviseletek több vezetője | és tagja is. ra, hogy szak- és segédmunkások az NDK-ba jussanak. Békés megyéből 186 olyan 18—30 éves korú nőtlen férfi mehet, akinek eltartásra kötelezett hazzátarto- zója nincs és az egyéb követelmények szempontjából (erkölcsi, politikai magatartás, egészségi állapot stb.) is megfelel. Szakma alapján esztergályosok, gyalusok, marósok, köszörűsök, lakatosok, villanyszerelők, hegesztők és vasbetonszerelők jönnek tekintetbe. Segédmunkásokai ács, fúró és hegesztő szakmára tanítanak be. A szakmunkások két vagy három évre, a segédmunkások három évre köthetnek szerződést azzal az NDK-beli vállalattal, amelyhez kerülnék. A kiutazásra előreláthatólag október 1 és 15 között kerül sor. Jelentkezni a Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályán már most, legkésőbb pedig júhus 31- ig lehet. Új nézőpont Békésen Marton László télv.
