Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
192«. május 1-én lerakja a moszkvai Marx Károly emlékmű alapkövét. Az első szovjet elektromos eke kipróbálásánál a moszkvai felsőfokú mezőgazdasági intézet tangazdaságában, 1921-ben. berni íróasztalánál, 1922, október 4-én. LEHIH DOLGOZÓSZOBájneCN Egy átlagos munkanap ... A kormány épületének ősi bejáratát ezüstfenyők vigyázzák. Ide jöttek Leninhez nap nap után parasztok és diplomaták, munkások és írók, tudósok és üzletemberek. M. F. Kazakov, a XVIII. század kiváló orosz építésze tervezte az épületet, amelyben márványlápcsók vezetnek a második emeletre. Már Lenin idejében volt itt lift, de ritkán működött, mert kevés volt az áram. A fogadószoba ajtajában őr állt, aki ellenőrizte az iratokat, majd a látogató az ülésteremből — amely egyben várószoba és titkárság is volt — beléphetett Lenin dolgozószobájába. Semmi sem változott, minden úgy van ma is, mint 1922. december 12-én volt, amikor Lenin utoljára tekintett vissza az ajtóból íróasztalára, mielőtt kilépett volna. Pihenni ment és hosszú hónapokig várták visszatérését. Mindennap lapoztak egyet az asztali naptáron, friss lapokat raktak az íróasztalra, leveleket, de Lenin nem tért vissza többé. Szinte az idő is megállt a dolgozószobájában, amely oly sokat mondhatna arról az emberről, aki csaknem öt éven át itt dolgozott. Zöld posztóval borított íróasztal, telefonok, az asztali lámpa mellett gyertyák. Kis fiókban fejléces levélpapír és boríték: „Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság. A Népbiztosok Tanácsának elnöke. Moszkva, Kreml”. Az asztalon fém tintatartós írókészlet, regiszteres telefonkönyv, a legfontosabb számokkal. A fonott karosszék két oldalán forgatható polcos állványok, ezeket 1920-ban Vlagyimir Iljics rajza alapján készítették. A „forgókon”, ahogy ezeket Lenin nevezte — kézikönyvek, anyagok, amelyeken dolgozott, újságok. A dolgozószobában ma is őrzik azokat az újságkivágásokat, amelyeket téma szerint brosúrákká fűzte össze. A falaknál könyvszekrények, mintegy 2200 kötettel, térképek. Lenin minden reggel 9 óra után néhány perccel jelent meg gyors, energikus léptekkel. Munkanapját nem kezdte nagyon korán, de gyakran éjjel 2—3 óráig dolgozott. Fél óra alatt átnézte az újságokat és a napi jelentéseket Pontosan 10 órakor tett jelentést a titkárság, vagy a Népbiztosok Tanácsának ügyeletese. Volt-e akkoriban egyáltalán olyan többé-kevés- bé fontos kérdés, amivel nem Leninnek kellett foglalkoznia? Aligha. Az ország védelme és az első erőművek, a pártegység és a közoktatás, a kommunista világmozgalom és a külföldi koncessziók, éhség és a színházak fűtése, az új gazdasági politika és a bürokrácia elleni harc. A titkárok feljegyzései pontos képet adnak Lenin munkanapjairól. Idézzük fel az egyik átlagos munkanap — 1921. február 2-a — programját. Vlagyimir Iljics szokása szerint 9 óra után néhány perccel jelent meg dolgozószobájában. Megnézte a postát, telefonált, meghallgatta a titkár beszámolóját. Délelőtt 11 órától délután 2-ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizottságának ülésén, amelyen a tüzelőhelyzetről tárgyaltak. Délután 2-től 4-ig a Központi Bizottság Politikai Bizottságának ülésén volt. Tanácskozás közben. 3 órakor telefon üzenetet kapott a pétervári kormányzóság titkárától arról, hogy a városban nincs élelem, tüzelő, ezért feszült a helyzet. Lenin azonnal válaszolt, táviratban: „Tegnap a Védelmi Tanács úgy döntött, hogy 18,5 millió púd szenet kell venni külföldről. Az élelmiszerellátást javítjuk, ma elhatároztuk, hogy még két szerelvény gabonát irányítunk oda a Kaukázusból”. Ezen a napon Lenin átnézett és aláírt több határozatot, amelyet a Népbiztosok Tanácsa, illetve a Munka és Védelmi Bizottság készített elő. Ezek egyebek között intézkedtek arról, hogy szereljék le a Vörös Hadseregből a földmérő mérnököket, a geodétákat és a topográfusokat és bocsássák a Geodéziai Főigazgatóság rendelkezésére, az autóközlekedési szakértőket irányítsák át a Legfelső Népgazdasági Tanács gépkocsi-szekciójába; a leszerelt hajóépítő munkásokat és szakembereket küldjék a hajógyárakba, ezekben vezessék be a természetbeni prémiumot; ellenőrizzék a tüzelőfélhasználást, valamint a Do- nyec-medencében a szénrakodást és szállítást, hogy tüzelőt biztosítsanak Pétervárnak; hogy élelmiszert szállítsanak a Donyec-medencébe, vonják felelősségre egy intézmény apparátusát a bürokratikus módszerek miatt. Ugyanezen a napon Lenin részt vett a Népbiztosok Tanácsának szűk körű ülésén, átnézte az OK(b)P KB határozattervezetét a szibériai föld — és élelmiszerpolitikáról. Aláírta a Szibériáról szóló rejtjelezett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelentést a moszkvai lakáshelyzetről. \ Röviden, röviden... Vlagyimir Iljics természetesen nem tudott időt szakítani arra, hogy mindenkivel beszélgessen, aki csak találkozót kért, de tudni akarta, hogy milyen javaslatokkal akartak hozzá fordulni. A Népbiztosok Tanácsának fogadószobájában ezért külön dossziéba gyűjtötték a beadványokat. Később ezek közül nem egy a szovjet kormány törvényeiben fogalmazódott újjá. Egy munkásnő például kérte, hogy adjanak ki dekrétumot a terhes anyák szabadságáról. Lenin a tervezetre ráírta: „A Munkaügyi népbiztos hatáskörébe.” Nem sokkal később megjelent a törvény. Lenin gyűlölte a bürokráciát és a formalizmust. A Népbiztosok Tanácsában az volt a szabály, hogy minden beérkezett tevéiét 24 óra alatt el kellett olvasni, hogy írója egy héten belül választ kaphasson. 1921. szeptember 23-án Vlagyimir Iljics tudomására jutott, hogy nem továbbították időben egy levelét. Ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Tegnap észrevettem, hogy egy Fotydjevkának átadott sürgős iratot a „szokásos”, vagyis ostoba úton továbbítottak, így nem ért oda a szükségies órában s ha nem avatkozom be, napokat is késhet. Ez a módszer megengedhetetlen. Ha még egyszer előfordul ilyen bürokratikus aktatologaiás, szigorú büntetéshez, leváltáshoz folyamodom”. A bürokrácia ellen a Népbiztosok Tanácsának apparátusában folytatott harc — mint cseppíben a tenger — tükrözi azt a feszült küzdelmet, amit Lenin az egész államiban folytatott a cári hivatalnok-gépezet súlyos örökségének felszámolásáért. 1919. december 30-án ennek jegyében fogadták el a „Bürokrácia felszámolásáról” szóló dekrétumot. Vlagyimir Iljics sokszor maga intézkedett ilyen ügyekben. Annak idején például nagy jelentőséget tulajdonított a Fow- ler-rendszerű kísérleti ekék elkészítésének. A gyártó szervek azonban nem lettek készen időben. Lénán, akit felháborított a késedelem* azt követelte, hogy állítsák „bíróság” elé a vétkeseket, sőt „.ítélet-tervezetet” is írt: „A bürokratikus huzavonát elítélő nyilvános tárgyalásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítva, ezúttal a legenyhébb büntetést szabtuk ki, mivel a vétkesek eddig ritka lelkiismeretességgel dolgoztak. Egyben figyelmeztetünk mindenkit, hogy a jövőben a huzavonáért még a „szent”, de tehetetlen fajankókat is megbüntetjük ta bíróság fogalmazhat enyhébben is). Mert nekünk Oroszországban nem szentekre, hanem jól dolgozó emberekre van szükségünk”. Lenint felháborította a fegyelmezetlenség, más munkájának és idejének semmibevétele. Eleinte voltak, akik elkéstek a Népbiztosok Tanácsának üléseiről. Lenin, aki mindig pontosan a,jelzett időben nyitotta meg az ülést, akármennyién jelentek is meg — eleinte megelégedett bíráló megjegyzésekkel, de 1920 áprilisában a Népbiztosok Tanácsa külön határozatot fogadott el azokról az intézkedésekről, amelyekkel meg akarják szüntetni a pontatlanságot. Ez kimondta, hogy aki első alkalommal több mint tíz percet késik, annak nevét figyelmeztetéssel a jegyzőkönyvbe is beírják, aki másodszor elkésik, attól levonnak egynapi fizetést, ha harmadszor is előfordul, a sajtóban is közzéteszik. Azokat pedig, akik egymás után több mint háromszor elkésnek, az érvényes utasítások alapján leváltják, azzal, hogy többé nem tölthetnek be felelős tisztséget. Lenin szigorú rendet dolgozott ki az ülésekre is, az igazságügyi népbiztoshoz, Kurszkojhoz továbbított javaslatában: beszámolóra — 10 perc, első felszólalás — 5 perc aki másodszor is hozzászól — 3 pere, csak kétszer lehet hozzászólni. Maga Lenin soha nem élt vissza elnöki tisztségével. Amikor felszólalt az üléseken, mindig kezében tartotta másodpercmutatós óráját, s ha észrevette, hogy a felszólalásra megjelölt idő a végéhez közeledik, gyorsabban beszélt, hogy ne lépje túl azt. Az egyik ülésen felszólalt egy katonai szakértő és túl szigorúnak nevezte a felszólalási rendet. Vlagyimir Iljics mosolyogva megjegyezte, hogy jobb éjszaka előkészíteni, a rövid, beszámolót, mint éjszaka ülésezni. Lenin nem engedélyezte, hogy az üléseken magánbeszélgetésekkel rabolják az időt, ezért javasolta, hogy az ilyen mondanivalókat írásban közöljék egymással. Lenin nemegyszer több tucat cédulát kapott és válaszolt meg egy 2—3 órás ülésen. Ugyanakkor Lenin elnökletével lezajlott megbeszéléseken mindig közvetlen, elvtársi volt a légkör. Mindenki kimondta, amit gondolt. Kitűnő humorérzékkel fogadott minden tréfát, találó megjegyzést, s olyan jóízűen kacagott, hogy senki sem állta ki mosoly nélkül.
