Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

Leninre emlékestek a csabai tss-ek fiataljai A békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezet KISZ-istáinak egy része vasárnap, április 19-én, kora reggeltől gléclában állva várta a vendégeket a közös gaz­daság kultúrterme előtt. A vá­ros négy termelőszövetkezetének fiataljai ugyanis a KISZ-akció- program szerint ezen a napon ünnepelték Lenin születésének 100. évfordulóját. A vendégek időre meg is ér­keztek. Megtelt a nagyterem, pedig, amint Somogyi János, a Lenin Tsz KISZ-titkára elmond­ta, a gépeken dolgozó fiatalok nem jelentek meg. Kint voltak a határban, hogy a megkésett1 tavasz miatt elmaradt mezőgaz­dasági munkákat pótolják. Az ünnepélyes aktust a békéscsabai IV. számú és a kismegyeri ál­talános iskola úttörőinek műso­ra vezette be. Lenin neve csen­dült versben és dalban a fiatal ajkakon, s az ugyancsak fiatal közönség hálás tapssal jutal­mazta az úttörők műsorát. Ezután Somogyi János üdvö- zölte a négy termelőszövetkezet fiataljait, a városi párt végre­hajtó bizottságának nevében megjelent Sasala Jánost és a j városi KISZ végrehajtó bizott­ságát képviselő Futó Sándort. Üdvözölte a vendég-tsz-ek gaz­dasági és pártszervezeteinek képviselőit, valamint a Központi Tiszthelyettes Iskola növendé­keit, katonáit, akik együtt ün­nepeltek a terméLöszövetkezet KlSZ-istáival. Ezután felkérte Sasala Jánost, az ünnepség szó­nokát, tartsa meg emJékbes zédét a proletárforradalom nagy ve­zéréről, Leninről. S, mint a műsor alatt, a meg­emlékezés során is éreztük a nagy forradalmár jelenlétét. An­nak az embernek szellemét, aki kimondta: „Kenyeret az éhezők, nek! Hatalmat a szovjeteknek! Békét a népnek!" Az ünnepélyes megemlékezés után a Lenin Termelőszövetke­zet pártszervezetének titkára, Kesjár György ismertette a ven­dégekkel a közös gazdaság mun­káját, eredményeit Elmondta: nincs szégyenkezni valójuk a nagy forradalmár nevét viselő közös gazdaság dolgozóinak, fiataljainak. Elért eredményeik­kel méltókká lettek s azok is maradnak nagy névadójukhoz. Ezután a Központi Tiszthe­lyettes Iskola KlSZ-bizottságá- nak nevében Gaál László fő­hadnagy át. adta a termelőszö­vetkezet párt- és KlSZ-szerveze- tének a katonafiatalok ajándé­két, egy nagyméretű Lenin mellszobrot. Az ünnepséget szellemi vetél­kedő és sportversenyek követ­ték. Ezalatt a vendéglátók konyháján megfőtt a jó ebéd, amelynek elfogyasztása után ké_ ső estig táncoltak, szórakoztak a fiatalok. — EZ A TAROS az utóbbi tíz évben többet változott, máat azt megelőzően taser év alatt, — így mondják mai lakói, így a króni­ka. Amikor 1955-be» ta első bora. kokat felállították, hogy erőmű­vet építsenek nem messze a Ti­sza partjától ás seregiették ide az építők — csodálkozással, ve­gyes kétkedéssel — kérdezgették a falu lakói — ugyan — lesz-e ebből valami jó nekünk? A városnak akkor még nyoma se volt Állt a falu, Tiszaszeder- kény, hosszú utcájával, egyfor­ma fehérre meszelt nádfedeles házaival. Alit a falu, több mint 700 éve — halászok, földműve­sek lakták, amióta 1268-ból az eiső írásos feljegyzés datáló­dott. SZÁNTÓFÖLD VOLT a terü­let, amelyet az erőmű helyszí­nének kijelöltek és megvették egy amerikás magyartól a ta­nyáját. Az építők, a szerelők nyolc barakkban, meg 100 pal- konyad parasztcsaládnál laktak. Az új városlakóknak szánt első lakásokat 1957-ben emelték a mai város területén vagy négy kilométernyire az erőműtől. Aztán felhúzták a többi házat is. A faluban meg kigyulladt a villany, megszólalt a rádió. És itt. ahol évszázadok, évezredek óta a föld adta a szűkös kenye­ret, az ipari fejlődés szédületes méreteket öltött. A dél-borsodi vidék a hazai vegyipar egyik fellegvára lett. A kétszáz mega­wattos hőerőmű, a lakk-festék és műgyantagyár, a műtrágya- gyár, a műanyagfeldolgozó üzem — egy-egy állomása az ipari fejlődésnek. A falu mellé felépült a város: Iskolákkal, üzletsorral, kultúr- központtal, kehely alakú vízto­ronnyal, modernségükben már némileg hangulatos lakóházak­kal. Amelyeknek természetes tartozéka a távfűtés, a hideg, meleg víz, gáz és a beépített bútor. S a városhoz hozzá mo- demedik lassan a falu is — a régi, zsúpfedeles vályogházakat sorra lebontják és helyébe há- rom-négyszobás, tágas családi házakat építenek. A Tiszai Ve­gyikombinát, a Tiszai Erőmű Vállalat dolgozói jól keresnek. Sok a magasan képzett szakem­ber, a mérnök, a technikus. A legtöbben szakmunkások — alig van képesítés nélküli segéd­vagy betanított munkás. A II ezer lakosú Tiszaszeder- kény most Lenin város lesz. Hogyan, miért, mitől? — er­re kérem, keresem a választ, a feleletet. A Tiszaszederkényi Városi Tanács V. B. ülésének jegyző­könyvéből „Tiszaszederkény ifjú szocialista város hazánk felsza­badulása óta létejsült és vált vi­rágzó ipari bázissá. Mint a szo­cializmus szülötte méltó repre­zentánsa hazánknak a Szovjet­unióhoz fűződő mély és meg­bonthatatlan barátságának. Vegyiparunk létesítményei nagy­részt a Szovjetunió baráti segít­ségével és szovjet berendezé­sekkel épültek fél." És az Elnöki Tanács Lenin születésének 100. évfordulójára, a szovjet és a magyar nép örök barátsága jeléül; a felszabadu­lás óta épült új, szocialista vá­ros. Tiszaszederkény elnevezé­sét ápríHs 22-í haitáQyat Lenin ­városra változtatta. — Mély és igen szép szimbó­lum ez a névváltozás — mond­ja az erőmű egyik dolgozója. — A lenini eszmék diadalát hirde­ti, és példázza városunk léte is. Hiszen hol lennénk mi, volt cse­lédek, summások, ha nincs mel­lettünk a Lenin alapította szov­jet állam, ha nincs felszabadu­lás? — ÖRÜLÖK, hogy olyan vá­ros viselheti Lenin nevét, mely­nek termékeit az egész világon ismerik, becsülik — jegyzi meg némi szakmai lokálpatriotiz­mussal a TVK mérnöke. Fehér parasztházban fekete parasztasszony. A ház 150 éves, az asszony 65. — Szeretjük mi Lenint. Az unokám tanulja az egyetemen. Itt vannak a könyvei. Néha, ha kész vagyok a munkámmal, be­lelapozok. Olvastam már Le­nintől is. Nem értettem min­dent. De azt tudom, hogy a fiam nem lehetet volna vegyész, a lányom orvos, ha ő nem har­col értünk is. Pedagógusnői a zeneiskolából: — Váratlanul ért a hír, Le- ninváros leszünk, örülök, hiszen nem akármilyen város kapja a nagy forradalmár, államférfi nevét! Sokat is várunk ettől. Én például személy szerint új zeneiskolát. — Mi dolgozók, tudjuk, hogy mit kell tennünk — vélekedik a TVK egyik szocialista brigád­ja. — Még több helytállásra, társadalmi áldozatvállalásra kö­telez bennünket a név viselése. A Szőke Tisza Termelőszövet­kezet traktorosa: — Amikor meghallottam a rádióban a hírt, azt mondtam a brigádvezetőnek: no most mu­tassuk meg, hogy nem érdemte­lenül viseljük Lenin nevét Az egyik gépkocsivezető így szól: — Szép nevet kap a város, de most aztán itt az ideje, hogy megcsinálják a városba vézető utat is. — LENIN NEVÉT azért kapta a város, mert eddig is bizonyí­tott. dinamikus fejlődésével, la­A békéscsabai Megyei Könyv­tárban méltó módon ünnepük | meg Lenin születésének 100. év­fordulóját. Április 20-án. dél­után 4 órai kezdettel a könyv- j tár ifjúsági részlegében A sza­badság dalai címmel irodalmi összeállítást mutattak be a Ró­zsa Ferenc gimnázium tanulói. A műsorban többek között Ma­jakovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című verse is szere­pel, dr. Südi Györgyné pedig Tavasz Magyarországon címmel tart előadást. Az irodalmi dél­után befejezéseként Leninről és kórnak szocialista közösségével — ez egy fiatal szakmunkás vé­leménye. Tiszaszederkény még a KGST szerepét is példázza — mondja a kozgazdásznő. — Az erőmű csehszlovák szerelőkkel, a TVK szovjet gépekkel és szakembe­rek közreműködésével épült. Itt ível a Barátság olajvezeték. És az új gyárakat újból szovjet se­gítséggel tervezik. Leninváros óriási távlatokat sejtet Jövőre 800 új lakást ad­nak át. Maketten már látható a 25 ezer lakosúra tervezett vá­ros. Dísztóval, toronyházaMsal, üvegfalú középületekkel, bölcső, dékkel, óvodákkal, iskolákkal, öreglek házával. (Pillanatnyilag csak 3 (!) nyugdíjas él a város­ban, s az átlagéletkor alig éri el a 26 évet) Ipartelepítésre, bő­vítésre az elkövetkező 10 évben 30 milliárd forintot fordítanak. Kétezer megawattos hőerőmű, kőolaj finomító és a TVK bőví­téseként polietilén-gyár épül. Az iskola előtt első osztályos gyerekekkel beszélgetek: — Gyűjtjük a Lenin-képeket — Nekem már tizenöt van. — Nekem nyolc. — Nekem egy, de az a legna­gyobb — kiabálják egymást túl­harsogva. — Eüi meg verset tudok Le­ninről — szalad utánam egy szőke kislány — elmondjam? — Mondd! — kérem. LETESZI a táskáját. Hátrasi­mítja a haját és kedves, csengő gyerekhangján szavalja: „Bejárja bolygónkat Lenin — a bolygónk fölött az éjben. pirosló csillag kering, vöröslő fénye ég fenn". A város közigazgatási határá­ban még az áll az útjelző táb­lán: Tiszaszederkény, de már megfestették az újat, a messzire látszót, a távlatokat jelzőt: Le­ninváros. ÉS AMIKOR az építők fel­vonulnak, hogy új erőművet, olajfinomítót vagy polietilén­gyárat építsenek, senki nem csodálkozik, kételkedik, tudják — ebből nekik mindenképpen csak javuk származik. Kádár Márta a felszabadulásról szóló köny­vekből, dokumentumokból nyí­lik kiállítás. A könyvtár zenei részlegében április 22-én délután 4 órakor az ünnepi megemlékezés alkalmá­ból rendezett lemezhallgatáson Lenin-dalokat, eredeti Lenin- felvételeket, s a kortársak, har­costársak lemezen megörökített visszaemlékezéseit hallhatják az érdeklődők. Ugyancsak 22-én „Lenin a bélyegeken” címmel bélyegtárlatot nyitnak meg a könyvtár ifjúsági részlegében. Sasala János, a békéscsabai városi pártbizottság munkatár­sa a megemlékezés szavait mondja. Nagy figyelemmel és lelkesedéssel hallgatták a megemlékezést a termelőszövetkezeti fiatalok. (Fotó: Béla Ottó) Irodalmi délután, könyvkiállítás, zenehallgatás, bélyegtárlat a Megyei Könyvtár Lenin-centenárium programjában B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents