Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
Legnagyobb öröm másokon segíteni — Ha felhangzik a mentőautó szirénája, mindjárt arra gondolok, vajon balesethez, vérző emberhez mennek-e és van-e éppen olyan vér tartalékban — a kórházban —, amilyen a megmentéséhez szükséges. Valami kor dehogy is jutott volna eszembe ilyesmi. Amikor először jelentkeztem, sem gondoltam arra, hogy esetleg egy ember megmentéséhez járulok hozzá. Csak úgy jöttek hozzám, szóltak, hogy menjek. Hát mentem. Hogy ez mikor volt? Még 1953-ban. Sipos Mihály, a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat — közismertebb nevén Füszért — békéscsabai fiókjának szállítási előadója. Az első jelentkezés óta már ötvenhétszer adott vért, s ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen számítva 23—24 liter vért, egy ember szervezetében levő mennyiségnek a többszörösét adta, hogy másokon segítsen. Nagyon sok ez. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy vajon nem árt-e a szervezetének, de ahogyan életerős termetére, pirospozsgás arcára tekintek, egy pillanat alatt elszáll minden kétkedés. így volt ezzel a felesé, ge is a kezdeti időszakban, őszintén bevallotta, hogy félti. Azután a véradás első izgalmas napjait követően maga is meggyőződött arról, hogy semmi szükség az ilyen féltésre. Viszont annál szebb az, amit férje vállalt, hiszen megbizonyosodhatott erről a sok-sok köszönőlevélből is, amiket azoktól kaptak, akik életüket a véradónak köszönhetik. Sípos Mihályhoz hasonló áldozatkész emberek száma akkoriban, amikor jelentkezett, kevés volt. Tagsági könyvében a 354- es szám szerepel. Ma viszont már több mint húszezer ember tartozik megyénkben az önzetlen segítés eme szép mozgalmának táborába. S hogy ez így van, ahhoz maga is hozzájárult, nemcsak a saját példájával, hanem fáradhatatlan tenni akarásával is. Ebben a szép munkában elsőnek felesége követte, ma már ő is 17-szeres véradó. Munkahelyén úgy ismerik, mint a véradó mozgalom egyik legaktívabb támogatóját. Ellátogat Békéscsaba üzemeibe és vidékre is, a vérellátó alközpont, valamint a Vöröskereszt megbí. zásából, gyűléseken, ankétokon, egyéb összejöveteleken ismerteti a véradás jelentőség! — Soha nem készültem szónoknak — mondja — csak mindig azt mondtam el, amit érzek, amit tapasztaltam. Volt alkalmam találkozni olyanokkal, aki- : két súlyos betegségből, úgyszól-1 ván a halál mezsgyéjéről hoztak vissza az orvosok, és olyan emberekkel, akik balesetet szenvedtek, életüket az általam adott vérrel mentették meg. Nincs ennél felemelőbb érzés. Amikor vért adok, újból és újból átér- zem ezt Az ankétokon, gyűléseken elsősorban erről beszélek. Rendszerint azt tapasztalom, hogy szavaim nyomán megértik, hogy mit jelent a véradás. Azután meg is győződöm erről, mert elmegyek akkor is, amikor a véradónap van és látom, eljöttek, hallgattak rám, nem hiába beszéltem tehát. Szerénységére jellemző, hogy az elismerésről, a kitüntetésekről, melyeket példaadó tevékenységéért kapott, jóformáin említést sem tett. Pedig nemrég kapta meg a Vöröskereszttől a Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát a korábbiak mellé. Az elismerést a vállalat is kifejezte, mert két nap jutalomszabadsággal és 500 forinttal ajándékozta meg. Kasnyik Judit Tudományos alapon Az országban elsőnek a Sar- kadi Cukorgyár körzetében hasznosítják mezőgazdasági öntözésre a szennyvizet, talajjavításra a szervesanyagokban gazdag melléktermékeket A programról a következőket mondotta el Malatimtóky György, a gyár főmérnöke: — Az élővizek tisztaságának megóvása az ipari szennyvizektől országos, sőt világprobléma. Nálunk például a cukoripar országosan harmadik helyen szerepel a „szennyvízter- meles” listáján. Egyedül a Sar- kadi Cukorgyár évi szennyvíztermelése 700 ezer köbméter. Az új szennyvízbírság-rendelet fokozottabban megköveteli: minél gyorsabban oldjuk meg ezt a problémát. De a bírságon túl is az a feladatunk. Az a legokosabb tehát, ha gazdaságosan felhasználjuk ezt a nagy mennyiségű szerves anyaggal dúsított vizet fokozzuk vele a mezőgazdasági terméshozamo. kát. — E efl érdekében a közelmúltban megalakult a Társadalmi Vízvédelmi Munkabizottság. Elhatároztuk, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Vízminőségvédelmi Felügyelőségével együttműködve dolgozzuk ki a terveket. Együttműködési szerződést kötünk azonban a Szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézettel is. Tudományos alapon szeretnénk kidolgozni a programot ezt pedig csak úgy lehet, ha a kutatók segítségét igénybe vesszük. Helyes, ha a sarkadi termelőszövetkezetek által rendelkezésre bocsátott kísérleti telepen ők dolgozzák ki, hogy az adott talaj, és éghajlati viszonyok mellett milyen növényféleség hálálná meg legjobban a szennyvízöntözést milyen mennyiségben, milyen módon öntözzünk? A tározó területeken keletkező üledéket szintén a mezőgazdaságban szeretnénk hasznosítani közvetlen talajjavítás céljára. Ha később a technológia fejlesztésével megváltozik a cukorgyári szennyvíz összetétele, akkor is gazdaságosan hasznosítjuk. Ennek irányítása szintén a bizottság munkája lesz. Abban az esetben, ha az ország más területén hasonló bizottságok alakulnak, mi szívesen kapcsolódunk be a munkába, hogy minél eredményesebb legyen a vízminőségvédelem és a szennyvízhasznosítás. A. R. iXagyszén ásón harmincezer forint könyvvásárlásra Nagyszénáson a közelmúltban a tanács végrehajtó bizottsága a könyvtár helyzetével | foglalkozott. Rozgonyi László- né, a községi könyvtár vezető-, je, beszámolójában elmondotta, hogy a 76 négyzetméter alapterületű könyvtár 1961-ben 5 ezer kétszáz kötetes állománynyal indult, s akkor a könyvtár megfelelt a követelményeknek. Ma már azonban a könyvállomány az 1964-es duplájára növekedett, több mint il ezer kötettel rendelkeznek, a hely szűkösnek bizonyult Tavaly októberben kezdődött él az új művelődési ház építése. Az 1971 júniusában átadásra kerülő művelődési objektumban helyet kap a könyvtár is. Ez sem lesz nagyobb a jelenleginél, a gyermek, és felnőtt olvasótermet azonban a kultúrház valamelyik klubjában rendezik majd be. 1968 és 1969 között az olvasók száma harminccal gyarapodott. A kölcsönzés ennél is nagyobb arányban növekedett A községben minden ötödik ember olvas rendszeresen. A teljes könyvállományból 2700 a gyermek- és ifjúsági könyv, s jelentős az ismeretterjesztő könyvek száma is: 3300 alsó- és középfokú ismeretterjesztő kiadvány között választhatnak a nagyszénási olvasók. A községben három fiók- könyvtár működik: egy a szociális otthonban, egy a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben, egy pedig Üjpusztán. A kihelyezett könyvtárakban tavaly 239-en, majdnem 6 ezer kötetet kölcsönöztek ki. A községi könyvtárban befejezéshez közeledik a katalóguskészítés. Az elmúlt évben katalógusszekrény, új írógép és egyéb szakmai eszközök beszerzésére 16 ezer 900 forintot költött a könyvtár, állomány- gyarapításra 13 ezer 600 forint jutott. 1970-ben több mint 30 ezer forintot szánnak könyv- vásárlásra. Kovács András csabai fiimankéton t A TIT és a Moziüzemi Válla, lat közös Magyar Művészeti Filmek Klubja a Kovács András filmjeit bemutató, hat estből álló sorozatot az Extázis 5—7-ig című nagy közönségsikert aratott alkotással fejezi be. A vetítés előtt Máté Bajos, a Jókai Színház rendezője mond bevezetőt, a film megtekintése után pedig Kovács Andrással, a magyar filmművészet kimagasló egyéniségével, a Hideg napok, a Falak és több más ismert film rendezőjével folytat vitát a klubtagság. A filmest a TIT b&éscsabai Értelmiségi Klubjában április 20-án, hétfőn este 7 órakor kezdődik. Szakmunkás •vetélkedő a Fér fi fehérnemügy árban A napokban szakmunkás-vetélkedőt tartottak a Férfi Fehérneműgyár békéscsabai gyáregységében, mélyen Békéscsabáról tíz, Orosházáról pedig hét asz- szony és lány vett részt. A versenyzők öt szakmai, valamit egy politikai tárgyú kérdést kaptak és gyakorlati munkával is bizonyítaniuk kellett felkészültségüket. Az eredmény: 1. Tóth Rozália (Bcs.), 2. Kovarsz- ki Mária (Bcs.), 3. Kovács Istvánná (Oh.), 4. Kűri Teréz (Oh.), 5. Sansz Ilona (Bcs.). Mind az öten pénzjutalomban részesültek és ők képviselik majd a békéscsabai gyáregységet április 25- én Budapesten a vállalati döntőn. Jól jövedelmez a háztáji baromfi tartás, ha szerződést köt a BÉKÉSI AFÉSZ-né! Hízott libát, pulykát, tollat magas áron átveszi a szövetkezet. Előnyös feltételekkel szerződhet, Békésen, Bélmegyérén, Tarhoson, Kamuion, Muronyban, Gyúrpusztán a felvásárlóknál. Hogy ne legyen rá gondja naposbaromfit is biztosi tűnte x CORKIJ 14. Benin, lenyűgözően erős akarat ú ember lévén, a legnagyobb mértékben rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, melyek a forradalmi értelmiség legjobbjait jellemzik: az önmérséklettel, mely gyakran az önsanyargatásig, az öncsonkításig, a rahmetovi túlzásokig (Rahma*ov — Csemisevszkij Mit tegyünk? című regényének forradalmár hőse) a művészet tagadásáig fokozódott. Beonyid Andrejev egyik hősének logikájáig: „Az emberek rosszul élnek, tehát nekem is rosszul kell élnem”. Ä súlyos, éiiinséges 1919-es évben Benin restellte megenni azokat az élelmiszereket, amelyeket vidékről kapott, elvtársaktól, katonáktól, parasztoktól. Amikor a küldeményeket felvitték sivár lakására, zavartan ráncolta homlokát, és sietve szétosztotta a lisztet, cukrot, vajat a hiányos táplálkozástól legyengült vagy beteg elvtársak között. Egyszer meghívott ebédre. — Füstölt hallal fogom megkínálni — mondta. — Asztra- hanyból küldték. — És szókra- tészi homlokát ráncolva, metsző pillantású szemével oldalt sandítva hozzátette: — Idekül- dik, mint egy földesúmak! Hogy lehetne erről leszoktatni őket? Ha visszautasítom, ha nem fogadom el, megsértődnek. Pedig körös-körül mindenki éhezik. Nem voltak szenvedélyei, a szeszes italtól, dohányzástól idegenkedett, reggeltől estig bonyolult nehéz munka foglalta le, képtelen volt gondoskodni önmagáról, de éberen figyelte elvtársai életét. Dolgozószobájában ül az asztalnál, » a« uua emelve a papírról így szól: — Üdvözlöm, hogy van ? Mindjárt befejezem. Egy vidéki elvtársról van szó, elkeseredett, úgy látszik, elfáradt. Beiket kell öntenem belé. A hangulat nagyon fontos! Egyszer Moszkvában, amikor nála jártam, megkérdezte: — Ebédéit? — Igen. — Nem lódít? — Tanúim vannak rá, a Kreml étkezőjében ebédeltem. — Azt hallom, ott pocsékul főznek. — Nem pocsékul, de főzhetnének jobban is. Nyomban részletesen kifaggatott, mi a rossz, és hogy lehetne jobban. Zsörtölődött: — Hogy lehet, hogy nem tudnak egy ügyes szakácsot találni? Az emberek a szó szoros értelmében az ájulásig dolgoznak, ízletesen kellene főzni nekik, hogy többet egyenek. Tudom, kevés az élelmiszer és rossz is, de ügyes szakács kell. — És idézte egy tudós fejtegetését, hogy az ételek ízletes elkészítése mennyire befolyásolja tápértéküket és az emésztést. Megérdeklődtem: — Hogyan jut rá ideje, hogy még ilyesmiken is gondolkodjék? Ö is megkérdezte: — Az ésszerű táplálkozásról? S hanglejtésével adta értésemre, hogy kérdésem nem helyénvaló.