Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
Előadás az erdélyi magyar irodalomról A Megyei Művelődési Központ Nyugdíjasok Klubjában április 16-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor Fülöp Béla tart előadást az erdélyi magyar irodalom kibontakozásáról. Az előadó 10 évig dolgozott a kolozsvári és a bukaresti magyar lapoknál; jelenleg az Érmellék néprajzával, s regényfordítással foglalkozik főhivatása, a népművelés mellett. A következő alkalommal az erdélyi magyar irodalmi laook bemutatását tervezi a csabai nyugdíjas klubban. Több mint kilencven százalékka! nőtt a gyomai Győzelem Tsz tehénállománya A gyomai termelőszövetkezetek állatállományának alakulásáról készült beszámoló jelentés szerint a szarvasmarha-állomány öt százalékos növekedést ért el az előző évekhez viszonyítva. A termelőszövetkezetek közül csak az Alkotmány Tsz-nél kevesebb a szarvasmarha-állomány, mint a megelőző években, örvendetes viszont, hogy a termelőszövetkezetek állatállományán belül összesen 20%-kal növekedett a tehenek száma. Különösen magas — több mint 90 százalékos — az emelkedés a gyomai Győzelem Termelőszövetkezetnél. Fogadóóra a megyei tanácsnál A soron következő fogadóórákat Csatári Bála, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tartja, április 18-án szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig, a hivatali helyiségében Békéscsabán, Felsőkörös sor. Irodaház. Három generáció Külföldi elismerés a kiváló minőségű szentandrási szőnyegért jáik, hogy a munkásosztály nemcsak megbecsüli a kultúrát, hanem még segít is a tömegek közt elterjeszteni, akkor ezek a szakemberek meg fogják változtatni a viselkedésüket velünk szemben. Akkor aztán erkölcsileg győztük le őket, nemcsak politikailag szigeteltük el őket a burzsoáziától. Be kell vonnunk őket az apparátusba, és ennek érdekében néha áldozatokat is kell hoznunk... A szakemberekkel szemben nem szabad a kicsinyes piszfkálódás módszerét alkalmaznunk. Minél jobb élet- körülményeket kell biztosítanunk számukra. Ez lesz a legjobb politika... Tegnap a kispolgári pártok legalizálásáról beszéltünk, ma viszont mensevi- keket és baloldali eszereket tartóztatunk le; mindezen ingadozások ellenére mégis az egyetlen következetes magatartás: elvágni az ellenforradalom útját, felhasználni a képzett burzsoá apparátust”. A nagy politikusoknak e remek beszédében sokkal több az eleven, megvalósítható értelem, mint a kispolgári, erőtlen és tulajdonképpen álszent .humanizmus” minden jajveszékelésében. Sajnos, sokan azok közül, akiknek érteniük és értékelniük kellett volna ezt a felhívást, mely a munkásosztállyal való becsületes együttműködésre szólított fel, nem értették, nem értékelték. Inkább vállalták az alattomos kártevést, az árulást. A jobbágyság eltörlése után a „cselédnépből” sokan, a természetüknél fogva jobbágyok, ugyancsak tovább szolgálták uraikat, ugyanazokban az istállókban, ahol a* urak valamikor botozták őket. (Folytatjuk) A Szövetkezeti Ipar Kiváló j Dolgozója kitüntetést kapta I Nagy Béla, a békésszentandrásd Háziipari Szövetkezet elnöke. Amikor gratuláltunk a magas elismeréshez, gyorsan kijavított bennünket: — Az elismerés nemcsak nekem szól, hanem az egész kollektívának. Egyébként a múlt évi jó munkáért 18-an kapták meg a Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt nálunk. Legbüszkébbek azonban arra vagyunk, hogy 1968. évi teljesítményünkkel elnyertük a Kiváló Szövetkezet, címet, tavaly a pályázaton megkaptuk valamennyi perzsaféleségünkre a Kiváló Áruk Fóruma címkét. Ezzel a megkülönböztetett címkével árusíthatjuk szőnyegeinket. Még egy nagy örömet hadd említsek gyorsan: az ÁRTEX útján magkaptuk a külföldi vevők elismerését igazoló oklevelet is. 1 Ezek után megtudtuk, hogy a békésszentandrásiak az elmúlt évben 24 millió 800 ezer forint értéket termeltek. Az áruk zömét külföldre értékesítették, de többszörösét el tudnák adni, mint amennyit termelni képesek. A béksszentandrási perzsaszőnyeg ma már idehaza és külföldön is nagyon keresett cikk. Szívesen vásárolják Párásban, Londonban, Bécsben és más külföldi városban, de Budapesten is. Amikor az eredmények „titkát” kutatjuk, az elnök sokat sejtetően mosolyog: — Én magam Erdélyből származom, a szőnyegszövés mifelénk szinte hozzátartozott az ember életéhez. Ezért tudom megérteni az andrásiakat. Magyarországon először — 51 évvel ezelőtt — Békésszentandráson honosodott meg a perzsaszövés Még élnek olyan idős asszonyok, akik az első szőnyegeket készítették. Itt már gyermekkorban megtanulnak csomózni a lányok. Ma is van olyan szövőszék a faluban nem egy, amelyet már a harmadik generáció hasznosít. Pálinkás Andrásné például nemcsak a leányát, de már az unokáját is megtanította a perzsacsomózás tudományára. Valóságos iparművészeti fokon szövik nálunk a perzsát. Most ismét divat a klasszikus keleti perzsaminta. Ez roopant nagy figyelmet igényel. Ha téveszt valaki a mintában, már csak selejt lehet az áru, ez pedig igen-igen drága mulatság. Ezért is választják többen a torontáli szőnyegszövést, mert ott is fontos a figyelem, a jó minőség, de kevesebb a hibalehetőség, haladósabb a munka. Békésszentandráson egyébként az idén 28 millió forint értéket termelnek, ebből több mint egyharmada a perzsaszőnyeg. Az utóbbi években sokat javult a dolgozok élet- és munkakörülménye. Több a kereset, korszerűbbek a munkahelyek. A Felszabadulási kiállítás Vésztőn A Vésztői Művelődési Házban március 15-én nagyszabású fotó-, bélyeg- és dokumentumkiállítás nyílt. A felszabadulási tárlaton hazánk városainak 25 éves feljődését, nevezetességeit ábrázoló bélyegeket, a mai Vésztőt bemutató fényképeket, s a község felszabadulás utáni első éveinek írásos dokumentumait — a Magyar Országos Levéltár által készített másolatokat — láthatja az érdeklődő közönség. A szép és érdekes kiállítást április 25-ig lehet megtekinteni. prémiumot úgy rendszeresítették, hogy aki becsületesen ledolgozza a hónapját, annak természetszerűen jár a fizetésen kívüli jutalom. A teljesítménytől függően 60—200 forint a prémium. A körülmények sokat segítenek abban, hogy szívesen jelentkeznek fiatalok szőnyegszövő pályára. A békésszentandrási nyőnyegszövőben 130 fiatal tanulja a mesterség tudományát. A. R. Honismereti gyűjtőszakkör Dobozon Dobozon jelenleg a KISZ Ifjúsági Házában működik a községi művelődési ház. A szűkös lehetőségek ellenére néhány szakkör eredményesen tevékenykedik. A bélyeggyűjtők kiállítása nemrég nyílt meg; a bélyegtárlatot felszabadulási emléksorokból állították össze. A színjátszó szakkörbe általános iskolások járnak. A 30 tagú csoport Rácz j Sándomé vezetésével verses összeállítással készül Lenin születésének 100. évfordulójára. A j honismereti szakkör tagjai feldolgozták a község 25 éves történetét, s a békéscsabai Munká- kácsy Mihály Múzeum segítségével dokumentumkiállítást nyitottak meg az összegyűjtött anyagból. A kultúrházban a közelmúltban ifjúsági klub alakult. A klubban megalakítják a komolyzene kedvelők körét, ahol szakemberek segítségével zened ismeretterjesztés folyik majd. Az ifjúsági klub irodalmi színpada május 1-én mutatkozik be a község fiataljainak. Emléktáblás házak Gyalupadtól a világhírig Munkácsy Mihály békéscsabai évei Békéscsabán, a Munkácsy u. 14 számú ház falán emléktábla hirdeti: „Munkácsy Mihály a magyar festőművészet világhírű mestere e házban töltötte asztalosinas éveit 1855—1858 között.” Lieb Mihály (a Munkácsy nevet csak később vette fel) 1851-ben — miután teljesen ár. va maradt, édesanyja után édesapját is elvesztette —, 7 éves korában került Békéscsabára, Az okokról, a békéscsabai évekről maga a művész vall, leghitelesebb emlékeit tartalmazó naplójában: „...Apám halála után öten maradtunk árván, két öregebb, két fiatalabb s én, a középső gyerek. Négy nagybátyámnak és egyetlen nagynénimnek jutott a szerencse, hogy osztozkodhattak rajtunk. Minden nagybácsi magához fogadott egy gyereket s Így szétkerültünk a világ négy tájékára. Nagy- nénénk és egyik nagybátyánk Csabán lakott. így került Giza, a fiatalabb nővérem, ugyanabba a városba hová később én is követtem, Reök bácsihoz.” A nagybácsi: Reök István ügyvéd „kivételes műveltségű és nyelvtudású, talpig becsületes ember” volt, akit azonban — mivel a szabadságharc idején miniszteri titkár volt — az önkényuralom alatt eltiltottak ügyvédi foglalkozásától. A Csabára érkezésre így emlékezett Munkácsy: ,„.. A csabai megérkezés világosan a fejemben maradt. 1851 november elején, egy szomorú őszi nap történt... Nagybátyám két templomtornyot mutatott a messzeségben, az egyik magas volt és karcsy, a második ennek csak a feléig ért, s mégis úgv néztek ki, mintha egymással szembe fordulva beszélgetnének. Látod a templomtornyokat? — kérdezte. Az Csaba. Már nagyon türelmetlenül vártam, hogy új otthonomba érkezzünk, de kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sári enger ben úszott valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelezték, amelyeket nagy távolságokban cövekel- tek be a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra az útról. Nemcsak Csaba jelentett csalódást a gyermek Munkácsy számára, hanem a nagybácsi igénytelen külsejű háza is. Csak a dolgozószoba, az íróasztalon a gyermek szemében különösen értékes kincsekkel: toliakkal, ceruzákkal, díszes levélnyomóval, tajtékpipával — okozott örömöt, enyhülést a bánatra. Szintén biztatást jelentett a gyermek Munkácsy számára, hogy Csabán élt a fiatalabb nővére: Gizi is, akit azonnal a városba érkezés után nagybátyjával együtt felkeresett. „...Első csabai kirándulásom éppen úgy az emlékezetemben maradt, mint a megérkezés. Az utcára csak csizmásán lehetett kilépni, azt is jól a lábhoz kellett szíjazni. Mert ha ezt nem tettük meg, a csizma ottragadt a sárban és a lábunk belesüllyedt a pocsolyába. Kő nincs erre, a tágla sok pénzbe kerül, az utak ki vannak téve az évszakok és az időjárás ké- nye-kedvének. Különösen érdekesek, a gyermek szemében izgalmasak voltak az esti hazatérések: ....Mih elyst sötétedni kezdett, lámpással a kezünkben, nekiindultunk az útnak; az elöljáróság rendelete szerint lámpa nélkül nem volt szabad az utcára lépni. Különös kép volt a sok, táncoló kis lámpás, ahogy villogtak a sötétben. Ügy látszott, mintha maguktól mozognának, aki vitte őket, láthatatlan maradt.” Néhány hónap alatt megszokta a gyermek Munkácsy nagybátyja és nagynénje kettős gyámságát, sőt készen állt már a családi terv is, amely szerint a következő tanéyben gimnáziumba küldik, mivel Csábán ekkor még csak elemi iskola volt. A sors azonban közbeszólt, ugyanis egy rablótámadás izgalma során szerzett betegségbe néhány nap alatt belehalt a nagynéni, így Miska, a jó lelkű, de a gyermekneveléshez mitsem értő, „kedélytelen, nyers agglegény” nagybácsi nyakán maradt. A praktikus ügyvéd legfőbb törekvése egy minél előbb kenyeret adó foglalkozás biztosítása, semmint a gimnáziumi taníttatás volt Hamarosan eldőlt a gyermek Munkácsy sorsa, mint naplójában írja, egyszer így szólt hozzá a nagybátyja: „Fiam, nincs módomban, hogy taníttassalak. Egyébként is manapság sokkal jobb, ha valaki független, szorgalmas mesterember, aki a két keze munkájából él, mint ha szegény úrféle, aki állás után szaladgál, amit végül is mindig az idegenek kapnak. Nem lennél asztalos?” így került 1854 nyarán az alig 10 éves fiú Langi asztalosmester műhelyébe. Az itt eltöltött évek során azután végigszenvedte az inasélet minden gyötrelmét szenvedését. E sivár évek szomorú egyhangúságát a vasár- és ünnepnapok enyhítették. Ezeket a vendégszertő Vidovszky családnál töltötte Munkácsy. Finom ebédek, meghitt családi légkör, nagy játékok a kertben a két baráttal, Vidovszkyék Ferenc és László fiával, délutáni rajzolgatások — ahol már megmutatkozik a kis asztalosinas tehetsége — tették emlékezetessé e napokat Négyévi robotolás után 1858- ban, 14 éves korában végre felszabadult, elhagyta Langi uram műhelyét. Ismét nagybátyjához ment — aki akkoriban gerendási kis birtokán élt —, hogy közösen döntsenek további sorsa felől. Reök István fogadtatása: „A magad embere vagy, másra ne számíts!” — meggyőzhette Munkácsyt, hogy önállóan, két keze munkájával kell megkeresnie kenyerét, kell eltartania önmagát; Megállapodott nagybátyjával, hogy Aradra megy, ott próbál szerencsét. Egy október végi ködös napon Reök István bekísérte Csabára. „Nemsokára az állomáshoz érkeztünk — nemrégen építették az arad—szolnoki vasutat — és mélységes meghatódás fogott el. Csaba egészen beleolvadt a ködbe, csak a templomtornyok emelkedtek ki a házak fölé. Aztán a mozdony fütyült és a szívem elkezdett vadul kalapálni. — Nem is tudom leírni, mit éreztem, mikor megöleltem nagybátyámat és beszálltam a harmadik osztályú kocsiba.” — így búcsúzott Munkácsy Mihály Békéscsabától. Az itt töltött évek hatással voltak egész életére, művészetére. Minden bizonnyal itt vésődött emlékezetébe számos festményének témája s talán csabai emlékeket tett halhatatlanná remekével, az Ásító inas-sal is. Papp János
