Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-14 / 86. szám

»Arccal a vasút télé” Beszélgetés Dr. Csanádi György Közlekedés­Kevosesn tudják:, pedig neve­zetes történelmi tény —, hogy az első munkásvonat a már rész- bem felszabadult fővárosból 1945. február 5-én indult — Vácra. Akárcsak az első vonat hazánk­ban 99 évvel ennek előtte: Pest és Vác között A vasút doku­mentumai között ez a február 5-én indult vont úgy szerepel, mint az első olyan szerelvény, amely csak személyeket szállít. Tehát nem személyvonat Ron­gálódott fűtetlen, tehervagonok, bői összeállított szerelvény volt ez, Pestről indult miközben a városért még állt a harc. A Pesti Hírlap korabeli tudósítár­sában — 1846-ban — így ír a magyar vasút születése alkal­mából: „...amíg lovak lesznek a földön, a vasút csak kuriózum­nak fog számítani”. A háború tette ezt velünk: a majd száz év múltán ez a Vácra induló szerelvény valóban ku­riózumnak számított Innen, 1945 napjaitól kértünk visszaemlékezést a közleke­dés. és postaügyi tárca minisz­terétől: — Az ország vasúti sínháló­zatának 40 százaléka használha­tatlanná vált a harcok meg­szűnte után. A vasúti fővonalak közül 26 lett teljesen üzemkép­telen, 12 pedig csak részben volt alkalmas közlekedésre. Az or­szág hídjainak 43 százaléka pusztult el. 1938-ban 3000 moz­dony futott a magyar vasutakon, ezeknek több mint fele tönk­rement A használható kocsi­park a háború előttinek a felére csökkent. Több mint ezer moz­donyt és sok ezer vagont pedig kivittek az országból. A MÁV külföldön járó bizottságai még néhány évvel a háború után is találtak magyar mozdonyokat és kocsikat a nyugati vasútvona­lakon. — A vasutasok kötelességtu­dósának köszönhető, hogy a ha­talmas károk, a vasút teljes de­zorganizáltsága ellenére, szinte közvetlen azután, ahogy elhall­gattak a fegyverek, lényegében mindenütt indíthattak egy-egy szerelvényt. S mire az egész or­szág felszabadult, az ország nagy részén, már többé-kevésbé rendszeressé vált a vasúti köz­lekedés. — A vasút szervezett, centrá­lisán irányított az egész or­szágot átfogó újjáépítése 1945 május végén kezdődött. Az MKP I. országos értekezletén megfo­galmazódott, az időszak legfon­tosabb programja: Arccal a vasút felé! Ennek jegyéiben szerveződött aztán az első, egész országot, s nemcsak a vasútat átfogó munkamozgalom. Kon­centrálni kellett erőt, embert, anyagot a vasút helyreállításá­hoz. Ez volt a feltétele az egész népgazdaság gyorsabb ütemű talpraállításának. De ez a moz­galom — mondom — nemcsak a vasutasokat állította munkába, teljes lendülettel. A Magyar Pa­mutipar dolgozói például egész májusban és júniusban a Főt felé vezető vasútvonal helyre­állításán dolgoztak szabad ide­jükben, vasárnaponként. De még egy példa arra, mennyire orszá­gos mozgalom volt ez: Somogy megye vállalta a vasútasok élel­mezését. Hiszen, akkoriban, ha lehet a gondokat egyáltalán rangsorolni, a vasutasok élelme­zése volt az egyik legnagyobb nehézségünk. Méghozzá olyan embereket kellett akkor ellátni, akik minden erejük megfeszíté­sével hónapokban át napi 10, 12, 14 órát dolgoztak rendszeresen. — 1945. június 14-én az Északi Főműhely átadta a 100. újjáépí­tett mozdonyt. Júliusban meg­született a szabad ország első menetrendje. Augusztus 24-re elkészült a hegyeshalmi vonal viHamosvezetéke. Az Északi Fő­műhely dolgozói november 14- re — vállalásuk december 31-re szólt — elkészültek az ötszá­zadéi újjáépített mozdonnyal és Postaügyi 1945 végére a megrongálódott vasútvonalak 84 százalékát hely­reállították. Százharminc na­gyobb nyílású hidat tettek rend­be, negyvenet „feltámogattak” úgy, hogy azokon megindulhatott a közlekedés. — Az „Arccal a vasút felé” mozgalom mikor zárult le, mikorra fejeződött be a vasút újjáépítése? — Körülbelül 1946 végén, 1947 elején mondhattuk azt, hogy normális teljesítőképességű vas­úttal rendelkeztünk. A háború előtti Sizínvonalat 1948 végére ér­tük éL Innen számíthatjuk a vasút negyedszázados fejlődésé, nek második korszakát. Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy a népgazdaság csaknem valameny- nyí ágában gyors ütemben emel­kedett a termelés, s rendkívül nagymértékben megnövekedtek' a szállítási igények. Éveken, sőt azt lehet mondani, egy évtizeden át — szűkös kapacitásunkkal szaladtunk a szükségletek után. A fő feladat ezekben az évek­ben az volt, hogy a vasút vala­hogyan el tudja szállítani a hal­latlan nagy mennyiségű árut, ne­hogy a szállítások elmaradása fékezze a gazdaság fejlődését. Ezért éveken át háttérbe szo­rultak a közlekedés kulturáltsá­gának szempontjai, olykor még a biztonsági szempontok is. A modernizálásra nem gondolhat­tunk. Csak azon igyekezhettünk, hogy minél jobban növeljük a kapacitást. Mennyiséget kellett adni, alapot teremteni, amivel aztán a későbbi években gaz­dálkodni lehet A háború előtti magyar vasút, a nemzetközi él­vonaltól mintegy 25 évvel ma­radt el. Ezt a távolságot a hábo­rús pusztítás évtizedekkel meg­hosszabbította. S a hazad ipar termelése hol járt már az 50-es évek derekán, végén — a háború előttihez képest?! S hol az épí­tőipari termelés?! S milyen ütemben jött fel a mezőgazda­ság az 50-es évek végétől?! — Tehát egy évtizeden át ki- tehettük volna a táblát vala­mennyi vasútállomásra: „Az átépítés alatt a kiszolgálás za­vartalanul folyik? — Igen, csakhogy a hatvanas évek elején ez a „kiszolgálás” ismét nem volt zavartalan. Ek­kor persze más szavakkal és más tartalommal, mint 15 év­vel előtt —, újra meghirdettük az „Arccal a vasút felé” moz­galmat. Látnivaló volt, hogy ha nem teremtünk gyorsan elég anyagi erőt, hogy a vasutat di­namikusabban fejleszthessük, akkor a népgazdaság további fejlesztését az határozza majd meg, hogy mit bír elszállítani a vasút. S ez nagyon egészségte­len helyzett lett volna. Így a népgazdaság újból a vasút felé fordult, párt- és kormányhatáro­zatok zöld utat nyitottak a vas­út gyors fejlődése előtt. 1963­bam már elmondhattuk — s nemcsak a vasútra, hanem az egész magyar közlekedésre —, hogy olyan kapacitással rendel, kezik, amellyel minden szállí­tási feladatot meg tud oldana. Akkor tűzhettük ki végre ma­gunk elé azt a célt, hogy ki­dolgozzuk a vasút perspekti­vikus fejlesztését, korszerűsíté­sét. — Abból, amit «is előbb a miniszter elv társ említett, te­hát az 1938-ban kimutatható 25 esztendős lemaradásból, a vasúti közlekedés nemzetközi élvonalához képest, napjain­kig mennyit »került behoz­nunk? — N«m a legszerencsésebb persze az ilyesmit esztendőkben mérni, de az egyszerűség ked­véért most már maradjunk en­nél. Nos, mintegy 10—12 évet. S ami munka még hátra van a felzárkózásból — itt azonban hangsúlyozni kell, hogy a nem­zetközi élvonalról beszélek, te­hát elsősorban a szovjet, az ame­rikai, és a japán szintről, s a nyugat-európai vasutak egy ré­széről —, számításunk szerint 6—8 esztendőt vesz igénybe. A negyedik ötéves terv végére pL az ország gerinchálózatán már mindenütt hegesztett, hézagmen­tes sínpálya húzódik majd. Ez a legfeijlettebb pályának tekinthe­tő napjainkban. Persze, amikor a mai vasút korszerűsítéséről beszélünk — lényegében közép­távon —, akkor elsősorban arra a 3000—3500 kilcanétemyi sza­kaszra gondolunk, amelyen a forgalom 92—93 százaléka bo­nyolódik. A mellékvonalaknak mások a paraméterei. S ezen­kívül, van az a bizonyos 2000— 2200 kilométeres vonalszakasz, amelyet mint — közismert — 1980-ig megszüntetünk, s felada­tát átadjuk az autóközlekedés- nek. — A korszerűség másik jel­lemző körülménye a vonóerő szintje. A gőzmozdony lassan már végleg eltűnik a vasút éle­téből, s átadja helyét a villa­mos- és Diesel-vontatásnak. Az idén befejeződik a budapest— Szolnok—débrecen— nyíregyházi vonal villamosítása. A Budapest —Miskolc—Szerencs — Záhony már régebben elkészült Így a legfontosabb, a kelet—nyugati tranzit-fővonal — Hegyeshalom— Záhony között — kiépült. A kö­vetkező, Budapest—Szob közötti vonal villamosítási programjá­nak megvalósítása az idén kez­dődik, jövőre befejeződik. S 1971-ben kezdjük a Szolnok—Bé­késcsaba—Lökösháza vonal vil­lamosítását, amelyet 1973-ra fe­jezünk be. Ezzel megtörténik a másik legfontosabb tranzit vo­nalunk villamosítása is: az észak —déli vonal. Az ezt követő évek­ben — számítások folynak —, szóba kerülhet a Balaton déli partjának — Budapest—Nagy­kanizsa és a Budapest—Pusztai- szabói cs—Dombóvár—Pécs vo­nalszakasz villamosítása is. Ez­zel elérjük azt, hogy 1975-re — a számottevő forgalom 90 száza­léka villamos- vagy Diesel-von­tatással bonyolódik. A modernség harmadik krité­riuma az automatizáltság. A ne­gyedik ötéves terv végéig úgy­lehet a teljes automatizálási program még nem fejeződik be, (te a 70-es években mindenképp. Mindennek létre kellett jönnie a vasút nagy fejlesztési prog­ramjának kezdetéig. Tervszerű, átgondolt, tudatos program ez így. S hogy ide eljuthattunk, ab­ban a magyar vasutasok szak­értelmének, kötelességtudásának, lelkesedésének — és hányszor csak ez segítette az edőbbreju- tást, a boldogulást —, nagyon nagy része van. 25 év alatt meg­teremtettük ezt az alapot, s te­gyük hozzá ma már azt a kor­szerű alapot is, amelyen terve­ink megvalósulhatnak — fejezte be nyilatkozatát' dr. Csanádi György elvtárs. ARC Ügy tudtam, a háború csak | fegyvercsörgés, puskák, gép- j pisztolyok, ágyúk, repülőgépek, i vijjogó szirénák hangját, jelen- J ti. Halált is, persze, sokak ha- [ lálát: halált nagyüzemi módra, j Nem tudtam és nem tudja sen- | ki, aki a háború után született, [ hogy a háború jóval több ennél. Választóvíz. Aljas, féreg-jelle­mek, szadisták és becsületes, bátor, áldozatkész emberek vi­lága. Nagy, semmivel sem szá­moló szerelmeké és még na­gyobb csalódásoké is. A hábo­rú... bzonytalanság, rettegés, iszonyat és soha nem ismert, mással össze nem hasonlítható félelem. A háború... de hát nincs már háború. Nálunk nincs. Nem is tudom, valójában milyen, azt tudom, jó, hogy nincs. Arc. Egy bűnügyi nyilvántartó irathalmazából előbányászott nyilvántartás fényképein. Elöl- I női, oldalról és hátulról fotogra- ! fáivá. Hívóoldatban, ahogy az arc körvonalai kirajzolódnak a másolópapíron. Egy fiatal kom­munista vonásai, akinek nincs neve, csak arca. Es hatalmas, beszélő szemei. Mire kész a kép, valaki felolvasta a rendőrségi körözést: „Melléklem nevezett szökésben levő személy nyil­vántartásunkban szereplő fény­képeit és kérem, hogy élfoga- tása érdekében a szükséges in­tézkedéseket megtenni szíves­kedjenek .. .* Egy arc utolsó napjai követ­keznek. Egy arc különös törté­nete, egy fiatal kommunistáé, akit a mozgalom nélkülözni kényszerül, hiszen akit nyilván­tartásba vettek, az veszélyes ember. Lebuktathatja szabadon tevékenykedő, a garázda nyila­sok, fasiszták ellen fegyveres akciókat szervező társait Az arc azonban nem nyugszik bele a döntésbe. Az arc egyedül van, te a mozgalom nélkül kirekesz­tett, társtalan. Kapcsolatot akar teremteni. Bolyongásai közben i szép, igaz szerelmet is talál, elv­társat nem. És az arc, nevét so­hasem tudhatjuk meg, hiszen az ellenállási mozgalom névtelen­jei így pusztultak el, akció köz­ben, vagy aljas gyilkosságok ál­dozataiként, ismeretlenül j,árul- va hozzá a közelgő új rendhez; az arc utolsó útjára indul a té­pett, elhagyott Budapest utcáin. Valaki felismeri. És mivel a kő. rözés szövege így fejeződik be: .,A szökésben levő személy el- fogatásakor feltehetően védeke­zik. Ez esetben, mint a magyar társadalomra nem kívánatos elemet, a helyszínen megsemmi­síteni, likvidálni szükségszerű.”- Egy revolver fekete torka emel­kedik fel, rövid dörrenés és az arc már arc sem többé. Zólnay Pál nevét ismerjük; új filmje, az Arc azonban váratlan teljesítmény. Váratlanul, bár nem minden előzmény nélkül, meghökkentően jó. Egy ragyogó forgatókönyv hibátlan megvaló­sítása. Pergő és mégis nyomasz­tóan vontatott, líraion szép és szívdobogtatóan izgalmas. Való­jában egy jelző illik rá legjob­ban: döbbenetes. Sokmozgásos, nagyon kevés szöveggel, a he- mingway-i próza csonttá sová- nyított váza, olyan dialógok, amelyek végtelen szűkszavúsá­guk ellenére, vagy éppen ezért, sokatmondóak. Az operatőr, Ra­gályi Elemér tehát jó alapokról indulhatott, te ennek fordítottja is igaz. Zolnay megtalálta ideá­lis operatőrét. Amit Ragályi művel Zala Márk, a film fiú hősének arcával, az — nem túl­zás — ritka bravúr. Képsorai lüktetnek, s ha kell, sivárak és halottak; kamerája, majdnem mindig mozgó kamerája pedig sohasem öncélú. A fűm kevés szereplője közül az ismeretlen és nagyszerű Za­la Márk, Szirtes Ádám, Draho- ta Andrea teljesítményét keH kiemelnünk. B. Máté fl Dorogi Szénbányák Igazgatósága 18—45 év közötti férfiakat alkalmaz föld alatti bánya­munkára, csillés munkakörbe. Jó kereseti lehetőség. 44 órás munkahét, nyáron szezonális munkarend. Ingyenes munkaruha és lábbeli Családfenntartónak havi 5 mázsa szén. Hűségjutalom és nyereségrészesedés az előírt feltételek teljesítése esetén. Munkásszállás és étkezés kedvezményes térítés ellené­ben. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás a járási és városi tanácsok munkaügyi osztályán a fogadónapokon és Dorogon a Dorogi Szénbányák Munkaügyi Osztályán szóban vagy írásban. DOROGI SZÉNBÁNYÁK IGAZGATÓSAGA

Next

/
Thumbnails
Contents