Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
Virágzik az aranyszelence, a pázsitviola, a tatárka, a májvirág Kétegyházán A szeszélyes időjárás ellenére a szivárvány minden színében pompáznak az évelő növények özv. Nánay Attilámé kertjében, Kétegyházán. Az aranyszelence- £a lombkoronája például szinte roskadozik a sok szép sárga virágtól. A bokrok alján nyílik az apró májvirág, teljes pampájában kányüt a kék szirmú fürtösgyömgyike, a hússzínű bengéria, a sárgászöld várágú kutyatej. A pázsitviola apró virágai számtalan színárnyalatban bontották ki szirmaikat. Az ibolya, a jácintféle szintén több szín változatban virágzik s bódí- tóan kellemes illata felhívja a járókelők figyelmét özv. Nánayné kertjében az elkövetkező hetekben még sokkal több fajta virág nyílik. Kora tavasztól késő ősziig száz színben és formában bontogatják szirmukat az évelő növények. Nánayné alakította ki ugyanis negyedszázados gondos, türelmes munkával az ország legnagyobb magánévelő növény-gyűjteményét Több száz fajta dísznövény található a kertben, főként mérsékelt égövi virágok, cserjék. Hétfő a Televízióba] Budapesten a Szabadság téri hatalmas épületben hétfőn sincs pihenőnap. Talán csak abban különbözik az adásnapoktól, hogy reggel 8 és 9 óra között kevesebb személykocsi áll az egykori Tőzsdepalota bedeszká- zott, beállványozott homlokzata előtt. (Egyfolytában 14 év óta renoválják.) A visszhangos előcsarnok enyhe félhomállyal fogadja a belépőt — áramszünet — ez is a hétfői programpontok egyike. Kilenc óra után már megérkezik az áram és ragyogó fény árasztja el az eligazító üvegablakát, illetve a félemelet portásfülkéjét. A portásnénitől megkérdezem, bejött-e már Vit- ray Tamás, mert sürgős megbeszélésem volna vele. — Igen, már itt van — volt a válasz. Átadták rendeltetésének Kunágotán megyénk fogyasztási szövetkezeteinek első sütőüzemét dagasztógép, elektromos lisztszita, kiflásodró, tésztaosztó és egyéb eszközök segítik. Olajtüzelésű magyar típusú kemencénk mindenféle p>éktermék sütésére alkalmas. A sütőüzem két műszakban dolgozik. A négy szakember és a kisegítő személyzet napianként 20 mázsa kiváló minőségű kenyeret és pékárut ad a fogyasztási szövetkezet ellátási körzetéhez tartozó négy község lakosságának. Minden reggel 6 órakor, hajnali sütésű, friss kenyér és sütemény várja az ÁFÉSZ 15 élelmiszert árusító boltjába betérőket. — A sütőüzem mellé impozáns kenyér- és péksüteményt árusító pavilont is építettünk. Ügy gondolom, hogy a saját sütőüzemünk működtetésével megszűnik a kenyér minőségét joggal kifogásoló sok panasz. És talán nem leszek szerénytelen, ha azt mondom: egy kicsit büszkék vagyunk arra, hogy éppen mi, a Kunágotai ÁFÉSZ helyezte üzembe itt, Békés megyében a fogyasztási szövetkezetek első sütőüzemét Kép, szöveg: Balkus Imre Lapunk március 15-i számában Állami kenyér — szövetkezeti kenyér címmel cikk jelent meg. Az említett cikk írója minél több helyi sötőüzem létrehozását sürgette. Mondván: csak a kevesebb szállítás elkerülésével lehet javítani a pékáruk minőségét csökkenteni a jogos panaszokat és minőségileg is többet adni a lakosságnak. Különösen a fogyasztási és más szövetkezeteket buzdította a cikk írója sütőüzemek létesítésére. A kunágotai fogyasztási szövetkezetnél nagy elismerést váltott ki az említett cikk. Ügy is mondhatnám: mintegy megnyugtatóan hatott. Tudni kell ugyanis azt, hogy március 15-én már üzembe helyezés előtt állt a szövetkezet sütőüzeme. — Évék óta áldatlan állapotok uralkodnak szinte az egész mezőkovácsházi járás kenyérellátásában — tájékoztatott Szegfű István, a Kunágotai ÁFÉSZ elnöke. — Ugyanis a sütőipiartól hozzánk érkezett kenyér- és tói néhány na pupal ezelőtt, amikor az üzemet átadta rendeltetésének. Így viszont csak 400 ezer forintot költöttünk az átalakításra, beleértve a kemenceépítést is. A gépek beszerzése is mindössze 50 ezer forintba került. Igaz, hogy használt gépeket vásároltunk, amelyeket házilagos brigádunk kiválóan rendebe- hozott. Szakembereink munkáját Felhívom, nincs a helyén, lement a büfébe. Gyorsan utána A büfét az első emelet egykori összekötő folyosóján helyezték el. Az egyik asztalnál Béres Ilona és Bessenyei Ferenc ül A művésznő valahogy olyan furcsa. Igen, most már látom, mi a szokatlan. Gyönyörű bordó színű maxi kabátot visel. Hiába, még nem szokott az ilyen „takaros” látványhoz a szemünk. A másik asztalnál maga a török szultán issza a Coca Colát. Közelebbről megtekintem őfényességét; — kiderül, hogy Márki Géza színművész, aki ritka-szökés álsza- kállával, gyönyörű zöld „had- zsi” turbánjával, lángpriros arannyal hímzett köntösében furcsa látvány. Itt van még a Művészeti Osztály közismert rendezője, a Könnyűzenei rovat még közismertebb szerkesztője egy asztaltársaság középpontjában. Párolgó feketekávé mellett vitatják a? amsterdami fesztivál tapasztalatait, illetve a „sweet” zene látszólagos előnyomulását Talán ennek hatására kér újabb cukrot az a szerkesztő presszókávéjába. Szóval itt van mindenki, csak Vitray hiányzik. A felszolgálónő úgy látta, hogy a kettes stúdió felé ment. Hz „B” próbateremből gyermekhangok hallatszanak, a Rádió Gyermekkórusa próbál. Mi keresnivalója lenne itt Vitray Tamásnak? Nincs is. Tovább a folyosón. Az egyik a filmjeit szortírozza, a másik csavarozza a gépét, a harmadik ragasztószalagot tapaszt szekrényének ajtajára, nem tudom mi célból, a negyedik igen tápláló ételeket eszik — keménytojást szalonnával — szóval igazi hétfői munkanap. A diszpécser-szobában nagy a nyüzsgés-forgás. Legalább húszán ülik körül az adminisztráló hölgyet — minden csodálatom az övé —, hogyan tud rendet tartani ebben a kép- és hangbeid kakofóniában. Tamást azonban hiába keresem itt is. A „B” próbaterem ajtaját csak nagy erőkifejtés árán tudom kinyitni. Valahogy — ilyen lehet a New York-i főposta — amikor sztrájkolnak a levélkihordók. Hosszú ideje nem láttam ennyi levelet egy tömegben. Az egyik levélhalom alól kibukkanó csinos női fej tulajdonosa tájékoztat: ez a nagytömegű 100 ezer darab felé közeledő levélhalmaz nem más, mint a „Röpülj páva” e heti postája, és ha azt hiszem, hogy ő egyedül foglalkozik a levelek osztályozásával, akkor ez merő tévedés — mert rajta kívül még négyen dolgoznak a teremben, de pillanatnyilag nem látszanak — a levelek betemették őket. A régi vezérlőteremben a ve- zérlőasztai mögött ül Pintér Gyula renderó és Csizmazia Győzőné hang-képtechnikus. A terem üvegfalán át alattunk látható a TV legrégibb stúdiója a jupritea-lámpák fényében. A nagy asztalt komoly nők és férfiak ülik körüp és Molnár Margit ép. pen faggatja az egyik riportalanyt: — Mit eszik a baba, ha éhes? Nem várom ki a „Nők félórája” című sorozat felvételeit, mert it+ sem látom azt, akit oly buzgón keresek. A következő állomás a nagystúdió — amely lényegesen nagyobb, mint a „régi”. Itt mintha a törökvilág elevenedne meg Magyarországon. Újra viszontlátom a török szultánt — már Alik, Achmedék és Zülfikárok, illetve Zulejkák társaságában. Visszaballagok * földszintre a IV. emeletről, mert csak onnan lehet újra feljutni a IV. emelet másik részén fekvő szobámba. Mondanom sem kell — a lift áll. Az árambekapi- csoláskor kiégett valami biztosíték. Nem baj — menjünk gyalog — megszoktam az elmúlt 13 év alatt liftünk prajzánkodásait. Szobámba érve közük, hogy Vitray már keresett. Sényi Imre Negyedszázad magyar verseiből 1945-1970 Felszabadulásunk 25. évfordulójára készült ez a több mint 700 oldalnyi versválogatás. Az időrend 1945-tői 1970-ig évről évre vezeti végig az olvasót, megelevenednek előtte 25 év eseményei, ahogy líránk megörökítette, ahogy költőink látták. Ahogy az Antológia bevezetője szellemesen megjegyzi: ,<a lírai időgépből’’ kitekintve többfelé is láthat és többféle élményben részesül az olvasó. A kötet előszavában méltón fejezi ki törekvéseit Illés Lajos, az Antológia összeállítója: „Legyen ez a könyv az elmúlt negyedszázad költészetének olvasására vezéről „szíves kalauz” és emlékeztető — Magyarország tavaszára, szocialista társadalmunk nagy átalakulásokat hordozó és véghezvivő korszakára...” Galgamácsa üzenete Valami megfoghatatlan, ősi erő árad ebből a kiállításból. A Galgavölgy küldte el művészete legszebb szószólóit és Vankó- né Dudás Julit, a népművészet mesterét, hogy gyönyörködtes- :se a békéscsabaiakat. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum értő és kitűnő igazgatója megnyitójában megkapóan idézte, hozta el a kiállítóterembe a Galgavölgy hangulatát, és akik ott voltak, ritka élménnyel távoztak. Szombaton este 7 órakor már az Ifjúsági Ház párából a- termében csendültek fel a galgamácsai dalok, a falu gyermekegyüttese ragadta tapsra a közönséget. A lakodalmas, a tűz- ugratós, a böjti játékok és a fonó a Galga-vidék népművészetének tükre mind. A siker az együttes vezetőjét is köszöntötte: Vankóné Dudás Julit. pékáru lépten-nyomon sok mi- • nőségi kifogásra adott okot. ■ Szövetkezetünk tagsága, de a ■ hozzánk tartozó négy község ■ egész lakossága is nekünk p>a- ■ naszkodott a kenyér silány mi- j nősége miatt. Végül is a múlt : év februárjában megtartott kül- : döttgyűlésen a tagság akaraté- : nak kifejezéseként határozatot j hoztunk. E határozat sütőüzem : létrehozását mondta ki. És az Igazgatóság munkához | látott. A szövetkezet saját tu- : lajdonát képező nagy raktár- S épülete, szakemberek véleménye : szerint is alkalmasnak látszott, : sütőüzem ki alaki tasara. — Ha újonnan építjük meg S ezt a sütőüzemet, ahhoz több ! mint kétmillió forint kellett ■ volna— hallottuk Szegfű István- ■ Asztalos István megnyitja a kiállítást a megyei művelődési központban. Mellette Vankóné. Dudás Juli és Püski Gábor. Jelenet a galgamácsai gyermekegyüttes masorából. (Fotó: Barnácz)
