Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
Emeletes fiatalok Figyeljétek az emblémát! A Népújságban a napokban már hírt adtunk róla, hogy március 13-án, pénteken kezdődnek a VI. Békéscsabai Ifjúsági Napok. Az ünnepélyes nagygyűlésre, amely egyben a Forradalmi Ifjúsági Napok megnyitója is, este 1 órától kerül sor. Ünnepi beszédet Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára mond. A Békéscsabai Ifjúsági Napok május 10-én megyei Ifjú Gárdaszemlével zárulnak, s addig minden fiatal sok-sok, egyéniségének, érdeklődési körének megfe. lelő programot találhat. Az összes rendezvény felsorolására most nem vállalkozunk, arra viszont ígéretet teszünk, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjük a Békéscsabai Ifjúsági Napok eseményeit. Figyeljétek tehát a lap hasábjain a BIN- emblémát! Valamivel több mint 190 centiméter magas vagyok, mégis úgyszólván képtelen vagyok elviselni, hogy nálam hosszabbak is vannak. Ez nem holmi, kisebbségi érzésből fakad. Talán furcsának tűnik, de bennem is felmerül a gondolat, vajon milyen érzés lehet az ’átlagosnál egy arasszal magasabbnak lenni és elnézni az emberek feje felett. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen mint említettem, a földtől a fejem búbjáig csaknem egy öl hosszú vagyok. Szóval, foglalkoztat a kérdés, de önvizsgálat helyett másokat kérdeztem meg. Valljanak ők arról, hogy milyen érzés maxinak lenni, a mini korában. A békéscsabai trtcán szólítottam meg Kis Sándor elsőéves autóvillamossági szerelő tanulót — Jópofa vagy! És pontosan te kérdezed ezt tőlem — válaszolt végigmérve. Szerintem ugyanolyanok vagyunk, mint a többi fiatal, kivéve azt, hogy egy átlagemberre méretezett ajtón csak görnyedve léphetünk be, ha nem akarjuk beverni a fejünket. Persze, vannak más esetek is, amikor az embert megtréfálja saját mérete. Velem esett meg, hogy Gyulán, a fürdőmedencében megismerkedtem két lánnyal. Nem tagadom, az egyik nagyon megtetszett. Sokáig lubickoltunk a vízben, beszélgettünk erről-ar- ról. Szóval szimpatikusak voltunk egymásnak.. Csak amikor kiúsztunk a medencéből, akkor esett le a tanlusz. A lányok a derekamig se értek. Mondanom sem kell, hogy a jól induló ismeretségből semmi sem lett. — Hányas cipőt hordassz? — Negyvenötöst, de egy kicsit szorít — Kedvenc időtöltésed? — A sport. Egyesületben kézilabdázók. Nem lenne teljes a kép, ha nem kérdeznék meg egy lányt is. Magyar Erzsébet, a Békéscsabai Híradótechnikai Vállalat adminisztrátoráé a sző. — Milyen érzés magasnak lenni? ; — Alapjában véve nem is rossz. A magasságnak ugyanúgy megvannak az előnyei, mint a hátránya. Mit tanácsol, hogyan öltözködjenek a magas lányok? Van-e egyáltalán különbség például az ön és a többi, de alacsonyabb lány ruhatára között. ben nincs eltérés. A maxi lányok ugyanúgy hordhatnak mb ! nit, mint a normáltermetűek. A hosszú fiúknak a hosszai, karcsúsított zakó áll jól és — senki se sértődjék meg — az ilyen fazonú öltöny rövidít is. —* Szeretne kisebb lenni? — Néha. De különösebben nem izgat a dolog. — Kérünk egy sztorit! — Vonattal járok be Békéscsabára. Egyik reggel a velem szemben ülő férfi azt mondta a szomszédjának, miközben rám nézett: ha csak ilyen colos nők lennének a világon, soha nem nősülnék meg. — Még szerenFérfiasan bevallom, nekem fogalmam sincs. A nagy nemzeti lelkitusa már a második hetébe lépett, és az emberek ajkán még mindig csak az idegborzongató kérdés lebeg: Mi jöhet még ezután? Azt hiszem, hosszas magyarázkodásra nincs szükség. Még azon olvasók számára is, akik i esetleg csak később kapcsolódtak be az általános elszömye- désbe, világos a dolog. Igen, a „Korcs Mihály-ügyről” van szó. Fent nevezett kiskorú, negyedik gimnazista, jelesrendű egyén a félévi pályaválasztó osztályfőnöki órán azt az — enyhén szólva meglepő kijelentést tette, hogy érettségi után nem kíván tovább tanulni! Sem egyetemen, sem főiskolán. Sem nappalin, sem estin. — A termelőmunkában kívánok elhelyezkedni, miután letöltöttem katonévemet — ismételgette megszállott makacssággal. Az osztályfőnök azonnal a szülőkért telefonált. Szörnyű volt látni az édesanyát, amint zokogva próbálta jobb belátásra bírni egyetlen gyermekét. — Ne bolondozz, Mihály! Csak pont belőled ne lenne diplomás ember? Tudhatod, nekünk nem volt módunkban tanulni! Szegény apád, nincstelen volt, sőt néha még az sem. Én meg háztartásbeli, mert akkor csak a grófok, meg a bárók gyermekei mehettek úriembernek! De ez sem hatott. Korcs Mihály változatlanul termelni akart. Ekkor behívatták a 11. C-ből titkos aráját, Rezes Cecíliát. A szép, sudár hajadon annyi ember előtt — pirulva borult a negatív hős nyakába. — Müsi-Müsi, hát elfelejtetted, mennyiszer kiterveltük: te Nobel-díjas leszel, én meg segítek neked! Az ifjú azonban nem tágított: cse, hogy nem maga az egyedüli férfi a világon! — vágtam rá gyorsan. — Szerelem? — Mit mondhatnék? Ha az ember szeret valakit, azt nem centiméterrel méri. A válasz érvényes, ezt el kell ismerni. A hallottak alapján lenne nekem is egy kérésem, j Azt hiszem, jogosnak ítélik majd a nem „emeletes” fiatalok is. Legyenek azok az ajtók egy kicsit magasabbak, s ha lehet, gyártsanak néhány centivel hosszabb ágyakat. Jó lenne már végre kinyújtózkod- j ni. Kurucsó Béla — Hát most meggondoltam: Esztergálni akarok! Ami azóta történt, arról a rádióból, a tv-ből és a sajtó hasábjairól értesülhettünk. Korcs I Mihályt felkereste a Kétkezi Dolgozók Szakszervezetének i küldöttsége. Egyszerű, kereset- \ len szavakkal elmondták neki, hogy milyen is az a fizikai j munka, majd a rádió mikrofon- j ja elé tartva kérges tenyerüket j sírva fakadtak. Korcs Mihály válaszában kifejtette, hogy osztozni kíván a sorsukban, mert lehet, ő okosabb náluk, de erős mint egy bivaly. Ebben maradtak. a Nőszövetség aktívái arról tárgyaltak vele, hogy a továbbiakban miért hozzon a magyar anya világra gyermeket, ha esetleg ugyanilyen sorsra jut. Jellemző, hogy erre K. M. nem tudott válaszolni. Megható volt a süpeki Mókus-őrs távirata, melyet a hírek után maga Korcs Mihály olvasott be a tv-be. „Ha nem gon- dolod meg a dolgot, soha nem j választunk névadónkká!” Még a képernyőn is tisztán kivehető volt, hogy az arca egy pillanatra idegesen megrándult. Erre nem számított. De amint megszólalt, ismét a régi volt. — Inkább vállalom a mellőzést! így áll az ügy pillanatnyilag. Reméljük, hogy megától- kopott tudomány-ellensége, elvakult fizikai élvhajhászása, szemellenzössége elrettentő példa lesz felnövekvő ifjú nemzedékünk számára. Szerencsére még időben befutott az Űj Hivatalos Álláspont. „Hasznos az, ha az érettségizettek egy része fizikai munka területén helyezkedik el...” A süpeki Mókus-őrs tiszteletbeli zászlóvivőjévé és név- adóin/oá választotta, a példamutató Korcs Mihály gimnáziumi tanulót. I________________ __________—I E heti összeállításunkban a világ három tájáról adunk közre három érdekességet. Aki nem hiszi, járjon utána. A legirigyeltebb diáklány Az angol fiúk és lányok körében végzett egyik legújabb közvéleménykutatásból kitűnik, hogy a 13 éves Jennifer Bishop (Ausztrália) a leg- irigyeltebb diáklány. Jennifer ugyanis nem jár igazi iskolába, hanem otthon tanul, anélkül, hogy tanár keresné fel. Az egész tananyag rádión és televízión jut el a kislányhoz. Jennifer apja ugyanis egy világítótorony őre; családjával az ausztráliai partvidéktől 180 kilométerre a tengeren levő világítótoronyban él. Elkülönítettsége ellenére, Jennifer a vizsgákon jobb eredményeket ér el, mint sok diáktársa, aki rendszeresen látogatja az iskolát. Űrtoll Az amerikai Fischer Pen cég olyan golyóstollat készített, amelyet az asztronauták is használhatnak. Az „űrtollal** — bármely szögben tartja is az ember —, folyamatosan lehet írni anélkül, hogy folyna belőle a tinta. Titka: forrasztott tartály, amelyben a nyomást a nitrogén szabályozza. Az összepréselt gáz megaka- lyázozza a tinta párolgását és oxi- dálódását. A nagy viszkozitású tinta csaknem szilárd, írás közben azonban a golyó forog, magához vonza és megolvasztja a tintát. A toll hegye golyóhoz hegesztett szelep, amely fékezi ennek a nyúlós-rugalmas tintának a golyóhoz jutását. Sosem késő Taft Martin most tette le vizsgáit a 8. osztályból is felvették a detroiti középiskolába. „Ha a látásom nem romlik tovább, talán még az egyetemi tanulmányokba is belevágok” — mondta a 81 éves öreg ár, aki mindig nagy érdeklődést mutatott az ügyvédi pálya iránt. A dél-karolini Austin városban született, Taft fiatal éveiben gyapotmunkás volt, így nem járhatott Iskolába. Így — mint a fenti példa is bizonyltja — tanulni sosem késé. — Azt hiszem, az öltözködésA sasok halála (Szovjet folyóirat nyo- vei a szakadékba löki, mellére ejtette. ÉszrevetÉs most mi lesz...? mán) Van egy legenda, mely szerint, amikor halálát érzi a sas, felszáll magasan az égbe és onnan mint a kő hullik alá, hogy meghaljon. Szép, büszke Így a halál, Illik a szabad madárhoz. De a természet nem Ismeri az öngyilkosságot. Ha a madár fel tud repülni, akkor még erejét érzi és nem halálos gyengeségét. Kevesen látták, hogyan pusztul el egy sas, innen a szép legenda. Érdemes tehát a valóságot leímü Dél-Uzbeglsztán hegyei között, sziklás völgy oldalában lovagoltunk. Mélyen alattunk ködpára alatt bömbölve száguldott egy hegyi folyó. A köd egy szakadék alján megült, és fentebb oszlani kezdett; ekkor megláttunk egy sast. Saskeselyű volt, a hegyek legbátrabb, leg- vákmerőbb rablója. A rókát egyszerűen elkapja, a juhot számyáA vadászok azt beszélik, hogy még a fiatal farkasokat is megtámadja, és mindig győztes marad. •. A saskeselyű egy kiszögellő szikla tetején ült. De mik azok a mozdulatlan fekete pontok körülötte? A szél végleg elfújta a ködöt, és mi hollókat láttunk mellette. Találgatni kezdtünk; lakomát csap és a hollók azt várják, hogy jóllakjon, remélve, nekik is marad valami. De nem, most nem a maradékra várnak, f. nagy sas borzasán, leeresztett szárnnyal, ügyetlen pózban áll, szárnyát mankóként használva. — öreg, haldoklik — magyarázta vadász kísérőnk. Mozdulatlan volt, csak szemével tartotta távol magától a dögevőket. Azok még tekintetétől is féltek. — Hát Igen, a végéhez közeledik — mondta a vadász, mikor észrevettük, hogy a sas fejéit ték ezt a hollók is. Egyikük előreugrott egyet, a többiek is megmozdultak. A sas felemelte fejét, és egyetlen tekintettel elűzte őket, aztán újra leejtette fejét. Ügy tűnt, itt a vég: a hollók egyszerre rárontottak, bőszül ten tépni kezdték tolláit. De a hatalmas madár valami hirtelen erőfeszítéssel összehúzta széles szárnyait, szétszórta a hollókat, egyiket sikerült csőrével is eltalálnia. Az rögtön a szakadékba zuhant. Még egyet leütött csőrével, de erre maradék ereje is elment. Szárnyait szétterpesztve, büszke fejét a kőre ejtette. Még biztosan vert a szíve, mikor a hollók már büntetlenül, mohón, csőrrel-karommal tépni kezdték. Rikácsoltak és oly dühödten marakodtak egymással, hogy lakomájuk helyéin hamarosan tolifelhő emelkedett, Hát így halnak meg a sasok. V. L. )
