Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) is a legnagyobb hányadban van­nak — 75 százalékos aránnyal — azok, akik szakmai jellegű iskolába járnak; tehát egyre in­kább a középiskolai szint jel­lemzi az általános műveltséget. Kitért a miniszter arra, hogy évek óta visszatérő gond: a fizikai dolgozók, a munkások és parasztok gyermekei nem egyenlő mértékben részesülnek az oktatás megnőtt lehetőségei­ből. Sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak s a tovább­tanulásiban is elmaradnak mind saját számarányukhoz képest, mind az értelmiségi és egyéb szülők gyermekeitől. Különös fontosságot ad ez a tény a kollégiumi és diákott­honi program megvalósításá­nak. Éppen ilyen fontos, hogy a nevelők is segítsék ezeket a fiatalokat tanulmányaikban, s helyzetük javításával a taná­csok, az üzemek is törődjenek. — Az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételein túl tartalmi tekintetben is adód­nak gondok — mondta Ilku Pál, — Tudjuk, hogy még min­dig nagy a tanulók túlterhelé­se, aminek csökkentése csak ál­landó, meg-megújuló erőfeszí­téssel érhető el. Várjuk és kér­jük a jelenleginél jobb tan­könyvek kéziratait. Szeretnénk, hogy a tudósok, a gyakorlati szakemberek is nemes feladat­nák tekintsék a korszerű, jó tankönyvék megírását. Bejelentette a miniszter, hogy szeptemberben összeül az V. Nevelésügyi Kongresszus, amely ajánlásokat készít a nevelésügy felelős irányítói és gyakorlati munkásai részére. Szólt arról, is, hogy az eddiginél tervsze­rűbbé válik a közművelődés, a? érdeklődést, a népművelés; munka fellendülését többek kö­zött olyan akciók jelzik mint Tóth Balázs, (Békés megyei 6. számú választókerület) állatte­nyésztési telep igazgató a par­lament mezőgazdasági bizottsá­gának megbízásából a mezőgaz­dasági úthálózat fejlesztési prog­ramját ismertette. A tanácsok gondjaira bízott 80 000 kilomé­teres úthálózatnak csak 11 szá­zalékára került eddig burkolat. Több mint 3700 termelőszövet­kezetnek és 300 állami gazdasági majornak nincsen bekötő útja. A rossz utak miatt lassú a szál­lítás, a gyümölcs és a zöldség útközben elromlik. Különösen nehéz a helyzet a legtöbb me­zőgazdasági terméket adó, mé­lyebb fekvésű alföldi vidékeken, ahol a nehéz talajon az útépítés sokkal költségesebb. A negyedik ötéves terv idő­szakára előirányzott 3,5 milli­árd forintos keretből ki lehet elégíteni a bekötő utak építése iránti igényeket. A képviselő a „W0 falu — 100 könyvtár”; a „Televíziót minden iskolá­nak”. Tavasszal megrendezik az országos közművelődési konfe­renciát, amely arra lesz hiva- tott,hogy a közművelődési po­litika továbbfejlesztésének konkrét feladatait határozza meg. azonban figyelmeztetett arra, hogy ha a kivitelezési költség továbbra is ilyen mértékben emelkedik, veszélybe kerülhet a terv maradéktalan megvalósítá­sa. Elmondotta, hogy például 1960-ban 660 ezer forintba ke­rült egy-egy kilométeres útsza­kasz megépítése, 1969-ben ez az összeg már elérte az 1,2 millió, sőt nem egy esetben a másfél millió forintot. Az utak kar­bantartására is jobban keli ügyelni. Gócza József (Szolnok, 12. v. k.), képviselő felszólalása után szünet következett, majd az el­nöklő Kállai Gyula bejelentet­te: a kormánybeszámoló feletti vitában 27 képviselő fejtette ki véleményéi. Mivel többem nem jelentkeztek felszólalásra, a vi­tát lezárt», s megadta a szót Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének, aki a vitában elhang­zottakra reflektált. Tóth Balázs Békés megyei képviselő felszólalása Fock Jenő vitaösszefoglalója Bevezetőben hangsúlyozta, hogy Péter János külügyminisz­ter felszólalása — amelyben a nemzetközi helyzetről, külpoliti­kai tevékenységünkről adott ké­pet — a kormány beszámolójá­nak része volt. Apró Antal és Ilku Pál beszéde, amelyben a kormányzati munka két fontos területén egészítették ki a mi­niszterelnöki expozét, a képvi­selők — helyesen — szintén a kormány véleményeként hall­gatták, értékelték. Szólt Fock Jenő arról is, hogy ha a felszólalások mindegyiké­re ezúttal nem is tér ki, a ki­alakult gyakorlatnak megfele­lően a kormány az országgyű­lés plénuma előtt elhangzotta­kat a közeljövőben megtárgyal­ja, megfelelő döntéseket hoz, s azokról az érintett képviselőket tájékoztatja. Emlékeztetett a Miniszterta­nács elnöke arra, hogy expo­zéjában szólt a negyedik öt­éves tervről, annak előkészíté­séről. a munka jelenlegi stádi­umáról. Mint megállapította, a képviselők helyesen értelmez­ték az ezzel kapcsolatos tájé­koztatást, azt információnak te­kintették, nem pedig olyan té­mának, amelyet most az ország- gyűlés megtárgyal. A negyedik ötéves terv ugyanis a későbbi­ekben az országgyűlés elé kerül s akkor mód és lehetőség lesz részletes megtárgyalásra. A demokratizmus fejlesztésé­nek szükségességével kapcso­latban Fock Jenő kifejtette; a felszólalások egésze úgy értel­mezhető, hogy a képviselők, az országgyűlés tagjai az expozé­ban foglaltakkal egyetértenek. — Az egyetértés tudata na­gyon fontos a kormányzat szá­mára — fűzte hozzá —, mert sokkal biztosabban, sokkal ha­tározottabban tud haladni a demokratizmus szélesítésének útján, ha érzi az országgyűlés, a képviselő elvtársak egyetér­tését. A külpolitikai témájú felszó­lalásokra reflektálva megje­gyezte, hogy a képviselői hoz­zászólások és Péter János be­széde között érdemi különbség, véleményeltérés nem volt. El­térés legfeljebb abban volt fel­fedezhető, hogy más-más volt a fogalmazás. A közoktatás kérdéseit érin­tett képviselői felszólalásokkal kapcsolatban a Minisztertanács elnöke azt fejtegette, hogy Ilku Pál művelődésügyi miniszter beszédében — vele és a kor­mány illetékes tagjaival egyet­értésben — igyekezett olyan konkrét választ adni a felvető­dött kérdésekre, amilyet jelen­leg, amikor az ötéves terv még nincs véglegesítve, adni lehet. Az expozéban szó esett olyan kérdésekről is, mint a pedagó­gusok fizetésének rendezése, s ezt a művelődésügyi miniszter kiegészítette, körvonalazva az ezzel kapcsolatos kormányzati véleményt. Fock Jenő ezután megemlítet­te, hogy a felszólalók körülbe­lül egyharmadának témája a mezőgazdaság volt, s a mező- gazdaságra vonatkozóan sok kritikai észrevétel, javaslat hangzott el. Kijelentette: a mezőgazda­ságban dolgozó emberekről mind a kormányzat, mind a magam nevében csak az elis­merés és a legteljesebb megbe­csülés hangján szólhatok. A mezőgazdasági munka értékelé­se voltaképpen szoros összefüg­gésben van a munkás—paraszt szövetséggel, ami viszont álla­mi, társadalmi rendünk alapja. Nem a leírt sorok és az elhang­zott szavak mennyiségével mér­hető az, hogy miként foglalko­zik a kormány a két alapvető osztály viszonyával, a munkás­ság és a parasztság életszínvo­nalának alakulásával. Pártunk politikájának alapvető vonása, hogy a munkás—paraszt szövet­ség kérdésével úgy foglalkozott, ahogy azt megköveteli e szö­vetség jelentősége. Itt rendsze­rünk egyik alapkérdéséről van szó. Részletesen szólt a miniszter- elnök a húsellátás problémái­ról. Megemlítette, hogy a ser­téshús exportját lényegében teljesen leállították, ugyanak­kor 60 000 tonna sertéshúst hoznak be tőkés országokból. Remélők, hogy a jövő évben a sertéstenyésztésben is komoly eredmények születnék. Ahol az anyagi ösztönzés erőteljesebben érvényesül — például a háztáji és kisegítő gazdaságoknál — a változás egyértelműen pozitív. Nagyon határozottan meg kell mondani, hogy a háztáji és ki­segítő gazdaságoknál az állat- tenyésztés fellendülését hosz- szabb távra tervezzük. A ter­melőszövetkezeti közös gazda­ságok segítsék a háztájit abban, hogy hozzájárulhassanak húsel­látási gondjaink enyhítéséhez — mondotta. A szakszervezeti tagok nyug­díj- és társadalombiztosítási el­látásával kapcsolatos észrevéte­lekre válaszolva a miniszterel­nök kijelentette, hogy az el­hangzott érvek igen meggyőző­ek voltak s véleménye szerint 1971. január 1-től a javasolt in­tézkedéseket meg kell tenni. Ha az a kérés, hogy a szak- szövetkezetek tagjaira nyugdíj és társadalombiztosítás szem­pontjából ugyanolyan rendel­kezések vonatkozzanak, mint a kiskereskedőkre, a kisiparosok, ra és az ügyvédi munkaközös­ségek tagjaira, a kormányzat ezt helyesli; a végrehajtás mód­ját ki kell majd dolgozni. A miniszterelnök helyeselte azt a javaslatot, hogy az ille­tékesek dolgozzanak ki orszá­gos iparfejlesztési koncepciót. A szolgáltatások fejlesztését il­letően a kormány elnöke egyet­értett a vitában elhangzott kri­tikai észrevételekkel. Felhívta a figyelmet, hogy a szolgáltatások bővítése — területileg is, meny- nyiségileg is — nemcsak anya­gi erőket és beruházási java­kat igényel, hanem munkaerő tekintetében is nagyobb köve­telményeket támaszt, például több tízezer dolgozó átirányítá­sát az iparból a szolgáltatási ágazatba. Ezután a miniszterelnök a következőket mondotta: — Az idei év sok szempont­ból kiemelkedő jelentőségű szá­munkra. Az idén ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Erről a történelmi jelentőségű eseményről — fel- szabadulása sorrendjében — az ország minden városa, helysége ünnepélyesen megemlékezett, illetve megemlékezik. Az or­szág felszabadulásának jubile­uma alkalmából a Parlament ünnepi ülést tart. — Soha, egyetlen percre sem feledjük, hogy szabadságunkat mindenekelőtt a Szovjetunió­nak köszönhetjük. Ügy kell él­nünk és dolgoznunk, hogy méltók legyünk a szovjet ka­tonák és a velük szövetségben harcoltak véráldozatára. Büsz­kék vagyunk arra. hogy ha számszerűen nem is sokan, de a magyar ellenállás hősei is együtt küzdöttek a felszabadí­tó csapatokkal hazánk szabad­Hatályba lépett az atomsorompó'szerződés Koszig in Moszkva Csütörtökön délelőtt Moszk­vában ünnepélyes keretek kö­zött letétbe helyezték az atom- sorompó-szerződésnek a Szov­jetunió és az Egyesült Államok részéről történt ratifikálásról szóló okmányokat. Nagy-Bri- tannia már 1968. november 29- én letétbe helyezte a szovjet kormánynál a ratifikációs ok­mányokat. A ratifikációs okmányok le­tétbe helyezése után Alekszej Koszigin szovjet kormányfő beszédet mondott. Az Egyesült Államok ratifi­kációs okmányait Jacob Beam moszkvai nagykövet helyezte letétbe. A szovjet kormány ne­vében Andrej Gromiko külügy­miniszter vette át az amerikai okmányokat. Ugyanakkor a Szovjetunió levéltárában elhe­lyezték a szovjet ratifikációs okmányokat. A szerződés ratifikációs ok­mányait letétbe helyezte Jugo­szlávia, Malaysia és Jamaica is. Jugoszlávia és Malaysia nevé­ben a két ország moszkvai nagykövete. Jamaica nevében pedig Sir Duncan Wilson, Nagy-Britannia moszkvai nagy­követe adta át megőrzésre az okmányokat. A szovjet kormánynál történt letétbe helyezésről megfelelő jegyzőkönyveket írtak alá. E jegyzőkönyveket szovjet rész­ről Gromiko külügyminiszter látta el kézjegyével. A ratifikációs okmányok le­tétbe helyezésénél az említette­ken kívül jelen volt mégGrecs- ko marsall, szovjet honvédelmi miniszter, Keldis akadémikus, a szovjet tudományos akadémia elnöke. Petroszjanc, a szovjet állami atomenergia-bizottság elnöke, szovjet és külföldi új­ságírók. A moszkvaihoz hasonló ün­nepélyes aktusra kerül sor csü­törtökön az esti órákban Washingtonban és Londonban is. *** Az atomsorompo-szerződés 1970. március 5-éve] hatályba tépett, miután teljesült az a feltétel, hogy a szerződés ha­tályba lép, ha a letéteményes hatalmaik — Szovjetunió, Egye­sült Államok és Anglia — és negyven más állam ratifikálja és letétbe helyezi a ratifikáci­ós okmányokat. *** A kormányfogadások házá­ban lezajlott ünnepélyes ese­ményen jelen voltak az atom- sorompó-szerződést aláíró közel beszéde száz ország moszkvai diplomá­ciai képviseletének vezetői. Ha. zánkat Rapai Gyula moszkvai magyar nagykövet képviselte. Az atomsorompó-szerződés ra­tifikációs okmányainak csütör­töki ünnepélyes letétbe helye­zése alkalmából mondott be­szédében Alekszej Koszigin kormányfő a szovjet kormány mély megelégedését fejezte ki a z a tóm sorompó - szerődés ha­tályba lépésével kapcsolatban. — A Szovjetunió politikája változatlanul arra irányul — mondotta —, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris há. ború veszélyétől. A szerződés lényeges lépés e cél felé. Koszigin kijelentette, hogy „az atomfegyverek elterjeszté­séről való lemondással kapcso­latos kötelezettségek a legfon­tosabb nemzetközi jogszabá­lyok közé kerülnek. Azoknak az államoknak is számolniuk kell e nemzetközi jogszabályokkal; amelyek nem vesznek részt * szerződésben1 ’. A szovjet kormányfő hang­súlyozta, hogy „a nukleáris technológia békés felhasználá­sának áldásait békés célokra hozzáférhetővé kell tenni a szerződés minden résztvevő ál­lama számára’’. A továbbiakban kijelentette, hagy ,,az ellenőrzésnek megbíz­hatónak kell lennie és a szer­ződésben kitűzött határidőn be­lül érvénybe kell lépnie”. „Mint ismeretes, az atomso­rompó-szerződés mgg nem je­lenti a nukleáris fegyvereik fel. számolását. Ezért igen fontos, hogy a nukleáris hatalmak, s ugyanúgy minden más ország is, minden lehetőt megtegyenek a nukleá­ris fegyveiikezési hajsza meg­szüntetéséért. az általános és teljes leszerelés ügyének előre­haladásáért”. „A Szovjetunió és a többi szocialista ország szükségesnek tartja, hogy továbbra is ezen az úton járjon” — mondotta Koszigin. „A szovjet kormány nagy je­lentőséget tulajdonít annak a párbeszédnek, amely a múlt év végén kezdődött az Egyesült Államokkal a stratégiai fegy­verkezési hajsza leállításának kérdéseiről. A magunk részé­ről teljes komolysággal készü­lünk az e kérdéssel kapcsolat­ban áprilisban Béosben megkez­dődő tárgyalásokra. E megbe­szélések kimenetele természe­tesen mindkét fél jóakaratától függ — mondotta Koságin. (MTI) ságáért. életüket áldozták né­pünk ügyéért. — Az idei év másik kima­gasló eseménye Lenin születé­sének 100. évfordulója. Ez a ju­bileum nemcsak a Szovjetunió és a szovjet nép. hanem ha­zánk népe és a világ összes dolgozója számára is jelentős. Üzemeinkben, vállalatainknál, a termelőszövetkezetekben és a kulturális intézményeknél je­lentőségének megfelelően ün­nepük meg az évfordulót. Min­den ünnepségnél fontosabb azonban, hogy Lenin szellemé­ben végezzük munkánkat. Fock Jenő ezután az idei év harmadik nagyfontosságú ese­ményéről a X. kongresszusról és a kongresszusi felkészülésiről be­szélt. Mint mondta, a felkészü­léssel is bizonyítani akarjuk: méltók vagyunk a marxista— leninista párt nevére. Nemcsak a pártszervezetek feladata, ha­nem a kormányzati munkáinak is igen fontos része lesz a kö­vetkező hónapokban a X. párt­kongresszusra való ilyen szelle­mű felkészülés. — Az idei év nagyjelentőségű eseményei dolgozóink körében élénk visszhangot váltottak ki mondotta. — Egyre szélesebben bomtakoák ki a munkaverseny, amely elsősorban nem a terme­lés mennyiségi növelésére, ha­nem mindenekelőtt az idények­nek megfelelő, a termeléke­nyebb. a hatékonyabb és jobb minőségű munkára, a gazdasá­gosság fokozására irányul. Tisz­teletünket és megbecsülésünket fejezzük ki valamennyi dolgozó­nak, aki tehetséges-, szorgalma* munkájával társadalmunk bol­dogabb, szebb jövőjének alap­jait teremti meg. Befejezésül a minász: ük mind a kormány, mind a maga nevében jó munkát, erőt, egész­séget kívánt az országgyűlés tagjainak a kitűzött nagyszerű feladatok megvalósításáé'-’ a szocializmus teljes felépítéséért folytatott munkájukhoz. A miniszterelnök nagy tapssal fogadott válasza után az ország- gyűlés a kormány beszámolóját és a Minisztertanácselnökének a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag jóváhagyta. Az elnöklő Kállai Gyula kö­szönetét mondott a kormány be. számolójáért, s kérte a képvise­lőket, hogy munkahelyükön és választókerületükben tevéke­nyen vegyenek részt a kormány- beszámolóban megjelölt felada­tok végrehajtásában. Az országgyűlés pénteken dél­előtt 10 órai kezdettel folytatja tanácskozását. Napirend szerint a legfőbb ügyész és a Legfel­sőbb Bíróság elnökének beszámo. lójára és az interpellációk?» ke­rül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents