Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

JELENTÉS A MUNKÁRÓL JÖVEPEltM, ÍOGTASzU S vuiroxaso i ypp - hoz 1969-ban ( öuztsen 1-2 % emeli,«d*. \ éI«Imi Ruházat c^tk.l 102 '°3 1Q2 1M8-4» 1968-49 1966-09 Rajzos ábra a magyar népgazd aság fejlődésének főbb adatai­ról a Központi Statisztik ai Hivatal jelentése alapján. A lakosság jövedelme és fogyasztása. A törzsgárda akarata Nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést A törzsgárda nagyobb meg­becsülésének hiányéit sokan te­szik szóvá mostanában. Azok a régi munkások, akik együtt nőttek fel az üzemekkel, gyá­rakkal, vállalatokkal, úgy lát- [ják, hogy nem mindenütt be­csülik meg érdeme szerint azit a munkást, aká évtizedeket dol­gozik egy helyen. Van olyan nézet is, amely szerint az a munkás, aki élete nagy részét egy munkahelyen töltötte, min­denképpen ott marad, függet­lenül attól, hogy megbecsülik vagy sem. Szerencsére ezek száma napról napra kevesebb. Néhány napja erről beszél­gettünk a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizott­ságának titkárával, Iga István­nal és Galovicz György sab- tttkárral. Elismerték, hogy a törzsgárda megbecsülésének hi­ányát észrevételező dolgozók­nak igazuk van. Elmondták azonban, hogy látni kell a kér­dés minden oldalát. Szerintük — s ebben egyet kell érteni ve­lük — ha valaki 15 vagy 20 évet tölt el egy vállalatnál, az még nem minden. Dolgozóik­nak is az a véleménye, hogy nemcsak jogai vannak a törzs­gárdának, hanem kötelességei is. Azt mondják, hogy ne csak az eltöltött időt vegyék alapul a megbecsülés formáinak to­vábbi fejlesztésénél, hanem a munkál is. Ez azonban nem je­lentheti azt, hogy az eltöltött időt figyelmen kívül hagyhatja a vállalatvezetés. Van ugyanis olyan javaslat, s ez is a törzs- gárdatagok részéről hangzott el, amely szerint a szorosan vett törzsgárda ne a bér függ­vényében kapja az úgynevezett hűségjutalmat, hanem az eltöl­tött évek után. Vagyis az egy évre kiszámított összeg minden, kinek egyformán járjon. Azt mondják a dolgozók, hogy a törzsgárdatagok megbecsülésé­nél egyformán kell elbírálni a vállalathoz való hűséget, füg­getlenül attól, hogy az igazgató­ról vagy a segédmunkásról van szó. Arról is beszélgettünk, ho­gyan van megbecsülve a törzs­gárda náluk. A két titkár el­mondta, hogy a vállalat többek között lakásokat építtet légi dolgozóinak. 1969-ben például a 21 ilyen lakásból húszat a törzs­gárda tagjai kaptak, Ebben az évben ugyanezt az elvet köve­tik. Az is a megbecsüléshez tartozik, hogy a vállalat elfek­vő építőanyagait jutányos áron adja el régi munkásainak, ha házépítésükhöz szükséges. S mivel a keresetben nem tehet­nek megkülönböztetést a telje­sítménybérezés miatt, ezért a jutalmazási és premizálási ke­ret felhasználásánál is a törzs­gárdatagok jönnek elsősorban számításba. A nyugdíj előtt ál­ló régi munkásoknak pedig minden esetben megemelik a jövedelmét a mozgóbérből és kivétel nélkül valamennyien megkapják a Kiváló dolgozó jelvényt és az ezzel járó pénzt a búcsúztatásnál. Az erkölcsi megbecsülés is érvényesül, hi­szen azok a dolgozók, akiit több mint tíz éve vannak a válla­latnál. úgyszólván valamennyi­en viselnek valamilyen kitün­tetést. Nem kevés azoknak a száma sem, akiknek mellét 3— 4 vagy 5 kitüntetés díszíti. Az anyagi és erkölcsi meg­becsülés a vállalatnál tehát ér­vényesül. Viták ugyan vannak azon, hogy mi legyen a további út, de az akarat mindkét rész­ről azonos. Arra a kérdésre, hogy miként kívánják érvénye­síteni a differenciáltabb meg­becsülést, a kollektív szerződés módosítási tervezetét mutatták meg. E tervezet szerint a nye­reségnek 65 százalékát a bér arányában osztják el- A törzs- gárda jutalmazására a teljes összeg 20 százalékát fordítják. Azoknak a dolgozóknak na­gyobb megbecsülésére, akik a vállalatnál lettek törzsgárda­tagok, még 8 százalékot adnak. A fennmaradó 7 százalék tar­talékot képez. A differenciáltság tehát már ebben a felosztásban is mutat­kozik. Az azonban, hogy a törzsgárdánál miként érvénye­sül, az a következőkből tűnik ki. A 20 százalékból az, aki több mint öt éve van a vállalatnál az alapnyereségére 25 százalé­kot, 10—15 év után 50 száza­lékot, 15 év felett pedig 75 százalékot kap. Azt a törzsgár- datagot, aki mindvégig a válla­latnál dolgozott, a fenntartott 8 százalékból a nyereség ösz- szegének 1 százaléka illeti meg minden év után, amit törzsgár­da tagiként töltött éL Az anya® megbecsülés dif­ferenciáltságát tehát kidolgoz­ták az építőknél. A vállalatve­zetés reméli, hogy a március 7-én előterjesztendő módosítási javaslatot a vállalat szakszer­vezeti tanácsülése jóváhagyja, hiszen a tervezet a dolgozók javaslatait tartalmazza. Ez a beszélgetés is igazolta, hogy a munkások észrevételed a demokratizmus szélesítését szolgálják a vállalati gazdálko­dásban. Az a vita tehát, amely a Központi Bizottság 1969 no­vemberi ülése után a törzsgár­da nagyobb megbecsüléséről kialakult, nem hiábavaló. Eked. menyes és alkotó döntések szü­letnek benne. Botj ánszkí János Budapesten jártunk Háromszázan a felszabadulási kulönvonaton Hideg, havas reggel. A békés­csabai vasútállomáson izgatott csoportok készülődnek: vajon melyik szerelvény az övéké? A találgatókon a megafan hangja segít. — IBUSZ-különvonait az első vágányon, a kijárattól jobbra. És ezzel meg is oldódik a ta­lány, hogy ezen a reggelen miért tűnik a szokásosnál valamivel | forgalmasabbnak a vasútállo­más. A felszabadulás 25. évforduló­ja alkalmából több különvanat indul megyénkből. Február 21- én reggel 7 órakor kigördült Bé. késcsnbáról az első, s az úticél: Budapest. © Kell-e idegen nyelv tudása egy belföldi különvcnatom? — tehetnénk fel a kérdést. A vá­lasz: nem szükséges, de jó. A kétsopronyi Rákóczi Termelő- szövetkezet csoportiának tréfa- csanálói ugyanis szlovák nyelven szólnak IBUSZ-kísérőjükhöz, s ő — nagv meglepetésre — folyé­konyan felelni tud. _ — Ezt aztán az első osztályú el­látás — mondogatják a vasúti kocsik jó kedvű utasai, s Szilá­gyi Istvántól, az IBUSZ me­gyénkben vezetőjétől azt is megtudjuk, hogy a jelenlevő vo­natkísérők akkor sem jönnének zavarba, ha netán oroszul, né­metül, angolul, románul vagy franciául szólnának hozzájuk. Vidám a hangulat a robogó szerelvényen, előkerülnek a kár­tyapaklik, fogy a hazai kolbász és természetesen sikerük van az utasellátcsoknak is, akik sörrel jól felszerelve indultak. 0 A Keleti-pályaudvaron Kilenc autóbusz várja a 300 Békés me­gyei önsegélyező csoporttagot. Rövidesen felberregnek a moto­rok, s az Ikarus-ok több órán át Budapestet járják. Felkapasz­kodnak a Gellért-hegyre, a M- szabadulási emlékműhöz, eljut­nak a szovjet hősök emlékmű­véhez, útközben az idegenveze­tők fáradhatatlanul tájékoztat­ják az utasokat. Végigrobognak az autóbuszok az Erzsébet-hí- don, s ellátogatnak a 25 év alatt felépült jelentősebb létesítmé­nyekhez. Annyi a látnivaló, hogy valaki megjegyzi: — Most tudom meg igazán, mennyi mindennél gazdagodott két és fél évtized alatt a fővá­ros. Balra ez, jobbra az, lassan a nyakam is belefájdul. De szí­vesen elviselem... © A háromnapos utazás résztve­vőinek egy-egy csoportja az Er­zsébet-, a Park-, a Metropol- és a Cantinentál-szállóban lakik. Vasárnap délelőtt múzeumláto­gatásra indulnak, de addig is — „az alvással nem lehet túlóráz­ni” jelszó jegyében — már a kora reggeli órákban folyik a kártyacsata, EH jutnak az önsegélyezők a Népstadionba is amelynek köze­lében van a földrengésjelző in­tézet. A műszerek régebben ál­lítólag jelezték, ha nagyobb mérkőzéseken 11-est ítélt a bíró vagy gólt látott a közönség. Be­leremegett a föld. Most viszont | — és ez általános megállapítás — jó ideje holtponton állnak a jelzókészülékek mutatói. © Az almáskamarás! Mátyus István az Erzsébet-szállóban vendégeskedik a három napon. — Örülök, hogy sikerült eljön­nöm Budapestre — mondja. Má~' tyus István, aki egyébként a Bánkúti Állami Gazdaság dol­gozója — tovább növeli a Bé­kés megyei, közelebbről az al- máskamarási csípős kolbász hír­nevét. Ugyanis a szálló presszó­jának felszolgálónője megkérde­zi tőle és társaságától: Van-e véletlenül egy kis kóstolójuk? Véletlenül éppen van. s a felszolgálónőnek annyira ízlik, hogy még repetát is kér belőle. Tsz veterán kocsisa is, és idéz­zük végül Súlyán Istvánnak, az Állami Biztosító szarvasi járási fiókvezetőjének szavait: — Szeretném, ha az 50. fel- szabadulási évfordulóra is kű- lönvonattal mehetnék. Vitaszek Zoltán o Vasárnap délután egy csoport a Kamara Varieté műsorát nézi meg, mások pedig Koncz Gábor, Pálos Zsuzsa, Bodrogi Gyula és Voith Ági játékát élvezik a Jó­zsef Attila Színházban, a Ró­meó, Júlia és az autóstop című vígjátékban. Hétfőn egyéni program, vá­rosnézés. Akad, aki rokonait ke­resi fel, más vásárolni indul, majd sor kerül a háromnapos utazás utolsó ebédjére, ami — mint a többi — szintén ízletes, finom. Az önseeélvezők egy ré­sze egyébként kétszer is a Já- nos-pincében vacsorázott. Meg voltak elégedve, mégis meg­inogj egyezték: — Szép, szép ez a János-pin­ce, de azért ilyen Békésen Is van... 0 Hazafelé indul a vonat. A há­rom jóbarát, a kétsopronyi Szász György, Suhajda János és Zelenyánszki János — akárcsak az egész úton — most is együtt tart. Zelenyánszki János tíz éve nem járt a fővárosiban: — Sok új dolgot láttam, ér­demes volt eljönnöm a külön- vonattal. Érdemes volt — ez az általá­nos vélemény. Ezt mondja Vo- zár Pál. a kétsopronyi Rákóczi. Huszonöt év 16 millió forint Lázas készülődés folyik Me- zogyánban is a jubileum méltó megünneplésére. Ünnepi gyűlé­seiket, kiállítást, kulturális ren­dezvényeiket terveznek, amivel színesíteni szeretnék a közelgő jubileumot. Visszaemlékezve az elmúlt időre, a község vezetőd­nek nem kell szégyenkezniük, hiszen 16 millió forintot fordí­tottak a község fejlesztésére az elmúlt negyedszázad alatt. Eb­ben az évben a lakosság jobb vízellátására 600 ezer forintot fordítanak egy vízszekrény el­készítésére, amire a kutakat rákötik. Épül a 7 kilométeres vízvezetékhálózat, a 26 darab közkút is és a község 36 há­zába vezetik be a közeljövőben az ivóvizet. Az elmúlt évben megépült a takarékszövetkezet új székháza, a fogyasztási szövetkezet pedig 3 millió forintos beruházással korszerűsíti üzlethálózatát. A jubileumi kiállításon, a község 25 év előtti és 1945 utá­ni arculatát mutatják be. Back Gyula ■iMHHHnuniHmnHHMiiuiitmaiHlMll 18. A Posen (ma Poznan) mel­letti kísérleti állomáson egymás­után pusztulnak el a betegek Blome professzor keze alatt. A halál oka: pestis. Blome, a ná­cik helyettes „birodalmi egész­ségügyi vezetője” rendkívül elé­gedett az eredménnyel és így tá­jékoztatja a jelenlevő dr. Walter P. Schreiber professzor náci tá­bornokot (ma az amerikai légi­erők tanácsadója Texasban) a Katonaorvosi Akadémia mun­katársát: „Kísérleti alanyaimért egyáltalán nem kár. Valamen­nyien szlávok, alacsonyabb ren­dű faj. Rövidesen egész arasz ezredek kapják majd meg a pes­tist. A lényeg, hogy sikerüljön elég baktériumot tenyészteni. Az eredmény azonnal eldöntené a háborút”. Schreiber orvostábornok meg­kérdezte, hogy Blome miért fog­lalkozik ilyen rettenetes dolgok­kal. A válasz így hangzott: „A közvetlen megbízást a birodalmi marsaiból kaptam, néhány nap­pal azután, hogy dr. Goebbels a totális háborút meghirdette”. Blome arról is tájékoztatta Schreibert, hogy nemcsak pestis kultúrákat, hanem papagájkór, a tüdőrák és a kolera kórokozóit is tenyészti. Az edzett náci tá­bornoknak végigfutott a hideg a hátán és sietve búcsúzott. A baktériumháborúra azon­ban nem került sor. A Vörös Hadsereg gyorsab volt. Blome 1945 januárjában kénytelen volt borzalmas tetteinek színhelyét, az intézetet a hacillusokkal együtt elhagyni. Himmler pa­rancsára a thüringiai Sachsen- burgban folytatta tovább „kuta­tásait”. •M Goebbels 1943. február 13-án, a nácik számára megsemmisítő vereséggel végződött volgaj csa­ta után, olyan időpontban hir­dette meg a totális háborút, amikor Németországban már senki sem hitte hogy a háború még borzalmasabb vagy „totáli- sabb” lehetne. A nácik azonban bebizonyították, hogy erre is ké­pesek. A keleti fronton 1944-ben el­vétve gázt is használtak. Jä- nicke vezérezredes parancsára a Krím-félszigeten gázgránáto­kat alkalmaztak a partizánokkal szemben, a varsói felkelés ide­jén pedig az SS-egységek me­tángáz segítségével mesterséges sujtólégrobbanást idéztek elő, sók szabadságharcos halálát okozva. Ezek csak kivételes ese­tek voltak. A tervek szerint 1945 telén kellett volna a mér- gesgáz-háborúnak kibontakoznia. A német mérgesgáz-termelés 95 százaléka az IG-Farben kon­szern kezében volt Kellően fel­készült a mérgesgázok „esetle­;

Next

/
Thumbnails
Contents