Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
tarka HASÁBOK bekiAu fiumorturmix A lord a szakácsának: — Holnap ebédre jön hozzánk az anyósom. Itt van a kedvenc ételeinek listája. — Igenis, Sir. — De ha csak egyet is elkészít közülük, azonnal elbocsátom! • •• Egy nyolcvanévet anyóka valami „szép, szerelmes regényt” kér a kölcsönkönyvtárbán. — Azt hittem — mondja a könyvtárosnő —, hogy inkább a történelem érdekli. — Tudja, kislányom, az én koromban ez már történelem. A fiatalasszony panaszkodik az anyjának: — Már nem szeret engem a férjem! — Miből gondolod? — Folyton azt mondja, hogy kezdek rád hasonlítani! • * • A kisfiú beszalad és azt kiáltja: — Mama, gyere gyorsan! Feldöntöttem a létrát. — Hú, mi lesz, ha apád megtudja !... — Tud már róla. Épp a csilláron lóg. ■ • •• — Ez pedig legutóbbi müvem. A realizmus szellemében írtam. Címe: „A tervezőbrigád munka közben” — mondotta a művész, s a vászonra mutatott. — Már engedje meg, de hiszen itt senki sem dolgozik! — hallatszott egy hang. — Éppen ebben a van a realizmus! • • • — Vitya, hol van az öcsikéi? — Még nem jött haza a zeneiskolából. Zongoraduettet játszik. Egy darabig együtt játszottunk. de én előbb befejeztem. * • » A könyvesboltba belép egy vevő és megkérdezi az elárusító- nőtől: — Megvan önöknek „A férfi — a nő parancsolója” című könyv? — Fantasztikus művek a következő teremben. * • * — Vádlott, feleljen, elismert-e vétkességét abban, hogy engedély nélkül halászott és 18 csukát fogott ki? — Igen, beismerem. De van egy kérésem Önhöz, bíró polgártárs. Nem tudna adni nekem néhány példányt a tárgyalási jegyzőkönyvből, hogy megmutathassam a barátaimnak? * * * A szakácsiskolában megkérdezi a tanár: — Kiből lesz főszakács? — Abból az emberből. aki ' húsznál is több elnevezést tud adni a kotlettnek. • * * Annuska születésnapjára a mama több pajtását meghívja, uzsonnára. Az egyik kislány már a harmadik szelet tortát kéri. A háziasszony megjegyzi: — Kicsikém, nem mondta neked a mamád, hogy egy lói nevelt gverek nem kér többször az ételből? — Mondta, mondta, de azt nem tudta, hogy a tortát majd Ilyen kicsi szeletekre vágják! * * * Az újdonsült menyecske megkóstoltatja tériével a tésztát, amit éopen sütött. — Ne haragudj, drágám — mondía a férj —. de ez a tészta nebéz és rossz! — Értesz is te ehhez! A sza- kácskönvv világosan megmondja. hogy rendkívül ízletes és könnyű tészta. • • * Az udvarló megkérdezi partnernőjét a randevún: — Te mindent elmondasz a mamának? — Nem, a mama sohasem kérdez tőlem semmit, de a férjem mindenre kíváncsi! KÉK FÉNV — Neve? — Kovácsik Lajos. — Foglalkozása? — Bűnöző. — ?!? — Ez a tanult szakmám. A családban én vagyok III. Lajos. Csalás a profilom, de más — a szakmába vágó — munkát is vállalok. Apám, II. Lajos a betörő szakma elismert, kiváló mestere volt. — És nem szé- gyenli magót? — De, egyszer. Házasságot szédelegtem. Éppen a családi fényképeket muto. gattam a jelenbelim- nek, tévedésből a kisfiam fényképét is megmutattam és amikor megkérdezte, ki az, képzelje kiböktem, hogy a fiam. Akkor nagyon szégyelltem magam. — Most miért ül? — Mordiz juszt. — Mit csinált? — Bűnözőnek adtam ki magam. — Micsodái?!... — Na. Állapítsa meg maga. Ülök a szokott eszpresszóm, ban és egy nagyob- szabású üzleten töröm a fejem. — Telefonhoz hívnak. Kovácsik úr?, kérdezi a tag. Igen, honnan tudja? Mondták, hogy önnek jó összeköttetései van. ttok. — Hát vannak, bizonyos körökben vannak összeköttetéseim. — Nézze, Kovácsik úr, én egy gyár főkönyvelője vagyok. Nem kertelek, elmondom, miről oan szó, aztán maga dönt: vállalja vagy nem vállalja. Pénztárhiányom van, átráztak, becsaptak és ha jön egy revízió, vége a becsületes nevemnek és hat neveletlen gyermekemnek. Én megcsókolom a kezét, csak se. gitsen rajtam. — Mit tehetek magáért, jóember. — Ajánljon valakit, aki betör a gyár főpénztárába és kifosztja. Én — azt hiszem, egyes berkekben úgy mondják — falazni fogok az illetőnek, teljesen veszélytelen ügy, félmillió a kasszából a maguké, Kovácsik úr és az én becsületes nevem tisztán ragyog ezentúl is. — Ráálltam, mert megesett a szívem ezen a szerencsétlen balekon. Minden simán ment, hazavittem a félmilliót, másnap este zutty! Jönnek a kékfényesek, na megállj, te csibész, hol a másfél millió, hogy-hogy másfél millió, ott csak ez a félmillió volt, na megállj, te csibész, a főkönyvelő úr írásban bizonyította, hogy másfél volt, hamar lebuktál mi, a névtelen levél leleplezett mi, csibész...! — Hát látja uram. Jó bűnöző holtig tanul. Csak becsületes emberekkel ne kössünk üzletet... Deák Gusztáv H. Pelityev: Ádám, Éva és a közgazdaság Most már egészen bizonyos vagyok benne, hogy az Or a földet megtakarított anyagból teremtette. Később a Paradicsom építési munkálatainál Is ezeket az anyagokat használta fel. A mészkőből alkotta feltehetően az angóra nyulat, a hattyút, a jegesmedvét, stb. Az ősősapánkat, Adámot pedig agyagból formálta. Így aztán a Teremtő felhasználva minden hulladékot, néhány talicska anyagból kihozta az egész élő világot. látható, hogy rendkívül takarékos volt. Később Adámnak kedve szottyant megnősülni, de nem volt akit elvegyen. Az Or körülnézett, de megfelelő alapanyag híján Adám oldalbordájából alkotta a nőt, ami szintén az anyagtakarékosságát dicséri. Ennek az elvnek megfelelően a paradicsomi leányzó ruhát som kapott és így természetesen könnyen el Is csábította Adámot. Adám megette az almit, as Or csak erre várt és gyorsan klebrudalta ős-ősapánkat a paradicsomból. S mindez mindössze egy almáért történt! S az első családfő, egy műveletlen, tanulatlan, egyáltalán nem praktikus feleséggel a paradicsomon kívül találta magát. Adám csak ekkor értette meg, hogy milyen fontos dolog a közgazdaságtan, ugyanis Éva hamarosan egy egész csapat gyerekét szült neki. A gyerekek nőttek, növekedtek, házasodtak, mindegyiknek saját lakás kellett meg kocsi, a a jó isten tudja, hogy milyen Igényeik nem voltaki Fogta Adám a fejét, a nadrág- szíjat mind szorosabbra húzta. Egyszer aztán váratlanul kinevezték egy nagyvállalati Igazgatójának. Éva egy másik vállalat vezetője lett. Ekkor Adám így szólt nejéhez: — Drágám, ml most állami pénzeket fogunk kezelni. Meg kell tanulnunk gazdálkodni. Kezdjünk is hozzá a törvények, rendeletek tanulmányozásához. Kilenc napon keresztül bújták a törvénykönyveket. Miután mindent megtanultak megértették, hogy a törvény szerint bűnösök, sikkasztók csak kisebb dolgokért, egy csirkéért, juhért, tehénért kapnak büntetést, ugyanakkor egy lyukas garast sem kell egy ügyes embernek megtérítenie, ha pl. valami nagy kárról van sző. Ha eltűnik száz csirke vagy ezer birka, akkor egy remek módszert alkalmaznak: készítenek egy jegyzőkönyvei és leírják az egészet. Mikor erre rájöttek, azt mondta Adám Svának: — Hát én egy kötözni való bolond vagyok. Egy almáért dobtak ki a paradicsomból. Tönkre kellett volna tenni az egész gyümölcsöst és akkor az Or irt volna egy jegyzőkönyvet, hogy különböző objektív okok következtében a paradicsomnak vége és senki sem szólt volna egy szót sem. Legrosszabb esetben valami más ősapai beosztást kaptam volna. — Tényleg, ostoba vagy. Adám. — hagyta jóvá oldalbordája a véleményét. — Egyébként, szerintem nincs ok az aggodalomra, azt hiszem, hogy így sem lesz okunk panaszra, lesz olyan dolgunk, mint a paradicsomban. Anekdoták MARK TWAIN Twain egyik barátja Igen rossz golfjátékos volt. Egyszer olyan ügyetlenül ütött botjával, hogy valósággal „lekaszálta” a füvet. Hogy zavarát leplezze, megkérdezte Twaint, milyennek találja a pályát. Twain először kiköpött néhány fűszálat, majd azt mondta: — Azt hiszem, ez a legjobb gyep, amit valaha la kóstoltam 1 ROSSINI Roestrut egyszer felkereste egy becsvágyó fiatalember. Elénekelt neki néhány áriát. majd tanácsát kérte, milyen pályára menjen. — Legyen árverést kikiáltó — javasolta a maestro, WINSTON CHURCHILL Az öreg Winston Churchill így készítette elő legkedvesebb tanítványát, Anton Edent a politikai pályára: » — A legfontosabb az, hogy szövetségeseinkkel szemben mindig tisztességes és körültekintő politikát folytassunk. — Mit nevez Ön tisztességes Pollikénak r — kérdezte Eden. — Mindig tartsuk meg, amit Ígérünk. — Es milyen a körültekintő politika? — Soha semmire ne tegyünk Ígéretet. Pilátus úr, itt van kétmillió sestercius. Semmi mást nem kell mondania, csak azt: „Camea szappannal mosom kezeimet.’* Két influensa-vírus — Hogy vagy? — Rosszul érzem magam. Valószínűleg megfertőzött as aj -Tógyszer. Kép a jövőből (Kallus László rajza) A vállalatnál meghatározott időközök, ben részletes kérdőívet kell kitöltenünk. A kitöltött kérdőívek segítségévei a vállalat vezetősége jobban megismerheti beosztottjait. Az egyik alkalommal büszkén írtam be á kérdőív egyik rovatába, hogy levelező úton elvégeztem a főiskolát. Ügy képzeltem, hogy a személyzeti osztály vezetője, miután elolvassa a lapomat, azonnal az igazgatóhoz rohan a következő szöveggel: — Hát látja, kedves Tyihon Pávlo- vics, hogy fejlődnek az emberek. Ez a mi Regyiszkinünk is felsőfokú végzettséget szerzett. Mi meg milyen pocsék beosztásban dolgoztatjuk. — Ügyes legény ez a Regyiszkin — mondja majd az igaz. gató s azonnal magához hívat, hogy felajánljon nekem I. Martyanov A kérdőív egy osztályvezetői vagy legrosszabb esetben egy csoportvezető-mérnöki beosztást. Persze senki sehova nem hívott, úgy, mint régen, rakosgattam papírjaimat s maradtam mindenki küldönce. Egy év múlva megint ki kellett tölteni egy lapot. Ezen közöltem, hogy sikeresen kandidáltam és felvettek levelező aspiranturára. Most is abban reménykedtem, hogy a vállalat vezetősége majd keres egy képzettségemnek megfelelő beosztást Biztosan kitalálták már, hogy továbbra is maradt minden a régiben. Éppen ezért a következő kérdőív kitöltésekor elhatároztam, hogy valamilyen módon felhívom magamra a figyelmet. Szemrebbenés nélkül beírtam, hogy összesen négy osztályt végeztem, eredeti foglalkozásom a hamispénzgyártás. Életem felét börtönökben töltöttem. Jelenleg négy feleségem és két titkos pá- linkafőzdém van.. Miután összeszedték a lapokat, izgatottan vártam a fejleményeket. Már másnap hivattak a személyzeti főnökhöz. — Hogy képzeli ezt, Regyiszkin elvtárs? — villogtatta felém dühösen szemüvegét Müskin. — Ki még csak kitöltötte a kérdőívet, de aláírni talán én fogom? — Ez minden? — kérdeztem elhűlve. — Körülbelül ez! — válaszolt a személyzetis és folytatta. — A jövőben legyen figyelmesebb! A kérdőív komoly dolog. Fordította: Butsi Róbert
