Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
KÖR ÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szülőföld vonzása eltéphetetlen í^sodálatos vonzása van a szülőföldnek. Minden ember érzi ezt, de mindenkinél jobbam a művész, az író, aíki gyermek- és ifjúkori benyomásait egész életen át hasznosítja munkájában. Ha verset ír, ha novellát vagy regényt; rendre visszatérnek a jól ismert táj jellegzetes képei, hogy igazi elevenséggel töltsék meg a művet, ama akkor már sóikkal nagyobb közönséghez, talán éppen a nagyvilághoz szól. De a kapocs elszakíthatatlan, s a világ legnagyobb íródnak neve mellé is rendszerint felsejlik tudatunkban egy-egy szűkebb pátria fogalma. Ady és Szilágy, Petőfi és az Alföld, Thomas Mann és Lübeck, s hogy békési példával is éljek: Darvas József és Orosháza. De vajon nem túlságosan egyoldalú-e ez a kapcsolat? Régi mondás: seniki nem lehet próféta a saját hazájában! Mert ahogy senki nem vágyódik jobban arra, hogy szülei földjén legyen igazán megbecsülve és szeretve, mint az író; igen gyakori jelenség, hogy a messzire szakadt művészt távoli pátriája alig tartja nyilván. Ezért esett oly jói a közelmúltban, hogy a Békés megyei tanács művelődésügyi osztálya meghívott előadód körútra, s három nap alatt öt olyan helységben fordulhattam meg, amelyekhez gyermekkori emlékeim fűznek, s ezért vállaltam ej a Népújság felkeresését is, hogy egy rövid cikkben beszéljek a Békés megyéből származó vagy még ma is ott élő írókról. S bár feladatom inkább bibliográfiai jellegű — jószerivel csak nevek felsorolására szorítkozhatom —, remélem eléri célját. Szeretném, ha cikkem nyomán az olvasó fokozottabb mértékben figyelne fel megyénk íróira, akik nevét komoly művek fémjelzik. I \ arvas József Orosha- zán született 1912- ben. Nevét ma már nemcsak itthon, külföldön is ismerik. A két háború közötti időszak legerőteljesebb irodalmi csoportosulásának, a népi írók mozgalmának egyik főalakja. Korai művei, a Szakadék, A legnagyobb magyar falu, Elindult szeptemberben, s a Harangos kút irodalmi értékeik mellett ma már történelmi adalékok is megyénk háború előtti életéről. Darvas József a Magyar írók Szövetségének az elnöke, aki gyakran jár külföldön is, neve a szocializmust építő országok íróinak köreiben nagyon népszerű. Legújabb műveiben a kor problémáinak, filozófiai, erkölcsi igazságainak szószólója Kossuth-díjas. Orosházi születésű Győry László és Bemáth István is. Győry a legfiatalabb költőnemzedék egyik legtehetségesebbje. Egy kötete jelent meg idáig, de már több antológiában is szerepelt. Tagja a nagy sikerű „Kilencek” antológiának is. Jelenleg Kaposvárott könyvtárosko- dik. Bemáth István elsősorban műfordító, de jelennek meg tanulmányai is. Újabban a mai skandináv irodalom legértöbb magyar tol- mácsoiójává képezte magát. E sorok íróját is Orosházához fűzik legszebb gyerekkori emlékei. Bár Budapesten születtem, de tíz évág éltem a megyében, s ez a tíz év kitörölhetetlenül él bennem. Orosházán kívül a megye majd minden nagyobb helységét ismerem, Békéscsabán egy évig inas- kodtam. Békés község levegője az irodalom tudósai fejlődésének kedvez jobban. Két országos hírnevű irodalom- történész való ide; Béládi Miklós és Bessenyei György. Mindketten 1928-ban születtek. Béládi a mai magyar irodalom jéles kutatója, propagátora és szervezője, Bessenyei elsősorban Ady- kutató, de gyakran publikál kritikákat most induló fiatalokról, s idősebb kor- társad új műveiről is. Békésről való még Papp László, a szép, tiszta hangú költő. Jelenleg a Pajtás című ifjúsági laip olvasószerkesztője, derűs gyermekverseket, színvonalas riportokat, cikkeket is ír. A negyedik békési. Csurka István, a néhány éve elhunyt Csutka Péter fia. A mai magyar próza egyik legeredetibb tehetsége. Novellái, regényei, filmjei, drámái mindig nagy eseményei mai irodalmi életünknek. Nem a megyében született, de ifjúkora emlékei fűzik ide, s ez némely írásából is kitűnik. József Attdia- díjas. Faragó Vilmos az új magyar kritikaírás egyik legszínesebb egyénisége. Újkígyóson született 1928-ban. Az Élet és Irodalom olvasó- szerkesztője, nemrég jelent meg Perben, harag nélkül című kötete, ö is József At- tila-díjas. Endrőd két országos hírnevű írót tarthat számon. Hunya Istvánt, a harcos agrárproletárt, aki mögött nehéz illegális múlt, s az ebből sarjadt szép novellák sora áll, s Tímár Mátét, aki 1958 óta regényeket, novellákat, s szociográfiákat publikál, jó színvonalon, olvasmányosan. József Attila- és SZOT-díjas. Simái Mihály költő Medgyesegyházán született 1935. ben. Szegeden járt egyetemre. Mai líránk egyik ígérete. Szintén Szegedre vezetett az útja Dér Endrének, aki költő, novellista és regényíró egy személyben, de újságot is ír. Békéscsabán született 1922-ben. Munkásságáért ő is József At- lita-díjat kapott. Csak élt a megyében, de sok szállal kötődik hozzá Cseres Tibor. Első könyve is Békéscsabán jelent meg. Eddigi legnagyobb sikerét a Hideg napok című regénynyel aratta, amit több nyelvre lefordítottak, s film készült belőle. József Attila- díjas. A megyében élt még hosszab-rövidébb ideig Hubay Miklós, a kitűnő drámaíró és Kaiké István, aki jelenleg a Magyar Televízió irodalmi szerkesztője, s az elmúlt hetekben jelent meg új regénye. Mindketten József Attila-díjasok. Az ötvenes évek derekán indult írónemzedék jelentős tehetsége Csukás István költő, Békéstarhoson tanult, íróvá válásának szép esztendei fűzik őt a békési tájhoz. Befejezésül külön kell szólni azokról az írókról, költőkről, akik ma is a megyében élnek; mindennapi munkásságuk egybefonódik annak minden eseményével. Írásaik rendszeresen látnak napvilágot a Népújság hasábjain, de túl a megyén, országos fórumok is közük műveiket. A Gyulán élő Csoór István vérbő humorú novellái, a Népújság főszerkesztőjének, Cserei Pálnak az elnyomott és felszabadult emberek harcát idéző írásai, a békéscsabai Filadelfi Mihály szocialista humánumtól áthatott versei, novellái, az Orosházáról Csabára költözött Sass Ervin versei, karcolatai, s a szintén csabai, Kovács György felelősségteljes lírája emelkedik ki ebből a sorból. Sass Ervin írói munkája mellett a Népújság kulturális rovatának is értő vezetője. Az ő munkásságuk révén mind több kezdő olvasó jut ei az igazi irodalom szeretetédg; a kultúrrovatban való böngészéstől a rendszeres könyvtári tagságig. Ügy érzem, hogy ez a teljesnek egyáltalán nem nevezhető felsorlás, meggyőzően bizonyítja: a békési irodalom, a megyénkből származó írók munkássága megérdemli a fokozottabb figyelmet, érdeklődést. S az olvasó, aki erre ráébred, jól- asően veszi majd észre: a művekben önmagára, szőkébb hazájára ismer. Demény Ottó / I • f“Püfcm q.m ve< iHe€h\*ií S. Zdvihal Szövegek [A szlovák grafikai kiállítás anyagából] Muzsikáról röviden Klasszikus zene írta : Gál György Sándor A legtöbbet használt és a legtöbbször félreértett mű- kifejezés, már csak azért is, mert sokértelmű, tehát sokfelé mutat. Hajdanán a klasszikus szó azt jelenítette, hogy valami olyan műalkotásról, gondolatról vagy történelmi vonatkozásról van szó, mely az európai kultúra bölcsőjére, a klasz- szikus görög-latin műveltségre utal. Később, a szó átértelmezésével, klasszikusnak mondták mindazt, ami mintaszerű, példamutató, tehát olyan tökéletes — legalábbis így vélekedtek hajdani eleink — mint a görög szobor, vers, dráma vagy bölcseleti gondolkodás. A legutóbbi fél évszázad során a zenetörténeti, zeneelméleti írásokban a zenei klasszicizmusnak egy merőben új értelmezése bukkant elő. A szót, zenei-klasszicizmus, esetleg ilyen változatban: bécsi klasszicizmus, a zenehistória egy biznyos korszakára alkalmazták. Arra a háromnegyed évszázadra, mely Haydn működésével indul, Mozart életművével teljesedik ki és a Beethoven-i alkotással szárnyal át a jövő század muzsikájába. Vajon miért éppen ezt a korszakot illeti a nagyszerű jelző: klasz- szikus bécsi iskola?! Nemcsak azért, mert a három nagy alkotó valóban mércét, iskolát, követendő példát jelent, hanem azért is, mert bár figyelmüket nem kerülték el az élet apró jelenséged sem, művükben mégis és talán elsősorban az ember nagy érzéséit, hatalmas gondolatait, legnemesebb szenvedélyeit foglalták össze. Haydn, a bécsi és a népies derűtől eljut az emberi gondolat legmagasz- tosabb csúcsaira: a Teremtésben a zene kimeríthetetlen eszközeivel a csodát jeleníti meg, amely az ős-káosszal indul, s végződik az emberrel, aki — teremtőjének másaként — ugyancsak alkot, folytatva a teremtés munkáját. A csúcsra jutott Haydn megalkotja az Év- zakok-at, a klasszikus alkotás hídjávafl kötve össze a művészi alkotás leghatalmasabb formáit, s az egyszerű paraszti élet ezerszínű, ezerhangú, kimeri ehetetlen változatosságú világát Mozart — folytatva a klasszikusok útját, eljut a zenés színpadhoz, az operához. Élete csúcsán ugyanazt teszi, mint Haydn: a Varázsfüveiébe« tökéletes összhangot teremt a nép egyszerű fia (Pajageno) és a legemelkedettébb filozófiai gondolat (Sarastro) között Beethoven mindkettőjüknél tovább megy: nemcsak leír, megjelenít, zenébe foglal, hanem célokat is tűz az emberiség elé. A Hősi-szimfóniában a nagy eszmékért küzdő ember hőskölteményét írja meg A Sors-szimfóniában az igazi férfit, akit az istenek ereje sem törhet meg S végül a IX-ik szimfóniában (csakúgy, iránt Haydn a Teremtésben, vagy Mozart a Varázsfuvolában) az emberiség himnuszát zendáti. Ének ej az életörömről, mely mindazoknak díja, akik önön érdekükön túltekintve az egész emberiség örömét keresik. Ez hát a zenei klasszicizmus mélyebb értelme. S, ha éhhez hozzátesszük még, hogy ez a korszak teremti meg vagy legalábbis teljesíti ki mindazokat a formákat (szonáta, vonósnégyes, szimfónia, versenymű), amelyek mindmáig hangverseny-műsoraink zömét teszik ki, akkor, nagyjából előttünk áll a korszak és a korszak nagy mestereinek jelentősége. Persze nem tagadhatjuk, hogy közhasználatú a kiasz- szikus szó oly módon is: komoly, értékes zene, vagy mondjuk így: hangversenydobogóra méltó muzsika, a pehelykönnyű, tiszavirágéletű múzsával szemben. Ez a szóhasználat nem nagyon szerencsés. Kerüljük is lehetőség szerint. Használjuk inkább abban az értelemben, hogy klasszikus, tehát mércét, példát jelent, vagy használjuk zenetörténeti értelemben — a zene klasszikus korszaka a bécsi mestereké, akik olyan nagy elődök után, mint Bach és Händel, a zenét Shakespeare, Goethe magaslatára emelték. (Folytatása jövő vasárnap) Lányi Sarolta: Tavasz 1919-ben Ropognak a tavaszi csontok — Boldog az ember, máris boldog. Fakadnak a tavaszi nedvek — Jegy nékül kapjuk a jókedvet. Fészket keres vidor madárhad — fészke lesz embernek, madárnak. Didereg a zsugori vénség — fütyürész a dolgos szegénység. Mindenkié az üres asztag — mindenkié a teli asztag. Vörös lobogók lobognak, .vöröskatónak robognak. Gyerekek játszanak, dalolnak Az ő szemükben ragyog a Holnap. (1919)
