Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
I Felhívás A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége társadalmi összefogást hirdetett meg, amelynek célja, hogy az úttörő- , mozgalom negyedszázados jubileumára megépüljön Csillebércen egy kis városka, amely bemutatná azokat az épületeket, hidakat, közlekedési eszközöket, amelyekről a gyermekek 14 éves korukig tanulnak. Helyet kapna a városkában a moszkvai tv-to- rony, a Téli Palota, az Eiffel-to- rony, az egyiptomi piramisok stb. A területet, ahol 1:50 arányú kicsinyítésben az objektumok elhelyezhetők, a Fővárosi Tanács bocsátja a pajtások rendelkezésére. A parkosítási munkálatokat a. Fővárosi Kertészeti Vállalat végzi majd. A tervrajzok elkészítését a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-tagjai vállalták. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége kéri a felnőtt társadalmat, az ügyes kezű KISZ-fiatalokat, néphadseregünk ezermestereit, az úttörő szakkörök tagjait, hogy vegyenek részt minél többen az elképzelések megvalósításában. Azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akik részt kívánnak venni a városka építésében, felajánlásaikat jelezzék a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének (Budapest, V„ Balassi Bálint u. 16.). Kérjük, hogy minél többen járuljanak hozzá az úttörőszövetség 25. évfordulójára készülő létesítmény megvalósításához! Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége * * * A felhívást megtoldjuk még egy kéréssel. A városka (amely a tervek szerint 1971. júniusára készül el) tulajdonképpen még névtelen. Mini-Polis, Kromo-Po- lds néven emlegetik ugyan, de valami jó hangzású magyar szóval kellene megkeresztelni a csillebérci Lilli putot. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége szívesen fogadná az ötletes és találó elnevezéseket. A tippeket akár a Békés megyei Népújság címére is elküldhetik a találékony pályázók. Díjat felajánlani nem tudunk, de minden pályázót fűthet a keresztapái cím elnyerésének csöppet sem lebecsülendő lehetősége. Dicsőség-könyv Nevezetes ünnepség színhelye vótt március 22-én a békéscsabai Trefort utcai kultúrház. Az építőipari ta- nulóotthon KISZ-tanácsa és nevelőtestülete névadó és KISZ-tanács- választó taggyűlést tartott. A másodévesek KISZ-alapszervezete Kun Béla nevét vette fel, majd megválasztották a tanács tagjait. A nagyszabású ünnepség kevésbé hivatalos, ám nagyon is jelentős eseménye az volt, amikor 17 fiatalt a tanulásban és a KISZ-munkában való példamutató előmenetelért otthonvezetői dicséretben részesítettek. Két tanulónak a neve még a dicsőség-könyvbe is bekerült. Jegyezzük meg mi is ezt a két nevet: Czikó András és Rácz Lajos. A kitüntetett tanulók szülei Is részesei lehettek az eseménynek. Bs -H ez már valóban műsoron kívüli program volt — az apukák és anyukák a meghatottságtól csendesen, fénylő szemmel tekintettek a többi diák elé példaként állított gyermekeikre. Mi tagadás, volt akinek köny- nyeket csalt szemébe az öröm. Mindenkinek van egy álma Részlet egy gimnazista naplójából: Ma a papám észrevette, hogy naplót írok. Nem akartam neki odaadni, de mégis elolvasta. Amikor visszaadta, azt mondta, hogy ne töltsem ilyen hülyeségekkel az időmet. Inkább menjek moziba. — Wire gondolsz manüsa közben? Egész nap a volán mögött ülsz, mozdulataid már olyan begyakorlottak, hogy gondolat nélkül, reflex-szerűen kezeled a sebváltót és a kormányt — Többnyire egyedül vezetek. Nézem az utat rágyújtok. Rá- dió, sajnos nincs a kocsiban. Hogy mégis mit csinálok? Történeteket találok ki. Elképzelem, hogy vénember vagyok és a szakáll am kilóg az ablakon, vagy űrhajós, s otthon aggódva vár az asszony és a gyerek. Nős vagy? — A, dehogy. Anyámmal Sek. — Mondd tovább! — Nincs tovább. Kitalálok egy történetet és aztán el is felejtem. Az a lényeg, hogy a kocsi jól fusson. Hallgatom a motort és tudom, hogy majdcsak megérkezem valahová. • * • — Ha nem írja meg a nevemet, megmondom. Már kinőttem a gyerekkorból, de egy valamivel adós maradt nekem az élet.. Szeretnénk egy villanyvasutat. Ha sok pénzem lesz, azért is megveszem. • •• — Egyetlenegy állmom van. — Éspedig? — Ha békén hagyna. — Ezenkívül? — Ugyanaz..., mert, mert..; most nincs kedvem senkivel sem beszélni. Se most, se máskor. Utálok mindenkit Magát nem annyira, mert... mit tudom én. Ott van például a Sanyi. öt utálom. A legeslegjob- ban. Egy egészen link srác a Sanyi. Mindenfélét ígért aztán, amikor belementem a dologba, hát mibe, mibe..., amikor az övé lettem, ugye valahogy így szokták mondani illedélmesebb körökben, vagy erről nem is beszélnek? Aztán elmentünk egy hb-re és a legjobb barátnőmet kezdte fűzni. Vele is ment haza, meg minden. Még szerencse, Furcsa egy klub, annyi szent. Már pletykálnak is róla. Olyan maszek-klub. Pincehelyiség. Négyszer négy méter lehet. A bejárattól jobbra nyugágy, balra egy kályha és egy üstház- féle. Körben a falon szénrajzok, újságok, középen láncos fakereszt (?) A sarokban nagyító s mellette ötletszerű rendben (vagy rendetlenségben?) fotósedények, könyvék, folyóiratok, festőszerszámok. A fényt, noha a mennyezeti égő 200 Wattos, a nagyítóra szerelt lámpácska, amolyan mini- reflektor szolgáltatja Szóval tök sötét van. Csak a fal egy darabja és az előadó arca látszik. Gombafej, elálló nagy fit lek, hatalmas orr. A hang még csak sejteti az 5—10 év utáni férfias orgánumot. Most inkább csak kamaszos az a bariton. Tizenheten ülünji a pincében; Hárman jobb időket látott kanapén. ketten egy téglákra rakott deszkán, egy a sarokban a sártűzhelyen, a többiek a kényelmetlenül kemény székeken s végül a házigazda az ajtó előtt, egy rongyszőnyegen. A sötétben némán parázslanak a cigaretták. Várkonyi András, a Jókai Színház fiatal művésze, illetve művészjelöltje verset mond. Először Ady-t. „Sem utódja, sem boldog őse / Sem rokona, sem ismerőse” — A jól ismert sorok ostorpattogása talán harsányabbnak mutatja a költőt az igazi, a bennünk hordott Ady- nál. De tudjuk-e igazán milyen volt Ady? Aztán: „Vagyok, mint minden ember: fenség / Északfok, titok, idegenség”. Már ropognak a szavak. Kicsit úgy, ahogy azt Latinovits szokta csinálni. És az Üvöltés. Ginsberg egyhogy beszéltem azóta a Katival, róla van szó, ő a barátnőim, ő is azt mondta, hz»gy már utalaja a Sanyit Ügy, mint én. Szívből. Mert tényleg egy ramaty alak, már ő is meggyőződött róla... De hagyjuk. Olyan klassz idő van. Süt a nap. Nem innánk még egy konyakot? Maga például ... nem, én tudom, látom a szemén, hogy más-. Más, mint a Sanyi. — Azt mondják, mindenkinek van egy álma. —- Lehet. — önnek van? — Nem is egy. •*- Mondjon egyet! *— Csak egyet? Jó, de akkor a legkomolyabbat Azért ezt, mert nerp vagyok önző, s úgy hiszem, ez másokat is foglalkoztat Tudja, ás sokat gondolkozom a világról. Érdekelnek az emberek. Lenyűgöz az a hajsza, ami naponta küldi a „szürke barikádokra” a hivatalnokot, a postást, a melőst Mi hajtja az lélegzetű, száztorkű, eleven bőrbe tüzes vassal égetett, betonba falazott, a sötétség kútjából hallatszó üvöltése. A kalapácsütésekkel egymásba vert, az őrület vizében ázó, a nyomor, a szenny, az embertelenség szirénázó sorai úgy csapódnak a pince falának, mint a lövedékek. Ez a vers a Várkonyié. Éli, és a hallgatósággal élteti a beatirodalom óriásának versbe álmodott lázas lihegését. Aztán Salinger: Zabhegyező című mű. vének egy nyúlfarknyi részlete következik, aztán Karinthy Frigyes Cirkusz-a, Végül Juhász Ferenc verse, izgága crescendo, a Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb, ,.S elindulok hazafelé, ázottan, életre szántan / a kék, zöld, piros esőben, a szocializmus korszakához.” Kész, nincs tovább. Az előadó cigarettára gyújt, leül, beássa magát egy jobb napokat látott oroszlánkörmös fotelbe. Most kezdődik igazán csak az est. Vita. Vita a versről, vita Várkonyiról, vita mindenről. Vita azért, hogy határozott kontúrokat nyerjen a kép, és vita gyakran csak magáért a vitáért. Konklúzió: Várkonyi András műsora egy versekkel, prózával illusztrált életrajz húszegynéhány évének ellentmondásait felvillantó tükre, fűszerezve kamaszos bájjal, gőggel és hittel. Ez a lényeg. A hit. Karinthy kisfiújának hite, hogy létrán, széken egyensúlyozva a hegedűből előcsalt hangok, dallammá álljanak össze. Reggel 4 órakor megyünk haza. A gabonafelvásárlónál baktatunk át a hídon., Az ifjúsági ház ablakai sötéten tátongnak. Már vasárnap van. B. L embert? Végső soron az anyagiak. Több ruha, több kaja, jobb lakás, kocsi, magnó. A megélhetési gondok ösztönzik az embert. Most is, a szocializmusban. Tekintsünk el a hivatásos forradalmároktól és a megszállottaktól. Az ilyenek különben is kevesen vannak. Én azt szeretném, ha azért menne be a me- lós a gyárba, hivatalnok a hivatalba, mert dolgozni szeret Nem pedig azért, mert pénzt kap érte. Nincs annál pitiáne- rebb dolog, mint egy üveg bor értékű fizetésemelés reményében ráhajtani vagy éppen haj- longani. Szerintem az lesz az VS*zi szabadság, ha az én álmom megvalósul. Hát erre gondolok én jobb pillanataimban. • •• «- Nézd, én orvos leszek. Erre tettem fel mindent. Nem szőhetek álmokat, nem ábrándozhatok. Orvos leszek, ha belepusztulok is. Mit számít az, hogy félévkor csak kettesem volt, fizikából? • •• Az összegyűjtött válaszokból nem készítettünk statisztikát Aki végigolvasta, az láthatja, hogy adósak maradunk az ösz- szegzés, a tanulság közreadásával is; hiszen ahány ember, annyiféle vélemény, s az álmodozás különben sem tűri a tudományosságot. Mint egy tükörben, pusztán csak fel akartuk villantani a mai fiatalok néhány jellemző válaszát a — véleményünk szerint sohasem szentimentális kérdésre —, szokott-e ábrándozni? Bencsik Máté—Bracké István „Miből lesz a cserebogár?” címmel egy héttel ezelőtt szár moltunk be a Mini -Magazinban arról, hogy a Gyulai Erkel Művelődési Házban új ifjúsági klub bontogatja szárnyait. A fiatalok (csupa gimnazista) véleményéből, nyilatkozataiból különösebb kommentár nélkül közreadunk egy csokorra valót. Ám kéteEddig a levél. Azzal a megjegyzéssel zárul, hogy minden jó tanácsot örömmel és köszönettel vesznek. Kommentárt ezúttal sem fűzünk az elmondottakhoz hiszen a levél önmagáért beszél. Az a véleményünk, hogy Fricska Az elmúlt héten két nyilvános könnyűzenei rendezvénynek örülhettek a békéscsabai fiatalok. Az egyiken az országos félszabadulási körműsoron Ber- gendiék szórakoztatták a közönséget, plusz egy költő. Nevezetesen Soós Zoltán. Hogy mi indíthat arra egy életerős fiatalembert, akinek neve mellől sohasem hiányzik a megtisztelő KÖLTŐ titulus, hogy két sláger között elmondjon egy verset, az nehezen érthető meg. Még akkor is, ha az a vers éppen a nevezetes huligánok pusztulása”. Hogy vajon Soós Zoltán, aki korábbi, kiáltványnak is beillő költeményeiért a Maszekok ostora címet kapta, miért vállalkozik egy ilyen suta szerepre, az titok. Mint áhogy az is «ttok, hogy a hétfői Jókai Színház-beli Syri- us - hangverseny egyik énekese miért állhatott — enyhén szólva — spiccesen a közönség elé. Igaz, dalait becsülettel végigénekelte, s csak az kifogásolható, hogy az Oh, Mister Alkohol kimaradt a repertoárjából. Pedig ez jobban illett volna a művésznő állapotához, mint az Egv fiú a házból.. 1 Cserebogár lyeinket sem hallgattuk e! a klub jövőjét illetően. Az időre és a fiatalokra bíztuk a bizonyítást A héten — új fordulat a játék menetében — egyik klubtag nyilatkozata nyomán levelet kaptunk Gyuláról a Harisnyagyár KISZ Ifjúsági Klubjától. Idézünk a csípős hangú írásból: másnak is lehet véleménye. A kölcsönös véleménynyilvánítás — reméljük — csak javára válik mindkét félnek. Nem hisz- szük, hogy általános és örökérvényű receptet lehetne adni arra, hogy tulajdonképpen miből is lesz az a bizonyos cserebogár. Békéscsabán, a Körös-parton van egy ház. Nem messze az ifjúsági háztól. Egy szóbeli meghívó invitált oda. „Gyere el, fél 10- kor kezdődik a műsor. A Várkonyi csinál egy estet. Ginsberg, Utáni szabadon Üvöltések lesz a címe. Csupa fiatal lesz ott. Eljössz?” Elmentem. Erről a látogatásról szól ez az írás. Egy éjszaka a pincében „Az új ifjúsági klub megalakulásához ad alulírottak safe siker*, érát. egészséget és minden Jót kívánunk. Vegyes érzelmekkel olvastuk a cikket és úgy érezzük, hogy a velünk kapcsolatos megáUapftása valamicskét megvilágításra szorul. A névtelen interjúalanyról megtudtuk, hogy nem unatkozik, olyan társaságra vágyik, amelynek tagjait minden érdekli, útálja a kötöttséget, szeret vitázni, de csak vele egyenrangú partnerrel. Nem szereti, ha az eszmei mondanivalót a szájába rágják, többre vágyik a beat-nél, a divatnál és többre Is képes. Nem olyan összejövetelekre gondol, mint amilyet a Jókaiban csinálnak, nem szereti a népünnepélyt... Mi tiszteletben tartjuk mindenki kényes Ízlését, eszmei magaslatát, arisztokratikus megközelíthetetlenségét, de annyit elvárunk ml is, hogy az egyszerű szórakozásainkat, szellemi törekvéseinket és „népünnepélyeinket” ne bagatellizálja senki. Mi nem vagyunk fennkölt lelkek. Ipari tanulóintézeti, üzemi KlSZ-fiatalok vagyunk. CsetlDnk-botlunk a kulturális élet rögös útjain, de büszkék vagyunk arra, hogy esetlésünk, botlásunk közepette is akadnak olyan egyszerű „népünnepélyeink”, amelyeket örömmel koplroztak a budapesti, a veszprémi, a debreceni, a szegedi és a békéscsabai ifjúsági klubok. Harisnyagyár KISZ Ifjúsági Klub, Gyula és 24 aláírás.”
