Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

Ültetik a paradicsompalántát ax orosházi Szabadság tsz áj fóliaházában Az orosházi Szabadság Tsz- faen több minit kétmillió forintos beruházással épült fej a 20 000 négyzetméteres új fóliaház. A müanyag'házban OTR—71 gáz­tüzelésű berendezéssel biztosít­ják a kellő hőmérsékletet. Pa­radicsomból 7000 négyzetméter­nyit telepítenek be, de később uborkát és egyéb vitamindús zöldségfélét ültetnek a mű- anyagházba. Megérkeztek a szürkegémek A rendkívül szeszélyes tavasz miatt késve érkeznek a gázló­madarak megyénkbe. Elsőnek a szüikegémek jöttek meg a Föld­közi-tenger vidékéből s elfog­lalták ősi kolóniájukat a vá- tyoni erdészetben. Sok a vidéki beteg — A sorszámozás nem csökkenti a várakozási időt — Javult az utógondozás Helyzetkép a csabai rendelőintézetből A járóbetegellátásról a békés­csabai rendelőintézet helyzetéről beszélgettünk dr. Avar Zoltán igazgató főorvossal. A téma most nagyon is időszerű, hiszen az in­fluenzajárvány többszörösen próbára tette az orvosokat, egészségügyi dolgozókat és nem ids mértékben a betegeket is, akiknek sokszor órákat, néha egy-egy délelőttöt vagy dél­utánt kellett várakozniuk a ren­delők ajtajai előtt. Mindjárt te­gyük is hozzá: az orvosok, ápoló­nők, a körzetek egészségügyi dolgozói és az SZTK adminiszt­rátorai, szakemberei — akik a 4—5-szörösére növekedett táp- pénzforgalmat lebonyolították —, becsülettel helytálltak. Min­den elismerést megérdemelnek tehát munkájukért, még akkor is, ha az intézetek folyosóin né­ha türelmetlen, méltatlankodó megjegyzéseket lehetett hallani a betegek részéről, s az egész ségügyiek — a fáradtság, ideg­feszítő munka következtében — sem voltak mindig türelmesek. Ha pedig mindehhez hozzávesz- szük, amit a főorvos az intézet helyzetéről mondott, kétszeres elismerés illeti az itt dolgozó­kat. — A békéscsabai rendelőinté­zet nemcsak városi jellegű — mondotta —, hozzátartozik a szarvasi járás, a békési, mező­kovácsházi és gyulai járás né­hány községe. Ez azt jelenti, hogy a békéscsabai 15 orvosi körzet betegein kívül 65 vidéki körzetből is idejárnak szakor­vosi rendelésre. Az elmúlt évben 405 ezer beteget láttunk el a különböző szaíkrendeléseken, s ezenkívül vannak kihelyezett fiókintézetek is, megyékben tavaly mintegy 200 ezer beteg foi-dult meg. Ezek a számok természetesen nem azt jelentik, hogy ennyi beteg volt, hiszen egy ember többször is megjelent a szakrendeléseken. Az influenzajárvány természete­sen megsokszorozza a rendelők zsúfoltságát, melyek akkor is sok nehézséggel küzdenek, ami­kor ninas járvány. Az elmúlt év különösen rosszul alakult. Már korábban is szó volt arról, hogy több szakorvos kellene, ez­zel szemben még a meglevő lét­szám is csökkent Néhány szak­orvos elment az intézetből, s ez érthető, hiszen olyan „konkur­enciával”, mint a főorvosi állás lehetősége, jobb lakáshelyzet, Békéscsaba nem tudott verse­nyezni. A megüresedett helye másik szakorvost kapni pedig igen kö­rülményes és komoly gondot is ókoz. A járvány idején tehát még ezzel is súlyosbodott az In­tézet helyzete, nem szólva ar­ról, hogy az orvosokat sem kí­mélte a betegség. Most például szinte kriminális állapot alakult ki, mert betegség miatt több or­vos hiányzik. A folyosókon való várakozás ideje tehát nem hogy csökkent volna, hanem inkább növekedett. Nemrég bevezették a aorszám-rendszert, ez persze nem segített a helyzeten, bár bi­zonyos mértékig jó, mert előse­gítette a kedélyek megnyugta­tását. Az az ember, aki sorszá­mot kap, nyűgödtabban várako­zik. A baj az, hogy sok a vidéki beteg, s természetesen a vona­tok, buszok indulása miatt el­sősorban őket kell előnyben ré­szesíteni. Hasonló a helyzet az utó­gondozásban is, igaz, néhány évvel ezelőtt nem hogy a bete­gek, de sok esetben még az or­vosok sem értették meg ennek jelentőségét. Az elmúlt évben viszont a szemléletben nagy vál­tozás történt. Ez részben a kü­lönböző ankétoknak, szakmai to­vábbképzéseknek köszönhető, melyeken ilyen témájú előadá­sok is elhangzottak. Jelenleg Békéscsabán mintegy 200 ember van állandó jellegű gondozás alatt. Jórészt cukorbetegek, ma­gas vérnyomásban, gyomor- és egyéb fekélyekben szenvedők vagy szívbetegek. Egy- és két- havonkónt hívják be őket ellen­őrző vizsgálatra. A körzeti or­vosok gondozásában vannak, akik rendszeresen figyelemmel kisérik egészségi állapotukat, a szakrendeléseken való részvételt, s természetesen felvilágosító munkát is végeznek. Dr. Ávár Zoltán végül a vár­ható javulásokról, a rendelő­intézeti változásokról adott tá­jékoztatást. Az SZTK-igazgató- ság új épületjszámya már elké­szült. Jelenleg, és a következő hetekben a költöiáködés zajlik. Ennek befejezése után az épü­letben több helyiség felszabadul, amit a rendelőintézet céljára bocsátanak. A tervek szerint — hogy a sebészeti szakrendelés jelenlegi zsúfoltságát megszün­tessék — egy kis, úgynevezett sebészeti kombinátot akarnak kialakítani. Ebben kisebb műté­tek elvégzésére, megfelelő mű­tő-, ' ezenkívül kötöző-részleg lesz. Jelenleg a sebészet két kis helyiségben működik. A MÁV - rendelőben van jelenleg a fizikoterápia, melyet szintén ide akarnak átköltöztend megfelelő körülmények közé. Remény van arra is, hogy az el­következő néhány évben csökken a békéscsabai rendelőintézet kör­zete, kevesebb beteg jár majd be vidékről, hiszen felépül a bé­kési, a mezőkováasházi és a szeg­halmi szakrendelő is. Ez bizo­nyára érezteti majd hatását a békéscsabai intézet munkájában, ugyanis lényegesen több idő jut­hat egy-egy beteg vizsgálatára, kezelésére. Sajnos, ez még nem a közeli jövő kérdése, mivel csak több év múlva várható ezeknek az intézeteknek az átadása. Kasnyik Judit A társadalombiztosítási tanácsok elnökeinek megbeszélése Békéscsabán Tegnap, március 24-én egész napos tanácskozást rendezett Békéscsabán az SZMT Társa­dalombiztosítási Munkabizott­sága. A tanácskozáson Kára Menyhértné, a munkabizottság vezetője köszöntötte a jelen le­vő társadalombiztosítási tanács­elnökeiket. Ezt követően el­mondta, milyen nagy feladat hárult az elmúlt hónapokban — az influenzajárvány idején — az orvosokra és minden. egészségügyi dolgozóra. Beszé­de végén köszönetét fejezte ki azoknak, akik fáradságot nem ismerve teljesítették hivatásu­kat a járvány idején. Ezt követően dr. Nyíri Béla ügyész az alkoholizmus elleni tevékenység jogi kérdéseiről tartott előadást. Nemzetközi statisztikai adatok szerint a köz­lekedési balesetek 70—75 száza­léka alkoholfogyasztás miatt történik. Ez okozza hazánkban a mezőgazdasági üzemi balese­tek 30—35 százalékát is. s az arány az ipari üzemekben 18— 20 százalékos. Magyarországon 100—120 ezerre becsülhető az alkoholos betegek száma, s emellett százezerre tehető a közvetlenül veszélyeztetetteké. Az előadó ismertette az alko­holizmus elleni küzdelem jogi lehetőségeit, amelyek adottak, de végrehajtásuk nem mindig megfelelő. A továbbiakban szó esett a betegségi biztosítás új jogsza­bályairól és az új nyugdíj­jogszabályokról, majd Sorbán József, az SZTK igazgatója társadalombiztosítási és egész­ségügyi kérdésekre adott vá­laszt. A Szakadék próbáján Színházunkban Miszlay István Jászai-díjas rendezésében meg­kezdődtek Darvas József Szakadék című drámájának próbái. Ké­pünkön Körösztös István és Tolnai Miklós a dráma egyik jele­netében. (Fotó: Demény) Az ausztriai Kremstoen tavaly került megrendezésre a mái' hagyományos Nemzetközi Fol­klór Fesztivál, s mint a hazán­kat képviselő ELTE táncegyüt­tes tagja, résztvevője lehettem e színpompás seregszemlének. Űtirajz helyett íme néhány epizód: Kiskorsó, nagykorsó Ülünk a strassi kisvendéglő­ben. Már jól ismerjük a cég­táblát — Gasthaus. A tulaj 18 éves fia, aki a vendéglőt vezeti — öt vendéglője van a család­nak —, vacsorához készül. Mi már eszünk, neki is étvágya tá­mad. Egy fél sült csirke, egy korsó sör. De milyen! Kereken egy liter. Elismerően nézünk a fiúra. Észreveszi. Udvariasan kínál bennünket. — Na, Tamás, most mutasd meg, hogyan kell sört inni. Húzd le a „kiskorsót!’, de egy- szuszra — biztatjuk együtte­sünk zongoristáját. Nyakkendő­lazítás, azután neki a korsónak. Vendéglátónk elismerően bó­lint, mikor az üres korsó az asztalra koppan. Szó nélkül fel­áll. Űj korsó van az asztalon. Kétliteres! Nem akad vállalkozó. Elége­detten néz körbe a fiú a társa­ságon. Hol a magyar virtus? De a táncosokon nem lehet ki­fogni. Az egyik fogja a korsót és önti a sört a bajusza alá. Kremsi képeslapok Megizzadt, de megitta. Még na­gyobb lett a becsületünk a strassiak előtt. Fotó A magyar együttes a feszti­vál programjának megfelelően a kremsi szabadtéri színpadon lépett föl. Kis deszkabódé a színpad baloldalán — öltöző. Lányok, fiúk rohamtempóban öltöznek. Ajtónyitáskor fehér fény a bódéban. A fotósok erős vakut használnak. Előadás. A színpad előtt állva, fekve, gug­golva fényképeznek. Hol fent- ről, hol szembe, de főleg alul­ról. Sikere van a pörgő szok­nya alatt a kisalsónak... Lehet, hogy a fotósok mást vártak? Barátunk lesz a főesperes Kirándulunk a melki kolos­torba. Monumentális és lenyű­göző. Kísérőnk — megtisztelte­tés a kolostor részérói — egy főesperes. Jobb idegenvezetőt nem találhattunk volna. Indu­lunk a főbejárat felé. Bizalmat­lan. — Gyerünk, gyerünk — sür­geti a csoportot. Látjuk rajta, hogy már legszívesebben kifele jönne velünk a kolostorból. Loholunk az öregúr után. Sokat szeretnénk elraiktározni Európa egyik legszebb barokk templo­máról és kérdésekkel árasztjuk el. Végül megenyhül. Már nem szaladunk úgy. Elidőzünk a könyvtárban, — ámulva néz­zük a 876-ban írt hatalmas kó­dexet — ácsorgunk a csodála­tos freskók alatt. A templomba már a turisták elől lezárt aj­tón keresztül lépünk be. Né­mán adózunk a művészetnek. Állunk a főoltár előtt és nem tudunk a szépséggel betelni. Melegen búcsúzunk kísérőnktől. Csalódott bennünk — mondja —, de kellemesen. Nem hitte, hogy templom ilyen h-fással lehet ránk. ö tudja, miért.. mányt a bortól. A sötétben ve­lünk szemben kocsi közeledett. Mindenesetre becsuktam a sze­mem. Életben maradtunk. A há­tunk mögött a kocsi félig az árokban. Kérdem a vezetőmtől: nem fél így vezetni? — Megszoktam a tempót! — válaszolta. És épségben haza­értünk. Pedig úgy tudom, az ittas vezetést Ausztriában is szigorúan büntetik. Lopótök Halálkanyar Búcsúzunk a strassi vendég látóinktól. Fehér asztal, rajta bor, üdítő italok. Közösen járjuk a polkát, a hangulat kitűnő. Mulatunk. Ci­gánytánc, csárdás két asztalnyi helyen. Nagyon erős a strassi bor. Házigazdáink nem győz­tek figyelmeztetni bennünket — csak mértékkel! A végén mi támogattuk őket hazafelé. Egyik vezetőnk, vendéglátója kocsijába ülve indult el. Más­nap ő mesélte: — Előrebocsátom, hogy csak az „erőszaknak” engedve ül­tem a kocsiba. 120-as tempó­val mentünk. Állítom, hogy há­zigazdám nem látta a kor­A polgármester vendégei vol­tunk egy hatalmas borpincében. Mindent megmutatott, gazdag ember. Mire végigkóstoltuk az összes borfajtáját, kivirult a kedvünk. Vacsora után újra a pincébe invitált bennünket. — Minden vendég, ha ebbe a pincébe jön, fel van avatva! — hunyorgott ránk és lopótökkel a kezében az egyik hordó te­tejére mászott. Nem tudtuk, mi sül ki az avatásból. Megszívta a lopótököt és sor­ban a hordó elé járultunk. Mint vadász a puskájával, úgy célzott a lopótökkel a nyitott szánkba. Ez volt az avatás. — Most mi avatjuk a polgár- mestert! — indult meg a lét­rán egyik táncosunk. A polgár- mester nem akarta a hangula- tpt rontani, bár nem sok kedve volt az avatáshoz. Utána meg­értettem, miért. Mert a bor mindenhová ment, csak a nyitott szájába nem. Meggondolja ezután, hogy aVasson-e magyarokat! Jelinek Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents