Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-24 / 70. szám
mo. MÁRCIUS 24., KEDD Ära: 1 forint XXV. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG Péter János Berlinben Főtér János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hétfőn délben Otto Winzemek, az NDK külügyminiszterének meghívására hivatalos látogatásra az NDK-ha érkezett. A Berlin—Schönefeld-i központi repülőtéren, amelyet a Magyar Népköztársaság és az NDK állami lobogóival, valamint a munkásmozgalom vörös zászlaival díszítettek fel, a magyar államférfit Otto Winzer külügyminiszter, továbbá Oskar Fischer kül- ügyminiszterhelyettes, dr. Herbert Pluschke, az NDK magyarországi nagykövete és dr. Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete fogadta. Üdvözlet Moszkvába a Lenin-centenárium Koszorúzás a vöroskaiona szobránál Mint arról már beszámoltunk, szombaton délelőtt Békéscsabán koszorúzást ünnepséget rendeztek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 51. évfordulója alkalmából. A tavasz első napján, a félszáz év előtti március 21-ét idéző eseményt nem fogadta kegyeibe az időjárás. Ám a borús, hűvös idő ellenére is sok százan gyűltek össze a 19-esek terén, hogy részvevői legyenek az ünnepségnek és lerakják az emlékezés s a kegyelet virágait a vöröskatona szobránál. Felvételeink a 19-esek terén tartott koszorúzási ünnepségen készültek. Petrovszki István és Vcgh Andor az MSZMP Békés megyei bizottságának koszorúját helyezi el & szobor talapzatánál. alkalmából Az MSZMP Budapesti Bizottságának Marxizmus—Lett in izmus Esti Egyeteme — a közelgő Lenin-centenárium alkalmából — táviratban üdvözölte a moszkvai városi párt- bizottság marxizmus—leniniz- mus esti egyetemét. (MTI) Kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba Ilku Pál művelődésügyi miniszternek az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, vezetésével hétfőn kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba, ahol március 25-e és április 6-a között magyar kulturális napokat rendeznek. A küldöttség tagjai Símé Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, Dobozy Imre író, dr. Perényi Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora és dr. Boros Róbert, a Művelődésügyi Minisztérium helyettes főosztályvezetője. A küldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelentek dr. Polinszky Károly & Lugosi Jenő művelődésügyi miniszterhelyettesek. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Békéscsaba város tanácsi vezetői; Uhljár Mihály és Vantara János tiszteleg ; emlékmű előtt. (Fotó: Demény) Takácsok országos vetélkedőjén A HISZÖV országos elnöksége a takácsszakma megúj- j hódása érdekében meghirdette' a „Szakma kiváló művelője” Siker Leningrádban Kiküldött tudósítónk jelenti: Mint lapunkban közöltük, március 17-re virradóra Békés megyéből különvonat indult 325 utasával a Szovjetunióba. A Lenin grádból kapott legutóbbi telefonjelentés arról számol be, hogy a Békés megyeiek kedves és meleg fogadtatásban részesültek. A sok-sok látnivaló mellett ez nyújtott felejthetetlen élményt számukra. Leningrádban pénteken este baráti találkozón vettek részt, melyen a szovjet házigazdák nagy szeretettel köszöntötték a magyar vendégeket, a béke-vonat utasait. A találkozót a Barátság Házában tartották meg. Ezt követően a Balassi Együttes lépett fel nagy si- I kerrel, s a közönség többszörösen megismételtette velük a táncszámokat. Ugyanekkor fellépett a Kultúra Palotájának művésze- ! ti csoportja is, melynek előadását a magyar vendégek fogadták nagy ovációval és viharos tapssal. A különvonat utasai ma már Moszkvában tartózkodnak, ahol megtekintik a város nevezetességeit, többek között kegyelettel adóznak Lenin emlékének a mauzóleumban, valamint ellátogatnak a Kremlbe is. címért vetélkedőjét. Március j 17-én Hevesen került sor a í takácsok vetélkedőjének or-1 szágos döntőjére. A székhely rangra emelésé- | nek 750. évfordulóját ünneplő Heves nagyközség szeretettel fogadta a takácsvetélkedő országos döntőjére érkezett versenyzőket, köztük Seres Fe- rencnét, Csatlós Évát, Károlyi Gyulánét és Kondacs Zsuzsannát, Békés megye képviselőit. A HISZ helyiségében a nagy • érdeklődéssel várt verseny az elméleti kérdésekkel kezdődött. Három témakörben; szövéstörténet, szakmai kérdések, szövetkezeti mozgalom, kellett itt számot adni a tudásról. Ezután a szövőteremben készítette el minden versenyző saját tervezésű munkáját egy óra alatt* A versenybizottság döntése nehezen született meg, hiszen a versenyzők között jobbára csak árnyalatnyi kü lönbségek voltak. Első díjat nyert Balázs Sándorné, a hevesi HISZ dolgozója, második helyezést Busa László, harmadik díjat pedig Károlyi Gyuláné szarvasi versenyző kapta. A Népművészeti Vállalat különdíját Seres Fe- rencné Békéscsaba, a Kosár és Fonásáru Vállalat különdíját Csatlós Éva Békéscsaba (a verseny legfiatalabb résztvevője) nyerte. A verseny színvonala, eredményessége méltán szolgálta nemes hagyományaink ápolását és remélhetjük, hogy jövőre még tovább szélesedik. Varga Zoltán Emberi értékítélet A létfenntartáshoz szükséges anyagi javak biztosítására, egy adott helyzetben pedig a legkedvezőbb anyagi körülményeik elérésére való törekvés az emberbe oltott olyan tulajdonság, ami senkiből sem hiányzik. Azokból sem, akik a szocialista társadalmi rendszer viszonyai között élnek. Az anyagi ösztönzés lényegében e természetes törekvés megvalósulásához teremt lehetőséget. Kedvező hatását különösen a gazdasági életben jól ismerjük. Ott, ahol valóban a munka és a felelősség arányában történik a differenciálás a keresetben, a premizálásban, a jutalmazásban, az eredmény hamarosan megmutatkozik. Igen fontos tehát az igazságos, a szocialista erkölcs alapján helyesnek ítélt és a többség által elfogadott arányok kialakítása. Csak így szabadulhat fel az az óriási tartalékenergia, amelyet az egyenlős- di az emberben elfojt, s ez döntően befolyásolhatja egy-egy vállalat, üzem, intézmény munkájának sikerességét. Van azonban valami, amiről az anyagi ösztönzés előtérbe kerülése óta egyes helyeken mintha megfeledkeztek volna. Ez pe. dig az arra érdemesek mindennapi munkájának, tevékenységének erkölcsi elismerése, ami ugyancsak hajtóerő, mint a pénz. A hatása sem kisebb, ha olyanoktól származik, akiknek a véleményére adni lehet. Az emberekkel való .törődéshez hozzátartozik, hogy vegyék észre őket a vezetők. Ne menjenek el munkatársaik mellett úgy, mintha azok ott sem volnának. Azt nem hallgatják el, ha valami rossz, és ez helyes. Ám mondják meg azt is, ami elismerésre méltó. A közömbösség a lebecsüléssel egyenlő, az pedig érdektelenséget szül. Minden tisztességes emberben van olyan törekvés, hogy abban a munkakörben, amelyben dolgozik, valamilyen rangot érjen él. Ez egy-egy műhelyben szinte önmagától ki is alakul. Maguk a dolgozók rangsorolnak. Tudják, hogy ki menynyit ér a szakmájában, ami előttük a tekintély fokmérője. Sajnos, ennék híre ritkán terjed túl a műhely határain. A valóban komoly sikereket elérő szocialista brigádokról ugyancsak kevés szó esik, az is inkább az egész éves munkájuk értékelésének idejére korlátozódik, aztán legtöbbször abbamarad minden. És, amíg a termelőmunkában dolgozók törekvései, sikerei — tegyük még hozzá —, gondjai szerényen meghúzódnak a háttérben, a pengető, a dobverő és egyéb szórakoztató művészetként tisztelt tevékenység elismerésének annál több időt és fáradságot szentelnek, kiegészítve azt jóval értéken felülj pénzösszeggel. Egyes művelőit oly dicsfény övezi, hogy az már túllép a jő ízlés határait. Szinte „nemzeti hőssé’ magasztalják őket, követendő példaként állítva ifjak, öregek elé. Vajon helyesek-e az arányok a szórakoztatóipar-űzők és a termelésben dolgozók elismerésében? Mindenki láthatja, hogy nem. Ilyen körülmények között pedig aligha válik vonzóvá a termelőmunka. Az ember természetszerűleg a könnyebb, a szellemi és fizikai erőt kevésbé igénylő megélhetési lehetőséget keresi, különösen akkor, ha azért még nagyobb elismerést is várhat. Érdemes és szükséges is tehát az arányokat betartani. A sorrendben pedig álljanak elöl azok, akik mindennapi fáradságos munkájukkal, kezükkel, agyukkal, szívükkel nemcsak a jelent, hanem a jövőt is formálják, az egész társadalom számára megteremtik a lét feltételeit. Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, közülük is az élenjárók, akik többet esznek, mint ami a kötelességük. Mert mégiscsak ők igazán a ma nemzeti hősei, akiknek példája valóban követésre méltó. Pásztor Béla