Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

BÉKÉS MEGYE POLGÁRI VÉDELME Hz első törzsparancsnok

— Elfáradtam már kicsit. Pedig valaha, nem is olyan regen, szinte éjjel-nappal bírtam a munkát — sóhajt Nagy János beszélgetésünk elején. Az idős férfin nem látszik a megromlott egészség, de aki ismeri, tudja róla, hogy a fél tüdejét kivették az orvosok. Ki is Nagy

Együtt

Polgári védelem. Nem ismeretlen fogalom. Évtizedek óta, mint légoltalom már meghonosodott. Az új megnevezés azonban mást jelent, mint elődje. Sokkal magasabb fokú -édekri képességet. Most, hogy a megyei sajtó orgánuma, a Békés megyei Népújság hasábjain lehetőségünk van» arra, hogy ne. gyedévenként jelentkezzünk, köszöntőm a megye minden dolgozóját, a munkásosztályt, szövetkezeti parasztságunkat és értelmiségünk minden tagját. Köszöntőm a tanuló ifjúságot, hazánk jövő nemzedékét. Élve az alkalommal, emlékeztetni szeretném az idősebb korosztályt az átélt borzalmakra, s fel szeretném hívni az ifjúságot, hogy bár nem élte át ezeket, szükségünk van rájuk. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy adandó alkalommal milyen nagy szüksége van egy-egy ország lakosságának a termelt javainak megvédésére, életek megmentésére.

Valamennyien emlékszünk még a 25 év előtti véres történelemre. Arra, hogyan pusztították javainkat, életünket elnyomóink. Emlékszünk, vagy tanultunk róla, hogyan semmisült meg Hirosima, hogyan omlott össze kártyavárként Nagasaki. Ha nem is voltunk közvetlen szenvedő alanyai az atomcsapásnaik, de agyunkban, sejtjeinkben érezzük borzalmát. Emberfarkasok dúlták a világot, és mindent meg akarták semmisíteni, ami az emberi életet széppé teitte. Hogy ez nem sikerült nekik, nem rajtuk múlott, hanem azokon a hazafiakon, becsületes embereken, akik heroikus küzdelemben a háború istenét gúzsbekötötték.

A háború nem a mi életformánk. Országunk és a többi

szocialista ország békét akar. Csak békében érheti él kitűzött célját, a szocializmus teljes felépítését, majd a kommunizmust. A béke megtartása azonban csak úgy lehetséges, ha minden eshetőségre felkészülünk. Erről a felelősségteljes munkáról, a polgári védelemről kívánunk tájékoztatást adni megyénk lakosságának negyedévenként, az újság hasábjain. őszintén akarunk beszélni védelmünk megszervezéséről, gondjainkról, eredményeinkről. Ügy tartjuk, a polgári védelem nemcsak buzdító szavakat, hanem cselekvő tetteket is kíván, amelynek párosulnia kell a magas fokú fegyelemmel.

Meghatározott feladata van szervezetünknek. A lakosság felkészítése a védelemre. Ezt a feladatot senki sem végzi el helyettünk. Ez a mi közös feladatunk, amelyet csak együttes akarással valósíthatunk meg. Fel kell készülnünk úgy elméletben, mint gyakorlatban arra, hogy adott esetben mindenki azt tegye, amire szükség van. Növelnünk kell ismereteinket mindaddig, amíg ezt a nemzetközi helyzet megköveteli. Mindenkinek meg kell értenie, hogy csak úgy tarthatjuk meg a békét, ha ellenségeink tudják; hogy nem vagyunk gyengék, hogy felkészülünk a védelmünk, re. A közös cél megvalósításához várjuk a lakosság támogatását. Szükségünk van ebben a munkában a megye minden lakosára, a nőikre, a férfiakra, a fiatalokra és idősebbekre egyaránt. Mindenkit, akire a polgári védelmi kötelezettség kiterjed, bevonunk ebbe a munkába, hiszen a haza védelme mind- annyiunk szent kötelessége.

Tímár Ernő alezredes, a megyei polgári védelem törzsparam csnoka

Események sorokban

— OKTATÓFILMEKET ADOTT ÁT a Békés megyei Polgári Védelmi Parancsnokság a megyéi művelődésügyi osztálynak a polgári védelmi témakörök általános, közép, és szakmunkás- képző iskolák részére tartandó oktatásokhoz. A^ iskolai honvédelmi ismeretek oktatását megkönnyítő filmekből első ízben április 10-én lesz vetítés Orosházán, a művelődésügyi osztály által meghatározott iskolákban.

— BEFEJEZŐDÖTT A GYULAI JÁRÁSBAN a községi tanácsok mellett működő polgári védelmi törzsparancsnokságok és az előírt alegységek szervezése. A szolgálati törzsek sok helyen már meg is kezdték a lakosság általános kiképzését.

— RENDSZERESEN TART TÁJÉKOZTATÓT a békési járási tanács végrehajtó bizottság művelődésügyi osztálya az általános iskolák honvédelmi felelőseinek. Az értekezletek célja; megvitatni az oktatások elméleti, gyakorlati és módszertani tapasztalatait.

— AKTÍVAÉRTEKEZLETEN VITATTÁK MEG az orosházi MSZMP városi bizottságának szervezésében a polgári védelem 1970-es kiképzésének fő feladatait. Az értekezleten jelen volt dr. Fekete Antal, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője és dr. Kertész Márton, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára. A társadalmi és tömegszervezetek vezetőit Tímár Ernő alezredes, a megyei polgári védelem törzsparancsnotájékoztatta.

János és miért beszélgetünk vele a Békéscsabai Polgári Védelmi Törzsparancsnokságon.

— Húsz évvél ezelőtt is ugyanott dolgoztam, ahol jelenleg. A Városi Tanács Műszaki Osztályán. Egyik napon behívott magához az akkori tanácselnök és kezembe nyomott egy iratot, amelyen felül rá volt nyomtatva, hogy „Szigorúan bizalmas”. A légoltalomról volt szó. Meg kellett alakítanunk a légoltalmi törzsparancsnokságot. Hiába szabadkoztam volna. Akkor nem lehetett ellenvetés, csinálta az ember, amivel megbízták, így kezdődött.

Igen, így lett Nagy János 6 elemi iskolai végzettséggel a város légoltalmi törzsparancsnoka. Hogy a közvetlen munkatársak kik voltak, arra csak részben emlékezik.

— Azt határozottan tudom, hogy Tímár Ernővel, a mostani megyei törzsparancsnokkal voltunk együtt. Később iskolára küldtek bennünket Pestre. Nehéz volt, irgalmatlanul nehéz. De csináltuk, tanultunk. Főhadnagyként jöttem ki a tanfolyamról. Nézze csak — nyújt felém egy megfakult igazolványt —, így néztem ki akkor, 1952-ben. Első feladatunk az lett, hogy a háborúban elkallódott légoltalmi felszereléseket összegyűjtsük, biztonságba helyezzük. Sok munkát adott számunkra a háborúból visszamaradt lőszerek, robbanóanyagok megsemmisítése is. Tűzszerészeink úgyszólván éjjel-nappal dolgoztak.

— Mi volt a legnehezebb, s

mi maradt a legemlékezetesebb ebből az időből? — kérdezem közben.

— Minden nehéz volt. Az emberekben még elevenen élt a háború borzalma. Sokan, ha meghallották a légoltalom szót, irtózva húzódtak vissza ettől a szolgálattól. Pedig a polgári lakosságot ért támadás elleni védekezés a mi feladatunk, és akkor is az volt Voltak persze maradandó emlékek is. Egyik nagygyakorlat alkalmával például az általunk elkészített hadműveleti tervet kifogásolták a pesti elvtársak. Blahut János volt akkor a tanácselnök és így a parancsnok is. Azt mondja nekem, hogy Pestről leszóltak neki telefonon, hogy nem jó a terv. Én azonban meg voltam győződve, hogy mindent szakszerűen csináltunk. Nekem lett igazam. A gyakorlat bennünket igazolt. Egyik alkalommal pedig a Partizán utcai önvédelmi csoport parancsnoka jött be hozzánk. Muzsikus ember volt. Azt mondja nekem: ,,Janikam, vedd vissza tőlem ezt a parancsnoki megbízatást. Meghálálom. Ha bejösz a vendéglőbe, ingyen muzsikálok neked.” Persze, hogy nem mentettem fel, hiszen jól csinálta a dolgát.

— Hogyan történt azzaj az asszonykával? — kérdezem az öreg harcost.

— Az egészségügyi rajparancsnokra gondol? Bizony alig bírtam akkor meggyőzni a pesti elvtársakat, azon a gyakorlaton, hogy az az asszonyka nem katona. Ha visszaemlékszik, abban az időben, a hadseregben még

mm"'

A korabeli szolgálati igazolványon Nagy János légó-fő- hadnagy Békéscsaba első polgári védelmi törzsparancsno- ka.

jócskán szolgáltak nők is. A mi rajparancsnokunk talpraesett asszonyka volt. Határozottan irányította a többieket, ebből adódott, hogy a gyakorlatot szemlélő elöljáróim meggyanúsítottak, hogy a hadseregtől kértem kölcsön. Pedig gyári munkásnő volt.

— Mikor szakadt el teljesen a polgári védelemtől?

— Végérvényesen 1968-ban, miután megoperáltak és kivették a fél tüdőmet. Hiába, eljár az idő, de helyemet átvették a fiatalok. Igen, van kitüntetésem. Megkaptam a Honvédelmi Érdemérmet.

B. J.

Az apák országféltő gondjaiból táplálkoznak

A portás tudja kiről van szó. Pedig akit keresünk, egy alig néhány hónapos szervezetnek a vezetője. Pirospozsgás fiatal lány kísér — pontosabban szólva vezet — bennünket az udvaron felprizmázott üveghegyek között. Amerre csak elnéz az ember, mindenüttt palackok, befőttes üvegek. Az épületek vasszerkezetei szürkén mere- deznek a koradélelőtti napsütésben, az üvegek hidegen csillognak az udvaron. Távolabbról, a huták felől, morajlik a gyár. A kultúrterem mellett kis tanácskozó szoba, s azon belül még egy.

Bakos Sándor, az orosházi üveggyár polgári védelmi szolgálat parancsnoka az asztal fölé hajolva jegyezget valamit. Érkezésünket csak akkor észle. li, amikor ráköszönünk. Kísérőim a Megyei Polgári Védelmi Törzsparancsnokság tisztjei mutatják be. Energikus mozgású, középkorú férfi a törzsparancsnok. Hellyel kínál bennünket, s maga is leül. Bricsesznadrá- got ég fényes csizmát hord. Fölötte kék munkaköpenyt. Megfontolt beszédű.

— A vállalat igazgatója néhány hónapja felhívott és megkérdezte, vállalom-e a polgári védelmi törzsparancsnokságot az üzemben. Tartalékos tiszt vagyok. Tudom mit jelent a polgári védelem. Az előző munkámat — hutamester vagyok — szerettem. Nem volt könnyű megválnom tőle, de katonának tartom magam, s ha a hazának arra van szüksége, hogy tudásomat ezen a téren kamatoztassam, nem lehet ellenvetésem. A fizetésem? Ugyanannyi, mint mester koromban.

— És a felelősség?

— Nagyobb, mint a régi beosztásomban. Azt kérdi, mi volt a legnehezebb? A szervezés. Bizonyosan tudják, hogy üzemünkben 1969. végéig nem volt polgári védelmi szolgálat. Tavaly december 1-el kezdtük szervezni. Ma már teljes a létszám. Alparancsnokainknak ez- ideig csak eligazítást tartottunk. A kiképzés még hátra van.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a vállalati párt- bizottság, a KISZ-szervezet és a tömegszervezetek is segítsenek bennünket. Politikai támogatást elsősorban tőlük kapunk.

— Milyen visszhangja volt a munkásók körében a szervezésnek?

— A jelentős létszámból, amelyet kijelöltünk, mindössze két szaktárs fellebbezett. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. Dolgozóink tudják, hogy a szervezetre szükség van.

A parancsnokra vámunk kell. Igazgatói tanácskozást tart. Jó néhány tízperc eltelik, mire Czina Sándor, az üveggyár igazgatója, vagyis a gyári polgári védelmi parancsnok ki tud jönni a megbeszélésről. Magas, szálas fiatalember. Csendes, de határozott beszédű. Súlya van minden szavának.

— Fiatal szervezetünknek vannak gondjai. Parancsnoki törzsünk előtt nem ismeretlen ugyanis a polgári védelem feladata, célja, de a működéshez, a jó munkához meg kell szereznünk a gyakorlatot. Ezért határoztunk úgy, hogy felvesz- szük a kapcsolatot, olyan testvérgyárral, amelynek már kialakult szervezete van. Ügy tervezzük, hogy parancsnokaink

kettesével, hármasával, néhány napos tapasztalatcserére utaznak el ezekbe a gyárakba. Az illetékes üzemek parancsnokaival már meg is beszéltük a technikai lebonyolítást. Szívesen segítenek nekünk.

— Lát-e parancsnok elvtárs lehetőséget arra, hogy a polgári védelmi munkát jól ellátó dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülhessenek?

— Mi megbecsüljük a jó társadalmi munkát. Igaz, a polgári védelmi szolgálat kötelessége minden állampolgárnak, de a jól dolgozókat ezen a té- i'en is jutalmazni kívánjuk. Szó van arról, hogy egységeink között szocialista kiképzési versenyt szervezünk. A verseny győztes egységét — még ha nagyobb létszámról is lenne szó — jutalomkirándulásra visszük.

Arra a kérdésre, amelyet a Megyei Parancsnokság tisztje tesz fel, a következőket válaszolja a parancsnok:

— A polgári védelem tartalmi,'ag jóval tő! met ad, mint e'ódje, a légoltalom Ma a magsabb színvonal mindenütt kő. vt telmény, így ennek a szervezetnek a munkájában is. A haditechnika fejlődése kényszerítő tényező, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Meg kell tanítanunk a munkásokat arra, hogy a védekezés, még a korszerű fegyverek esetén sem utópia, hanem lehetséges és szükségszerű.

A parancsnoki munkaterület mindkettőjüknek űj. Akarásuk és felelősségük a gyár munkásaiért és vagyonáért azonban régi. Az apák, nagyapák országféltő gondjai bő] tápláko2ik.

Botyánsafcj János