Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 150 millió —100 falu 100 könyvtár Irta: Kiss Jenő, az Országos Népművelési Tanács titkára A felszabadulási évfor- dúló gazdag, kulturá­lis programjából, a bemuta­tók, fesztiválok, pályázatok és vetélkedők sorából kd- emelkeddík az egész országot átfogó száz falu — száz könyvtár-mozgalom. Az Or­szágos Népművelési Tanács 1969. aug. 20-án hirdette meg és három hónap alatt 261 község jelentette rész­vételi szándékát a megyei népművelési tanácsoknak. Az ONT február 23-i dön­tése a jelentkezések elbí­rálásáról, illetve a központi támogatás felosztásáról nem az akció lezárását je­lenti, de alkalom az eddigi eredmények összegezésére és a további tennivalók számbavételére. A mozgalom a falvak la­kossága, a társadalmi, ál­lami és gazdasági szervek erejét összefogva, a kis te­lepülések művelődési lehe­tőségeinek javításával, 100 faluban új könyvtár létesí­tésével kívánta méltóan és maradandó módon ünnepel­ni a 25 éves évfordulót. Az összefogás — és az egyik legfőbb eredménye — a mozgalom minden sza­kaszában érvényesült. A központi támogatási alapot a társadalmi és tömegszer­vezetek, a minisztériumok és országos főhatóságok ad­ták össze, közöttük olyan szervek (pl. a SZOT, a Fővárosi Tanács), amelyek­nek „saját” kulturális fel­adataik is sok gondot ad­nak., Jelenkezett a Déryné Színház, hogy az avatási ünnepségen előadást ad a működési területén létesü­lő intézményeknek. A Kép­zőművészek Szövetségének tagjai pedig műalkotásokat ajánlanak fél az új klub- könyvtáraiknak. A falvakban a termelőszövetkezetek cs a tanácsok, a fogyasztási, a kisipari szövetkezetek és a vállalatok, a KISZ és a népfront, a lakosság min­den rétegének összefogása tette lehetővé, hogy 150,5 millió forintot fordítsanak a tervezett intézmények lé­tesítésére. A megyékben — a népművelési tanácsok szervezésében — megyei alapok születtek (pl. Pest­ben, Tolnában) a központi támogatásban nem részesü­lő intézmények berendezés­sel való segítésére. Hajdú­ban a megyei szervezetek felhívására az ÁFÉSZ-ek berendezési tárgyakkal, a kisipari szövetkezetek az építés soronkívüli és jó minőségű elvégzésével segí­tik az emlékkönyvtárakat. A jelenkezett községek több mint a felében eddig nem volt művelődési in­tézmény,* illetve a meglevő nem volt alkalmas a fel­adatok ellátására. A moz­galom tehát a kulturális „fehér foltok” felszámolá­sát is segíti, éppen ott, ahol a legtöbb a gond és a leg­nehezebb az előrelépés: a művelődési szempontból hátrányos helyzetben levő megyékben és az apró fal­vakban. Több mint 50 köz­ségben eddig más célt szol­gáló helyiséget, épületet (pl. az összevonások foly­tán megszűnt tanácsházat, feleslegessé vált szolgálati lakásokat, körzetesítés ré­vén megszűnt iskolákat) alakítanak át könyvtárrá, klubkönyvtárrá. Közel 80 község tervezi az eddig korszerűtlen (csupán nagy­teremből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési in­tézmény felújítását, jelen­tő^ korszerűsítését. Majd­nem 100 a teljesen új, most létesülő klubkönyvtár, il­letve könyvtár; sok közü­lük a leendő nagyobb mű­velődési intézmény első ütemeként épül. A z ONT a központi ala- pót 100 község intéz­ménye között osztotta fel: berendezésre, felszerelés­re, az induló könyvállo­mány biztosítására. Ezek 40—200 ezer forintot kap­nak berendezésre és 10—17 ezret könyvbeszerzésre; a lakosság számától, az intéz­mény nagyságától, a helyi erőforrások mértékétől tüg- gően. Ez az összeg biztosít­ja, hogy a felszabadulási emlékkönyvtáruknak kül­sőségükben. működési fel­tételeikben is n’éltóan kép­viseljék az évforduló je­lentőségét, például szolgál­janak a hasonló intézmé­nyeknek. Ezért nem lehe­tett az összeget valamennyi jelentkező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több megyében is java­solták. A megyék sem egyenlő arányban részesültek támo­gatásban. Nehéz is lett vol­na a 100 „támogatott” in­tézményt a szokásos szem­pontok (a megye lélekszá- ma, települések száma, stb) figyelembevételével igazsá­gosan 19 felé osztani. Mél­tányos, ha a központi tá­mogatás azokat segíti, akik a legnagyobb helyi erőt mozgatták meg. Hogy egy- egy megye három vagy éppen nyolc intézménynek kapott berendezést, abban elsősorban ez, valamint a hátrányos helyzetben levő és aprófalvas megyék támo­gatásának — a felhívás cél­jából következő — szándé­ka fejeződik ki. A jelent­kezett városokat, nagyköz­ségeket sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem lennének kulturális gondok, vagy kö­zöttük méltó jelentkezők, hanem azért, mert ez a mozgalom a kis falvak se­gítését tekintette feladatá­nak. A támogatás egyik lénye­ges feltétele volt, hogy a tervezett, új intézmény va­lóban korszerű, a mai kö­vetelményeknek megfelelő vagy azokat megközelítő legyen. Az előzetes vizsgá­latok során több esetben is el kellett tekinteni egy- egy intézmény javasolásé. Szalay Sándor Nádass József: Karcsúbbak a felhők Az ég mosolygott. Az eső emléke Lassan szétfoszlott. Kendőnyi felhők Intettek búcsút. Minden egyszerű volt. Karcsúbbak lettek a szótlan felhők. Mielőtt az eresz alá hazatértek. A fecskék egy utolsót keringtek, Az eső elmosta minden bánatom. Csónak indul hullámin reménynek. Botorság, tudom, mindenkinek hinni, De még ostobább — lásd be — senkinek. Felvonult az ár, friss, üde színekkel hív, felém int, egy virágos sziget. tói, mivel nem felelt meg a mai igényeknek. Hasonló­képpen kizáró ok volt, ha az építés évekkel ezelőtt kezdődött vagy nem fejező­dik be az évforduló eszten­dejében. Remélhetőleg ezek az intézmények is felépül­nek, de felszabadulási em­lékkönyvtárrá való minősí­tésük az akció hitelét ron­totta volna. A berendezés és felsze­relés költségei hamarosan megérkeznek a megyékbe és ez meggyorsíthatja az intézmények befejezését. Egyharmaduknak avatását április 4-re tervezik, a töb­binek a befejezése áthúzó­dik az év második felére. A mozgalomban részt vevő szervezeteknek, községek­nek most az építés befeje­zésére kell összéfogniuk erejüket. Ismerve az épít­kezés nehézségeit, ez sem lesz könnyű feladat. Az avatás után pedig követke­zik a munka. A működési költségek folyamatos bizto­sítása, az induló könyvállo­mány rendszeres gyarapí­tása, az eleven kulturális élet megteremtése ugyan­olyan összefogást igényel a jövőre is, mint amilyen a létesítésben megnyilvánult. lyi a még nem lehet látni, hogy a mozgalom ke­retében hány „Felszabadu­lási Emlékkönyvtár” épül fel. Száznál mindenképpen több, hiszen a megyei ala­pokból támogatott és a pusztán helyi erőből épü­lők is joggal tartanak igényt erre a címre. A jubileumi év végéig hátralevő 10 hó­nap még sok lehetőséget nyújt, sok félig kész intéz­ményt juttathat el a befe­jezésig. A mozgalomban résztvevő községek méltó módját vá­lasztották a nagy történel­mi évforduló megünneplé­sének. Korszerű művelődési intézményük minden hasz­nálóját, a falu minden la­kosát emlékeztetni fogja az évfordulóra. Mieg arra is, hogy ha jó a cél, méltó az alkalom, a központi és he­lyi elképzelések találkoz­nak, van lehetőség az erők összefogására, meg lehet találni a módját, hogy sok­féle szervezet együttesen segítse a falu művelődését. A közművelődés jövőjét il­letően ez a „Száz falu — száz könyvtár’-mozgalom legfőbb tanulsága. Éden Költői fénye halhatatlan Radnóti Miklós: Bori notesz „Megrendítőbb, szemér­mesebb, igazabb szeretetét a hazának aligha ismerjük” — írja a vérrel átitatott, bomló emberi testek közül előkerült kockás iskolai fü­zetről s a lapjain levő tíz versről Ortutay Gyula, a> hű, s ezért megrendült hangon valló barát. A köl­tő negyedszázada halott, de szavai, verssorai nem hal­ványultak irodalmi emlék­ké. Élnek, izzanak ezek a sorok, érzés-hőjük melen­get s éget, erejük nem csil­lapul. Emberi és költői oromról taszította a tö­megsír mélyébe a vérben tomboló vandalizmus, a fa­sizmus. Mégis: csak teste lett az enyészeté. Emberi tartása, költői fénye hal­hatatlan. S maguk a köl­temények is azok. A He­tedik eeloga, a Levél a hit­veshez, az Erőltetett me­net — Ortutay Gyula sza­vaival — „már nem is e világi fényeit” hinti az utódokra, az Örökösökre. Mert a jelenlevő halállal dacolva is az életről, a holnapról vall a tíz költe­mény minden sora, hisz abban, hogy a holnapnak meg kell szülnie a „szabad emberi sorsot.” Kegyeletes emlékezés lenne ez csupán? Hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó — Szántó Tibor összeállítá­sában, Ortutay Gyula elő­szavával, s a Zrínyi Nyom­da munkájával — megje­lentette a bori notesz fak­szimile kiadását? (Hason­lóan megdöbbentő lírai könyvdokumentumot eled­dig nem mutatott föl a vi­lág könyvkiadása.) Az emlékezés: emlékez- tetés. S ezért több a kiad­vány a kegyelet lerovásá­nál. A fakszimile foltjai, elmosódott sorai nemcsak a költőt idézik elénk, de a világot is, mely kioltotta életét, mely vért. s a bom­ló hús nedveit hódította azokra a sorokra, melyek az ember nagyságáról val­lottak. (m) Feldmann Tibor Fiúcska

Next

/
Thumbnails
Contents